* common.systemMessage *
Rendben
Mégsem
Kereshetjük a tökéletes partnert, de ezzel valószínűleg csak önmagunkat szabotáljuk, nem csak azért, mert ilyen ember nem létezik, hanem azért is, mert megőrjítene, ha létezne. Ráadásul egy tökéletlen, hibákkal és gyengeségekkel teli ember (ez vagyunk mi), minek vágyna olyasvalakire, akiben nincs semmi kritizálni való?
Sokan nem bírják elképzelni, hogy a teljes egyedüllét és a teljes elköteleződés /családalapítás között létezhet átmenet, számukra vagy szingli valaki, vagy rögtön házas. De az élet ennél sokkal árnyaltabb.
Pár évtizede még csak hagyományos telefonhívások során tudtunk távolból kapcsolatot tartani, vagy akár egy randevút megszervezni. Manapság ez az eszköz már háttérbe szorul, de tényleg olyan nagy probléma ez?
Miért vágyunk arra, hogy szavak nélkül is megértsenek minket? Ha csak várjuk, hogy párunk kitalálja a gondolatainkat, akkor garantált, hogy nem jutunk semmiben sem előre. De ha meg merjük kockáztatni a nyílt kommunikációt, akkor rá fogunk jönni, érdemes-e az adott kapcsolatban maradnunk. És sokan pont attól félnek, hogy kiderül: egyáltalán nem érdemes.
Egy igazán jó kapcsolathoz kell a beszélgetni tudás, azonban beszélgetni csak azzal jó, aki hallgatni is tud. Sőt, aki úgy tud hallgatni, hogy közben figyel és nem arra gondol, hogy mit fog majd válaszolni, illetve nem kalandozik el a figyelme.
Anyagiakról beszélni egy randipartnerrel vagy olyasvalakivel, akit még nem ismerünk túl rég, általában kellemetlen érzéseket kelt. De mi történik, ha egy kapcsolat még friss és akkor kerül elő olyan váratlan anyagi probléma, amit nem tudunk egyedül megoldani? Beszéljünk-e a problémánkról a partnerünknek vagy sem? Ha esetleg felajánlja segítségét, elfogadjuk-e vagy sem?
A párkapcsolatban a kíváncsiságot nem mindig könnyű fenntartani, ezért párválasztásnál nagyon fontos szempontnak kellene lennie annak, hogy eléggé érdekel-e az illető azon túl is, hogy csinosnak és szexinek tartjuk. Vagyis ha jót akarunk magunknak, csak olyan ember mellett köteleződjünk el, aki mélységesen érdekel és akinek a személyiségét annyira érdekesnek találjuk, amit sose tudnánk megunni.
Szinte biztos, hogy nem fogsz olyan embert találni, aki pontosan olyan, amilyennek a tökéletes partnert elképzeled. Vagyis lesznek hibái és idegesítő dolgai. Esetleg még olyanok is, amiket szívesen megváltoztatnál, mert valójában elviselhetetlennek tartod őket. De mennyi esély van rá, hogy tényleg megváltozik?
Az érzelmi bántalmazás rendkívül káros lehet, mivel növeli a depresszió és a szorongás kialakulásának esélyét. Nézd meg a videót és ismerd meg te is az érzelmi bántalmazás négy leggyakoribb jelét.
Noha minden párkapcsolat egyedi, ahogy nincs két egyforma ember sem, léteznek olyan magatartásformák, amelyek egyetlen kapcsolatnak sem tesznek jót. Sőt, épp ellenkezőleg, inkább nagy károkat okoznak. A Fittkau & Maaß Intézet felmérése szerint van hét viselkedési minta, ami a leginkább elviselhetetlen.
Ha egy párkapcsolatban úgy adódik, hogy összeveszünk valamin, akkor nem árt, ha tudjuk, mivel csökkenthetjük a konfliktus élét, illetve hogyan kerülhetjük el, hogy a veszekedések egyre gyakoribbakká és hevesebbekké váljanak.
