Mindenki megbízható társra vágyik. Vagy mégsem?

Vannak emberek, akik imádnak listákat írni, és vannak, akik legfeljebb fejben állítják össze a számukra fontos dolgok hozzávetőleges csoportját, de mindannyiunknak vannak elképzelései arról, hogy milyen partnerre vágyunk. Egyesek elképzelései nagyon általánosak, másokéi túlságosan is részletesek.

Ha az álláskeresés analógiáját vesszük, ott is priorizálnunk kell, melyek azok a dolgok, amelyekhez ragaszkodunk, és melyekből tudunk engedni. Mindenki szeretne jól keresni, kellemes környezetben dolgozni, szabadidővel rendelkezni, értelmes munkát végezni… Vagyis majdnem mindenki… Mert lehet, hogy van, akit nem zavar, ha értelmetlen dolgot kell csinálnia, de jól megfizetik. Van, akinek a szabadidő fontosabb, mint a pénz. Van, aki imád csapatban dolgozni, más meg legszívesebben egyedül old meg mindent.

A párkeresés hasonló: mindenki szeretne csinos, megbízható, biztonságot adó, kedves, izgalmas, anyagilag jó helyzetben lévő, magas vagy közepes társadalmi státuszú és okos partnert… Elviekben. Mert lehet, hogy van, akit a kedves emberek untatnak és drámára vágyik, van, akit zavar, ha a barátja vagy barátnője okosabb nála, van, aki a kockázatot imádja és van, akinek a túl vonzó külső nem igazán jön be, például mert azt hiszi, hogy egy szép ember mellett sose lenne biztonságban a kapcsolata.

És ezek csak a leggyakoribb aspektusok, amelyek alapján választunk. Ha élettársra vágyunk, fontos, hogy mennyire társasági ember, mennyire családszerető vagy épp ellenkezőleg, városban akar élni vagy vidéken, akar-e gyereket és ha igen, mennyit, vallásos-e vagy ateista, mennyire toleráns ebben, van-e valamilyen betegsége, fogyatékossága, szeret-e enni, kertészkedni, kirándulni, múzeumba járni, olvasni, extrém sportolni, horgászni, utazni, stb…

Mi ez a 10-es szabály?

A címben említett 10-es listára azokat a tulajdonságokat kellene felvennünk, amelyek a legfontosabbak számunkra egy komoly partnerben, és ebből legyen olyan három, amiből tudunk engedni. Tökéletes, számunkra 100%-ban megfelelő partnert úgysem találhatunk, tehát bizonyos vágyainkból kénytelenek leszünk visszavenni. Ahogy ezt ő is megteszi majd, hiszen mi se vagyunk tökéletesek senki számára, még akkor se, ha ezt állítja.

A 10-es prioritási lista összeállítása nem is annyira egyszerű. Biztos vannak olyan aspektusok, amelyek elsőre nem jutnak eszünkbe, csak akkor, ha találkozunk valakivel, aki ráébreszt arra, hogy nekünk ez fontos.

Például eszembe se jutott, hogy mennyire fontos számomra, hogy a partner szeressen utazni, míg nem jártam valakivel, aki valóságos ideológiát gyártott arra, hogy ő miért nem akar utazni, és mennyire felesleges dolog erre költeni.

Vagy ha randizol valakivel, és kiderül, hogy utál enni, csak nyammog, piszkálja a kaját, te meg élsz-halsz a finom ételekért. Lehet bármilyen szimpatikus egyébként, valószínűleg nehezen tolerálnátok egymás ízlését, mert az étkezés annyira szerves része a mindennapoknak. Viszont láttam már húsimádót vegetáriánussal élni, valahogy megoldották, hogy ne legyen ez állandó konfliktusforrás közöttük.

Ismerned kell tehát magadat annyira, hogy ezeket a neuralgikus pontokat megkeresd, és valószínűleg 10-nél jóval több olyan fontos dolog van, amit elvárnál, csak annyira magától értetődőnek tartod a saját ízlésvilágodat, hogy eszedbe se jut: valami, ami neked alapvető, mástól teljesen idegen és sose fog vele megbarátkozni.

Idővel nemcsak mi, de sok elvárásunk is változik!

Ez a lista valószínűleg nem lesz statikus, hiszen a különböző emberekkel való találkozások nyomán egyes pontokat elhagyhatsz, másokat meg felvehetsz a listára. Gondolhatod, hogy fontos mondjuk a felsőfokú végzettség, mert neked is az van, de találkozhatsz olyanokkal, akiknek nincs, mégis nagyon értelmesek és tájékozottak. Vagy gondolhatod, hogy csak a szőkéket szereted, de kiderül, hogy nagyon tetszik egy barna hajú nő és mostantól már nem izgat, kinek milyen a hajszíne.

Sok nő például kijelenti, hogy 180 centi alatt számára nem férfi a férfi, és ezzel egy csomó jó fej pasit kizár, pedig ha ebből a pontból engedne, akkor összejöhetne valakivel, aki minden más tekintetben tetszik neki. Vannak nagyon felszínes feltételek, mint az ilyen külsőségek, meg vannak sokkal lényegesebbek is: kinek milyen az értékrendje, miben hisz, mennyire fontos számára valamilyen közösség, mennyire individualista, és így tovább.

Persze nem arról van szó, hogy olykor nem írja fölül az élet a listáinkat. De mikor hirtelen minden meggyőződésünk ellenére szeretünk bele valakibe, az sokszor utólag működésképtelennek bizonyul, mert hosszú távon nem fog működni. Viszont szenvedélyes kaland még lehet belőle.

„Tudom, hogy nem kellene belemenni, mégsem tudok neki ellenállni…”

Hányszor hallottam már ezt a sóhajt a társkereső coachingok során! Egy intelligens, céltudatos nő ül velem szemben, aki pontosan tudja, milyen társra lenne szüksége a stabil jövőhöz. Aztán jön valaki, aki késik, kiszámíthatatlan, nem köteleződik el, fittyet hány a szabályokra – és a józan ész azonnal feladja a küzdelmet.

Ezen a ponton sokan elítélik önmagukat: „Miért mindig a toxikus embereket választom? Mi a baj velem?”

Hadd szögezzem le az elején: nem arról van szó, hogy rosszul működsz, és nem is a szenvedésre vágysz! A „rosszfiú-jelenség” nem a hibás döntéseid következménye, hanem pszichológiai és hormonális reakciók együttállása. Nézzük meg, miért hat ránk olyan elemi erővel ez a karakter!

