Pedig vannak olyan jelek, amelyekből meg lehet állapítani, hogy egy férfi érdeklődése mennyire őszinte, mennyire autentikus, még ha szavakkal nem is fejezi ki, illetve maximum esetlenül és nem túl hatásosan. Miközben a bókok tömkelege mögött lehet, hogy csak játék rejlik, esetleg könnyű kaland ígérete, vagy az, hogy az illető magának bizonyítsa, mennyire a lába elé hullanak a nők, a valódi gesztusok sokkal többről árulkodhatnak.

Nézzünk néhány ilyen jelet:

1. A férfi enyhén a nő felé dönti a fejét, ha beszélgetnek

Egyszerű beszélgetős helyzetekben lehet legjobban megfigyelni, hogy ez a fejdöntés mennyire autentikus és mennyire állandó. Ha bármi mesterkéltség van benne, ha ez az alávetettséget mutató fejtartás állandósult nála (mint például a Büszkeség és balítéletben a lelkész állandóan alázatos gesztusa), akkor persze ez nem számít igazi jelnek, mert mindenkivel kapcsolatban alkalmazza… De ha egyébként, más emberekkel szemben egyenesen tartja a fejét, csak egy adott nő társaságában mutatja ezt a fejtartást, az elég biztos jel.

Ha valaki zsigerileg nem vonzódik, vagy egyenesen elutasít valakit, akkor ösztönösen kiegyenesedik csak hátrahőköl: ezek olyan mozgások, amelyeket csak nagyon fegyelmezetten lehet kontrollálni (a színészek persze megtanulják, hogyan kell).

Érdemes hozzátenni, hogy akadnak azért emberek, akikben olyan belső gátak léteznek, amelyek megakadályozzák még az ilyen önkéntelen gesztusokat is, szóval egyetlen jelből soha ne következtessünk nagy dolgokra.

2. A férfi pupillája kitágul, ha a nőre néz

Ez a tágulás kb 30%-os, és még ha nem is vagyunk tudatában, hogy ettől érzékeljük, hogy másképp tekint ránk, felismerjük a szerelmes pillantást. A hatást a dopamin okozza egyébként és szinte lehetetlen színlelni (régebben a nők a nadragulyát használták, hogy ilyen nézésük legyen, de az halálos méreg), de akadnak emberek, akiknek eleve tágabb a pupillájuk, viszont ezt valószínűleg észrevesszük első találkozásnál is.

Már maga a tény, ha a férfi erősen fixál egy nőt és nem tudja levenni róla a szemét, például akkor is figyeli, ha a nő nem néz rá vagy egyenesen alszik…, elég erős indikátor arra nézve, hogy az a férfi nagyon odavan az adott személyért.

3. A férfi újra és újra megérinti a saját arcát, illetve a nyakát

Ha az állát simogatja, az arra szolgál, hogy megnyugtassa magát, a nyak és az arc érintése azt az üzenetet küldi, hogy sebezhetőnek érzi magát a nő jelenlétében. Az elpirulás is arra utal, hogy a férfi zavarban van, ergo nem magabiztos, tehát idegeskedik amiatt, hogy jó benyomást tegyen. Ha valaki túlságosan nyugodt és könnyen uralkodik a kezén, a gesztusain, az inkább azt jelenti, hogy dörzsölt játékos, vagy igazán nem érdekli a partnere. A valódi érdeklődésben mindig van bizonytalanság, zavar, ügyetlenség.

Ha mind a három jel egyszerre van jelen, akkor szinte biztosak lehetünk benne, hogy a férfi érdeklődése nem felületes és nem színlelt. Lehet, hogy a szavak szintjéig még nem jutott el a dolog, de a gesztusok árulkodóak. Sokszor már abban az esetben is, amikor a férfi kifejezetten el akarja rejteni az érdeklődését.

A párkeresés világában gyakran érezhetjük úgy, mintha egy végtelen labirintusban bolyonganánk, ahol a kijáratot (a boldog párkapcsolatot) eltorlaszolták előlünk. Panaszkodunk a technológiára, a „felhozatalra”, az időhiányra vagy a szerencsétlen véletlenekre. Azonban a sikeres társkeresésnek van egy kritikus állomása, amely nélkül minden próbálkozás csak hiábavaló kapálózás marad: ez pedig a saját társkeresésünkért vállalt teljes körű felelősség.

Miért félünk a felelősségtől?

Sokan hordozunk magunkban olyan gyerekkori mintákat, amelyek alapjaiban torzítják el a felelősségérzetünket. Ha olyan családban nőttél fel, ahol te voltál a hibás, amikor édesanyádnak megfájdult a feje a hangoskodásodtól, akkor teljesen természetes lesz számodra, hogy felelősséget vállalsz mások érzéseiért.

Azt fogod gondolni, hogy ha nemet mondasz valakinek, azzal megbántod a másikat. Lehet, hogy azt is gondolod, hogy a másik ember viselkedése okozza a te fájó érzéseidet, és másokat hibáztatsz azért, mert még mindig egyedül vagy.

Lehet, hogy elvárod másoktól, hogy úgy viselkedjenek, hogy az benned jó érzéseket keltsen. Az is előfordulhat, hogy olyan nagyon-nagy Őt keresel, aki betölti minden szükségletedet, és a hátralévő életedre tökéletesen boldoggá tesz. Csakhogy ilyet nem fogsz találni, mert senki nem tökéletes, és nincs egyetlen olyan ember sem, aki minden igényedet, szükségletedet maradéktalanul kielégíti. Mindenkiben lesz valami, ami nem fog neked tetszeni.

