Párkeresés

„Mondja meg őszintén! Hol vannak a normális férfiak/nők? Mert én már mindenhol kerestem őket, és vagy házasokkal találkozom, vagy olyanokkal, akik csak kalandot akarnak, vagy olyanokkal, akik még mindig az exüket gyászolják.”

Volt idő, amikor azt gondoltam, hogy ha egy pasi nem kezdeményez csókot az első randin, akkor az azt jelenti, hogy nem is tetszem neki. Aztán rájöttem, hogy ez egyáltalán nem ilyen egyértelmű. Hogy elcsattan-e csók az első találkán vagy sem, rengeteg faktortól függ.

Ha szó nélkül eltűnt (ghostingolt) a kiszemelted, a legfontosabb teendőd: ne fuss utána, ne küldj neki dühös, számonkérő üzeneteket, és legfőképpen ne magadban keresd a hibát! A ghosting soha nem rólad szól, hanem az ő érzelmi éretlenségéről, gyávaságáról és a konfliktuskerüléséről. A helyes reakció a méltóságod megőrzése, a helyzet azonnali, teljes elfogadása és a fókusz visszahelyezése a saját életedre.

Vannak nagyon egyszerű viselkedési szabályok, amelyeket egyre kevesebben tartanak be, így könnyű kitűnni azzal, ha valaki mégis ezek alapján bonyolít egy első találkozást. Miért is ne akarnánk kitűnni az átlagból és jó benyomást kelteni a nőben, akivel találkozunk? Milyen egyszerű szabályokra érdemes odafigyelni első és persze sokadik randin is.

Ha folyamatosan azon rágódsz, hogy a párod vajon igazán szeret-e, akkor van egy kemény, de felszabadító válaszom: a valódi szeretet soha nem hagy kétségek között. Nem a méregdrága ajándékokból vagy a fennen hangoztatott, drámai vallomásokból fogod tudni, hogy szeret, hanem a mindennapi tettek következetességéből, az érzelmi biztonságból és abból, hogy tiszteletben tartja a határaidat.

Sokan azt gondolják, hogy egy bimbózó kapcsolat legnagyobb ellensége a hangos veszekedés, a tányérdobálás vagy a féltékeny jelenetek. Coachként és mentálhigiénés szakemberként azonban azt látom, hogy van egy ennél sokkal csendesebb, sunyibb és pusztítóbb fegyver is a párkapcsolati arzenálban. Úgy hívják: a csenddel való büntetés.

Egy új kapcsolatban vagy akár hosszabb ismerkedésnél így, nyáron könnyen felmerülhet az ötlet, hogy szervezzetek kirándulást vagy menjetek el pár napra valahová. Ami azonban első blikkre jól hangzik, annak rengeteg buktatója is lehet. 10+1 tipp az első közös utazáshoz!

Nem mindenki olyan szerencsés, hogy gyorsan talál valakit, akibe beleszerethet. A „nem találok egy normális partnert” helyzetnél már csak az nehezebb, amikor találkozom valakivel, és nem tudom eldönteni, hogy akarom-e a kapcsolatot vagy sem.

Többször előfordul, hogy egy-egy pasi alig írt pár sort, máris azt javasolja, hogy folytassuk telefonon. Olyannal is találkozni, akinek hiába tesz fel az ember kérdéseket csetben, azokra egyszerűen nem válaszol, ehelyett jön ezzel a Beszéljünk című szöveggel. A legjobb az, mikor valaki a bemutatkozásába írja be közvetlenül a számát, hogy hívj fel akármikor. (Esetleg: majd visszahívlak.) Mi ezzel a gond és miért nem kellene erőltetni?

Honnan tudhatom, hogy tényleg összeillünk-e a frissen megismert partneremmel? Létezik egyáltalán biztos recept? Persze, az ízlések és pofonok különbözőek: kinek a közös hobbi számít, kinek az, hogy nagyokat lehessen beszélgetni egy pohár bor mellett. De létezik egy olyan alapvető szempontrendszer, ami nélkül nehezen működik egy hosszú távú kapcsolat. Ha ezek a pillérek hiányoznak, akkor lehet, hogy egy darabig még eldöcög a viszony, de a zökkenők hatalmasak lesznek.