1. Az önbizalom mágneses ereje (még ha maszk is)

A rosszfiúk legfőbb fegyvere nem a rosszaságuk, hanem a gátlástalannak tűnő magabiztosságuk. Tudják, mit akarnak, nem kérnek bocsánatot a létezésükért, és nem szoronganak azon, hogy mit gondol róluk a külvilág.

Evolúciós szempontból a határozottság és a függetlenség a rátermettség és az erő jele. Bár a háttérben gyakran épp az érzelmi éretlenség vagy az elköteleződéstől való félelem áll, a felszínen ez mégis erős tartásnak látszik, ami rendkívül vonzó.

2. Dopamin-hullámvasút: a kiszámíthatatlanság csapdája

Ha valaki folyamatosan kedves és figyelmes, a szervezetünk egyenletes és biztonságos örömhormon-szinttel válaszol. Ám ha valaki kiszámíthatatlan – egyszer elhalmoz figyelemmel, máskor napokra eltűnik –, a pszichológiában ismert rendszertelen megerősítés lép működésbe.

Amikor a rosszfiú végre üzen vagy találkozik velünk, az agyunk óriási dopaminlökettel jutalmazza a várakozást. Ez pontosan ugyanaz a mechanizmus, ami a szerencsejáték-függőséget is fenntartja: a bizonytalanság izgalma sokkal erősebb kötődést (és függőséget) alakít ki, mint a nyugodt kiszámíthatóság.

3. A megmentő-komplexus: „Majd én leszek az, aki megváltoztatja”

Sokunknak jelent különleges kísértést a gondolat, hogy felfedezzük a „kemény külső mögött rejlő sérülékeny lelket”. Úgy érezzük, ha mi leszünk az egyetlenek, akiért ez a férfi képes megváltozni, elköteleződni vagy megnyílni, az a saját értékességünk végső bizonyítéka lesz.

Ez a vágy azonban veszélyes csapda. Egy felnőtt ember viselkedését nem a mi szeretetünk mértéke változtatja meg, hanem az ő saját belső elhatározása. A megmentő szerepébe ragadva lassan feladjuk a saját igényeinket a másik lehetséges változásának oltárán.

4. Szabadság és vadság a korlátok világában

A mindennapi életünk tele van elvárásokkal, szabályokkal és felelősséggel. A rosszfiú figurája a megtestesült gátlástalanságot és függetlenséget képviseli: ő az, aki mer nemet mondani a társadalmi konvenciókra, és a saját szabályai szerint él.

A hozzá való kapcsolódás során sokszor a saját elfojtott vadságunkat, spontaneitásunkat és szabadságvágyunkat éljük meg. A vonzalom tehát gyakran nem is magának a személynek szól, hanem annak az érzésnek, amit a jelenlétében átélünk.

5. Korai minták: a szeretetért meg kell küzdeni

A legmélyebb ok gyakran a gyerekkorunkban gyökerezik. Ha olyan családban nőttél fel, ahol a figyelmet és az elfogadást ki kellett érdemelni, vagy ahol az egyik szülő érzelmileg elérhetetlen, kiszámíthatatlan volt, a felnőttkori kötődésed is ehhez igazodhatott.

A tudattalanod számára az az ismerős – és emiatt „biztonságos” –, ha a másikért küzdeni kell, ha a tiszteletért meg kell szenvedni. A stabil, könnyen kapott szeretet gyanúsnak vagy unalmasnak tűnhet, míg a rosszfiú elutasító magatartása beindítja a jól ismert küzdési reflexeket.

Gyakran feltett kérdések:

Mit tegyek, ha a rendes srácokat unalmasnak találom?

Kezdd el elválasztani a nyugalmat az unalomtól! A biztonságos kapcsolat nem unalmas, hanem feszültségmentes. Keresd az izgalmat a közös programokban, a hobbidban és a saját céljaidban, ne pedig a partner kiszámíthatatlanságában!

Meg tud változni a rosszfiú egy jó kapcsolat hatására?

Nagyon ritkán, és soha nem a partner nyomására. A valódi változás mély önismereti munkát és belső igényt igényel. Ha valaki csak a kapcsolat kedvéért próbál megváltozni, a régi minták az első stresszhelyzetben visszatérnek.

Lehet valaki egyszerre határozott, vonzó és megbízható?

Igen, ez a felnőtt, érett férfiasság alapja! A határozottság, a karizma és a vagány attitűd kiválóan megfér a tisztelettel, a hűséggel és a megbízhatósággal. Nem kell lemondanod a kémiáról a biztonság javára.

Hogyan törhetem meg a toxikus vonzódások körét?

Dolgozz a saját határaidon és az önbecsüléseden! Amint megtanulod értékelni a saját nyugalmadat, a kiszámíthatatlan és érzelmileg elérhetetlen emberek többé nem izgalmasak, hanem fárasztóak lesznek a számodra.

Útravaló: Hogyan válaszd a szenvedélyt a szenvedés helyett?

1. Ismerd fel a különbséget a kémia és a szorongás között: Ha valaki jelenlétében gombóc van a gyomrodban és folyton a telefonodat lesed, hogy mikor ír, az nem minden esetben a „nagy szerelem” jele, hanem inkább a szorongásodat jelzi.

2. Ne a lehetőséget, a valóságot lásd: Ne abba szeress bele, akivé a másik válhatna, hanem abba, ahogyan most bánik veled a hétköznapokban.

3. Keresd az érett erőt: A valódi erő nem abban rejlik, ha valaki bánt másokat vagy fittyet hány a szabályokra, hanem abban, ha képes felelősséget vállalni a tetteiért és az érzéseiért.

Hidd el, hogy az online társkeresőkön számtalan olyan lehetséges partner vár rád, aki képes a tüzet és a biztonságot egyszerre elhozni az életedbe. Ne elégedj meg a hullámvasúttal, ha valódi, megtartó otthonra vágysz egy kapcsolatban!

Ha úgy érzed, hogy újra és újra hasonló, kiszámíthatatlan vagy érzelmileg elérhetetlen partnerek mellett kötsz ki, és szeretnéd megérteni a saját belső mozgatórugóidat, szívből ajánlom figyelmedbe a könyvemet: Hogyan lesz végre párom? – A sikeres társkeresők kézikönyve (és a hozzá tartozó Társkereső naplót).

De nem az anyagiak miatt randiznak kevesebbet a magyar szinglik.

Egy amerikai kutatás szerint az infláció a randevúzás költségeit is jelentősen megemelte. A jelenséget “randinflációnak” nevezik, és a magasabb kiadások miatt sok szingli ritkábban vagy egyáltalán nem randizik. Magyarországon viszont a párkeresők esetében nem az anyagiak jelentik a legnagyobb akadályt, derül ki a Randivonal.hu és Dr. Rövid Irén szociológus, a szingliterkep.hu alapítójának közös, 2026 júniusi kutatásából, amelyben közel 1100 Randivonal-társkereső vett részt. 

