Harmincéves, jó pasi, de még az anyjával él. Menekülj vagy adj neki esélyt?

„Harmincéves, rendes munkája van, jó humorú, de… még mindig a szüleivel él.” Sok társkereső számára ez a mondat már önmagában figyelmeztető jel. Mások viszont pontosan tudják, hogy a mai lakásárak és albérleti díjak mellett az önálló otthon megteremtése korántsem egyszerű. De vajon mit árul el valakiről, ha felnőttként még a szüleivel lakik? És valóban tartanunk kell attól, hogy egy ilyen kapcsolatban előbb-utóbb a gondoskodó szülő szerepében találjuk magunkat?

A mama hotel kifejezéshez meglehetősen sok előítélet tapad. Hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy aki harmincévesen még otthon lakik, az kényelmes, önállótlan, és esze ágában sincs felnőni. Pedig a helyzet ennél jóval összetettebb.

Van, aki azért marad a szülői házban, mert saját lakásra gyűjt, más egy szakítás vagy válás után költözik haza átmenetileg. Előfordul, hogy valaki egy idősödő szülőjének segít, vagy egyszerűen olyan élethelyzetben van, amikor a többgenerációs együttélés mindenkinek előnyös. És persze olyan is akad, aki valóban nehezen mond le a gyerekkorából megszokott kényelemről.

A párkapcsolat szempontjából tehát nem elsősorban az a kérdés, hogy valaki hol lakik, hanem az, hogyan él, mennyire önálló, és milyen kapcsolatot ápol a szüleivel.

Két harmincas férfi – kétféle önállóság

Képzeljünk el két férfit!

Dániel 31 éves, és a szüleivel él egy családi házban. Az emeleti szobák az ő életterét jelentik. Dolgozik, rendszeresen hozzájárul a háztartás költségeihez, maga intézi az ügyeit, bevásárol, mos és takarít.

Jó a kapcsolata a szüleivel. Időnként együtt vacsoráznak, beszélgetnek, segítenek egymásnak. De a szülei nem szólnak bele abba, hogy kivel találkozik, mikor ér haza, vagy hogyan tölti a szabadidejét. Dániel tudatosan gyűjt egy saját lakásra. Egyelőre nem szeretné a fizetése jelentős részét albérletre költeni.

Bence 32 éves, és hat éve külön lakik. A szülei vásároltak neki egy garzont, így lakhatási gondjai nincsenek. Az édesanyja hetente többször átmegy hozzá. Kitakarít, kimossa a ruháit, főz neki néhány napra. Bence ezt természetesnek veszi, hiszen gyerekkora óta így működik a családjuk.

A gondok akkor kezdődnek, amikor Bence párkapcsolatot szeretne. Az édesanyjával minden randiját részletesen megbeszéli, kikéri a véleményét a nőkről, akikkel találkozik. Ha az anyjának valaki nem szimpatikus, Bence is elbizonytalanodik. Ha pedig az édesanyja rossz néven veszi, hogy a fia a hétvégét inkább a barátnőjével töltené, Bence nehezen tud nemet mondani.

Vajon melyik férfi az önállóbb?

Dániel ugyan a szüleivel lakik, de a saját életét éli. Bence külön háztartásban él, mégis nehezen hoz döntéseket a szülei jóváhagyása nélkül.

Természetesen egyik férfit sem ismerjük eléggé ahhoz, hogy néhány szokása alapján megítéljük a párkapcsolati alkalmasságát. A két példa azonban jól mutatja, hogy a különköltözés és az érzelmi önállóság nem feltétlenül jár együtt.

Mikor válik a szülői ház valóban mama hotellé?

Nem attól, hogy egy felnőtt a szüleivel él, vagy hogy az édesanyja időnként főz rá. A probléma akkor kezdődik, amikor a segítségből természetesnek vett kiszolgálás lesz.

Ha valaki harmincévesen sem mos, főz, takarít, nem járul hozzá a háztartás költségeihez, és minden problémáját a szülei oldják meg, felmerül a kérdés: mit vár majd a párjától?

Nem az a baj, ha valakiről gondoskodnak, hanem ha ő maga nem tanult meg gondoskodni sem önmagáról, sem másokról. Egy párkapcsolatban ugyanis társat keresünk, nem egy felnevelendő gyereket.

Amikor a szülő láthatatlanul is jelen van a kapcsolatban

A mama hotelnek van egy kevésbé látványos oldala is, amely nem feltétlenül függ össze a közös lakhatással. Előfordul, hogy valaki már régóta külön él a szüleitől, mégis nehezen tud érzelmileg leválni róluk.