Ez teljesen normális és természetes, de te keresel tovább a végtelenségig, mert nincs senki, aki téged igazán boldoggá tenne. Vagy éppen feladod, abbahagyod a keresést, és lemondasz arról, hogy megtaláld a párodat.

Júlia története: A „Hülyék Óceánja”

Nemrégiben járt nálam egy kliens, nevezzük Júliának. Magabiztos, sikeres nő a munkájában, de a magánélete romokban hevert. Az első coaching ülésen szinte levegőt sem véve zúdította rám a sérelmeit:

„Jaj, higgye el, én már tényleg mindent megpróbáltam, de semmi nem működik! Az online társkeresés pláne egy nagy átverés. Regisztráltam az egyik oldalra, ott voltam egy egész hétig, de egyszerűen elképesztő, mennyi idióta és lúzer van fent. Hiába írtam rá vagy húsz emberre, ketten válaszoltak. Még csak annyi tisztelet sem volt bennük, hogy megírják: nem érdeklem őket. Akivel meg eljutottam a randiig... hát, bárcsak ne tettem volna! Köze nem volt a fotóihoz, alacsonyabb volt, és mint kiderült, még el sem vált, csak külön élnek a feleségével. Higgye el, az egész társkereső piacon nincs egyetlen normális ember se!”

Júlia egyetlen hét tapasztalatai alapján vonta le a következtetést: ő mindent jól csinált, de a világ defektes. Amikor megkérdeztem tőle: „És ön mit tud tenni azért, hogy ebben a ’hülyék óceánjában’ találjon egy olyan embert, akivel párkapcsolatban élhetne?”, csak értetlenül nézett rám.

A válasza sokatmondó volt: „Hát éppen ezért jöttem el önhöz! Mondja meg ön, mit tegyek!”

Ebben a pillanatban Júlia megpróbálta rám átruházni a felelősséget. Úgy gondolta, ha kifizeti az óradíjat, onnantól az én dolgom (és felelősségem), hogy neki társa legyen.

A horgász és a tanácsadó

Ilyenkor mindig előveszem a kedvenc hasonlatomat. A coaching olyan, mint a közös horgászat. Én szívesen kimegyek veled a partra, segítek kiválasztani a megfelelő tavat, beszélgethetünk arról, milyen csalit érdemes használni, és hogyan kell bedobni a horgot. De a botot te tartod. Én nem horgászhatok helyetted – egyrészt, mert a férjem elég rosszul viselné, másrészt pedig azért, mert az a hal, amit én fogok ki, az én sikerem lenne, nem a tiéd.

A te életedért, a te sikereidért és a kudarcaidért is te felelsz. Ha feladod egy hét után, az a te döntésed. Ha nem nézed meg alaposabban a profilokat, vagy nem teszel fel keresztkérdéseket a randi előtt, az is a te felelősséged.

A coachingokon abban tudok segíteni neked, hogy erősítjük a felelősségvállalásodat, az önbecsülésedet és a kudarctűrő képességedet. Segítek abban, hogy kitarts a társkeresésben egészen addig, amíg meg nem találod azt az embert, akivel boldogan élhettek.

Figyelj! Ne várd tovább, hogy az aranyhal magától a horgodra akadjon, miközben te a parttól távol panaszkodsz! Vállald a felelősséget, ragadd meg a botot, és kezdjünk el dolgozni azon, hogy végre megtaláld azt a társat, akit valóban megérdemelsz!

Kattints a linkre, és nézd meg, mi minden történik egy teamses társkereső coachingon!

Itt van például a politika kérdése, amely idehaza a legnagyobb összeveszésekhez vezet már évtizedek óta. Nagyszülők és szülők tagadják meg a családtagjaikat csak azért, mert nem arra a pártra szavaztak, amit ők akarnak támogatni. Tehát, ha jól belegondolunk, a politika teljes kizárása az ismerkedésből időzített bomba…

Találkoztam már azzal a kéréssel, hogy a kapcsolatunkban ne játsszon szerepet a politika… Mivel azonban engem nagyon érdekel és az életem egyik fő témája, azon vettem észre magam, hogy állandóan cenzúrázom, mit írhatok, miről beszélhetek egyáltalán… Egyfajta üvegbura alá került az egész ismerkedés, mesterségesen elzárva a mindennapok történéseitől, és a végén teljesen elment a kedvem az egésztől.

Szerencsésebb országokban ez a téma nem olyan megosztó, hogy ne lehetne jó kapcsolatot folytatni, ha nem vagyunk egy platformon, de idehaza szinte lehetetlen mutatvány – vannak házasságok, amelyek rá is mennek erre a polarizációra. A megoldás? Esetleg már az adatlapunkra kiírhatjuk, hogy milyenek a politikai nézeteink, vagy bizonyos kérdések feszegetésével megpróbálhatjuk kipuhatolni, illetve rögtön az elején rá is kérdezhetünk. Azt nem hiszem, hogy a téma teljesen szőnyeg alá söpörhető lenne, főleg, mivel a mindennapjainkat olyan mélyen érinti, hogy nem tudunk előle elmenekülni se.

Tabu téma lehet még a vallás/ ateizmus, a hiedelmek, babonák világa. Ebben talán idehaza toleránsabbak vagyunk, mint olyan nemzetek, amelyekben a vallás nagyon fontos szerepet tölt be. Hacsak nem arról van szó, hogy valaki az egész életvitelét aláveti valamilyen egyháznak, komolyan hisz bizonyos hiedelmekben, ha a hit vagy babona nem jár extrém, a fősodortól eltérő szokásokkal, akkor lehet békében élni egymás mellett, illetve egymással.