Nem a pénz tartja vissza a szingliket a randizástól!

Tízből négy párkereső a Randivonalon évente csak néhány alkalommal randizik, 15%-uk pedig egyáltalán nem találkozik ismerkedési céllal senkivel. Havonta a válaszadók több mint ötöde randizik, hetente többször pedig mindössze csak1,9%-uk.

„Sokan azt gondolják, hogy az anyagiak tartják vissza a szingliket a randizástól, de mi nem erre jutottunk. A legfontosabb tényező, hogy a megfelelő partnert találjuk meg maguknak és akkor nincs a randinak akadálya” — Weiler Péter, a Randivonal.hu vezérigazgatója

A párkereső nők és férfiak háromnegyedénél elsősorban az számít, hogy találnak-e randipartnert, viszont kevésbé fontos, mennyit keresnek vagy milyenek a lakhatási körülményeik. A lelki állapot a második legfontosabb tényező: ezt a férfiak 53%-a, a nők 62%-a említette. Nőknél emellett a szabadidő, az önbizalom és a korábbi tapasztalatok is sokat nyomnak a latban, férfiaknál pedig az egyedüllét hossza és a saját jövedelem emelkedett ki.

Nem a drága helyszín számít az első randin!

„A mai párkeresők számára nem a nagy gesztusok vagy a költséges programok jelentik a sikeres randi alapját. Sokkal fontosabb a természetes kapcsolódás és egy valódi beszélgetés” — Dr. Rövid Irén szociológus, a szingliterkep.hu alapítója

Kölcsönös vonzalom, természetesség, kötetlen beszélgetés ami igazán számít, nem az elegáns helyszín vagy a titokzatosság. A közös programválasztás mindkét nemnek fontos: 71% szerint ez meghatározó szempont. A nőknek emellett fontosabb, hogy a randi közel legyen otthonukhoz, és picit többre értékelik a szervezettséget, a spontaneitást és a pontosságot is.

A legnépszerűbb első randiprogram a séta, amit minden negyedik párkereső választana, ezt követi a kávézás, majd a süti/fagyi, közel minden ötödik válaszadónál. Ebédet vagy vacsorát minden tizedik tart megfelelőnek, a múzeumot pedig 5,3%-uk.

A számla még mindig a férfiaké

A hagyományos szerepek tartják magukat: a férfiak háromnegyede úgy véli, neki illik fizetnie az első randit, és a gyakorlat ezt igazolja is – 86%-uk teljes egészében állta a legutóbbi randi számláját. A nők fele is természetesnek tartja ezt, de minden harmadik nő szerint ma már elfogadható az is, ha mindenki a saját fogyasztását fizeti.

„Bár nem a pénz a legfontosabb a randizók számára, tízből hárman az olcsó vagy ingyenes programokat keresik, és minden ötödik megkérdezett szerint túl sokba kerül ma egy randi. A párkeresők átlagosan 10 500 forintot költöttek a legutóbbi első randijukon. Míg a férfiak átlagosan 16 600 forintot fizettek, addig a nők mindössze 2300 forintot” — Dr. Rövid Irén szociológus, a szingliterkep.hu alapítója

Életkorral csökken a randikra fordított összeg is: a 20–39 évesek átlagosan 16 400 forintot költöttek, a 60 év felettiek pedig már csak 6900 forintot.

„Úgy tűnik, a párkeresésben továbbra is az emberi tényezők a meghatározók: a figyelem, a nyitottság és az egymásra hangolódás fontosabb, mint az, hogy mennyibe kerül egy első találkozás” — Weiler Péter, a Randivonal.hu vezérigazgatója

Összegzésül tehát a magyar párkeresők számára nem az ár a legnagyobb akadály. A megfelelő társ megtalálása és a személyes kapcsolódás sokkal inkább meghatározza egy első randi sikerét, mint annak költsége.

Van-e bármi összefüggés a hallgatagság és a megbízhatóság, a kommunikációs gát és a komolyság között? Vagy ez teljesen fals kérdés és jobb lenne, ha nem táplálnánk ilyen tévhiteket?

A kérdés egyébként annak kapcsán merült fel bennem, hogy Bihari Viktória megosztott egy videót, amelyben arról beszél, hogy miközben ő mindenről beszámol a férjének, ráönti az összes gondolatát, érzelmi viharát, addig a pasi egyszavas válaszokat ad, akár üzenetben, akár amikor már otthon van és személyesen találkoznak. Ha a pasinak van valami problémája a munkahelyén, arról se beszél semmit…

És ennek kapcsán BV nem azt a következtetést vonja le, hogy jaj, de szörnyű ez így, hanem azt, hogy na, ilyen az igazi férfi, ha esetleg neked másmilyen a partnered, akkor gyanakodj, mert az biztos nem rendes… Konkrétan menekülj, amerre látsz…

Őszintén szólva megdöbbentett ez a videó, mert úgy általában kedvelem őt és sokszor egyet is értek vele… Ráadásul bántalmazott nőkkel is foglalkozik amellett, hogy remek a humora… Szóval hogy áll ez össze? Egy ennyire kommunikációfüggő, folyamatosan érzelmekről beszélő nő hogyan állíthatja azt, hogy a kommunkációképtelen pasik (inkluzíve a férje) az igazi férfiak és nem, hogy nem kéne arra törekednünk, hogy a férfiak kijuthassanak ebből a sztereotípiából, hanem egyenesen meneküljünk az olyanoktól, akikkel lehet beszélgetni?

A legtöbb pasi, aki nem kommunikál, mindent magában tart, nem azért csinálja ezt, mert így jó neki, hanem mert erre szocializálódott… Mert kiskora óta azt hallja, hogy egy igazi férfi nem mutatja ki az érzelmeit, nem beszél róluk, keménynek mutatkozik, nem osztja meg a belső világát senkivel…

Pedig nem ettől lesz valaki igazi férfi… Ettől csak egy magát emésztő, magányos ember lesz, aki képtelen az intimitásra… Mert az intimitás része a beszélgetés is, nem csak a fizikai gesztusok. Ha egy nő szerint az igazi férfi ilyen, akkor az nem arról szól, hogy egy hiányból kovácsol erényt és elsősorban önmagát akarja meggyőzni arról, hogy neki mennyire jó, noha rohadtul nem így érzi?

