Randivonal Blog

Miből vehetjük észre, hogy tetszünk valakinek? Léteznek bizonyos apró jelek, amelyekre érdemes odafigyelni, mert nagy eséllyel van keresnivalónk annál, aki ilyen jelekkel halmoz el bennünket.

Sajnos sokak számára egyáltalán nem egyértelmű, hogy egy kezdődő ismerkedést is illik lezárni, nem pedig szó nélkül eltűnni a semmiben. A jelenség mögött általában az áll, hogy nem akarunk fájdalmat okozni a másiknak.

Bár a jó megjelenés természetesen hatalmas előnyökkel jár, gyakran látjuk azt is, hogy olyan emberek tesznek szert megkülönböztetett figyelemre, akik egyáltalán nem tartoznak a kifejezetten csinos/ jóképű kategóriába. Mitől lesznek mégis vonzók mások számára?

Amikor online módon ismerkedünk, nem tudhatjuk, milyen igazából a másik. Azt mond magáról, amit akar, és hosszú idő is eltelhet, mire rájövünk az igazságra. Éppen ezért érdemes az ismerkedés első pillanatától figyelni az intő jelekre, és még időben elköszönni attól, akit veszélyesnek találunk.

Sokan élnek mérgező kapcsolatban a párjukkal, esetleg rokonaikkal, munkatársaikkal, főnökeikkel, és még csak fel sem tűnik nekik. Hogy miért?

Az első csók – a pillanat, mikor megtörténik az áttörés és két idegenből, ismerősből, barátból vagy haverból intimebb kapcsolódásra váltunk… Vagy legalábbis kísérletet teszünk rá. De mi mindent fejezhet ki az első csók?

Biztos te is voltál már olyan kapcsolatban, amelyben azt érezted, hogy jó, jó, de nem az igazi. Valójában nem ezt keresed. Egy ilyen kapcsolatba hónapokra, évekre bele lehet ragadni. Fáj kilépni, de benne lenni is frusztráló, hiszen állandó hiányérzeted van. Igazából bele se kellett volna kezdeni, és fogalmad sincs, hogyan lehet belőle kikeveredni.

Alapjában véve az, hogy valaki önállóan meg tudja oldani a dolgait, nem függ senkiről, nem szorul másokra, nagyon is pozitív tulajdonság. De mind a nők, mind a férfiak esetében felmerülhet a kérdés, hogy valaki nem túlságosan független szellemű-e ahhoz, hogy egyáltalán működőképes hosszútávú kapcsolatot lehessen vele kialakítani…

Nehéz kérdés. Ha feladom az álmaimat, és belemegyek egy félig jó párkapcsolatba, ahol nem igazán vonzó a másik, nem tudom tisztelni, akkor évekre egy olyan viszonyban köteleződök el, ami nem feltétlenül jó számomra. Mindig marad hiányérzetem. Ha viszont nem kötök kompromisszumot, ha az ideális Igazit kergetem, akkor magányos maradhatok akár évekig. Talán életem végéig. Hol van itt a megoldás?

Aki valaha is küzdött párkapcsolati problémával (és tegye fel a kezét, aki nem!), az már szembesülhetett tapintatlan kérdésekkel. Hogyan kezeld ezeket a helyzeteket?

Akár egy ismerkedés elején, akár már működő kapcsolatban gond lehet, ha a partnerek egyike leuralja a kommunikációt. Mit tegyünk, ha nem sikerül érdemben kifejeznünk a gondolatainkat? Fogadjuk el, hogy így alakult, vagy próbáljunk meg valamit tenni ellene? De mit és hogyan?