Párkeresés

A társkeresés egyik legősibb módszere, ha valaki, általában a nő elérhetetlennek tünteti fel magát, vagy azt a benyomást akarja kelteni, hogy őt nagyon nehéz meghódítani. De mennyire érdemes olyannal szemben eljátszani ezt, aki valójában érdekel, és milyen következményekkel járhat?

Mindenki sejti, hogy az első benyomásnak óriási súlya van, alapvetően befolyásolja a kapcsolat alakulását, és később nagyon nehéz felülírni az első tapasztalatokat. Tudtad, hogy az első benyomás már 0,1 másodperc alatt kialakul bennünk? Igen, jól olvastad: mire kimondod azt, hogy „Szia”, az agyad már rég eldöntötte, hogy szimpatikus-e a másik. Elképesztő, ugye?

Sokan úgy gondolják, hogy 40 felett nehezebb randizni, mint fiatalabb korban. Az igazság az, hogy valóban más, de nem feltétlenül nehezebb. Ebben az életszakaszban a legtöbben már túl vannak hosszú kapcsolatokon, váláson, gyermeknevelésen, karrierépítésen, és tisztábban látják, mit szeretnének. A hangsúly kevésbé esik a külsőségekre, sokkal inkább a közös értékrend, az őszinteség és a hasonló életcélok számítanak.

Ha valaki már hosszú ideje társkeresőzik, nem csoda, ha olykor azt érzi: elege lett belőle, nincs kedve folytatni. Ezt hívják társkeresési kiégésnek. Sokan megtapasztalják, de főleg azok, akik nem elég tudatosan keresnek, akik mindig ugyanazokat a hibákat követik el, és akik nem figyelnek a saját lelki egészségükre.

Már túlvagytok az első randi kínos pillanatain. Beszélgettetek egy jót, és szeretnétek jobban megismerni egymást, de lehet, hogy már nagyon unjátok a sablonos kávéházi beszélgetéseket, és szívesen feldobnátok az ismerkedés hangulatát. Mutatok néhány izgalmasabb randiprogramot, ahol úgy folytathatjátok egymás megismerését, hogy nem dőltök a kardotokba az unalomtól.

Ismerkedésnél az egyik legnehezebb dolog megállapítani, hogy valaki komolyan gondolja a kapcsolatot, vagy csak játszik velünk, szórakozni akar. Sokszor azért nehéz ezt eldönteni, mert kezdetben az illető maga sem tudja. Sőt, lehet, hogy mi sem vagyunk tisztában azzal, vajon mennyire szeretnénk megmaradni a kapcsolat mellett.

A párkapcsolatra érett személyiség nem születik, hanem alakul – önismeret, tapasztalat és terápia révén. Cikksorozatunk második részében arra keressük a választ, milyen jellemzői vannak annak a személynek, aki valóban képes egyenrangú, mély és tartós kapcsolatot kialakítani. Mert egy jól működő párkapcsolat nem ajándék, nem pusztán az Igazira való rátalás – hanem közös munka eredménye.

Sokan teszik fel a kérdést maguknak: nehezebb ma társat találni, mint korábban? És ha így van, mi ennek az oka? Miért növekszik az egyedülálló emberek aránya? Mennyiben más a modern párkeresés, mint a hagyományos? Tényleg az online ismerkedés a legjobb opció? Komoly kapcsolatot is érdemes így keresni, vagy csak alkalmit?

Az emberek többsége azt gondolja, hogy a boldog párkapcsolathoz az szükséges, hogy megtalálják az Igazit, akivel képesek harmonikusan élni. Ehhez nem kell más, csak a jószerencse, az Univerzum és a Jóisten áldása, aki majd az utadba sodorja a megfelelő partnert. Neked csak jókor kell lenni jó helyen, és egy csapásra meg is van oldva az életed. Ennyi. Vagy mégsem? A dolog nem ennyire egyszerű.

Vannak, akik nagyon szeretnének társat, és mégsem találnak. Többségük nagyon sikeres az élet minden más területén, és nem értik, hogy a párkapcsolat miért nem megy nekik. Egy idő után aztán berendezkednek az egyszemélyes életre, és azt gondolják, jól megvannak egyedül is.

