Verticordia szerző bejegyzései

Ismerkedés közben általában megpróbálunk olyan témákat érinteni, amelyek nem vezetnek azonnali konfliktushoz, mert nem akarjuk, hogy egy ilyen vita miatt vége szakadjon valaminek, ami igazából még el sem kezdődött. De ha az elején nem tesszük ki a kártyáinkat az asztalra, akkor később szoronghatunk amiatt, hogy mikor hozzuk fel a polarizáló kérdéseket… Hiszen, ha annyira nem egyezik az értékrendünk, akkor hogyan élhetnénk normális párkapcsolatban?

Akár szinglik vagyunk és nem tudunk egyetlen potenciális partner mellett sem dönteni, akár benne vagyunk egy kapcsolatban, amelyben nem érezzük jól magunkat, mégis inkább kivárunk, minthogy kilépnénk belőle, a probléma hasonló: beleragadtunk egy állapotba, amely nem kielégítő, de nem is annyira rossz, hogy rövid időn belül meg akarjuk haladni, viszont amíg nem haladjuk meg, addig csak telik az idő és elmegy mellettünk az élet.

Egy ideig úgy tűnik, minden jól megy, átesünk az első héten, megy a levelezés, csetelés, sőt, még az első randiig is eljutunk, kellemesen telik, maradnánk még, de menni kell, megegyezünk a folytatásban, tovább megy a levelezés, csetelés, esetleg telefon, megbeszéljük a második randit… Aztán azt a másik fél elhalasztja, lemondja, későbbre rakja. Mi történik?

Mit rontottam már el megint? – kérdezhetik maguktól sokan, akik megkapják néhány nap csetelés vagy levelezés után az elbocsátó szép vagy éppenséggel nem szép üzenetet. Van, aki nem csak önmagától kérdezi meg, hanem az adott partnertől is… Mi a legnagyobb baj ezzel?

Sok példát látok arra, hogy emberek hetekig, hónapokig, de akár évekig is gyötrik magukat egy-egy szakítás után és ezzel elzárják az utat egy új kapcsolat elől, de még a lelki békéjüket sem képesek megteremteni… Hogy miért ennyire nehéz elengedni az álmainkat, azt valahol értem. De teljesen felesleges tovább szenvedni, mint ameddig feltétlenül szükséges.

Sokféle jó helyszín létezik, ahol le lehet bonyolítani egy első randit, de a mozi sajnos nem tartozik ezek közé. Bár kézenfekvő lenne, mert legalább előadás után van miről beszélni, meg ha jól választjuk ki a filmet, vidámabban jöhetünk ki, mint ahogy bementünk… Aztán lehet, hogy mégsem leszünk vidámak… Nézzük, mik a mozis randi hátulütői.

Az online társkeresésnek rengeteg előnye van: sok olyan embert ismerhetünk meg, akivel különben soha nem találkoznánk, nem baj, ha megszakad egy-egy ismerkedés, mert mindig vannak még mások helyette. De sajnos sokan túl gyorsan szeretnének párra lelni, ezért túl hamar döntenek.

Sok nő ragad benne reménytelen kapcsolatokban és éri be kenyérmorzsákkal ahelyett, hogy mielőbb továbblépne és új pasikkal randizna, akik közül esetleg komolyan is veszi valaki. Sajnos a férfiak egy jó része képtelen vagy nem is akar egyértelmű lenni, illetve sokan szeretnek melegen tartani pár nőt, akikre akkor számíthatnak, ha az éppen számukra legérdekesebb nem ér rá. De mi van akkor, ha a nő többet lát adott kapcsolatba, mint a férfi?

Képzeljük el, hogy valaki nagyon szeretne már megházasodni, de a valóságban nem talál megfelelő partnert, vagy olyat nem talál, akit a családja elfogadna ekként… Ha ez Japánban történik, ahol olybá tűnik, mintha a látszat jelentene mindent, akkor megfelelő pénzösszeg fejében az illető bérelhet magának egy menyasszonyt vagy vőlegényt, vagy akár egy komplett családot. De ez a módszer valóban elhozhatja a kívánt boldogságot?

