Verticordia szerző bejegyzései

A sikeres randizáshoz elsősorban nem csodálatos testi adottságok (vagyis jó alak, szép arc, makulátlan arcbőr, szimmetrikus vonások), menő ruhák, drága autók vagy kiemelkedő társadalmi státusz kell. Nem mondom, hogy mindezek nem segítenek, de ami igazán elengedhetetlen, az a magabiztosság. Önbizalom híján ugyan lehet ismerkedni, de aligha leszünk sikeresek. Még ha találunk is párt, könnyen kiszolgáltatottakká válhatunk és toxikus kapcsolatba sodródhatunk.

Hogy érzed magad, ha egy péntek vagy szombat estét egyedül kell töltened, mert nincs senki, aki elmenne veled valahová? Vagy akihez átmehetnél, akit meghívhatnál magadhoz? Megijeszt a csendes lakás vagy éppen ellenkezőleg, élvezed, hogy végre csend van és azt csinálsz, amit akarsz? Vannak a szingli létnek előnyei? Az egyedüllétnek pozitív hatásai?

Egyesek egy szakítás vagy betegség, a partnerük elvesztése után csak nagy sokára szánják el magukat a próbálkozásra, mások azonnal belevágnak, úgymond előre menekülnek. Természetesen nincs ideális időpont, kinek-kinek magának kell tudnia, hogy mikor áll készen erre a lépésre, de érdemes néhány alapvető szempontot figyelembe venni.

Minden jó párkapcsolat kényes egyensúlyi helyzetben működik: legyen bennünk sok közös pont, de különbözzünk is annyira, hogy még izgalmasak maradjunk egymás számára. Tudjunk minőségi időt együtt tölteni, de ne függjünk teljesen egymás társaságától. Legyen közös hobbink? És, ha nincs, akkor mit tegyünk?

Hogyan befolyásolja az állattartás a párválasztásunkat? Milyen egy kutyás ember és milyen egy macskás? Érdemes-e a profilképünkön szerepeltetni az állatainkat, illetve van-e értelme annak, ha nem a saját kedvencünkkel pózolunk?

Minden első randira reményekkel telve érkezünk, de sokszor már az első pár másodperc romba dönti a jókedvünket. Van, amikor tudjuk, hogy vagy nekünk nem tetszik egyáltalán a másik, vagy mi nem tetszünk neki. Máskor azonban a randi alatt tanúsított viselkedés, az ott kiderülő preferenciák okozzák az elfordulást. Olykor egész kis dolgokról van szó, amelyek eszünkbe se jutnának. Mert nekünk mondjuk nem is szempont, ami a másiknak elsődleges.

Az irigység az egyik legnegatívabb emberi reakció. Nagyon kevesen mondhatják el magunkról, hogy egy csepp sincs bennük ebből a méregből. A féltékenység édestestvére, mégis más.

Vannak baráti társaságok, amelyek évtizedek óta összeszoktak: együtt buliznak, együtt szilvesztereznek, akár még nyaralni vagy síelni is együtt szoktak, mert így alakult történelmileg. Lehetnek köztük házaspárok és szinglik is, vagy olyanok, akik gyakran váltogatják a partnereiket. De mi van akkor, ha egy jól bejáratott, stabil házasságról derül ki hirtelen, hogy megborult és az a két ember, aki addig természetes módon a baráti társasághoz tartozott, most már nem jön ki egymással?

Mitől lesz valaki sikeres akár online, akár offline társkeresésnél? Mi az, amiben a férfiak hisznek, de valójában nem működik? Milyen kifogásokat keresnek a maguk számára? Valóban annyira nehéz kapcsolatot találni?

Nagyon sok ember küzd azzal az ellentmondással, hogy miközben stabilitásra, biztonságra, szeretetre vágyik, a párkapcsolataiban azt tartja izgalmasnak, aki mindennek az ellenkezőjét nyújtja: instabilitást, megbízhatatlanságot és érzelmi távolságtartást. De vajon miért?

Valószínűleg mindenki meg tudna nevezni a partnerében egy kirívó jellegzetességet, ami hozzá vonzotta, de éppen azért, mert kirívó és eltér az átlagtól, hosszú távon fárasztó lehet vagy akár illúzióromboló is.

Sokak fejében létezik az “életem szerelme” gondolata. Egyes szerencsések együtt is élnek ezzel az emberrel és még x év után is úgy gondolják, hogy ő az, akit mindig is kerestek. Mások úgy érzik, hogy valahol a múltban elvesztették azt a bizonyos teremtést, aki “nekik volt rendelve”. Az egyik esetben szerencsés, hogy azt hisszük: létezik nagy ő, míg a másik esetben ez a hit a gyógyulás és a továbblépés hatalmas akadályává válik.

Miből vehetjük észre, hogy tetszünk valakinek? Léteznek bizonyos apró jelek, amelyekre érdemes odafigyelni, mert nagy eséllyel van keresnivalónk annál, aki ilyen jelekkel halmoz el bennünket.

Bár a jó megjelenés természetesen hatalmas előnyökkel jár, gyakran látjuk azt is, hogy olyan emberek tesznek szert megkülönböztetett figyelemre, akik egyáltalán nem tartoznak a kifejezetten csinos/ jóképű kategóriába. Mitől lesznek mégis vonzók mások számára?