Egyesek rajonganak az anyjukért, akire soha egy rossz szót nem szólnának. Talán a többség? Mások rengeteget szenvedtek amiatt, ahogy az anyjuk bánt velük. Az anyák mégis a legtöbb ember szemében szentek és sérthetetlenek. Nem illik rosszat mondani rájuk… Így aztán ha ilyen anya mellett nő fel az ember lánya, könnyen úgy érezheti, hogy az ő bánata senkit nem érdekel.

Biztosan te is átélted már, hogy végre találtál egy szimpatikus társkeresőt, aki szintén nyitott feléd. Először megkönnyebbültél, aztán jött a bénító kétségbeesés: Na, de most mit írjak? Egy egyszerű "Szia" nem sokszor ér célba, inkább tűnj ki a szürkeségből, és használd Jánosi Valéria mentálhigiénés szakember, coach és mediátor 32 jégtörő tippjét!

Ha feltesszük az embereknek a kérdést, hogy ki fizessen az első randin, még mindig 80% fölötti azoknak az aránya, aki szerint ez a férfi feladata, bár ezt árnyalhatja az a gondolat, hogy az fizessen, aki meghívta a másikat, és randira általában tényleg a férfi hív… Hogyan kommunikáljunk erről, és miként kerüljük el a kínos pillanatokat egy első randin, amikor a pincér kihozza a számlát?

Mindannyian ismerjük a jelenetet. Esős délután van, a főhős épp siet valahova, kezében papírdobozokkal vagy egy halom könyvvel. Megcsúszik, a holmija szétrepül a járdán. Ekkor egy idegen leguggol, hogy segítsen neki összeszedni a dolgait. A kezük összeér, a tekintetük találkozik, és a háttérben felcsendül a lágy hegedűszó. És ezzel megtörtént a hollywoodi csoda, a sorsszerű, véletlen találkozás, ami egy csapásra megváltoztat mindent.

Ki akarja inkább a házasságot pár év együttjárás után? A nő vagy a férfi? Még ha a férfi kéri is meg a nő kezét általában, az, akinek a kapcsolat formalizálása fontosabb, az a nő szokott lenni. Egyrészt, mert a gyerekvállalást így látja biztonságosabbnak, másrészt, mert a társadalom, a család még mindig őt nyomja ebbe az irányba. Noha a férfiak is kifuthatnak az időből, a köztudatban még az él, hogy a nők biológiai órája ketyeg, így nekik sietősebb.

Biztosan hallottad már a barátaidtól, rokonaidtól a jól ismert, vigasztalónak szánt közhelyeket: „Majd jön valaki, ha nem keresed.”, „A szerelem csak szerencse kérdése.”, vagy a legfájóbbat: „Csak csináld ösztönösen, a többi jön magától!”

Ha átéltél már ghostingot vagy olyan pillanatot, mikor egy étteremben vagy egy kávézóban a szemedbe mondják, hogy nem kellesz többé, pedig azt hitted, jó úton halad a kapcsolatod, akkor valószínűleg megérint a Mágikus, merész, meseszép utazás című film egyik jelenete: mikor a két főszereplő kénytelen szembesülni egy-egy olyan exével, akit magyarázat nélkül hagyott el.

Hányszor fordultál már vissza az utolsó pillanatban, mert fogalmad sem volt, mit mondj vagy mit írj egy nőnek, aki igazán tetszett neked? Hány olyan Randivonal-üzenetet küldtél már el életedben, amire a válasz csupán a nagy, kongó, méltatlan néma csend volt?

A social mediában népszerűvé vált a 3x3-as randizási szabály, amely három első találkozásból, három hét randizásból és három hónap próbakapcsolatból áll. Vajon mi értelme ennek a szabálynak és hogyan működik?

Lehet, hogy egy ideje már olvasod a cikkeimet, de fogalmad sincs, ki írja őket. Engedd meg, hogy bemutatkozzak: Jánosi Valéria vagyok, társkeresőket segítő coach, mentálhigiénés szakember, de ami ennél sokkal fontosabb: egykori „profi” szingli.