A két ismerkedési mód nem egymás ellentéte, hanem nagyszerűen kiegészítheti egymást: amint az inkább élőben ismerkedők is tanulhatnak abból, ahogy online működnek a dolgok, úgy ez fordítva is adott. Minden közegnek megvannak a maga szabályai és érdemes kifejlesztenünk a saját stratégiáinkat.

Új trend jelent meg a randizásban, amelyet elég hatékonynak tartanak, így sokan elkezdték alkalmazni. A trend lényege, hogy nem óvatos, semleges kérdésekkel, témákkal kezdünk egy beszélgetést, legyen az klasszikus randi vagy baráti összejövetel ismerkedés céljából, hanem rögtön az elején bedobunk egy nagyon kontroverz, nagyon idegesítő, irritáló, provokatív állítást.

Az ember azt hinné, hogy ha sikerrel vettük az első randi akadályát, jól éreztük magunkat, azzal váltunk el, hogy ezt mindenképp folytatjuk, akkor már jó úton járunk, biztosan lesz második randi is és elindulhatunk a kapcsolat kialakulása felé. Pedig ez még akkor se feltétlen történik így, ha elviekben mindkét fél ezt szeretné és nem is titkolja. Mi lehet ennek az oka?

Noha sok történet szól arról, hogy a nők akarnak mindenáron szerelmi kapcsolatot és a férfiak inkább addig halasztgatják, amíg lehet, a valóság az, hogy a férfiaknak fontosabb a párkapcsolat, mint a nőknek. Persze valószínűleg eszük ágában sincs beismerni, de minél érettebbek lesznek, nagy részük annál többre értékeli a párkapcsolatát, ha már egyszer sikerült lehorgonyoznia egy nő mellett.

Iszunk egy kávét? Önmagában ez a kérdés még nem jelent semmit azon kívül, mint hogy az illető nem akar egyedül kávézni. Ha egy pasi hív el egy nőt úgy, hogy előtte már volt valami ráutaló magatartás, akkor mondhatjuk, hogy randi. Vagy legalábbis lehet belőle első randi, ha jól alakul a dolog.

Sok, ún. rendes pasi számára ismerős probléma, hogy a nők kedvesek vele, írogatnak neki, eljárnak akár moziba, színházba, étterembe, elpanaszolják neki a bánatukat, amit ő empatikusan végighallgat, de valahogy sose jutnak el addig, hogy az ilyesmiből párkapcsolat legyen, valahogy mindig lekésik a megfelelő pillanatot. Hogyan lehet ezen változtatni?

Nem csak online ismerkedésnél történhet meg, hogy némi ígéretes kezdetet után valamelyik fél teljesen elhallgat. Nem ír egy napig. Kettőig, Háromig… Vagy már el se juttok az első randiig, vagy pont azután nincs folytatás, esetleg pár randit követően némul el a másik. Miért történik ez, és mit tehetsz?

Miközben a társkeresők tele vannak férfiakkal, sok nő mégis azt tapasztalja, hogy a randipartnerei nem akarják feladni a függetlenségüket és ha bármiféle elkötelezettségről esne szó, visszahőkölnek. Egyre több az egyedülálló pasi, és miközben ezek között sok az olyan, aki elméletben vágyik partnerre, egyre növekszik azok száma is, akik nem igazán érzik úgy, hogy megérné feladni a szabadságukat. Miért érzik úgy a férfiak, hogy még mindig jobb egyedül maradni, mint elköteleződni?

A családi ünnepek, legyen az karácsony, szilveszter, születésnapok, esküvők, keresztelők, és így tovább, nagyszerű alkalmat jelentenek arra, hogy jóindulatú és kevésbé kedves ismerősök, rokonok, barátok nekünk szegezzék a kérdést: Te még mindig szingli vagy? Hogyan reagáljunk, ha ilyesmivel találkozunk?

Ha úgy alakulna, hogy már egy ideje együtt vagyunk, és még mindig nem deklaráltuk, vajon mik vagyunk egymás számára, akkor vessük fel ötletként a külvilághoz való viszonyunkat.