Ismerek olyan házaspárt, ahol ez működik, de abban azért nem könnyű megegyezni, hogy a közös gyerekek melyik világnézetet kövessék, járjanak-e az adott közösségbe vagy ne… Anyagi szempontokat is érint az ilyen különbség, de talán még ennél is nehezebben kezelhető, ha a bizonyos döntések nem racionálisak, bizonyos ételeket/ italokat nem szabad fogyasztani, bizonyos, az egyik fél által tisztelt személyek különösen nagy befolyást akarnak gyakorolni a családi életre…

Tabuként szokták sokan kezelni az exek témáját, és a teljes erotikus élezrajz feltárását. Pedig ez aztán biztosan nem másodlagos jelentőségű egy párkapcsolatban… Ki mit szeret, miket tapasztalt, hány és milyen partnere volt, vannak-e nehézségei, milyen a libidója, mit utasít el teljesen és mire nyitott…




Rengeteg esetben játsszák meg magukat a partnerek vagy titkolnak el dolgokat, mert úgy gondolják (és sokszor keserű tapasztalatok alapján, nem légből kapottan), hogy rontja az esélyeiket, ha őszinték, ha nem tesznek úgy, mintha mások lennének, mint amik valójában. Mert azt remélik, hogy ha minden más stimmel, akkor majd csak kialakul az összhang az ágyban is… De ez sokszor nem következik be és akkor előjönni ilyesmivel, amikor már nyakig benne vagyunk a kapcsolatban, sokkal nehezebb… Vagy talán soha nem is merjük megtenni. Pedig anélkül, hogy az életünk ezen része jól működne, aligha leszünk boldogok egymással.

Sokszor titkolózunk az egészségünkkel kapcsolatban is. Nem akarjuk elijeszteni a partnert, nem szeretnénk ráborítani minden gondunkat. De igenis fontos, hogy ebben tisztán lássunk… Mit vállalunk, ha összekötjük a sorsunkat? Milyen kockázatokkal kell szembenéznünk, ha gyerekeink lesznek?

A pénzügyek ugyancsak nagy tabuként lebeghetnek közöttünk. Hiszen hogy néz az ki, ha egymás zsebében turkálunk? Hogy veszi ki magát, ha az anyagiak jobban érdekelnek, mint az érzelmek? Romantikusnak számít fütyülni arra, kinek milyen a fizetése, milyen vagyontárgyai vannak, hogyan bánik a pénzzel, látható jómódú mivolta mennyire függ tőle magától, mennyire a szüleitől, van-e bármilyen illegális bevételi forrása, amivel erkölcsi szempontból nem értünk egyet… Vagy egyszerűen csak nem akarunk egy elítélt bűnözőre várni, amíg ő letölti a büntetését…

Mert a jólét sokakat elvakít, sokan hajlamosan szemet hunyni afölött, hogy az adott ember gazdagsága milyen forrásból fakad… De ide tartozik a szenvedélybetegségek kérdése is, ami egyszerre egészségügyi és pénzügyi probléma.

Valójában minden ismerkedésben lehetnek olyan dolgok, amelyekről vagy mi magunk hallgatnánk legszívesebben, vagy a partnerünk… De hosszú távú kapcsolatot nem lehet tabukra építeni. Ha valaki tényleg fontos, annak tudnia kell a lényeges dolgainkról, azokról is, amelyek nem vetnek ránk túl jó fényt… Persze nagyon nem mindegy, mikor és milyen stílusban hozzuk ezeket a dolgokat a tudomására, de ne lépjünk úgy sorsot meghatározó szakaszba senkivel, hogy bizonyos témákat tabuként kezelünk.

Társkeresőket segítő mentálhigiénés szakemberként nap mint nap látom, hogy a társkeresés nem a tökéletes fotónál vagy a frappáns bemutatkozó szövegnél kezdődik. Sok kliensem azt hiszi, hogy elég ezeket rendbe tenni, és majd dőlni fognak a szivecskék és a lájkok. Miközben pedig egyáltalán nem hiszik, hogy vonzóak és szerethetőek lennének.

Pedig a sorrend fordított: előbb tedd rendbe az önbecsülésedet, és hidd el végre magadról, hogy értékes és vonzó vagy! Ha ez nagyjából rendben van, utána lehet tökéletesíteni a regisztrációs lapodat és a fényképeidet.

Ha nem figyelsz az alapozásra, az önbecsülésed megerősítésére, újra meg újra kudarcok érnek majd, mert a párkapcsolatunk minősége ritkán lépi túl azt a szintet, ahogyan mi magunkat értékeljük.

Hadd mutassam meg neked 5 pontban, miért az önbecsülés a stabil alap, és miért mondom mindig, hogy a társkeresés a megfelelő önbecsülés kialakításával kezdődik.

1. Az önbecsülés a legjobb védőkorlátod

Képzeld el, hogy az önbecsülésed a te határod. Ha nem tiszteled magad eléggé, észre sem veszed a tiszteletlenség apró jeleit egy randizási folyamat során, mert azt hiszed, ez így rendben van, és hogy ez a kapcsolatok normális menete. Egy tiszteletlenségre alapozott kapcsolat egyenes út a pokolba…

Egy régi kliensem, Kata (42) hónapokig várt egy férfire, aki csak akkor írt neki, amikor épp magányos volt. Kata tudta, hogy ez így nincs rendben, és hogy a pasi csak úgy leakasztja őt a szögről, mégis ugrott minden üzenetre. Miért? Mert a lelke mélyén azt hitte, ha nemet mond, teljesen egyedül marad, és soha többet nem lesz új jelentkező. Amikor elkezdtünk az önbecsülésén dolgozni, megértette, mennyire méltatlan helyzetbe sodródott. Amint elkezdett nemet mondani ezekre a megkeresésekre, hirtelen felszabadult az energiája azok számára, akik valóban tisztelik őt.