Egyáltalán hogy jönnek össze a nők olyan férfiakkal, akikkel még beszélgetni sem lehet? Ja, valószínűleg úgy, hogy egész idő alatt ők beszélnek. A pasi meg csak bólogat, néha hümmög, sose mond ellent, mert minek is… Sose lehet tudni, mi jár a fejében… Ha gondjai vannak, vagy megoldja egyedül, vagy belebetegszik. Tipikusan halálra dolgozza magát, mert azt hiszi, hogy neki kell eltartania a családot, eltitkolja a nehézségeit, a betegségeit, totál másik univerzumban él, mint a neje, a gyerekei, bárki a családjában… A saját szüleivel se tud kommunikálni, majd az ő gondjuk is a feleség nyakába szakad…

Ezek a férfiak omlanak össze, ha véletlenül előbb hal meg az asszony, mint ők. Ezek a férfiak nem értik, miért akar a feleségük 20-30 évnyi házasság után elválni… Hiszen minden olyan tökéletesen rendben volt, ők csak talicskázták haza a pénzt, mindenre bólogattak, sosem csalták meg a nőt, sosem vitatkoztak vele… Csak tökéletes idegenként éltek a saját otthonukban, nem tudják a nejük barátnőinek a nevét, a saját gyerekük tanulmányainak részleteit, nem értesülnek semmiről, mert ha a többiek beszélnek is hozzájuk, valószínűleg meg se hallják. És az unokáikkal se fognak tudni mit kezdeni, mert azokhoz is érzelmi intelligencia kell…

Igen, lehet, hogy bizonyos szempontból megbízhatóbbak, mivel nincs társadalmi életük (általában nem csak a nejükkel nem tudnak mélyebb beszélgetést folytatni, de másokkal sem), erősen szoronganak attól, hogy esetleg csődöt mondanak családfenntartóként, folyamatosan fenn kell tartaniuk a kemény férfi imázsát, amibe nem fér bele semmilyen gyengeség, sebezhetőség, betegség… Emiatt hanyagolják el az egészségüket is.

Ha valaki olyan partnerre vágyik, aki idegen marad számára egész életében, akivel soha semmilyen érzelmi problémáját nem tudja majd megbeszélni, aki krízis esetén is csak hallgatni fog, minden érzelmi munkát a nőre hagy majd, legyen szó akár gyászról, betegápolásról, a gyerekek kisebb-nagyobb problémáiról… Az a nő, aki egyedül szeretné a hátán vinni a családot mindabban, ami nem az anyagi problémák és a műszaki megoldások témaköre, az bátran válasszon hallgatag, magának való, és mondjuk ki, végtelenül unalmas pasit.

Attól, hogy valaki kommunikatív, nyitottabb, magabiztos és nyomulós, nem lesz automatice megbízhatatlanabb is, csak több ember veszi majd körül, több nő is, persze, és ez lehet kockázatos. Az igazi nagydumások egyébként sokszor megbízhatatlanok, de vannak olyanok is, akikkel lehet érzelmekről beszélni, intimitást átélni, mégis megbízható, rendes emberek… Igaz, hogy ez ritka… De ilyenből kellene több. Semmiképp nem az a helyes irány, hogy arra biztassuk a nőket: tekintsék a férfiak részéről a kommunikációs képességeket hátránynak.

„Én tényleg mindent megadnék a másiknak egy kapcsolatban…”

Nap mint nap találkozom ezzel a mélyről jövő, csalódott sóhajjal a tanácsadói praxisomban. A forgatókönyv szinte mindig ugyanaz: egy figyelmes, intelligens, tisztességes férfi vagy nő elindul a társkeresés útján. Tiszteli a másikat, időben érkezik, figyelmesen hallgat, nem játszmázik, mégis újra és újra megkapja a hírhedt mondatot: „Nagyon aranyos vagy, de inkább csak barátként tekintek rád.”

Ezen a ponton teljesen természetes, hogy elönti a keserűség. „Hát már a rendes ember sem kell senkinek? Csak a szélhámosok és a nárcisztikusok rúgnak labdába?”

Szeretnélek megnyugtatni: a világ nem őrült meg, és a valódi értékek nem vesztek el. A probléma nem azzal van, hogy „rendes” vagy. A gond ott kezdődik, amikor a rendességet tévesen azonosítjuk a vonzó személyiséggel, és elvárjuk, hogy a jóindulatunkért cserébe szikrázzon a kémia. Nézzük meg, mi áll a háttérben!

1. A „rendesség” alapelvárás, de még nem tesz vonzóvá

A jóindulat, a figyelmesség és az őszinteség úgynevezett higiéniás tényezők. Ez azt jelenti, hogy a jelenlétük természetes elvárás, de a hiányuk azonnal feltűnik, és kizáró okká válik.

- A jóindulat és a tisztelet: az alap, ami nélkül nem épülhet fel felnőtt kapcsolat.

- A vonzalom és a szerelem: a személyiség egyediségéből, a karizmából, a közös értékekből, az izgalomból és a kémiából táplálkozik.

Ha az elsődleges tulajdonságod, amit a társkereső piacon fel tudsz mutatni pusztán az, hogy „rendes vagy”, az olyan, mintha egy étterem azzal hirdetné magát: „Nálunk nem koszos a padló!” Ez nagyszerű és elengedhetetlen, de a vendég mégis a finom ízekért, a különleges hangulatért és az élményért tér be.

2. A túlzott alkalmazkodás elszívja a levegőt

Sok „rendes ember” valójában a megfelelési kényszer és a konfliktuskerülés csapdájában él. A visszautasítástól való félelem miatt mindent ráhagynak a másikra:

-  „Hova menjünk enni?” – „Nekem mindegy, ahol neked jó!”

- „Mit szólnál egy mozihoz?” – „Amilyen filmet te szeretnél!”

Bár ez elsőre figyelmességnek tűnik, a másik oldalról nézve súlytalan és izgalommentes. A vonzalomhoz kontúr kell, karakter és dinamika. A másik ember egy önálló személyiséggel, saját vágyakkal, karakán véleménnyel rendelkező társat keres – nem egy tükröt, amely mindig csak az ő igényeit veri vissza.

3. Határok nélkül nincs tisztelet – tisztelet nélkül nincs vágy

Tapasztalatom szerint a túlzottan „jófej” társkeresők gyakran képtelenek nemet mondani. Mindent eltűrnek, elnéznek, és folyamatosan kompromisszumot kötnek, csak hogy ne veszítsék el a másikat.

Ám ahol nincsenek határok, ott elvész a tisztelet is. A vágyhoz távolság, tartás és önbecsülés kell. Ha valaki azonnal, feltétel nélkül elérhető, nincsenek saját céljai és határai, az érzelmi értelemben túlságosan kiszámíthatóvá válik. A határozott, önazonos ember – aki képes udvariasan, de határozottan nemet mondani, ha valami nem fér bele neki – nagyságrendekkel vonzóbb.