Minél hierarchikusabb egy társadalom és minél szigorúbb a kasztrendszer benne, annál nagyobb az esély rá, hogy a család, a barátok feljogosítva érzik magukat arra, hogy elszakítsák egymástól a szerelmeseket, ha társadalmi, vagyoni vagy kulturális szempontból nem felel meg az elvárásaiknak. Mi vezethet manapság külső szemlélőket arra, hogy megpróbálják szétszakítani a szerelmeseket vagy tönkretenni egy kapcsolatot?
Létezik az eltávolodásnak egy olyan fajtája is, amely lehet a szakítás előszobája, ugyanakkor az is elképzelhető, hogy éppenséggel megerősíti a kapcsolatot. Nagyon nem mindegy, milyen előzmények után kerül sor a szünetre, és ki mit gondol annak szükségességéről, illetve a pár tagjai földrajzilag közel maradnak-e egymáshoz, és miben egyeznek meg arra nézvést, hogy a kizárólagosságot fenntartják-e a szünet alatt vagy sem.
Nézd meg Ryan Martin haragkutató előadását, aki azt tanulmányozza, mi teszi az embereket dühössé, valamint megmagyarázza a harag mögött meghúzódó kognitív folyamatokat és azt, hogy valójában miért lehet mégis hasznos egy egészséges adag belőle.
Úgy érzed, megfogtad az isten lábát, megtaláltad a tökéletes partnert. Aztán egyszer csak egyre ritkábban hív, egyre ritkábban ír, már nem válaszol olyan hamar, nem ér rá. Az indoklás? Nem sikerült beléd szeretnie. Ő megpróbálta, de nem sikerült. Mit lehet ezzel kezdeni? Semmit. El kell gyászolni a kapcsolatot, és tovább kell lépni, a visszautasítás elviselését és feldolgozását pedig létfontosságú megtanulnunk.
Nézd meg Dr. Gary Lewandowski pszichológia professzor előadását, aki elmondja, hogy ha a párkapcsolatod nem tesz téged jobb emberré, akkor a kapcsolat lezárása fog jobb emberré tenni. Kilépni egy nem jól működő kapcsolatból mindig lehetőséget biztosít a fejlődésre és tanulásra, ezért sem kell összetörnöd a szakítás után.
Valószínűleg mindannyian ismerünk olyan párokat, akiknél feltűnő a korkülönbség, és talán mi is megütköztünk azon, hogy együtt látjuk őket. És persze kíváncsiak vagyunk: hogy működhet egy ilyen kapcsolat? Egyáltalán mi késztet valakit arra, hogy sokkal idősebb vagy sokkal fiatalabb partnert válasszon?
Sokszor hangzik el a közmondás: az ellentétek vonzzák egymást. De mi ennek az értelme? A világunk polarizálódásával egyre élesebbek az ellentétek emberek között, és ez egyre nehezebbé teszi a pártalálást is. Ebben az esetben csak azt tehetjük, hogy tudatosan próbálunk ellenállni az ellentét szításának, és nyitottak maradunk. De a számunkra fontos kérdésekben nem érdemes engednünk, főleg, ha tartós kapcsolatra vágyunk.
Legyen szó párkapcsolatról, szülő-gyerek, főnök-beosztott viszonylatról, vagy barátságról, mindenütt ott vannak az érzelmi zsarolók és potenciális áldozataik. Minél közelebb áll hozzánk valaki érzelmileg, minél jobban szeretjük az illetőt, annál könnyebben válunk áldozatokká. De mit tehetünk annak érdekében, hogy kilépjünk a zsarolás ördögi köréből?
Egy párkapcsolatban sokan vágynak a teljes egybeolvadásra, de az egybeolvadás önfeladással jár, az önálló gondolkodás és döntési szabadság megszűnésével. Akkor is szeretnénk így beleolvadni a másik emberbe, ha közben fel kell adnunk mindent, ami megkülönböztet tőle? Vagy így már mégsem annyira csábító a gondolat? A Szerelemre tervezve c. minisorozat ezt a témát járja körül.