2. Olyat választunk, akivel egy szinten van az önbecsülésünk

A „hasonló a hasonlót vonzza” nem egy elcsépelt közhely, hanem gyakori tapasztalatunk. Bárhol is tartunk az önismereti és önbecsülést fejlesztő munkákban, olyan embert választunk, akivel ebben a két szempontban egy szinten vagyunk. Egy magas önbecsüléssel bíró embernek eszében sincs olyat társat választani, akinek az önbecsülése alacsonyan van.

Ha bizonytalan vagy magadban, tudattalanul is olyan partnert keresel, aki ezt a bizonytalanságot visszaigazolja neked. Ha nem tartod magad elég jónak, olyan ember mellett fogsz kikötni, aki majd emlékeztet is erre. Például egy érzelmileg elérhetetlen vagy túlságosan kritikus típust fogsz választani.

Egy másik kliensem, Petra (36), sorozatosan olyan férfiakba szeretett bele, akik folyamatosan kritizálták. Hol a súlyát, hol a főztjét, hol pedig az intellektusát találták kevésnek. Petra pedig ahelyett, hogy elmenekült volna, még keményebben próbált megfelelni, még többet tett a kapcsolatért, mert a lelke mélyén ő is azt hitte magáról, hogy „nem elég jó”, és ezek a bántó mondatok csak visszaigazolták számára a saját rossz önképét. Amint elkezdtünk dolgozni azon, hogy Petra végre meglássa a saját értékeit és megtanulja szeretni önmagát, képessé vált felismerni és kizárni az életéből a bántalmazó dinamikákat, és megnyílt egy tiszteletteljes kapcsolódás felé.

3. Mentőövet keresel vagy társat?

Alacsony önbecsüléssel a társkeresés olyan, mintha egy léket kapott csónakban ülnél az óceán közepén, és kétségbeesetten keresnél egy mentőövet. Bárki jön, belekapaszkodsz, csak ne süllyedj el. Ez a túlélő üzemmód.

Ez egy nagyon méltatlan helyzet.

Amikor viszont tudod, hogy egyedül is értékes és boldog vagy, a társkeresés már nem a túlélésről szól, hanem a kapcsolódásról. Nem azért akarsz párt, hogy legyen végre melletted valaki, hanem azért, hogy megoszd a már meglévő belső gazdagságodat.

István (45) minden randi előtt szorongott: „Tetszeni fogok neki? Mit mondjak, hogy érdekes legyek?”. Miután elvégezte az Elbűvölő önbecsülés online tananyagomat, a következő randira már úgy ment el, hogy ezt kérdezte: „Vajon ő tetszeni fog nekem? Van benne valami, ami gazdagítaná az életemet?”. Érzed a különbséget? Ez a tudatos, magabiztos társkereső attitűdje.

4. Hitelesség: Dobd le a maszkokat!

Alacsony önbecsüléssel sokan próbálják olyannak mutatni magukat, amiről azt hiszik, hogy a másik vonzónak találja majd őket. Mivel nem hiszik, hogy értékesek úgy, ahogy vannak, felvesznek egy maszkot, eljátszanak egy szerepet, amiről azt hiszik, hogy a másik érdekesnek, izgalmasnak, vonzónak találja majd. 

A baj csak az, hogy ha maszkot viselsz, a másik a maszkba fog beleszeretni, nem beléd. Az egészséges önbecsülés adja meg azt a szabadságot, hogy merj önmagad lenni: a hibáiddal, a fura humoroddal és a múltaddal együtt. Mert csak így találhat meg azt az ember, aki pont téged keres.

5. Túléled-e a visszautasításokat?

A társkeresés során elkerülhetetlen az elutasítás: nemet fognak neked mondani, nem válaszolnak az üzeneteidre, törölnek, tiltanak. Nem tudod megúszni, és nagyon nem mindegy, hogyan éled meg! Ha stabil az önbecsülésed, egy sikertelen ismerkedést nem a személyed elleni támadásként fogsz megélni. Nem azt mondod: „Nem vagyok elég jó, soha nem fogok találni senkit”, hanem azt: „Oké, ez most nem jött össze. Persze, ma szomorú és csalódott vagyok, de holnaptól folytatom, és megyek tovább”.

A kudarc ilyenkor nem sérülés lesz, hanem egy tapasztalat, amiből tanulsz. Ez a fajta rugalmasság (reziliencia) teszi lehetővé, hogy ne égj ki a randizásban, és megőrizd a nyitottságodat a következő lehetőségre.

Hogyan tovább?

Tudom, hogy az önbecsülés építése nem megy egyik napról a nagyobb, de van egy jó hírem: ez is egy izom, amit lehet edzeni! Ha érzed, hogy a társkeresésed itt akad el, ne ostorozd magad, hanem kezdj el tanulni magadról, és kezdd el felépíteni az önbecsülésedet! Mutatok 3 jó lehetőséget. 

1. Online videós tananyagaimban külön modult szenteltem annak, hogyan építsd fel a belső stabilitásodat, mielőtt belevágsz a randizásba. (Elbűvölő önbecsülés mesterkurzus)
2. Ha úgy érzed, elakadtál és egy külső szemre, támogatásra van szükséged, várlak szeretettel egy online coachingra a Teamsen, ahol csak veled és a te történeteddel foglalkozunk.
3. És egy titok: pár hét múlva kijön a nyomdából a Hogyan lesz végre párom? – A tudatos társkeresők kézikönyve című könyvem, ami ezekben a kérdésekben is segíteni fog téged. 