4. A barátzóna csapdája: a túlzott óvatosság

A rendes emberek gyakran annyira tekintettel vannak a másikra, hogy nem mernek flörtölni, vagy nyíltan kifejezni a vonzalmukat, mert nem akarják tolakodónak vagy tiszteletlennek mutatni magukat.

A flört, a játékosság és a finom szexuális feszültség keltése azonban elengedhetetlen ahhoz, hogy a kapcsolat átlépjen a baráti zónából a szerelmi zónába. Ha túlságosan biztonsági játékot játszol, a másik nem azt fogja leszűrni, hogy udvarias és tapintatos vagy, hanem a kémia és a szenvedély hiányát.

5. Milyen tudattalan mintákat hordozol?

Gyakran megesik, hogy nem a randitechnikáddal van baj, hanem a belső iránytűddel. Tedd fel magadnak a kérdést:

- Lehet, hogy önkéntelenül is olyan partnereket választasz, akik érzelmileg elérhetetlenek?

- Lehet, hogy a „megmentő” szerepébe bújsz, és azt reméled, hogy a jóságoddal majd „megjavíthatsz” vagy „megszelídíthetsz” valakit?

Ha gyerekkorodban azt tanultad meg, hogy a szeretetért keményen meg kell küzdeni és folyamatosan alkalmazkodni kell, felnőttként is a nehéz, elutasító helyzeteket fogod tudattalanul ismerősnek és emiatt „vonzónak” találni.

Gyakran feltett kérdések

Mit tegyek, ha mindig a barátzónában kötök ki?

Kezdj el bátrabban flörtölni, fejezd ki a vágyaidat és az érdeklődésedet már az első randevútól kezdve. Ne próbálj meg mindent ráhagyni a másikra: vállald fel a véleményedet, és merj nemet mondani!

A nők és a férfiak tényleg csak a „rosszfiúkat” és a toxikus embereket keresik?

Nem. A toxikus emberekben nem a gonoszság vonzó, hanem a határozottság, az önbizalom, a határok megléte és az kiszámíthatatlanság által kiváltott izgalom. Ha a saját rendességedet és jóindulatodat ötvözöd határozottsággal és önbecsüléssel, te leszel az ideális társ.

Baj, ha kedves és figyelmes vagyok?

Egyáltalán nem! A kedvesség csodálatos érték. Gond akkor van, ha a kedvesség mögött megfelelési vágy vagy a konfliktusoktól való félelem rejtőzik. Légy őszinte, légy önazonos, és ne csak „jófiú” vagy „jókislány”!

Mi a különbség az önfeladó kedvesség és a valódi kedvesség között?

Az önfeladó kedvesség feszültséget szül, mert tudattalanul elvárja a viszonzást („én olyan jó voltam hozzád, most te jössz”). A valódi kedvesség erős belső alapokból, határozott énképpel és önzetlenül érkezik.

Útravaló: Hogyan legyél „értékes és vonzó” társkereső?

1. Találd meg a saját hangodat: Legyenek saját céljaid, hobbijaid, vágyaid és határozott véleményed!

2. Húzd meg a határaidat: Az a rendesség, ami önmagad feladásával jár, nem erény, hanem önfeladás.

3. Merd vállalni a kockázatot: A flört, a kezdeményezés és az érzelmi nyitás mindig kockázattal jár. Aki nem meri az elutasítást kockáztatni, az a valódi kapcsolódást sem tudja átélni.

4. Dolgozz az önismeretedért: Ismerd meg a saját kötődési mintáidat, és tanuld meg szeretni önmagadat annyira, hogy ne kelljen folyton mindenkinek megfelelned.

A Randivonalon ezer meg ezer olyan ember böngészik nap mint nap, aki egy megbízható, tisztelettudó társra vágyik. De ne feledd: nem a hibátlanságodba vagy a túlzott alkalmazkodásodba fognak beleszeretni, hanem az egyediségedbe és a tartásodba.

Ha szeretnéd fejleszteni az önbecsülésedet és a „vonzósági faktorodat”, olvasd el a Hogyan lesz végre párom? című könyvet!

A tökéletes smink és nagyon elegáns, de kényelmetlen ruha, a merev testtartás, a fennhéjázó stílus, a túl sok beszéd vagy épp az ellenkezője: a túl kevés… mind ennek a stratégiának a része. Az, ha el akarjuk játszani a gazdagot, az elérhetetlent, a menőt, vagy éppen a nagyon empatikust, a sármosat, és így tovább, nem segít abban, hogy a partnernek valódi benyomása legyen rólunk.

Pedig anélkül, hogy beljebb engednénk az illetőt, nem remélhetjük, hogy kiderüljön: érdemes-e folytatni vagy sem. Sokan mindössze addig jutnak el, hogy szeretnék, ha a partner akarná folytatni… Mert, ha nem akarja, az kudarcnak tűnik, pedig lehet, hogy csak felismerte, hogy nem vagyunk kompatibilisek.

Noha levelezéssel szerintem elég jól meg lehet állapítani, mennyire esélyes, hogy valakivel érdemes-e folytatni, és az emberek humorérzékét is nagyszerűen lehet így tesztelni, azt is megtehetjük, hogy egy okos tabudöntő kérdéssel hekkeljük meg a folyamatot az első randin… Semmi különös, nem veszélyes, nem sértő kérdés, mégis megtöri az őszintétlenség dinamikáját.

A kérdés körülbelül így hangzik: Milyen különcségeid vannak? Miben vagy másképp bolond, mint mások? Milyen furcsaság jellemez leginkább? Tudsz valami nagyon rád jellemző dolgot mondani, amit mások őrültségnek tartanak?

Sokféleképpen megfogalmazhatod, a lényeg az, hogy olyan kis tulajdonságokra kérdezünk rá, amelyek egy ilyen találkozáskor általában nem kerülnek szóba, sőt, sokan nem is beszélnek hasonlókról soha, mert ezek a különcségek tényleg apróságok, látszólag semmi jelentőségük, mégis sokat árulnak el mindenkiről és ha egyszer beindul a példálózás, akkor a beszélgetés egészen más pályán fog haladni, mint addig. A kérdés ötletét egyébként Alain de Botton brit filozófus és író vetette fel valamelyik művében.

