Párkeresés

Akár szinglik vagyunk és nem tudunk egyetlen potenciális partner mellett sem dönteni, akár benne vagyunk egy kapcsolatban, amelyben nem érezzük jól magunkat, mégis inkább kivárunk, minthogy kilépnénk belőle, a probléma hasonló: beleragadtunk egy állapotba, amely nem kielégítő, de nem is annyira rossz, hogy rövid időn belül meg akarjuk haladni, viszont amíg nem haladjuk meg, addig csak telik az idő és elmegy mellettünk az élet.

Ülsz a kanapén, pörgeted a telefonodat, és közben egy kicsit összeszorul a szíved? Talán te is azok közé tartozol, akiknek a fejében ott duruzsol a kisördög: „Tényleg ide jutottam, hogy a neten kell társat keresnem? Csak a lúzerek randiznak az interneten!” Mutatok néhány tényt, ami eloszlatja a tévhiteidet.

Egy ideig úgy tűnik, minden jól megy, átesünk az első héten, megy a levelezés, csetelés, sőt, még az első randiig is eljutunk, kellemesen telik, maradnánk még, de menni kell, megegyezünk a folytatásban, tovább megy a levelezés, csetelés, esetleg telefon, megbeszéljük a második randit… Aztán azt a másik fél elhalasztja, lemondja, későbbre rakja. Mi történik?

Tudom, mindenki azt mondja: soha ne add fel! Én viszont most azt mondom: néha igenis abba kell hagyni a társkeresést. Van 4 olyan élethelyzet, amikor a társkeresés hajszolása csak még több sebet ejt rajtad.

Mit rontottam már el megint? – kérdezhetik maguktól sokan, akik megkapják néhány nap csetelés vagy levelezés után az elbocsátó szép vagy éppenséggel nem szép üzenetet. Van, aki nem csak önmagától kérdezi meg, hanem az adott partnertől is… Mi a legnagyobb baj ezzel?

Gyakran hallom a klienseimtől a társkereső coachingokon: „Én tényleg mindent megpróbáltam. Regisztráltam online társkeresőkre, prémium előfizetésem van, eljárok randizni, de nem találok egyetlen normális embert sem!”

Sok példát látok arra, hogy emberek hetekig, hónapokig, de akár évekig is gyötrik magukat egy-egy szakítás után és ezzel elzárják az utat egy új kapcsolat elől, de még a lelki békéjüket sem képesek megteremteni… Hogy miért ennyire nehéz elengedni az álmainkat, azt valahol értem. De teljesen felesleges tovább szenvedni, mint ameddig feltétlenül szükséges.

Ma egy olyan felismerést hoztam neked, ami talán fájni fog, de ígérem: ez a fájdalom lesz az első lépésed a valódi boldogság felé.

Sokféle jó helyszín létezik, ahol le lehet bonyolítani egy első randit, de a mozi sajnos nem tartozik ezek közé. Bár kézenfekvő lenne, mert legalább előadás után van miről beszélni, meg ha jól választjuk ki a filmet, vidámabban jöhetünk ki, mint ahogy bementünk… Aztán lehet, hogy mégsem leszünk vidámak… Nézzük, mik a mozis randi hátulütői.

Készülsz az első randira, és ott motoszkál benned a kérdés, amit talán még magadnak is félve vallasz be: „Vajon szexuálisan vonzónak talál-e majd a másik? Egyáltalán mitől lehetnék még vonzóbb?” Ismerős, ugye?

Az online társkeresésnek rengeteg előnye van: sok olyan embert ismerhetünk meg, akivel különben soha nem találkoznánk, nem baj, ha megszakad egy-egy ismerkedés, mert mindig vannak még mások helyette. De sajnos sokan túl gyorsan szeretnének párra lelni, ezért túl hamar döntenek.