Ne feledd: az első és legfontosabb kapcsolatod az, amit önmagaddal ápolsz. Ha szereted, tiszteled magad, a külvilág is így tesz majd. Ha pedig mégsem, hát nem fogod hagyni!

Legyen neked is működő párkapcsolatod!

Magyarországra is megérkezett a kínai „Are You Dead?”, azaz magyarul „Meghaltál?” elnevezésű alkalmazás, amely a rohanó életmódra és a fokozódó elmagányosodásra próbál megoldást nyújtani.

„Van egy nagyon provokatív neve: ’Meghaltál?’. Sokat gondolkodtunk, hogy mennyire érdemes a negatív oldalát kihangsúlyozni, de ha komolyan vesszük azt, hogy ez tényleg egy életmentő alkalmazás, akkor a morbiditás talán jobban felhívja rá a figyelmet” – mondja Weiler Péter, a Randivonal alapítója.

A reBrief 304. podcast epizódjában erről a különleges appról, valamint a mögötte álló hazai igényekről beszélgetett Weiler Péter a magyar alkalmazást bevezető cég vezetője a Mediátor szakértőivel, Dankó Bencével a Mediátor vezető stratégájával, illetve Tóth Györggyel a Mediátor PR vezetőjével.

Hallgasd meg a teljes adást a Spotify-on!

Az udvarlás időszakában jó esetben magától jön az érzés, hogy úgy megdicsérnénk a másikat, de korábbi rossz tapasztalataink visszatarthatnak.

A bókolással kapcsolatban számtalan kérdés és kétely merülhet fel bennünk, mint például csak a férfitól elvárható, hogy a nőnek bókoljon? Vagy a hölgyek is megpróbálhatják? Szintén érdekes lehet, hogy mitől lesz őszinte egy dicséret, vagy hangzik épp hamisan? Miért kell figyelni a másik reakcióját, és hogyan kell fogadni egy bókot?

Ezekre a kérdésekre adja meg a válaszokat Jánosi Valéria mentálhigiénés szakember, coach és mediátor alábbi videójában!





   

Nem egy embert ismerek, aki mintha soha nem tudna kimozdulni az adott helyzetből, amibe valamikor belekerült… Ilyenek egyes szingli ismerőseim: évek óta figyelem a sorsukat, olykor elkezdenek reménykedni abban, hogy végre megtalálták, akit kerestek, de szinte borítékolható, hogy nagyon hamar kiderül majd az illetőről, hogy csalódást okoz, és a kapcsolat hamar zátonyra fut. És ilyenkor újra visszakerülnek a startvonalra és kezdik a reménykedést…

Mintha saját magukat szabotálnák, mintha direkt mindent megtennének azért, hogy az adott partnerben találjanak olyan hibát, ami túlságosan idegesíti őket, pedig utólag megbánják, hogy szakítottak… Amíg megvan a párjuk, addig elégedetlenkednek, amikor már vége a kapcsolatnak, akkor szeretnék visszakapni. De valójában a szingli létet konzerválják, és azt az állapotot, hogy senki mellett nem tudnak dönteni.

Más ismerőseim működésképtelen párkapcsolatokban sínylődnek, de kilépni nem akarnak belőle, mert az túl sok macerával jár. Noha így se jó nekik, valamilyen kifogást mindig keresnek arra, hogy miért ne lépjenek ki a dologból. A gyerekek miatt, a hitel miatt, mert most nehéz a gazdasági helyzet, mert valamelyik családtagot ápolni kell… Igazából minden ok elfogadható, átérezhető, a baj csak az, hogy amint az egyik ok megszűnik, biztos akad egy másik, ami miatt újra csak halasztódik a megoldás és így telnek el évek…

A kétféle élethelyzetben a közös pont az, hogy senki nem úgy él, ahogy szeretne és mintha örök körforgásban maradnának a saját félresiklott sorsuk fogságában. Mert döntésképtelenek, vagy csak fél szívvel hoznak döntéseket. Mert a komoly döntések felvállalásának felelősségét inkább nem vállalják, hanem maradnak egy kényelmetlen, de megszokott, félig-meddig akolmeleg helyzetben…

De amíg nem vállalják a döntést, amíg nem változtatnak radikálisan a dolgok menetén, addig igazából nem jutnak közelebb a vágyott boldogsághoz, amely akár lehet karnyújtásnyira is tőlük, csak kockázatot kellene érte vállalniuk.

Ha hasonló helyzetben vagy és úgy érzed, már rég ugyanabban a malomban őrölsz, ha úgy tapasztalod, hogy nem jutsz egyről a kettőre, ha két szék között a pad alá estél és nincs erőd felállni, akkor ezeket a kérdéseket tedd fel magadnak:

1. Hol akarok lenni 2-3 év múlva? Még mindig ebben a helyzetben, ahol most vagyok vagy a perspektíva, hogy még évek múlva is itt fogok tartani, elborzaszt?

2. Hajlandó vagyok-e áldozatokat hozni a változásért? Milyen problémákat vagyok képes elviselni annak érdekében, hogy kilépjek a jelenlegi helyzetből?

3. Mi nem történik mindaddig, amíg nem hozok határozott döntést, mi az, amire nagyon vágyom, de a jelenlegi helyzetemben lehetetlen?