Mégis, milyen dolgokat említhetünk, ha ezt a kérdést szegezik nekünk? Olyasmikre gondolhatunk mint: mielőtt elmegyek otthonról, mindig ellenőrzöm, hogy elzártam-e a gáztűzhelyt, noha tudom, hogy elzártam. Ha unatkozom, firkálok valamilyen füzetbe, geometriai alakzatokat rajzolok. Megbeszélések közben a tollammal vagy a radírommal játszom. Tekergetem a hajam. Nem vagyok képes nekivágni a napnak egy erős kávé nélkül. Éjfélkor szoktam nekiállni porszívózni. Van egy telefonos játék, amivel minden nap játszom évek óta.

A kis bolondériák lehetnek teljesen átlagosak, például a kávé nagyon sok embernél tölt be hasonló szerepet, de lehet olyasmi is, ami csak ránk jellemző… Nyilván bizonyos keretek között érdemes maradni, mert ha eláruljuk, hogy mitől félünk legjobban vagy hol van a titkos hely, ahová elmenekülünk, amikor rossz a kedvünk, az később visszaüthet.

Persze lesznek, akik vagy félreértik a kérdést, vagy megsértődnek rajta, mert vagy túl személyesnek érzik, vagy úgy akarnak tenni, mintha nem lennének apró mániáik. A tipikus félreértés pasiknál: mindjárt valami erotikus furcsaságra gondolnak, és abba az irányba akarják terelni a beszélgetést… Ami általában ebben a fázisban nem ildomos, hacsak nem alakult ki már olyan forró hangulat közöttünk, hogy ez is belefér… Bár a levelezés merészségét a személyes találkozás esetén legtöbbször nem lehet azonnal folytatni, az nagyon vissza tud ütni.

De akárhogy is reagál a partner, a meg nem értés, a felháborodás vagy az ízléstelen irányba terelés is rengeteget elárul majd róla. Túl komolyan veszi magát, nincs humorérzéke, nem akar ilyen emberi gyengeségekről beszélni? Direkt olyan példákat hoz, amelyeken nem lehet mosolyogni, amelyek nem a kapcsolódást teszik lehetővé, hanem eltávolodáshoz vezetnek? A kérdés ebben az esetben is betöltötte a szerepét: az illető olyan módon mutatkozott meg előttünk, ami sokat árul el róla és nem őrizheti meg a „tökéletesség” látszatát  ̶  nem, mintha az lenne a legnagyobb veszély egy első randin, hogy valaki túl tökéletesnek tűnik.

Az is árulkodó lesz, ha nem kérdez vissza, hogy nekünk milyen furcsaságaink vannak… Csak elkezdi sorolni a sajátjait. Akkor mi valójában nem érdekeljük, csupán még ezekkel az apróságokkal is menőzni akar, vagy éppenséggel a különlegességét igyekszik aláhúzni. Ha a partner tényleg hozzánk való, akkor ez a kérdés közelebb fogja hozni, ha azonban nem, akkor eltávolítja… Mindenesetre felgyorsíthatja a megismerés folyamatát, megspórolhat nekünk akár több hónapnyi, felesleges találkozgatást is, mert hamarabb kiderül, mennyire vagyunk egy hullámhosszon.

Ha egy forintot kaptam volna minden alkalommal, amikor ezt a kérdést feltették nekem az elmúlt években, valószínűleg már saját szigetem lenne.

Sokan meg vannak győződve arról, hogy 40-50 éves kor felett már „elfogytak” a jó partnerek. Aki kedves, intelligens, megbízható, képes elköteleződni és valódi kapcsolatra vágyik, az már rég foglalt.

De vajon tényleg ez az igazság?

A rossz hírem az, hogy nincs olyan titkos hely, ahol kizárólag kedves, intelligens, érzelmileg érett, elköteleződésre kész férfiak/nők üldögélnek, és arra várnak, hogy végre belépj az ajtón. A jó hírem viszont az, hogy normális férfiak/nők igenis léteznek. Csak sokszor nem ott keresed őket, és nem úgy, ahogyan érdemes lenne.

„Már mindenhol kerestem…”

Nemrég egy 47 éves ügyfelem – nevezzük Andreának – az első coaching alkalommal szinte reményvesztetten ült le velem szemben. Hat éve vált el. Az első két évben még nem ismerkedett, időre volt szüksége, hogy feldolgozza a házassága végét. Aztán úgy döntött, újrakezdi. Regisztrált több társkereső oldalra, eljárt egyedül utazni, részt vett túrákon, borkóstolókon, kulturális programokon, és a barátai is próbálták bemutatni ismerősöknek.

Volt körülbelül harminc első randija. Két kapcsolat néhány hétig tartott, egy pedig közel fél évig. De mindig vége lett: az egyik férfi folyton a volt feleségéről beszélt, a másik soha nem ért rá, és mindig lemondta a randikat. A harmadik kizárólag hétköznap délelőtt szeretett volna találkozni – később derült ki, hogy a hétvégéit a családjával tölti. A negyedik azt mondta, komoly kapcsolatot keres, de hónapokig nem akarta bemutatni senkinek.

Andrea egyre csalódottabb lett. Az egyik beszélgetésünk során egyszer csak kifakadt:

– Szerintem egyszerűen elfogytak a normális férfiak.

Nem vitatkoztam vele, csak feltettem egy kérdést.

– Biztos, hogy elfogytak? Vagy lehet, hogy mindig ugyanazt a férfitípust találja vonzónak?

Először tiltakozott. Azt mondta, hogy az általa választott férfiak teljesen különböztek egymástól. A következő hetekben aztán elkezdtük részletesen elemezni a korábbi kapcsolatait és randijait. Lassan kirajzolódott egy nagyon érdekes minta. A férfiak valóban sok szempontból különbözőek voltak: más volt a foglalkozásuk, a koruk, a külsejük, de egy valamiben feltűnően hasonlítottak egymáshoz: mindannyian érzelmileg elérhetetlenek voltak.

Andrea pedig – teljesen tudattalanul – pontosan ezt a típust találta izgalmasnak és vonzónak. Amikor ezt felismerte, nem új társkereső oldalra regisztrált, hanem a coachingok során elkezdtünk a gyerekkoráról, az előző kapcsolatairól és a választásairól beszélgetni. Néhány hónappal később már egészen más férfiakkal kezdett randizni. Olyanokkal, akiket korábban talán észre sem vett volna.

Egyikük különösen kitartó volt: nem bombázta szerelmi vallomásokkal, nem szórakozott vele, nem tűnt el napokra, hanem következetesen jelen volt.

Andrea bevallotta, hogy az első két randi után azt gondolta róla, hogy nagyon kedves, de talán egy kicsit unalmas. Ma már három éve élnek boldog párkapcsolatban, tavaly össze is költöztek, és Andrea írt nekem egy e-mailt:

„Életemben először érzem azt, hogy nem kell találgatnom, szeret-e a párom.”