Az első csók – a pillanat, mikor megtörténik az áttörés és két idegenből, ismerősből, barátból vagy haverból intimebb kapcsolódásra váltunk… Vagy legalábbis kísérletet teszünk rá. De mi mindent fejezhet ki az első csók?

Alapjában véve az, hogy valaki önállóan meg tudja oldani a dolgait, nem függ senkiről, nem szorul másokra, nagyon is pozitív tulajdonság. De mind a nők, mind a férfiak esetében felmerülhet a kérdés, hogy valaki nem túlságosan független szellemű-e ahhoz, hogy egyáltalán működőképes hosszútávú kapcsolatot lehessen vele kialakítani…

Akár egy ismerkedés elején, akár már működő kapcsolatban gond lehet, ha a partnerek egyike leuralja a kommunikációt. Mit tegyünk, ha nem sikerül érdemben kifejeznünk a gondolatainkat? Fogadjuk el, hogy így alakult, vagy próbáljunk meg valamit tenni ellene? De mit és hogyan?

Az első randi bűvölete – vagy éppen kényelmetlen feszengése… Vajon minden a véletlenen múlik, vagy tervezhető, milyen benyomást teszünk egymásra? Mennyire meghatározó a helyszín, ahol először találkozunk? Lehet, hogy más helyszínen találkozva más lenne a randi kimenetele? Vagy teljesen mindegy, mert ha egymásra kattanunk, akkor az úgyis bekövetkezik, bárhol pillantjuk meg egymást elsőre?

Ma már szinte egyetlen korosztály sem vonhatja ki magát a csetelés alól, ha online akar ismerkedni, bár sokan nem tudják, milyen helyzetben érdemes használni ezt a módszert, és mikor nem vezet sehová. Hogyan csináld jól? Segítünk!

A romantikus regényekkel és filmekkel ellentétben a való életben senki sem tökéletes. Igaz, a romantikus vígjátékokban olykor undorítóbb dolgok történnek, mint legtöbbünk életében. De milyen módszerek léteznek, amelyekkel leküzdhetjük a ránk törő enyhe (vagy erősebb) undorérzetet egy új partner kapcsán?

Ma már alap, hogy ha valakivel ismerkedünk, akkor elég hamar tudni akarjuk, milyen közösségi oldalakon van fent és ott miket posztol. De tényleg az a legmegfelelőbb viselkedés, ha mi kutakodunk, ahelyett, hogy megadnánk a másiknak a lehetőséget a valódi önmaga bemutatatására?

Vannak emberek, akik megállás nélkül flörtölnek és vannak olyanok, akiket egy-egy flörtkezdemény villámcsapásként ér, mert annyira nincsenek hozzászokva. Persze, hogy teljesen másképp ítélik meg a jelentőségét.

Ha te is azok közé tartozol, akik szerint az első 5 másodpercben eldől, vonzódsz-e valakihez vagy nem, akkor az első randik jó részét legszívesebben negyedóra alatt befejeznéd. De nem igazán udvarias dolog faképnél hagyni a másik embert, így azért csak kibírod egy óráig…

Mindannyian ismerünk olyan embereket, akik valamiféle varázslatos belső metronómmal rendelkeznek, és pontosan tudják, mikor mit kell mondani, milyen gesztust kell tenni, nem vétik el a lépést, jókor kezdeményeznek és jókor vonulnak vissza. De hogyan tesz szert valaki erre a tudásra? Tudás ez egyáltalán vagy velünk született érzék? És lehet fejleszteni?

Ahogy a barátságból, együttlakásból, sok együtt töltött időből lehet szerelem, úgy a szerelemből is lehet egyszer csak lakótársi szövetség… Elég, ha nem figyelünk oda eléggé, ha nem viselkedünk nőként és férfiként a kapcsolatban, vagy egy-egy krízis után nem teszünk erőfeszítéseket annak érdekében, hogy újra rátaláljunk a régi közös hangra.

Gyakorta fordul elő, hogy olyan emberekkel kezdünk flörtbe vagy egyszerű beszélgetésbe, akik nem indítják be különösebben a fantáziánkat, de azért kellemes társaságot nyújtanak, és amíg nincs erősebb jelölt, addig jólesik velük cseteljünk és társalogni. Érdemes egy ilyen kapcsolatot fenntartani, húzni az időt, vagy jobb, ha azonnal nemet mondunk?

Ha két ember abból a célból ismerkedik, hogy előbb-utóbb elkötelezzék magukat, mondhatni elkerülhetetlen, hogy véleményt nyilvánítsanak mindenféle ügyben, ami a másikat illeti. De hogyan és mikor illik, szabad ezt megtenni először?

Sokan tanácsolják, hogy az ember szakítsa meg a kapcsolatot az exével, mert sokkal nehezebb úgy tudomásul venni, hogy vége, ha közben még látjuk a másikat, beszélünk vele, sőt, tanúi vagyunk élete alakulásának. De nem feltétlenül ez a legjobb döntés, több szempontból sem.

Az, hogy mit gondolunk, mit beszélünk be magunknak vagy fogadunk el mások véleményéből, legalább olyan meghatározó, mint az, hogy egy adott helyzetben, milyen sémákba kapaszkodunk. Mely gondolatok károsak elsősorban, és mi az, aminek nem kellene bedőlnünk, ha nehézségekkel szembesülünk?