Gyakran hangzik el a vád szinglikkel kapcsolatban, hogy túl válogatósak, azért nincs partnerük. Biztos vannak olyanok, akikre ez igaz, de a kutatók szerint sokkal kevésbé vagyunk válogatósak, ha valódi partnerekről kell döntenünk, mint akkor, ha elméletben kell meghatároznunk, hogy mit tartunk elfogadhatónak és mit nem.
2022. március 23-án, 18:00 órai kezdettel téged is várunk a SMARTRANDI előadás-sorozat második online előadásán, ahol dr. Szabó-Bartha Anett klinikai szakpszichológus, pár- és családterapeuta Szűcs Gergely műsorvezető segítségével mélységében járja majd körbe napjaink párkapcsolati sémáit, problémáit és azok lehetséges megoldásait.
Bármilyen szerelmesek vagyunk is, ne engedjük partnerünknek, hogy minden privát fiókunkhoz hozzáférése legyen, hanem maradjon meg a privát szféránk. Ha kezdettől ügyelünk a digitális függetlenségünkre, akkor sokkal kisebb lesz a valószínűsége, hogy komoly gondok akadnak majd szakításkor.
2022. március 7-én, 19:00 órai kezdettel téged is várunk a SMARTRANDI előadás-sorozat első online előadásán, ahol a kapcsolatkerülés és társfüggőség gyakori jelenségét állítjuk szembe egymással meghívott beszélgetőpartnerünkkel Kiss-Nemes Veronika pszichológus, pár- és családterapeutával.
A macsós, bevállalós férfiakhoz a nők nagyon tudnak vonzódni, viszont komoly kapcsolatot inkább a konszolidáltabban kinéző, a társadalmi rendet tiszteletben tartó, megbízható pasikkal szeretnek kezdeni, olyanokkal, akikről nem feltételezik, hogy hirtelen felindulásból felpattannak a mocijukra és faképnél hagyják őket.
Nézd meg Christopher Ryan előadását, aki ellentmondásos bizonyítékok között vezet minket végig, hogy bemutassa, az ember természetétől fogva szexuálisan mindenevő, és reményt ad, hogy egy kicsit több megértés véget vethet a megkülönböztetésnek, a szégyennek, és azoknak a valószerűtlen elvárásoknak, amelyek megölik a kapcsolatokat.
Azokra tudunk leginkább haragudni, akiket a legjobban szeretünk. És ha együtt élünk velük, akkor szinte biztos, hogy rengeteg konfliktusunk lesz. Ha úgy érezzük, hogy a konfliktusaink kezdenek felemészteni bennünket, és már nem tudunk igazán mély beszélgetéseket folytatni egymással, akkor sürgősen forduljunk családterapeutához. Ne hagyjuk elfajulni a dolgokat odáig, hogy már tényleg csak idegesítjük egymást és semmi pozitívumot nem érzünk.
Az egy évvel ezelőtti 2-3. hullámok idején eléggé visszaesett a valódi randizás, épp ezért jobban hozzászoktunk ahhoz, hogy hosszas levelezésbe vagy csetelés alapú barátkozásba bocsátkozzunk. Azonban ebbe a csapdába akár évekre is bele lehet ragadni, és utólag nagyon nehéz kijönni belőle.
Vajon kőbe van-e vésve, hogy csak a férfiak kérhetik meg a barátnőjük kezét? Miért ne lehetne fordítva? Mire számíthat az, aki ezt megreszkírozza? Mikor érdemes belevágni és mi lesz, ha a pasi nemet mond?
Minél fiatalabbak vagyunk, annál inkább úgy véljük, hogy a kémia fontosabb, hiszen ahol nincs meg az alap vonzalom, ott nem fog működni a szex és szenvedélyes szex nélkül mi értelme az egész történetnek? Ugyanakkor a kor előrehaladtával mégiscsak kiderül, hogy hiába a kezdeti fellángolás, ha alapvető dolgokban nem tudunk megegyezni, akkor az egész kapcsolat nem működik majd hosszabb távon.