Na, de akkor hol lehet normális férfiakkal vagy nőkkel ismerkedni?

A válasz talán meglepő lesz: szinte bárhol. Nem elsősorban a helyszín dönti el, hogy találkozol-e megfelelő partnerrel, hanem az, hogy nyitott vagy-e rá, és felismered-e, amikor megjelenik az életedben.

- Társkereső oldalakon, ahol sokan kifejezetten komoly kapcsolatot keresnek.

- Hobbikhoz kapcsolódó programokon: túrákon, tánctanfolyamokon, borkóstolókon, társasjáték-esteken vagy kulturális rendezvényeken.

- Barátok és ismerősök ajánlásán keresztül. Rengeteg tartós kapcsolat indul így. Az ismerősök ismerősei még mindig a legbiztonságosabb és leghatékonyabb „szűrő” rendszer. Ne félj elmondani a barátaidnak, hogy nyitott vagy az ismerkedésre!

- A hétköznapokban. Egy könyvesboltban, sportklubban, kávézóban vagy akár egy kiállításon is kialakulhat egy beszélgetés.

Persze vannak helyek, ahol nagyobb az esélyed.

Éppen erről írtam sokat a Hogyan lesz végre párom? című könyvemben. A könyv nem csupán arról szól, hol és hogyan érdemes ismerkedni, hanem abban is segít, hogy megértsd, miért vonzódsz újra és újra ugyanahhoz a személyiségtípushoz, hogyan ismerd fel időben a figyelmeztető jeleket, és hogyan válassz olyan társat, akivel valóban működhet egy hosszú távú kapcsolat.

A tapasztalatom szerint a legtöbb embernek nem több randira van szüksége, hanem jobb döntésekre. Amikor ezek a döntések megváltoznak, hirtelen már nem is olyan nehéz megtalálni azt a bizonyos „normális” férfit vagy nőt. Sokszor ugyanis végig ott volt a közelünkben – csak korábban nem őt kerestük.

Miért téved az, aki a szikrát várja az első randin? Valójában miről is szól az első találkozás? Jár-e mindenkinek második vagy akár harmadik esély?

Ezekre a kérdésekre keresi a válaszokat Jánosi Valéria mentálhigiénés szakember, coach és mediátor alábbi videójában!

Olykor az elsietett csók kifejezetten kellemetlen, máskor meg a harmadik randiig is jó várni vele. Emiatt nem is érdemes túlzott jelentőséget tulajdonítani ennek a dolognak, de nézzük, milyen szempontok vezérelhetnek…

1. Csókkal csak akkor érdemes próbálkozni, ha egyértelműen megvan a hangulat, ha mindkét fél mutat egymás iránti vonzalmat. És ez sok első randira nem jellemző, főleg, ha online ismerkedés után kerül rá sor: csak azért, hogy ezt kipipáljuk, vagy hogy ne tűnjünk pasiként bénának, nem érdemes kísérletezni.

Ha a másik fél is a közeledés jeleit mutatja, például keresi a módját, hogyan tölthetne még több időt velünk, nem akar elrohanni a találkáról, vagy úgy helyezkedik, hogy elég közel kerüljön egy kezdeményezéshez, hozzánk ér, stb… Akkor megérett a helyzet a csókra… Ez persze még nem jelenti, hogy muszáj is megpróbálni, de ha mindezek a jelek nem léteznek, ha egy fizikai közeledésre hátrahőkölés az önkéntelen válasz, akkor kifejezetten nem kellene próbálkozni.

2. Nem csak a férfi kezdeményezhet. Olykor a férfiak, ha nagyon tetszik nekik egy nő, annyira nem akarják elrontani a dolgot, hogy félénkké válnak és nem merik meglépni a dolgot… Mivel a nők általában jól olvasnak a partnerek testbeszédében, általában meg tudják ítélni, hogy a férfi mennyire van oda értük, és ilyenkor megtehetik az első lépést. De csak akkor érdemes, ha a vonzalom nagyon nyilvánvaló.

3. Csak akkor kezdeményezzünk csókot, ha jó illatú a szánk, vagyis randi előtt érdemes alaposan fogat mosni vagy, ha erre nincs mód, rágózni egyet… Nincs illúziórombolóbb, mint a büdös szájszag. A hagyma például, vagy mindenféle fűszeres ételek, a dohányzás… teljesen elronthatja az összhatást. Egyes szagok már csók nélkül is kellemetlenek, szóval ügyeljünk rá, hogy az egész testünk jó illatot árasszon (ne átizzadva menjünk például randira).

4. Ha a kezdeményezett csókra nem pozitív a válasz, ha a partner visszahőköl, vagy fuldokolni kezd (a rossz csók ilyen hatással is lehet valakire), akkor ne erőltessük, ha valami rossz, abból a még több csak rosszabb lesz. Egyébként elképzelhető szexuális vonzalom jó csókolózás nélkül is, tehát nincs minden veszve, ha ebben nem stimmel az ízlésünk, de a jó csókolózás persze sokkal könnyebbé teszi a folytatást. És van, aki számára a jó csók olyan alap, amiből nem enged…

5. Csók közben ügyeljünk rá, hogy ne domináljuk a történéseket, de ne is legyünk passzívak. Persze abban az esetben, ha nagy a vonzalom és tényleg visz a lendület, ezen annyira nem kell gondolkodni, de jó pár tapasztalt férfi esetében éreztem már, hogy fogalmuk sincs, milyen egy jó csók és sajnos nem is akarják megtanulni.

6. Érdemes a csókot a randi végére időzíteni, bár előfordulhat, hogy már korábban kialakul a hangulat és akkor több csók is belefér egy első randiba, de ez azért ritka. Nem véletlenül létezik a búcsúcsók intézménye… Egyszersmind arra is alkalmas ez a gesztus, hogy jelezzük: szeretnénk folytatást. Bár ha a csók nem sikerül jól, akkor éppen abban a pillanatban fogjuk eldönteni, hogy nem lesz folytatás.

7. Az, hogy egy nő szívesen csókolózik egy férfival, még nem jelenti azt, hogy azonnal nyitott a szexre is. Persze, vannak olyan ismerkedések, amelyek az első csók folyományaként pár perc múlva már az ágyban folytatódnak, de ez inkább az alkalmi kapcsolatokra illik. Sokkal izgalmasabb egy csók után elbúcsúzni és úgy várni a folytatást.

