Hogyan készüljünk az első csókra? Készüljünk rá egyáltalán?

Legtöbben filmekből tanulunk flörtölni, kezdeményezni, csókolózni… És a vásznon vagy a képernyőn előforduló csókok ugyebár sose csak úgy, spontán születnek. Az egész körítést, a helyszínt, a helyzetet rengeteg ember komponálja olyanná, amilyen végül lesz: mert minden szerelmi történetben kell egy első csók és annak tökéletesnek kell lennie (kivéve, ha komédiáról van szó).

Miről szól ez a cikk?

1. Az első csókhoz idő és megfelelő hangulat kell: Az első randin gyakran csak 2–2,5 óra beszélgetés után alakul ki az a bizalom és összhang, amely lehetővé teszi a természetes közeledést, ezért érdemes figyelni egymás testbeszédére és jelzéseire.

2. A kezdeményezéshez bátorság és kölcsönös nyitottság szükséges: Bár általában a férfitól várják az első lépést, a nő is segíthet, ha látja a másik zavarát, de a legfontosabb a kölcsönös vonzalom és a határok tiszteletben tartása, nem pedig a tökéletes romantikus jelenet megvalósítása.


3. A csók után is fontos a kommunikáció: Az első csók mindkét felet elbizonytalaníthatja, ezért érdemes időt hagyni az élmény feldolgozására, ugyanakkor egy kedves üzenettel vagy pozitív visszajelzéssel jelezni a további érdeklődést, ahelyett hogy valamelyik fél egyszerűen eltűnne.

A valóság egészen másképp néz ki!

Először is, ha online ismerkedünk, könnyen megtörténhet, hogy az életünkben először látott ember nem is tetszik, ezért csak menekülnénk, vagy még ha tetszik is, nem elég az az egy-másfél óra, ami az első randira rendelkezésre áll, rohannunk kell… Vagyis nem jön létre a megfelelő pillanat. Az a bizonyos megfelelő pillanat. Ha van ilyen, általában többet várat magára, mondjuk 2, 2 és fél óra beszélgetés általában kell hozzá, ha tényleg meg akarjuk alapozni.

Az első órában még csak feloldódunk, megszokjuk egymás valódi jelenlétét, testbeszédét, miközben arra is figyelünk, mi hangzik el, egymás gesztusait és mimikáját is csekkoljuk, egyértelmű jeleket keresünk arra, hogy van-e jövője az egésznek, vagy most látjuk egymást utoljára.

Két óra elteltével, ha még mindig beszélgetünk és nem szeretnénk abbahagyni, akkor azért az elég jó jel arra, hogy itt létrejött valamilyen kapcsolódás… És általában a férfitól várják, várjuk, hogy mindig egy lépéssel tovább merészkedjen, megérintse a nőt, és a nő az, aki vagy „tűri” az érintést, vagy elhúzódik, vagy egy kis ideig hagyja, majd elhúzódik… Ha a nő az első közeledési kísérletnél kifejezetten negatívan reagál, akkor az általában azt jelenti, hogy semmit nem akar… De ha semleges, nem ül ki undor az arcára, nem az látszik rajta, hogy menekülne, akkor a pasi még reménykedhet.

Nőként egyébként olykor azt vesszük észre, hogy a pasi gondolatai teljesen másutt járnak, elréved, mintha nem figyelne oda… Ez sokszor azért van, mert közben tervez: azon gondolkodik, milyen gesztussal próbálkozzon és mikor, vajon már elérkezett-e az idő, vajon a nő testbeszédéből az derül-e ki, hogy várja a továbblépést. Mert bármennyire is tudják, hogy a kezdeményezés általában az ő feladatuk, azért a visszautasítás nekik is rosszul esik.

Akinek jó ütemérzéke van, az már az első randin kezdeményezi az első csókot, jól építi fel a helyzetet, nem hagyja, hogy a nő elrohanjon (vagy legalábbis próbálja tartóztatni), esetleg felajánlja, hogy elkíséri egy darabon vagy elviszi… Ha a nő erre nem nyitott, nem akar kíséretet, főleg esze ágában sincs hazavitetni magát, akkor ott jobb elengedni a dolgot. De ha van fogadókészség, ha már elcsattant az első vagy akár a második csók is… akkor érdemes tovább ütni a vasat. De nem túlságosan, csak finoman, érintésekkel jelezve, hogy a csók után is fennmarad az érdeklődés.

Mert ha nagy a tét, és a pasinak tényleg fontos, hogy „megfogja” a nőt, akkor esetleg még a csók után zavarba kerülhet és hirtelen azt se tudja, hogyan tovább.

A csók nyilván nem feltétlenül sikerül jól...

Míg a nő sokszor úgy gondolja, hogy ez a lépés jelenti a kezdetet, ha a férfi nem azt érzi a csókban, amit szeretne, ha például nem odaadást, hanem szerepjátszást vagy kényszeredettséget érez, akkor teljesen elvesztheti a kedvét. (Meg van az a fajta is, aki annyira nem képes odafigyelni a nő jelzéseire, hogy annak kifejezett ellenállása sem ébreszti rá, mennyire nincs fogadókészség.)

Persze az is előfordul, hogy a pasi nagyon is kimutatja a tetszését, a nő megérintéséig már el is jut, sőt, ilyenkor egyesek nem képesek továbblépni a kézfogásból és addig tartják ott a kezüket, amíg mindketten bele nem zsibbadnak, de a csókot már a nőnek kell kezdeményeznie… Azért az eléggé látszik egy pasin, ha már szeretne, csak nem mer így közeledni. Ha ilyenkor a nő nem segíti át azon a bizonyos küszöbön, lehet, hogy kudarcosnak fogja érezni a randit. Mivel a férfiak nagyon teljesítmény-orientáltak, lehet, hogy inkább az marad meg bennük, hogy elbénázták és nem azzal foglalkoznak, hogyan futhatnának neki újra.

Vagyis, ha tetszik a férfi és úgy látjuk, hogy nagyon zavarban van, nagyon csetlik-botlik, akkor egy kicsit besegíthetünk neki, de az abszolút első lépést megtenni általában nem túl jó ötlet, főleg, ha a pasi az addigi ismerkedés alapján inkább macsós beállítottságú és szeretné ezeket a dolgokat a maga módján intézni.

Az első csóknak nem csak odavezető út kell, hanem utánkövetés is.

Ami sok férfinak nehezére esik… Főleg, ha teljesen felkavarta az élmény. Ilyenkor a pasik sokszor befelé fordulnak és azzal foglalkoznak, hogy magukban értelmezzék a helyzetet, míg a nőknek ekkor van a legnagyobb igényük az események közös feldolgozására, arra, hogy a randi után is megmaradjon a kommunikáció. Ilyenkor azonban jobb, ha nőként nem „üldözzük” a pasit azzal, hogy mit érez most és hogyan élte meg az egészet, hanem hagyjuk, hogy leülepedjenek benne a dolgok. (Arra valók a barátnők, hogy ilyenkor velük elemezzük ki a történteket.)

Férfiként viszont, ha ezzel a női igénnyel kicsit is tisztában vagyunk, tegyük meg azt a gesztust, hogy nem tűnünk el még akkor sem, ha ösztönösen ez lenne a reakciónk, hanem pozitív visszajelzést adunk. Főleg akkor, ha előzetesen nagyon is ostromoltuk a nőt. Mert különben nem lehet nem észrevenni, mekkora a változás.