Ha erre a három kérdésre tudod a választ, akkor már közelebb kerültél a megoldáshoz, de persze lelkileg kell készen állnod arra, hogy kilépj az adott gondolkodási sémáidból, hogy felvállald a következményeket, hogy belevágj a változásba. A tanult tehetetlenséget kell legyőznöd, amely mindig visszahúz abba a mintázatba, amelybe valahogy évekkel korábban belekerültél. El kell hinned, hogy meg tudod változtatni a sorsodat, hogy a kezedbe tudod venni és képes vagy arra, hogy ne csak sodródj, hanem alakítsd az életed.

A munkám során – legyen szó akár az online coaching üléseinkről a Teamsen, akár a videós tréningjeim résztvevőinek visszajelzéseiből – azt látom, hogy a legnagyobb gát a társkeresés során a fejünkben élő tévhitek halmaza. Az online társkeresés nem a legutolsó megoldás, amihez végső elkeseredésedben nyúlhatsz, hanem az egyik legjobb, leghatékonyabb eszköz, aminek segítségével társat találhatsz. Egy eszköz, amit meg kell tanulni használni. Mert őszintén hiszem, hogy a jó párkapcsolat és a hozzá vezető út is tanulható! 

A bátorság új formája

Sokan azt hiszik, hogy aki a neten ismerkedik, az azért teszi, mert élőben nem megy neki. A valóság ezzel szemben az, hogy a digitális térben való jelenlét egyfajta érzelmi érettséget és szociális bátorságot igényel. Gondolj bele: aki regisztrál, profilképet választ, és megteszi az első lépést egy idegen felé, az valójában sokkal magabiztosabb és nyitottabb, mint aki a komfortzónájába zárkózva várja a sült galambot. Te nem „béna” vagy, hanem egy modern felfedező, aki kezébe vette az élete irányítást.

A neten mindenki hazudik!

Lehet, hogy attól félsz, hogy a neten mindenki másnak mutatja magát, mint aki valójában. Nos, jogos a félelmed, de korántsem úgy, ahogy gondolod. Igen, tízből kilencen picit „kozmetikázzák” az adataikat – talán két centivel magasabbnak vagy öt kilóval kevesebbnek mondják magukat. De fontos látnod, hogy ez nem rosszindulatú átverés. Ilyen az emberi természet: a legvonzóbb arcunkat akarjuk mutatni, amikor társat keresünk. Ha ezt megérted, máris kevésbé fogsz szorongani a testi adottságaid miatt, vagy bosszankodni a „kamuprofilok” miatt.

Ami pedig a Photoshopot illeti: hidd el, az emberek többsége nem grafikusművész, és a társkeresők többsége képtelen profi módon kozmetikázni a profilképét. A legtöbb kép hús-vér embereket mutat. Társkereső coachként több száz kliensem képeit néztem végig, és azt tapasztalom, hogy sokan még a legjobb képeket sem tudják kiválasztani magukról.

Ha pedig tényleg látni akarod, hogy is néz ki a másik, találkozz vele személyesen! Akkor minden ki fog derülni. 

Amikor a sors és az algoritmus összefog

Sokan mondják nekem, hogy azért nem akarnak a neten társat keresni, mert ez az egész olyan személytelen. Szerintem a net éppen hogy segít áttörni azokat a falakat, amiket a hétköznapi rutinunk emelt körénk. A munkád, a lakóhelyed, a baráti köröd egy buborékot von köréd, amiből ritkán mozdulsz ki. Az online társkeresés kipukkasztja ezt a buborékot. Olyan emberekkel hozhat össze a vakvéletlen, akikkel a villamoson talán soha nem állnál szóba, vagy soha nem találkoznátok a való életben. De a képernyő előtt kiderül, hogy ugyanazt gondoljátok a világról. Vagyis a netes társkeresés szuper találkozások esélyét adja meg neked.

Nem minden matchből lesz randi! Másnak se…

A kutatók azt találták, hogy a randizók első, ismerkedő üzeneteire csak nagyon kis százalékban érkezik érdemi válasz. Az elkezdődő levelezések 20-30%-ból alakul ki beszélgetés, és csak ennél alacsonyabb százalékban lesz belőle randi. Ebből aztán azt a logikus következtetést vonhatjuk le, hogy mások se kapnak több levelet, üzenetet, és nem érdemes azért felhagyni az online társkeresőzéssel, mert a jelölésekből, matchekből nem lesz randi! Ha elég kitartóan, hosszú ideig társkeresőzöl, akkor viszont előbb-utóbb találsz valakit, akivel boldogan kötöd össze az életedet. Amit érdemes szem előtt tartani: a társkeresés nem sprint, hanem maraton!

A neten is születnek komoly kapcsolatok?

Igen, vannak, akiknek ez működik. Magyarországon a komoly kapcsolatok jelentős része ma már a digitális térben indul. Hazai felmérések szerint a jelenleg alakuló új párkapcsolatok kb. 35-45%-a indul online platformokon (társkereső appok, közösségi média). Nemzetközi és hazai becslések pedig egyöntetűen az állítják, hogy a friss házasságkötések nagyjából 25-30%-a vezethető vissza online ismerkedésre.

Vagyis neked is megvan minden esélyed arra, hogy a neten találod meg a társadat!

Még akkor is, ha nem hiszel benne, vagy ha néha ijesztőnek tűnik ez az egész.

Ha úgy érzed, egyedül nem megy, vagy eleged van a felesleges körökből, várlak szeretettel egy személyre szabott online coachingra Teamsen. Ott csak te vagy és én, és kibogozzuk azokat a szálakat, amelyek eddig gátoltak az ismerkedésben. Vagy nézd meg a videós tananyagaimat a www.mukodoparkapcsolat.hu oldalon, amiket úgy állítottam össze, hogy otthonról, a saját tempódban sajátíthasd el a tudatos párkeresés csínját-bínját.

