Párkeresés

Szerintem magunktól is sejtjük, hogy a boldog emberek könnyebben találnak társat: kommunikatívabbak, nyitottabbak, mosolygósabbak, és sokkal jobb a társaságukban lenni, mint egy állandóan szomorú, depressziós ember társaságában.

Ismerkedni vagy kapcsolatban lenni valakivel, amíg az élete rendben van és minden nap vidáman kel, viccelődve évődhetünk vele és veszi a lapot, viszonylag egyszerű. Amikor azonban nehéz helyzetbe kerül, csapás éri, beteg vagy egyszerűen csak bal lábbal kelt fel, sokkal bonyolultabb a feladatunk.

Kerültél már olyan helyzetbe, hogy hónapok óta találkozgattál valakivel, de mégsem tisztáztátok soha, hogy milyen kapcsolat van köztetek? Erre manapság már egy angol szó is van: situationship.

Minél több csalódáson estünk át, és minél kevesebb kedvünk van mindent újrakezdeni, annál hajlamosabbakká válunk arra, hogy fel akarjuk gyorsítani az elköteleződést, illetve olyan partnert akarjunk faragni a pasiból, aki leginkább megfelel az elképzeléseinknek. Mit ne tegyünk?

Még a boldog egyedülállók életében is vannak olyan pillanatok, amikor teljesen kiborulnak, mert borzasztóan reménytelennek tűnik a helyzetük. Már minden ismerősöd párkapcsolatban él, sorra születnek a gyerekeik, az expárod újraházasodott, csak te vagy még mindig egyedül. Lehet, hogy totál kilátástalannak látod a helyzetedet, de hidd el, nagyon is sokat tehetsz azért, hogy kilábalj ebből a reménytelen állapotból.

Kinek ne lenne vagy lett volna valaha a múltban olyan neve, amely nem szerepel a személyi igazolványában, de egy vagy több hozzá közel álló ember folyamatosan használja? Beceneveket kapunk a szüleinktől, a barátainktól, és a párunktól is. De mennyiben tartoznak ezek bárki másra?

Mire vágyik igazából egy nő? Nos, a kérdés megválaszolásába még tudós, nagyon okos férfiaknak is beletörött a bicskája. Pedig a válasz pofonegyszerű, és ezt minden férfi meg tudja adni a párjának.

Mi történik a távkapcsolatban élő párral, mikor végre együtt lehet a kedvesével? Akkor minden percet ki kell használni, hiszen olyan kevés az idő. De meddig lehet ezt bírni, és milyen kihívásokkal kell megküzdeni egy ilyen kapcsolatban? Valóban segítség-e a fejlődő technológia?

Nincs olyan nap, hogy társkereső coachig keretében valaki ne tenné fel nekem ezt a kérdést: hol vannak a normális nők/férfiak? Nagyon nehéz erre őszintén felelni, mert kemény a válasz.

Bár a társkeresők többsége őszintén szeretne találni valakit, akivel hosszabb vagy röviden távú kapcsolatba kezdhet, sajnos az életnek ezen a nagyon érzékeny területén is akadnak csalók. Nem az online társkereséssel kezdődött a szerelemre vagy kalandra vágyó emberek becsapásának története, de hogyan ismerheted fel őket?

A randizásban ki lehet égni, bele lehet fásulni, el lehet fáradni. Sokan ilyenkor abbahagyják a randizást – jó esetben – csak egy kis időre. Vannak olyan okok, amikor érdemes így tenni, de vannak helyzetek, amikor a fáradtság, elkeseredettség ellenére is érdemes folytatni az ismerkedést.

Megpróbálni kitalálni, mi tetszik a másiknak, minek örülne, mi ízlene neki, mit hallgatna szívesen, csupa olyan gyakorlat, ami segít abban, hogy a párunkra koncentráljunk és akkor is érezzük a jelenlétét az életünkben, ha épp nem vagyunk együtt. Ezek azok az apró gesztusok, amelyek hosszú távon fent tudnak tartani egy kapcsolatot.

Vannak hibák, amelyeket mindannyian elkövetünk az első párkapcsolatainkban. Aztán egy idő után felmérjük a károkat, és egyre kevesebbet hibázunk. Persze neked nem feltétlenül kell a saját károdon tanulni, okulhatsz mások hibáiból.

Minél idősebbek vagyunk, annál több dolog lehet a saját múltunkban, amit inkább eltitkolnánk és a partnerünkében is, amit inkább ő titkolna el. De minél érettebbek vagyunk, annál kevésbé foglalkoztat az ilyesmi. Nagy dilemma, hogy mit meséljünk el egyáltalán és mikor. Kinek fedjük fel legintimebb titkainkat?

A társkeresők többsége mindent elkövet, hogy jól nézzen ki egy randin. Jóval kevesebben vannak azok, akikben felmerül, hogy esetleg a személyiségükben lehet valami elakadás, és ezért nem találnak társat. És még kevesebben próbálnak ezen változtatni. Pedig sok mindent lehetne tenni.

Valószínűleg sok nő gondolja úgy, hogy a férfiak nagy része a hosszú hajat kifejezetten femininnek gondolja, ezért talán jobban vonzódik azokhoz a nőkhöz, akik nem rövid frizurát választanak. De mit gondolnak erről a férfiak valójában?

