Jégtörő tökéletlenségek az első randin

Normális esetben az ember a lehető legjobb formáját szeretné hozni az első randin, hiszen az esetek túlnyomó többségében ekkor dől el, lesz-e folytatás. Ami azt jelenti, hogy sokszor túl idegesek vagyunk, mereven viselkedünk, kényelmetlen ruhába préseljük magunkat, a nők túl sok sminket tesznek fel, vagy olyan frizurával mennek, ami a mindennapokban nem jellemző rájuk… Minél több erőfeszítést teszünk annak érdekében, hogy tökéletesen csináljunk mindent, annál kevésbé leszünk természetesek… De annál nagyobb annak a valószínűsége is, hogy valamit elbénázunk.

Miről szól ez a cikk:

1. Az első randin nem érdemes görcsösen tökéletesnek mutatkozni, mert a természetesség és az apró tökéletlenségek sokkal szimpatikusabbá és emberibbé tehetnek minket.
2. A kisebb bénázások, a vicces történetek és az önirónia oldják a feszültséget, közös nevetést teremtenek, és segítenek érzelmi kapcsolatot kialakítani.
3. A cél nem a másik lenyűgözése, hanem a valódi kapcsolódás: ebben az apró, természetes érintések is szerepet játszhatnak, ha a másik fogadókészséget mutat.

    

Ami elsőre szörnyű kínosnak tűnhet, de lehet, hogy pont ez menti meg az egész randit… Mert a bénázás miatt sokkal emberibbnek, és emiatt szimpatikusabbnak tűnhetünk, mint valaki, aki megjátssza a tökéletest. Az, hogy igazán jó oldalunkról szeretnénk mutatkozni, persze érthető, de önmagában a menőzés nem tesz vonzóvá. Sőt, lehet, hogy inkább elidegenít. Azt a benyomást keltjük vele, hogy beképzeltek vagyunk vagy éppenséggel versenyezni akarunk a partnerrel.

De a társkeresés nem verseny és a tökéletesség látszata egy kapcsolatban úgyis nagyon gyorsan elpárolog… Ha magunkra erőltetünk valamit, ami túl megterhelő, amiben nem vagyunk autentikusak, és emiatt választanak minket, úgyse tarthatjuk fenn a látszatot… Például tökéletes sminkben és frizurával jelenünk meg, akkor ez olyan elvárást generálhat, hogy minden randin így jelenjünk meg, de mi történik, ha tovább halad a kapcsolat, és akkor már kénytelenek leszünk ziláltan a másik szeme elé kerülni? Majd mindig sötétben leszünk vele vagy korábban kelünk fel egy együtt töltött éjszaka után, hogy ne legyen gyűrött az arcunk és nehogy smink nélkül kerüljön a szeme elé?

Az igényesség persze nagyon is pozitív dolog, ezzel megadjuk a tiszteletet az alkalomnak, de ne akarjunk nagyon másképp kinézni, mint általában. És a viselkedésünk se nagyon különbözzön a természetestől. Mert nem modellként vagyunk jelen, hanem érző emberként, aki társat keres maga mellé… Vagyis egy randin nem a menőzés, hanem a kapcsolatteremtés, az érzelmek megmozgatása a cél.

De milyen kis tökéletlenségek vezethetnek érzelmi kapocs kialakulásához? Az egyik a romkomokban annyiszor felhasznált véletlen bénázás, kínos baleset… Ami ahhoz vezet, hogy a partner segíteni akarjon, sajnáljon, esetleg nevessen… De valamilyen érzelmi reakciót mindenképpen mutasson.

Ha leöntöd magad kávéval, ha csak akár leversz valamit az asztalról, ha nem találod az autódat, ha azt se tudod, merre indulj, mikor kijöttök a kávézóból… Ha összekoccantok, mert rossz irányba fordulsz… Persze ezeket direkt megrendezni furcsa lenne, de épp eléggé bénázunk egy ilyen helyzetben anélkül is, hogy akarnánk. Tehát ezt ne tekintsük katasztrófának, inkább örüljünk neki, mert alkalmat ad arra, hogy nevessünk magunkon, illetve összenevessünk.

Az ilyen kis bénázások arra is alkalmat adhatnak, hogy egy korábbi szerencsétlenkedésünkről meséljünk, ami biztos szórakoztatóbb, mint az, ha nagy komolyan a sikereinket soroljuk, vagy unalmas beszámolót tartunk a munkánkról, esetleg kifejtjük, mennyire gáz nőkkel vagy férfiakkal ismerkedtünk eddig. Sokan egyszerűen nem értik, hogy azzal semmire nem mennek, ha a másik nemre tesznek megjegyzéseket vagy a társkeresést mint olyat szidják. Esetleg előadják, mennyi sikeres/ sikertelen randin vannak már túl…

A cél a jelenlévő két ember közötti érzelmi kontakt kialakítása. Olykor ez már az első pillanatban, az első mosolynál létrejön, de ha mégsem, akkor törekedhetünk rá. Az apró balesetek, a vicces múltbéli sztorik felidézése ebbe az irányba hat, ahogy az is, ha randi közben kimegyünk a mosdóba és kifelé menet könnyen megérintjük a partner kezét, karját, vállát… Mindenképpen csak olyan testrészét és csak egy pillanatra, amelyet barátilag bárki megérinthet, nincs semmilyen szexuális jelentése.

Egy egyszerű érintés sokat jelezhet: például, ha nem tetszene kicsit sem, nem érintenénk meg így. Vagyis ebből sejtheti, hogy vonzódunk hozzá. Ugyanakkor, ha összerezzen, visszahőköl, mi is tudhatjuk, hogy ez a tetszés nem viszonzott, és anélkül léphetünk majd ki a helyzetből, hogy feleslegesen reszkíroznánk meg egy célzottabb közeledést.

Ezek az apró érintések olykor jobban megmaradnak a memóriánkban, mint a szavak… Még 15-20 évvel később is emlékezni fogunk egy első érintésre, míg a másik szavait addigra már valószínűleg elfelejtjük… És az érintés mindig kivált valamilyen érzelmet: jó esetben nagyon pozitívat… A köszönéskori puszi egyébként erre annyira nem alkalmas, az inkább arra jó, hogy megérezzük egymás illatát, mert abból is sokminden kiderül: főleg, hogy lenne-e kémia kettőnk között.

Ne törekedjünk hát görcsösen tökéletességre, inkább az emberi oldalunkat mutassuk meg, igyekezzünk pozitív érzelmeket ébreszteni, megnevettetni a másikat, és ne féljünk attól, ha rajtunk nevet… Mert így együtt nevethetünk.