Ne feledd, a boldogság nem szerencse kérdése, hanem döntés és tanulás eredménye!

Legyen neked is működő párkapcsolatod!

Aztán azt a másik fél elhalasztja, lemondja, későbbre rakja, oké, még nem sejtünk semmit, bárkinek közbejöhet valami, nem kell mindenbe belemagyarázni dolgokat…

De az újból kitűzött második randi előtt elkezd nagyon csendes lenni a helyzet. Megváltozott valami. Már nem olyan intenzív az egész kommunikáció, eltelik egy fél nap is, mire választ kapunk… Mi történt, miért lassult le az egész? Ha rákérdezünk, akkor éreztetjük, hogy aggódunk… Hiszen valóban elbizonytalanodtunk, ami érthető.

Igazából legtöbbször ilyenkor már döntött a másik fél: ki akar hátrálni az egészből, és valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, miért. Írtunk vagy mondtunk valamit, ami nem volt szimpatikus… Vagy eleve nem is tetszettünk annyira, és csak meg akarta várni, hogy egy másik ismerkedése hogyan alakul.

Bármi is legyen az oka, akár belőlünk indult ki, akár valami tőlünk teljesen független dolog, megváltoztatni nem tudjuk… Bosszantó, hogy megtörténik, jó esetben megalább kapunk egy búcsúlevelet, hogy ne haragudj, de mégsem… rosszabb esetben ghosting következik… De valódi magyarázat szinte biztos, hogy nem lesz.

Ezekhez az epizódokhoz sajnos hozzá kell szoknunk, főleg, ha online ismerkedünk… Belemenni valamibe sokkal könnyebb, mint kihátrálni… És a legtöbb ismerkedésből muszáj kihátrálni, hiszen nem felelhet meg mindenki. Nem szerethetünk bele mindenkibe, nem választhatunk mindenkit, aki elsőre szimpatikusnak tűnt és akivel elkezdtük az ismerkedést.

Igen, adhatnánk több esélyt is, mint egyetlen randi… Olykor csak elbeszélünk egymás mellett, félreértésből lesz a kihátrálás. Sokan képtelenek arra, hogy beletegyék az energiát, ha arról van szó, hogy tisztázzanak egy félreértést. Cseten megy a legkönnyebben, hogy teljesen másképp értelmezzünk valamit, mint a partnerünk, de levélben és telefonon is bőven akad erre példa. És olykor egy-egy ilyen félreértés csak kapóra jön, mert már eleve nem is akarta az illető folytatni és csak belekapaszkodik valamibe, ami jó ürügyet adhat.

Bármennyire is rosszul esik, ha megszakad egy ígéretesnek tűnő ismerkedésünk és nem értjük, mi történt, az biztos, hogy erőltetni nem érdemes. Maximum egyszer megpróbálni tisztázni, hátha viszonylag könnyen megy és a partner nyitott arra, hogy megértse, hogy is gondoltuk, amit írtunk. De ha nem kapunk pozitív választ, akkor engedjük el a dolgot… Semmi értelme tovább próbálkozni.

Általában utólag mindig kiderül, hogy jobb is, ha azok, akik ilyen könnyen kihátrálnak, mennek isten hírével, mert nem lenne hosszú életű a kapcsolatunk, ha egyáltalán belekezdenénk. Azzal érdemes folytatni, akinél mi is úgy érezzük, hogy rengeteg kedvünk van hozzá, meg ő is úgy érzi. Senki nem szeretne vigaszdíj lenni, ha egy mód van rá…

Persze ezt is tanulni kell, mert nem egyszerű… Minden ismerkedés elején elkezdünk terveket szőni, megvizsgáljuk, vajon mennyire lennénk kompatibilisek, keressük a közös pontokat… Ha nincs zsigeri, mágneses vonzalom, sokan már nem is akarják folytatni, pedig az organikus ismerkedés sokszor úgy vezet kapcsolathoz, hogy az elején nincsenek ilyen reakciók…

Nem tudhatjuk, kinek mi játszódik le a fejében és nem is kell tudnunk, épp elég, ha elfogadjuk, hogy ezúttal nem jártunk sikerrel és ha bármi tanulság létezik, azt levonjuk… Lehet, hogy nincs ilyen tanulság, lehet, hogy utólag észrevesszük, mi volt esetleg, amit nem kellett volna megtennünk… A legjobb, amit tehetünk, hogy haladunk tovább. Sose bízzuk el magunkat attól, hogy már túlestünk egy sikeresnek tűnő első randin és megbeszéltünk egy másodikat. Simán lehet, hogy sose lesz belőle semmi. Már csak ezért is érdemes egyszerre többekkel ismerkedni, hogy ne kelljen mindent elölről kezdeni, ha valaki visszavonulót fúj.

Tudom, mindenki azt mondja: soha ne add fel! Én viszont most azt mondom: néha igenis abba kell hagyni a társkeresést. Van 4 olyan élethelyzet, amikor a társkeresés hajszolása csak még több sebet ejt rajtad.

Élethelyzetek, amikor a társkeresés várhat

Nemrég dolgoztam együtt Annával, egy intelligens, érzékeny nővel, aki hosszú idő után újra nyitott lett a szerelemre. A közös munkánk során elgyászolta a majd húszéves házasságát, sokat dolgozott önmagán, és végre úgy érezte: készen áll egy új, érett, működő párkapcsolatra. Amikor megismerkedett Gergővel, minden jel arra utalt, hogy talán most megtörténik az, amire annyira vágyott.