8. Nem érdemes túl sokat belelátni egy csókba: a nők sokszor romantikus érzelmeket feltételeznek arról a pasiról, aki szenvedélyesen csókolózik velük, pedig ez még csak vágyat jelent, érzelmekről itt még nincs szó. A csókolózás nem jelent elköteleződést, kizárólagosságot, még azt sem, hogy lesz második randi… Valószínűbb, hogy lesz, ha a csók jól sikerült, de nem garancia semmire.

9. Ha mégse szedtük össze a bátorságunkat az első randin a kívánt csókhoz, nincs semmi veszve: megírhatjuk később, hogy szívesen megtettük volna, de berezeltünk.

10. A harmadik randinál tovább azért nem érdemes húzni a csókmentességet, mert az már annak a jele, hogy nincs zsigeri vonzalom vagy a férfi túlságosan félénk… Ilyenkor persze a nő is kezdeményezhet, de még mindig inkább a férfi feladatának tekintjük, hogy ezt megtegye.

Az elmúlt 15 év párkapcsolati coaching tapasztalata során azt láttam, hogy a ghosting az online ismerkedés leggyakoribb és legrombolóbb jelensége. A társkeresők napokig, sőt hetekig képesek pörgetni a telefont, szorongva elemezgetik a legutolsó üzenetváltásokat, miközben teljesen leépítik a saját önbecsülésüket.

Amikor a telefon néma maradt: Kata története

Pár hónapja egy 38 éves kliensem, Kata ült velem szemben a Teams-konzultáción, teljesen összezavarodva.

„Három hétig intenzíven randiztunk, szinte minden nap beszéltünk, még az intim együttlét is megtörtént – mesélte Kata, miközben a könnyeivel küszködött. - Aztán múlt pénteken küldtem neki egy üzenetet, hogy milyen jól éreztem magam vele legutóbb. Azóta eltelt öt nap, és semmi válasz. Látom, hogy aktív az Instán, de engem teljesen levegőnek néz. Mit rontottam el? Mit írjak neki, hogy végre válaszoljon?”

Katával a coaching során feloszlattuk a rózsaszín ködöt. Lassanként megértette, hogy nem rontott el semmit. Egyszerűen belefutott egy olyan férfiba, akinek a digitális tér tökéletes búvóhelyet biztosított ahhoz, hogy ne kelljen felnőttként megmondania: nem akar elköteleződni. Kata megértette, hogy a könyörgő üzenetekkel csak a saját méltóságát áldozná be egy olyan emberért, aki arra se méltatta, hogy pár mondatban lezárja vele az ismerkedést. Kata letette a telefont, letiltotta a pasit, kiszállt a játszmából, és az önbecsülésének megerősítése után ma már olyan partnerekkel ismerkedik, akik képesek a felnőtt kommunikációra.

4 lépés, amit érdemes tenni, ha ghostingoltak

1. Vezess be azonnali kommunikációs stopot: Ne írj neki többet, ne hívogasd, és ne küldj „búcsúlevelet” sem! Minden egyes utólagos üzenettel csak azt igazolod vissza neki, hogy a csendjével hatalma van feletted.

2. Töröld vagy némítsd le a közösségi oldalakon: Ne kövesd a posztjait, ne nézegesd, mikor volt utoljára aktív! (Igen, az, hogy „sok dolga van a munkahelyén”, nem indok arra, hogy öt napig feléd se nézzen, úgyhogy ne gyárts neki mentségeket!)

3. Fogadd el, hogy a csend is egy válasz: Sokan a lezárásra várnak („De mondd meg, hogy mit rontottam el!”), de a ghostingoló soha nem fogja neked megadni a megnyugtató magyarázatot. Neked kell lezárnod a történetet azzal a tudattal, hogy egy gyáva emberrel hozott össze a sors, akivel nem érdemes foglalkoznod a továbbiakban.

4. Irányítsd vissza a fókuszt magadra: Menj el sportolni, találkozz a barátaiddal, csinálj olyan dolgokat, amelyek feltöltenek. Ne hagyd, hogy egy idegen gyávasága tönkretegye a mindennapjaidat!

A sikeres társkeresés és a működő párkapcsolat nem a vakszerencsén vagy a véletlenen múlik, hanem egy tanulható készség! Ha folyamatosan olyan partnereket találsz vonzónak, akik szó nélkül eltűnnek, vagy bizonytalanságban tartanak, akkor a te belső szűrőrendszeredet érdemes alapjaiban újrahangolni.

A legújabb könyvem, a Hogyan lesz végre párom? – A sikeres társkeresők kézikönyve pontosan ebben segít neked: megmutatja, hogyan ismerd fel a rejtett játszmákat és az alkalmatlan jelölteket már a legelső üzenetváltásokból. Ha pedig Katához hasonlóan szeretnél személyre szabott és hatékony támogatást kapni, vagy elsajátítanád a magabiztos határok meghúzását, várlak szeretettel az online, Teams-en keresztüli társkereső coachingomon.

Tanuld meg a sikeres társkeresés szabályait, mert a tiszteletteljes és nyílt kapcsolódás neked is jár!

Gyakori kérdések

Miért ghostingolnak az emberek ahelyett, hogy megmondanák az igazat?

A ghosting mögött szinte mindig a gyávaság, az alacsony érzelmi intelligencia és a konfliktustól való rettegés áll. Az illető nem akar szembesülni a te csalódottságoddal vagy reakcióddal, ezért a legegyszerűbb, legkényelmesebb utat választja: egyszerűen „lecsatlakozik” rólad a digitális térben, mint egy lejárt előfizetésről.

Megéri számonkérni a másikat, ha hetek vagy hónapok után a semmiből újra felbukkan?

Dehogy éri meg! Ha valaki hetek után visszaszivárog egy „Szia, mizu?” vagy „Sokat gondoltam rád” üzenettel, az nem a bűnbánat, hanem az unalom jele. Ha ilyenkor visszaírsz neki és számonkéred, csak egy újabb lehetőséget adsz a játszmájának. Az ilyen váratlanul visszatérőknek a legjobb válasz a teljes, hideg ignorálás.

Honnan tudom megkülönböztetni, hogy a párom csak nagyon elfoglalt, vagy tényleg ghostingolt?

Ha valaki valóban fontosnak tart, akkor a legzsúfoltabb napján is képes küldeni egy üzenetet, amit 10 másodpercig tart megírni: „Ne haragudj, rengeteg a dolgom, de este/hétvégén kereslek!” Ha viszont napokig teljes a csend, nem válaszol a konkrét kérdéseidre, de közben aktív a közösségi oldalakon, akkor nem elfoglalt, hanem szándékosan figyelmen kívül hagy téged.

Legyen neked is működő párkapcsolatod!