Olykor nagy kínban lehet egy nő, mert nem igazán érzékeli, hogy tetszett-e a randipartnerének egy első randin, olykor még vár a visszajelzésre egy-két napig, mire rájön, hogy ezt bizony benézte és ezt a köztes időt nehéz elviselni. Valójában a legtöbb esetben nem nehéz megítélni, hogy nagyon tetszel-e valakinek, mert elég egyértelműen a tudomásodra hozza. De mivel nem mindig világos, összeszedtem pár szempontot, ami segít abban, hogy hamar felismerd, hányadán állsz.

Gondolkodtál már azon, mennyire befolyásol a mindennapi környezeted abban, hogy sikeres legyél a társkeresésben? Vajon mentálisan fel vagy-e készülve arra, hogy beengedj egy másik embert az életedbe, vagy az egész életviteled, a lakásod, a kocsid, az öltözéked, a szokásaid azt sugallják neked és a környezetednek, hogy ott nincs helye senkinek rajtad kívül?

Sok nő tapasztalja, hogy egy remekül induló randizás felfutó fázisa után, mikor már az ő fejében kialakult, hogy a férfi és ő egy párt alkotnak, érzelmileg teljesen bevonódott, a pasi hirtelen behúzza a kéziféket, elkezd kevesebbet kommunikálni, halasztgatja a találkozást, esetleg napokra eltűnik. Miért történik ez?

Bárki életében bekövetkezhet hirtelen valami szomorú, ami miatt teljesen megváltozik a lelkiállapota. Rossz hírt kap, megbetegszik, gyász éri: olykor egészen súlyos dolgok is történnek, miközben ismerkedünk, randizunk valakivel. Ilyenkor rengeteget számít, hogyan viszonyulunk a helyzethez, menekülünk-e a kellemetlenségtől, kényszeredetten sajnálkozunk, vagy őszintén felajánljuk a segítségünket. Teljesen megváltozhat a rólunk alkotott kép, ha nem úgy viselkedünk, hogy a partnernek ez jólessen.

Ahogy sok barát zónában rekedt férfi panaszkodik arra, hogy nem sikerül tartós barátnőt szereznie, úgy a nők között is akad, aki azért szenved, mert túlságosan empatikus, kedves, jóindulatú és a férfiak ezt vagy unalmasnak tartják, vagy kihasználják, de semmiképpen nem jutalmazzák. Milyen tulajdonságok jellemzőek egy jókislányra és mit lehet tenni annak érdekében, hogy kilépjünk ebből a csapdából?

Sokszor nem értjük, miért van az, hogy csinos, ápolt és kedves nők olykor nem találnak párt, miközben sokkal kevésbé látványosan szép, esetleg slampos és nem is biztos, hogy annyira kedves társaik minden ujjára tíz udvarló is jut… Hol van a valódi probléma?

Meddig tart az alkalmazkodás és hol kezdődik az önfeladás? Meddig oké a másik kedvére tenni és lemondani a saját dolgainkról, és mikortól beszélhetünk már arról, hogy teljesen alávetettük magunkat egy partnernek?

Aki vidéken keres társat, az más nehézségekkel találkozik, mint a nagyvárosiak, de az sem mindegy, hogy mennyire kicsi a település, ahol él. Milyen módszereket alkalmazhatunk, ha párt keresnénk?

Általánosságban beszélni férfiakról és nőkről mindig problémás, hiszen nagyon különbözőek lehetünk, de vannak bizonyos tendenciák, amelyek elég sok nőre és férfira igazak. Mondhatjuk, hogy sztereotípiák, és nyilván nem mindenkire illenek, ezért a cikkben szereplő listát is érdemes óvatosan kezelni, mindenesetre sok férfi tapasztalatait tükrözik.

Milyen az ideális partner? Csinos, kedves, okos, sportos, kreatív, gazdag? Vagy vannak dolgok, amelyek még ezeknél is fontosabbak?

Látszólag végtelen számú lehetőség, rengeteg társat kereső ember közepette hogy lehet, hogy mégis annyian maradnak magányosak? Próbálkoznak, fotózzák magukat, ott dekkolnak a társkeresőn, görgetik a jelölteket, írogatnak. És sokan mégse jutnak egy bizonyos szintnél tovább. Miért?