Minél több kezdődő ismerkedésen vagyunk túl, minél többször randiztunk, illetve kezdtünk kapcsolatba, annál jobban kirajzolódik, milyen intő jelek léteznek, amelyek nekünk személyesen azt üzenik, hogy nem jó úton járunk, nem a megfelelő emberrel találkoztunk. A tapasztalatlanabbak viszont még sokkal védtelenebbek és van, aki a saját kárán is csak nehezen tanul…

A legtöbb társkereső álma, hogy meglátja az új randipartnerét, és első pillantásra működik a kémia. Igen, ez szuper romantikus, de nagyon veszélyes dolog is! Ha nem használod az eszedet, a hatalmas szerelem hevében pillanatokon belül a gyerekkori családi poklodat állíthatod elő.

Az első randi mindig fontos mérföldkő: itt dől el, hogy egy online indult kalandból lesz-e valóságos kapcsolat vagy sem. De nem csak maga a randi perdöntő, hanem az is, hogy mi következik utána. Léteznek randi utáni szabályok? Például arra vonatkozólag, hogy mikor jelentkezzünk, miután elbúcsúztunk? Ki írjon előbb? A férfi vagy a nő? Mikor nem tűnünk kétségbeesettnek? És mikor nem tűnünk közömbösnek?

A társkeresők az egyik legnagyobb hibát akkor követik el, amikor az első randi első 5 másodpercében döntést hoznak a másikról. Tetszik vagy sem? Van kémia vagy nincs? Ha nemleges a válasz, akkor végigkínlódják a randit, aztán kezdik elölről a keresést. Óriási hiba néhány pillanat alatt dönteni!

A legtöbb első randi nagyon egy kaptafára megy, és előbb-utóbb úgy érzhetjük, hogy már elegünk van a feszengésből, amit egy kávézó asztalánál érzünk, főleg, ha nehezen döcög a beszélgetés. Milyen más helyszínek és programok jöhetnek szóba? Mit csináljunk első randin? Minek mi az előnye és mi a hátránya?

Gyakran hallom a női táskereső klienseimtől, hogy a férfi legyen legalább olyan anyagi helyzetben, mint ő, és ne legyen sóher. Legalább az első néhány randin hívja meg őt egy kávéra. A kérdés: mennyire reálisak ezek az elvárások, és mire érdemes figyelni az első randikon.

Ismered azt az érzést, hogy legszívesebben egész nap együtt lennél a kedveseddel? Máskor meg nem érsz rá annyira, elterelődik a figyelmed és talán észre se veszed, mennyire ritkán találkoztok. Persze az, hogy milyen sok időt tudunk együtt tölteni, millió körülménytől függ, de egy biztos: ha valaki fontos neked, akkor időt kell szánni rá, éreztedned kell vele, hogy valóban fontos a számodra.

A gyerekkorunkban hallgatott mesék rendre arról szóltak, hogy a történet végén a főszereplő elnyeri a legszebb királylány kezét. A lányoknak pedig nem kell mást csinálni, csak várni, hogy rájuk találjon a Herceg. Sok felnőtt a mai napig hisz abban, hogy vár rá valahol egy Igazi, csak meg kell találni. Még akkor is hisznek ebben, ha már elmúltak 30, 40 vagy 50 évesek, és még mindig nem találták meg az Igazit. Pedig a meséknek ebből a szempontból nincs igazuk.

A sikeres randizáshoz elsősorban nem csodálatos testi adottságok (vagyis jó alak, szép arc, makulátlan arcbőr, szimmetrikus vonások), menő ruhák, drága autók vagy kiemelkedő társadalmi státusz kell. Nem mondom, hogy mindezek nem segítenek, de ami igazán elengedhetetlen, az a magabiztosság. Önbizalom híján ugyan lehet ismerkedni, de aligha leszünk sikeresek. Még ha találunk is párt, könnyen kiszolgáltatottakká válhatunk és toxikus kapcsolatba sodródhatunk.

Nehéz találni valakit, akivel komoly kapcsolatot tudunk kialakítani. Nemcsak a kiválasztás folyamata rögös, hanem az elkötelezett párkapcsolatig, esetleg a házasságig vezető út is nehéz. Rengeteg buktató van, amin tönkre mehet a legígéretesebben induló kapcsolat is.