Amikor egy egyedülálló szülő regisztrál egy társkereső oldalra, a várakozás izgalma mellé gyakran beköltözik egy kéretlen vendég is: a szorongató bűntudat. „Van jogom a saját boldogságomhoz, amíg a gyermekemnek rám van szüksége? Nem károsítom őt azzal, ha az estéimet néha mással töltöm?”

Sok nő ragad benne reménytelen kapcsolatokban és éri be kenyérmorzsákkal ahelyett, hogy mielőbb továbblépne és új pasikkal randizna, akik közül esetleg komolyan is veszi valaki. Sajnos a férfiak egy jó része képtelen vagy nem is akar egyértelmű lenni, illetve sokan szeretnek melegen tartani pár nőt, akikre akkor számíthatnak, ha az éppen számukra legérdekesebb nem ér rá. De mi van akkor, ha a nő többet lát adott kapcsolatba, mint a férfi?

Ott állsz egy gyönyörű európai nagyváros főterén, vagy egy tengerparti kisvárosban, kezedben a reggeli kávéd, és bár a karriered sínen van, a környezeted pedig inspiráló, valami mégis hiányzik. Az a bizonyos „otthon-érzés”. Mert hiába beszéled folyékonyan a nyelvet, hiába illeszkedtél be a munkahelyeden, a párkeresés során olyan akadályokba ütközöl, amelyekre senki nem készített fel az indulásnál: hogyan lesz párod külföldön?

Képzeljük el, hogy valaki nagyon szeretne már megházasodni, de a valóságban nem talál megfelelő partnert, vagy olyat nem talál, akit a családja elfogadna ekként… Ha ez Japánban történik, ahol olybá tűnik, mintha a látszat jelentene mindent, akkor megfelelő pénzösszeg fejében az illető bérelhet magának egy menyasszonyt vagy vőlegényt, vagy akár egy komplett családot. De ez a módszer valóban elhozhatja a kívánt boldogságot?

Ülsz a telefonod felett, nézed a kijelzőt, és próbálod megfejteni a kódot. Tegnap még minden olyan tökéletes volt: szuper randi, megvolt az az emlegetett szikra, nevettetek, sőt, még a kedvenc könyvetek is ugyanaz. Erre mi történik ma? Semmi. Csend.

A két ismerkedési mód nem egymás ellentéte, hanem nagyszerűen kiegészítheti egymást: amint az inkább élőben ismerkedők is tanulhatnak abból, ahogy online működnek a dolgok, úgy ez fordítva is adott. Minden közegnek megvannak a maga szabályai és érdemes kifejlesztenünk a saját stratégiáinkat.

Hányszor hallottad már ezt a „bölcsességet” barátoktól, rokonoktól, vagy akár vadidegenektől, amikor elmesélted, hogy egyedül vagy? „Ne görcsölj rá! Akkor jön az Igazi, amikor nem is számítasz rá. Csak engedd el, és egyszer csak ott terem!”

Új trend jelent meg a randizásban, amelyet elég hatékonynak tartanak, így sokan elkezdték alkalmazni. A trend lényege, hogy nem óvatos, semleges kérdésekkel, témákkal kezdünk egy beszélgetést, legyen az klasszikus randi vagy baráti összejövetel ismerkedés céljából, hanem rögtön az elején bedobunk egy nagyon kontroverz, nagyon idegesítő, irritáló, provokatív állítást.

Van egy mondat, amit minden nőnek meg kellene tanulnia úgy kimondani, hogy közben ne szoruljon össze a gyomra: nem. Nem magyarázkodva, nem nevetgélve, nem lágyítva.

Az ember azt hinné, hogy ha sikerrel vettük az első randi akadályát, jól éreztük magunkat, azzal váltunk el, hogy ezt mindenképp folytatjuk, akkor már jó úton járunk, biztosan lesz második randi is és elindulhatunk a kapcsolat kialakulása felé. Pedig ez még akkor se feltétlen történik így, ha elviekben mindkét fél ezt szeretné és nem is titkolja. Mi lehet ennek az oka?