Egy könyvesboltban futottak össze először, szinte filmszerű jelenet volt. Ugyanazt a könyvet vették le a polcról, beszélgetni kezdtek, és hamarosan elindult köztük valami. Gergő figyelmes volt, kedves, empatikus, és gyorsan egymásra hangolódtak. Az első hetekben úgy tűnt, minden jól alakul, aztán a kapcsolat elkezdett hullámzani.

Gergő időnként eltűnt, napokra elérhetetlenné vált, majd újra megjelent, mintha mi sem történt volna. Anna sokáig türelmes volt, de látta, hogy valami nem stimmel: Gergő nem beszélt a jövőről, nem mutatta be őt a barátainak. A következő ülésünkön Anna szomorúan nézett rám: „Azt hiszem, még nem zárta le teljesen az előző kapcsolatát. Érzem, hogy nincs itt velem teljesen.”

Nem sokkal ezután Gergő maga is kimondta: nem áll készen. Őszinte volt, elismerte, hogy azt hitte, túl van az előző kapcsolatán, de még most is sokat gondol az exbarátnőjére. És bár nagyon akarta, hogy működjön Annával a kapcsolat, belátta, most nem tud felelősségteljes társa lenni senkinek. Anna nagyon éretten kezelte a helyzetet. Fájt neki, de látta, hogy nem vele van a baj: nem arról van szó, hogy ő „nem elég jó”, hanem egyszerűen rossz volt az időzítés.

A kapcsolati időzítés ereje

Ez a történet tökéletes példája annak, hogy a kapcsolati időzítés legalább annyira számít, mint a kémia vagy a közös értékrend. Alapvetően mindenkit arra biztatok, hogy vállaljon felelősséget az életéért, vegye kezébe az irányítást, és kezdjen el tudatosan társat keresni. Hiszen a jó párkapcsolat nem szerencse, hanem döntések és készségek sorozata – vagyis tanulható!

Vannak azonban olyan élethelyzetek, amikor érdemes egy időre leállni a társkereséssel. Persze, ha rád talál a szerelem, ne ugorj el előle, de a tudatos, aktív kereséstől ilyenkor óvnálak. Mutatok néhány ilyen helyzetet.

1. Amikor krízisben vagy

Például amikor valamilyen hosszasan elhúzódó válsághelyzet van az életedben. Egy súlyosan beteg szülő, egy haláleset utáni gyász, vagy egy olyan diagnózis, ami megváltoztatja az életedet. Ide sorolhatjuk az elhúzódó pereskedést is a volt házastárssal: a gyermekelhelyezési vagy vagyonjogi csatározások súlyos terhek, amiket nem biztos, hogy egy kezdődő kapcsolatra rá kellene terhelni.

Azt gondoljuk, hogy éppen egy ilyen helyzetben esne jól egy támogató partner. Sokan ilyenkor keresnek „mankót”. Csakhogy amikor a nehéz időszak elmúlik, és az élet visszatér a normális kerékvágásba, a „mankó” gyakran feleslegessé válik. Ilyenkor duplán nehéz megmondani a másiknak, hogy valójában csak a bajban volt rá szükség.

2. Amikor csak a társadalmi nyomás hajt

Vannak, akik tökéletesen boldogok egyedül: élvezik a szabadságot, de a szülők vagy a barátok elvárásai miatt mégis regisztrálnak a társkeresőkre. Ha valójában nem vágysz elköteleződésre, csak „megpróbálod, mert mindenki ezt csinálja”, az eredmény gyakran gyors szakítás lesz, magad után hagyva elkeseredett társakat, akik azt élik meg, hogy nem voltak elég jók neked. Mielőtt fejest ugranál, gondold át: tényleg akarsz most valakit, vagy csak másoknak akarsz megfelelni?

3. Ha nincs időd a szerelemre

A társkeresés munka. Az internetes keresgélés, levelezés, csetelés és randizás legalább napi egy órát, azaz heti egy munkanapot vesz el az életedből. Ha sikeres vagy, pörög a karriered és pezseg a társasági életed, kérdezd meg magadtól: mit vagy hajlandó feladni azért, hogy legyen egy párkapcsolatod? Ha nincs hely az életedben, de mégis próbálkozol, azzal csak megbántasz másokat.

4. Még gyászolod az exedet

A legfontosabb kérdés: elérhető vagy-e érzelmileg? Ha még mindig az exedet gyászolod, vagy abban reménykedsz, hogy újrakezdhetitek, akkor még nem vagy kész. Becsapod a másikat, ha félszívvel vágsz bele valamibe. Hagyd leülepedni az érzéseket, és vond le a tanulságokat! Ha az új randipartnered még visszajár gondolatban a múltba, az nem a te szereteteddel fog meggyógyulni. Nem a te dolgod őt meggyógyítani!

Nem menekülhetsz egy párkapcsolatba a feldolgozatlan múltad elől!

Ha úgy érzed, elakadtál ezekben a kérdésekben, ne feledd: a tudatos társkeresés alapjait el lehet sajátítani. A www.mukodoparkapcsolat.hu oldalon számos online, videós tudásanyagot találsz, amelyek segítenek felkészülni az Igazi érkezésére. Ha pedig úgy érzed, személyes támogatásra van szükséged, várlak szeretettel egy online coachingra Teamsen, ahol együtt ránézhetünk az elakadásaidra.

És egy kis titok: idén érkezik a Hogyan lesz végre párom? A tudatos társkeresők kézikönyve, ami pontosan ezekben a nehéz döntésekben lesz az iránytűd.

Legyen neked is működő párkapcsolatod!