Randivonal Blog

Vannak, akik meghitt édeskettesben szeretik megélni a nagy pillanatokat, míg mások azonnal világgá akarják kürtölni boldogságukat. Videónk szereplője ez utóbbiak táborát erősíti, hiszen egy igazi koncert színpadát választotta lánykérése helyszínéül. A leendő ara természetesen mit sem sejtett a készülő lánykérésről, de természetesen örömmel borult újdonsült vőlegénye nyakába.

Ha profilt alkotunk, bemutatkozást írunk, levelezünk, első randira megyünk, valószínűleg nem az motivál bennünket, hogy a partner(ek) elé tárjuk a gyengeségeinket. Nagyszerű színben szeretnénk feltűnni. De talán annál kevésbé fog ez sikerülni, minél nagyobb elánnal igyekszünk elrejteni mindazt, amiről úgy gondoljuk, hogy hátráltat, akadályoz. Hiszen úgy nem adhatjuk önmagunkat, ha tele vagyunk kisebbségi érzéssel és ezt kompenzálandó kiválóbbnak akarunk látszani a valóságnál.

Kevés társkereső meri kimondani hangosan, ám annál többen gondolják magukban: „azért nincs társam, mert csúnya vagyok”. És titokban szenvednek, mert azt hiszik, hogy ez olyan tény, amin nem lehet változtatni. Pedig nem biztos, hogy igazuk van.

Akár párkapcsolatban élsz, akár egyedül – mindenképp lesznek az életedben konfliktusok. Nem az a kérdés, hogy meg kell-e tanulni konfliktust kezelni, hanem hogy mikor szánod rá magad. Jánosi Valéria mentálhigiénés szakember, coach és mediátor most bemutat egy olyan konfliktuskezelési módszert, ami tényleg működik!

Igaz-e, hogy minél több társkeresőre regisztrálunk, annál nagyobbak az esélyeink? Hány partnerrel levelezzünk egyszerre? Mennyire fontos, hogy pontosan előre tudjuk, kit keresünk, és mennyire kell ehhez ragaszkodnunk? A válaszokért olvasd el cikkünket!

Sok mindent el lehet rontani egy első találkozón, de van egy hiba, ami mindent visz: ha azt hiszed, hogy az első randi célja önmagad minél csillogóbb bemutatása. Lehet, hogy most felkapod a fejedet: miért? Nem ez a cél?

Ma már nem fehér lovon érkezik meg a herceg, hogy megkérje a kezünket. Vagy mégis? Nézd meg legújabb lánykérős videónkban!

Rengeteg romantikus film szól arról, hogy két ember, aki eredetileg ki nem állhatja egymást, egyszer csak, főleg, ha egyszerűen muszáj mélyebben megismerniük egymást valamilyen váratlan esemény kapcsán, végül egymásba szeret. A filmeknek ez érdekes dinamikát ad persze, nem véletlen, hogy sokan írnak hasonló forgatókönyveket: minden néző tudja, mire megy ki a játék, mégis szereti látni, hogyan fordulnak át a szereplők érzelmei. De mennyire valószínű, hogy ez a valóságban is megtörténik?

Társkeresők között makacsul tartja magát az a tévhit, hogy ha Rosszfiúnak vagy Jégkirálynőnek látszom, ha rejtélyesnek, titokzatosnak tűnök, akkor belém szeret a partnerem. Sajnos lehet, hogy így van, de van a dolognak egy csúnya hátulütője, amire szinte senki nem gondol.

Most, hogy vége az ünnepeknek és elkezdődnek a hétköznapok, sokan érzik úgy, hogy tiszta lappal indulnának, ami nem mindig jelent csak pozitívumot a környezetük számára. Főleg, mert sokan nem is számítottak semmiféle változásra. Örültek az ünnepeknek vagy éppen nehezen viselték, de abban a hitben éltek, hogy utána minden visszatér a normalitáshoz. És lehet, hogy valaki, aki közel áll hozzájuk, nem pont így gondolta.

Sokak számára kérdéses: mi van akkor, ha valaki szimpatikus elsőre, de nincs meg köztünk a kémia. Találkozzak még vele? Hányszor? Mi van, ha csak az időmet fecsérlem, és soha nem jön létre vonzalom közöttünk?

Kétség nem férhet hozzá, hogy a hősies viselkedés nagyon vonzó, akár férfiakról, akár nőkről legyen szó, de vajon mi ennek a magyarázata? Hiszen aki hősies, az alkalomadtán sokat kockáztat, tehát egy hosszú távú kapcsolat szempontjából nem a legbiztosabb partner. És egyáltalán mit tartunk hősiesnek?