Ha most olvasod ezeket a sorokat, valószínűleg te is túl vagy már egy (vagy több) olyan életszakaszon, amiről azt hitted, örökké tart. Most pedig ismét itt állsz 40 vagy 50 felett, kezedben egy virtuális „belépőjeggyel” a társkeresők világába, és közben úgy érzed magad, mintha egy idegen bolygóra csöppentél volna.

Noha sok történet szól arról, hogy a nők akarnak mindenáron szerelmi kapcsolatot és a férfiak inkább addig halasztgatják, amíg lehet, a valóság az, hogy a férfiaknak fontosabb a párkapcsolat, mint a nőknek. Persze valószínűleg eszük ágában sincs beismerni, de minél érettebbek lesznek, nagy részük annál többre értékeli a párkapcsolatát, ha már egyszer sikerült lehorgonyoznia egy nő mellett.

Gyakran hallom a hozzám forduló férfiaktól a kérdést: „Tulajdonképpen mit akarnak a nők? Mi az a titkos összetevő, amitől egy férfi vonzóvá válik?” Sokan azt hiszik, hogy a válasz a jó keresetben, a konditeremben töltött órákban vagy a legújabb autómodellben rejlik. Ne legyünk álszentek: a külső az, ami elsőre megragadja a nők figyelmét, a tartós vonzalom azonban valahol sokkal mélyebben keresendő, és a személyiség vonzerején múlik.

Iszunk egy kávét? Önmagában ez a kérdés még nem jelent semmit azon kívül, mint hogy az illető nem akar egyedül kávézni. Ha egy pasi hív el egy nőt úgy, hogy előtte már volt valami ráutaló magatartás, akkor mondhatjuk, hogy randi. Vagy legalábbis lehet belőle első randi, ha jól alakul a dolog.

Kevés dolog tud annyira frusztráló lenni, mint amikor regisztrálsz egy társkeresőre, feltöltöd a képeidet, megírod a bemutatkozásod, majd napokig vagy hetekig alig történik valami. Nincs match, nincs visszajelzés. Ilyenkor könnyű arra jutni, hogy „biztos velem van a baj”, pedig a valóság ennél sokkal összetettebb. A társkeresők világa nem igazságos, nem objektív, és nagyon sok apró tényezőn múlik, hogy ki mikor és hogyan kerül az éppen megfelelő ember szeme elé.

Sok, ún. rendes pasi számára ismerős probléma, hogy a nők kedvesek vele, írogatnak neki, eljárnak akár moziba, színházba, étterembe, elpanaszolják neki a bánatukat, amit ő empatikusan végighallgat, de valahogy sose jutnak el addig, hogy az ilyesmiből párkapcsolat legyen, valahogy mindig lekésik a megfelelő pillanatot. Hogyan lehet ezen változtatni?

Az online társkeresés egyik legnagyobb dilemmája nem az, hogy kire írj rá, hanem az, hogy mit írj elsőként. Mert hiába a szimpatikus profil, ha az első üzenet elveszik a „Szia, mizu?”-k tengerében.

Nem csak online ismerkedésnél történhet meg, hogy némi ígéretes kezdetet után valamelyik fél teljesen elhallgat. Nem ír egy napig. Kettőig, Háromig… Vagy már el se juttok az első randiig, vagy pont azután nincs folytatás, esetleg pár randit követően némul el a másik. Miért történik ez, és mit tehetsz?

Ismerős helyzet: megvolt a jó beszélgetés, nevettetek, talán még azt is érezted, hogy „na, most ennek biztosan lesz folytatása”. Aztán… csend. Nem ír vissza. Te pedig újra és újra megnyitod az appot, frissítesz, elemzel, és előbb-utóbb felteszed a legfájdalmasabb kérdést: „Mi lehet a baja velem?”