Érthető annak a szülőnek a szorongása, aki attól fél, hogy a gyermeke magára marad, boldogtalan lesz, ugyanakkor ez azért elsősorban érzelmi zsarolás a szülő részéről, illetve annak a bevallása, hogy a gyereket nem tartja elég felnőttnek ahhoz, hogy önálló döntéseket hozzon. De vajon jó ötlet az, hogy csak (vagy elsősorban) azért házasodjunk össze és/ vagy vállaljunk gyereket, mert ezzel a szüleink kedvében akarunk járni?