Például minden fontos döntés előtt kikéri az édesanyja vagy az édesapja véleményét. Ez önmagában természetesen nem baj, sőt, a jó szülő-gyerek kapcsolat érték, és felnőttként is sokat jelenthet a szülők tapasztalata, támogatása.

A nehézség akkor kezdődik, amikor a szülő véleménye rendszeresen fontosabbá válik, mint a párkapcsolatban élő két ember közös döntése.

Amikor egy férfi nem mer elutazni a barátnőjével, mert az édesanyja megsértődne. Amikor egy nő nem tudja a párjával megbeszélni a konfliktusaikat anélkül, hogy előbb az édesanyjának elpanaszolná a történteket. Vagy amikor a szülők olyan természetességgel szólnak bele a pár életébe, mintha maguk is a kapcsolat résztvevői lennének.

Ilyenkor a partner könnyen úgy érezheti, hogy nem ketten vannak a kapcsolatban.

Fontos azonban, hogy ezt ne kizárólag a szülők hibájának tekintsük. Sokszor hosszú évek alatt kialakult családi szokásokról, kölcsönös elvárásokról van szó, amelyeken egyik félnek sem könnyű változtatnia.

A felnőtté válás egyik fontos feladata éppen az, hogy megtanuljunk szeretettel kapcsolódni a szüleinkhez, miközben a saját életünkről már mi magunk döntünk.

 

Mit tehetsz, ha a szüleiddel élsz, és párt keresel?

Először is: nem kell emiatt szégyenkezned! Attól, hogy jelenleg a szüleiddel laksz, még lehetsz vonzó, megbízható és önálló partner. Nem kell mentegetőznöd azért, mert a körülményeid vagy a terveid miatt most ez a legjobb megoldás számodra.

Ugyanakkor érdemes végiggondolnod néhány kérdést.

1. Mennyire vagy önálló a hétköznapokban?

Ha holnap különköltöznél, képes lennél megszervezni az életedet? Tudnál gondoskodni az étkezésedről, a háztartásodról, a pénzügyeidről?

2. Egyenrangú felnőttként veszel részt a családod életében?

A közös lakhatás alkalmazkodással jár. Érdemes tisztázni, ki milyen költségeket és feladatokat vállal, hogyan osztjátok meg a házimunkát, és mennyire tartjátok tiszteletben egymás magánéletét.

3. Meg tudod húzni a határaidat a szüleiddel szemben?

Tudsz úgy dönteni egy hétvégi programról, hogy nem érzel miatta bűntudatot? El tudod fogadni, ha a szüleid nem értenek egyet a választásoddal? Képes vagy megőrizni a párkapcsolatod magánügyeit?

4. Van elképzelésed a jövődről?

Nem kell azonnal saját lakást vásárolnod, és az sem biztos, hogy a különköltözés a legfontosabb célod. De ha komoly párkapcsolatot szeretnél, előbb-utóbb érdemes végiggondolnod, hogyan képzeled el a pároddal közös életet.

És ha olyan emberrel randizol, aki még otthon lakik?

Ne dönts kizárólag a lakhatási helyzete alapján, inkább próbáld megismerni, hogyan működik a mindennapokban!

Figyeld meg, hogyan beszél a szüleiről! Szeretettel és tisztelettel, vagy állandó haraggal, sértettséggel? Képes-e önálló döntéseket hozni? Hogyan viszonyul a háztartási feladatokhoz, a pénzhez, a felelősségvállaláshoz?

És ami talán a legfontosabb: van-e valódi hely az életében egy párkapcsolat számára?

Mert nemcsak az jelenthet problémát, ha valaki túlságosan függ a szüleitől, az is előfordulhat, hogy annyira megszokta a jelenlegi életét, hogy valójában nem szeretne alkalmazkodni senkihez.

Ezt azonban nem a lakcíme fogja elárulni, hanem az, ahogyan viselkedik veled.

Ne feledd azt sem, hogy egy szoros, szeretetteljes családi kapcsolat önmagában inkább érték, mint hátrány. Nem az a cél, hogy a leendő párod eltávolodjon a szüleitől, hanem hogy mellettük neked is legyen helyed az életében.

Szeretnél tudatosabban párt választani?

Hogyan ismerheted fel, ha valaki nem áll készen egy komoly kapcsolatra, és hogyan kerülheted el, hogy újra és újra ugyanazokat a párválasztási hibákat kövesd el?

Hogyan lesz végre párom? – A tudatos társkeresők kézikönyve című könyvemben gyakorlati tanácsokkal és önismereti feladatokkal segítek megtalálni a hozzád illő társat.

Legyen neked is működő párkapcsolatod!