Nincs annál kínosabb, mint amikor az első randin egyáltalán semmiről nem tudunk beszélgetni, és hosszú, zavarba ejtő csendek vannak. Érdemes észben tartani néhány témát, amivel feldobhatjuk a beszélgetést.

Mi történik akkor, ha egyesek kifejezetten azért találkozgatnak emberekkel, mert utána olyan jókat lehet róla mesélni a haveroknak? Igen, ez a jelenség létezik, úgy hívják angolul: dating for the plot. a sztori kedvéért randizni.

Az első randin az a célunk, hogy minél vonzóbbnak tüntessük fel magunkat. Éppen ezért nem érdemes szóba hozni olyan dolgokat, amelyek lúzernek, nagyképűnek vagy rosszindulatúnak tüntetnek fel minket.

Ha partnert keresünk, általában van elképzelésünk arról, milyen jellegű kapcsolatot szeretnénk. De persze nem mindig olyan sikerül, amilyenről álmodunk, és olykor nem olyat szeretnénk, ami hosszú távú elköteleződést jelentene. Kutatások szerint öt alapvető párkapcsolati stílust különböztethetünk meg – lehet válogatni. Illetve ha olyanban vagyunk, ami nem igazán nekünk való vagy szeretnénk másmilyet, érdemes elgondolkodni azon, hogy a jelenlegit van-e esélyünk megváltoztatni.

Biztos veled is megesett már, hogy egy-egy randi után órákig azon gondolkodtál, hogy vajon tetszettél-e a másiknak vagy sem. Mutatok néhány jelet, ami elárulja, ha nem jöttél be neki.

Az online társkeresés mellett kiegészítőként nem árt nyitott szemmel járni az offline térben sem: soha nem lehet tudni, milyen véletlenszerűségek vezetnek új ismeretségekhez vagy akár szerelemhez. Minél több esélyt adunk magunknak, annál jobb: ha pedig mostanság Spanyolországban járunk és nyitottak vagyunk némi flörtölésre vagy akár komolyabb kapcsolatra, tudjunk róla, hogy a közértben is lehet ismerkedni.

Nagyon sok társkereső panaszkodik arra, hogy hiába írnak másoknak, nem érkezik válasz az üzeneteikre, és nem értik, hogy miért. Pedig a válasz sokszor egyszerű: unalmas a profiljuk, érdektelen a bemutatkozásuk.

Sokan emlékezhetnek még Clippyre, vagy magyarul GemGézára, Microsoft Office által a 2000-es években használt gémkapocs figurára, amely mindig hívatlanul jelent meg valami okos üzenettel, amelyre általában épp semmi szükségünk nem volt. A felugró üzeneteket nagyon sokan tartották idegesítőnek, végül ki is került az alapértelmezett verzióból. De mi köze ennek a huszonvalahány évvel ezelőtti funkciónak a randizáshoz?

Nehéz helyzetben vannak a dohányos társkeresők, ők ugyanis sokkal szűkebb körből választhatnak társat, mint nem dohányzó társaik. De nehéz helyzetbe kerülnek azok is, akiknek megtetszik egy férfi vagy nő, akiről aztán később derül ki, hogy cigizik. Mit lehet tenni ezekben a helyzetekben?

Ha azok közé tartozol, akik már észrevették magukon, hogy akkor, ha szoronganak, ha idegesek, ha stresszelnek, megállíthatatlanul folyik belőlük a szó, talán arra is rájöttek már, hogy ez mennyire nem pozitív tulajdonság, és milyen idegesítő tud lenni, főleg egy randihelyzetben.

A legtöbb ember számára komoly gondot jelent megszólítani valakit, aki tetszik nekik. Rettegnek a visszautasítástól, ezért inkább meg se próbálják. Persze, ennek a kockázata mindig benne van a paklikban, de aki mégis megpróbálja, és megszólít egy vadidegent, többnyire pozitív visszajelzésben részesül. Érdemes tehát próbálkozni, és minél többet gyakorolsz, annál könnyebben fog menni!

Az emberi kapcsolatok egyik legnagyobb rejtélye, vajon miért létezik olyan sok ember, aki annak ellenére pár nélkül marad, hogy kifejezetten törekszik a partnertalálásra. Hiszen rengeteg olyan szingli is van, aki egyszerűen nem is vágyik társra. Ők nem boldogtalanok amiatt, hogy nincs romantikus/ erotikus értelemben senkijük. A gond az, ha valaki nagyon szeretné, de nem sikerül. Melyek lehetnek a legfőbb okok?

Végre találtál egy hozzád illő párt, és már éppen hátradőlnél, mert úgy érzed, hogy átszakítottad a célszalagot. Pedig az igazi munka még csak most következik: a párodat meg is kellene tartani. Mutatok néhány mondatot, ami segíthet ebben.

Mióta létezik online társkeresés, és elsősorban így ismerkedünk, úgy vélhetnénk, hogy ezt a kérdést tulajdonképpen fel se kell tennünk élőben, mert már a profilunkban is szerepelhet, hogy szeretnénk-e gyereket vagy sem… Illetve, ha már van, akkor velünk él-e. De… vajon hány ember olvas el minden profilt részletesen? Hányan emlékeznek arra, hogy ott mi szerepel? És vajon nem változhatott-e az elképzelésünk azóta, hogy kitöltöttük a megfelelő kérdőíveket?