Vannak olyan jelek, amelyekből meg lehet állapítani, hogy egy férfi érdeklődése mennyire őszinte, mennyire autentikus, még ha szavakkal nem is fejezi ki, illetve maximum esetlenül és nem túl hatásosan. Miközben a bókok tömkelege mögött lehet, hogy csak játék rejlik, esetleg könnyű kaland ígérete, vagy az, hogy az illető magának bizonyítsa, mennyire a lába elé hullanak a nők, a valódi gesztusok sokkal többről árulkodhatnak.

A párkeresés világában gyakran érezhetjük úgy, mintha egy végtelen labirintusban bolyonganánk, ahol a kijáratot (a boldog párkapcsolatot) eltorlaszolták előlünk. Panaszkodunk a technológiára, a „felhozatalra”, az időhiányra vagy a szerencsétlen véletlenekre. Azonban a sikeres társkeresésnek van egy kritikus állomása, amely nélkül minden próbálkozás csak hiábavaló kapálózás marad: ez pedig a saját társkeresésünkért vállalt teljes körű felelősség.

Ismerkedés közben általában megpróbálunk olyan témákat érinteni, amelyek nem vezetnek azonnali konfliktushoz, mert nem akarjuk, hogy egy ilyen vita miatt vége szakadjon valaminek, ami igazából még el sem kezdődött. De ha az elején nem tesszük ki a kártyáinkat az asztalra, akkor később szoronghatunk amiatt, hogy mikor hozzuk fel a polarizáló kérdéseket… Hiszen, ha annyira nem egyezik az értékrendünk, akkor hogyan élhetnénk normális párkapcsolatban?

Amikor megnyitod a Randivonalat, mi fut át az agyadon? „Vajon ma végre észrevesz valaki, vagy megint láthatatlan maradok?” Ha a társkeresés számodra nem egy izgalmas kaland, hanem egy véget nem érő vizsga, ahol te vagy saját magad legszigorúbb kritikusa, akkor itt az ideje megállni egy pillanatra.

Akár szinglik vagyunk és nem tudunk egyetlen potenciális partner mellett sem dönteni, akár benne vagyunk egy kapcsolatban, amelyben nem érezzük jól magunkat, mégis inkább kivárunk, minthogy kilépnénk belőle, a probléma hasonló: beleragadtunk egy állapotba, amely nem kielégítő, de nem is annyira rossz, hogy rövid időn belül meg akarjuk haladni, viszont amíg nem haladjuk meg, addig csak telik az idő és elmegy mellettünk az élet.

Ülsz a kanapén, pörgeted a telefonodat, és közben egy kicsit összeszorul a szíved? Talán te is azok közé tartozol, akiknek a fejében ott duruzsol a kisördög: „Tényleg ide jutottam, hogy a neten kell társat keresnem? Csak a lúzerek randiznak az interneten!” Mutatok néhány tényt, ami eloszlatja a tévhiteidet.

Egy ideig úgy tűnik, minden jól megy, átesünk az első héten, megy a levelezés, csetelés, sőt, még az első randiig is eljutunk, kellemesen telik, maradnánk még, de menni kell, megegyezünk a folytatásban, tovább megy a levelezés, csetelés, esetleg telefon, megbeszéljük a második randit… Aztán azt a másik fél elhalasztja, lemondja, későbbre rakja. Mi történik?

Tudom, mindenki azt mondja: soha ne add fel! Én viszont most azt mondom: néha igenis abba kell hagyni a társkeresést. Van 4 olyan élethelyzet, amikor a társkeresés hajszolása csak még több sebet ejt rajtad.

Mit rontottam már el megint? – kérdezhetik maguktól sokan, akik megkapják néhány nap csetelés vagy levelezés után az elbocsátó szép vagy éppenséggel nem szép üzenetet. Van, aki nem csak önmagától kérdezi meg, hanem az adott partnertől is… Mi a legnagyobb baj ezzel?