Hogy érzed magad, ha egy péntek vagy szombat estét egyedül kell töltened, mert nincs senki, aki elmenne veled valahová? Vagy akihez átmehetnél, akit meghívhatnál magadhoz? Megijeszt a csendes lakás vagy éppen ellenkezőleg, élvezed, hogy végre csend van és azt csinálsz, amit akarsz? Vannak a szingli létnek előnyei? Az egyedüllétnek pozitív hatásai?

Végre találtál egy társat: megvan az összhang, vonzódtok egymáshoz. Aztán egyszer csak azt tapasztalod, hogy a másik egyre ritkábban keres, hosszú ideig nem válaszol az üzeneteidre, ritkulnak a találkozások. Mi a gond? Lehet, hogy elkövettél valami végzetes hibát az alábbiakból.

Egyesek egy szakítás vagy betegség, a partnerük elvesztése után csak nagy sokára szánják el magukat a próbálkozásra, mások azonnal belevágnak, úgymond előre menekülnek. Természetesen nincs ideális időpont, kinek-kinek magának kell tudnia, hogy mikor áll készen erre a lépésre, de érdemes néhány alapvető szempontot figyelembe venni.

A társkeresők többsége szomorú, magányos és keserű. Attól várják sorsuk jobbra fordulását, hogy találnak valakit, aki boldoggá teszi őket. Csakhogy a tapasztalat azt mutatja, hogy ezek az elkeseredett, csalódott, boldogtalan emberek nem találnak társat, és a boldogság messzire elkerüli őket.

Minden jó párkapcsolat kényes egyensúlyi helyzetben működik: legyen bennünk sok közös pont, de különbözzünk is annyira, hogy még izgalmasak maradjunk egymás számára. Tudjunk minőségi időt együtt tölteni, de ne függjünk teljesen egymás társaságától. Legyen közös hobbink? És, ha nincs, akkor mit tegyünk?

Még mindig sokan hisznek abban, hogy a jó párkapcsolat titka mindössze annyi, hogy meg kell találni az Igazit, akivel mindenben összeillünk. A valóság sajnos nem ennyire mesekönyvbe illő. Igazi nem létezik, nem érdemes rá várni. Jobb lenne helyette egyre inkább nekem válni Igazivá. Csakhogy ehhez elég sokat kell tanulni, fejlődni, változni. Ez egy rögös, drága és sok energiát igénylő út, ami végül egy jól működő párkapcsolathoz vezet.

Hogyan befolyásolja az állattartás a párválasztásunkat? Milyen egy kutyás ember és milyen egy macskás? Érdemes-e a profilképünkön szerepeltetni az állatainkat, illetve van-e értelme annak, ha nem a saját kedvencünkkel pózolunk?

A társkeresők egy része hisz a véletlen találkozások sorsszerűségében. Ők azt vallják, hogy az Igazival úgyis találkoznak, ha nem tesznek érte semmit. A skála másik végén pedig azok vannak, akik nagyon-nagyon akarnak társat, görcsösek, igyekeznek, randiznak, és mindeközben borzasztóan frusztráltak. A skála két pontja között vannak a tudatos társkeresők: nem bízzák a véletlenre, mindent megtesznek, hogy párra találjanak, és mindeközben jól érzik magukat.

Minden első randira reményekkel telve érkezünk, de sokszor már az első pár másodperc romba dönti a jókedvünket. Van, amikor tudjuk, hogy vagy nekünk nem tetszik egyáltalán a másik, vagy mi nem tetszünk neki. Máskor azonban a randi alatt tanúsított viselkedés, az ott kiderülő preferenciák okozzák az elfordulást. Olykor egész kis dolgokról van szó, amelyek eszünkbe se jutnának. Mert nekünk mondjuk nem is szempont, ami a másiknak elsődleges.

Számtalan gyönyörű, vonzó, sikeres, sok diplomás nővel beszélgettem már a társkereső coachingok során. Hosszú-hosszú elváráslistájuk volt a férfiakkal szemben, de sehogy se találták a párjukat, és egyre elkeseredettebbek voltak. Mi a helyzet velük? Hol rontják el?