Verticordia szerző bejegyzései

A hallgatag, magának való férfi tényleg megbízhatóbb? És mi ennek az ára? Jó nekünk, ha a párkapcsolatunkban semmit nem tudunk megbeszélni?

Az első randin, akárcsak egy állásinterjún vagy egy felvételi beszélgetésen, általában nem önmagunkat adjuk, hanem szerepet játszunk. Persze van, aki sokkal őszintébb, mint mások, de alapvetően a legtöbben megpróbálnak a hétköznapi énüknél jobbnak tűnni. Hogy mi az elképzelésük arról, mi a jobb, nos, az már teljesen különböző lehet, kinek-kinek egyéni stratégiája alapján, de sokszor végül pont a nagy igyekezettől keltünk az átlagosnál rosszabb benyomást.

Volt idő, amikor azt gondoltam, hogy ha egy pasi nem kezdeményez csókot az első randin, akkor az azt jelenti, hogy nem is tetszem neki. Aztán rájöttem, hogy ez egyáltalán nem ilyen egyértelmű. Hogy elcsattan-e csók az első találkán vagy sem, rengeteg faktortól függ.

Vannak nagyon egyszerű viselkedési szabályok, amelyeket egyre kevesebben tartanak be, így könnyű kitűnni azzal, ha valaki mégis ezek alapján bonyolít egy első találkozást. Miért is ne akarnánk kitűnni az átlagból és jó benyomást kelteni a nőben, akivel találkozunk? Milyen egyszerű szabályokra érdemes odafigyelni első és persze sokadik randin is.

Egy új kapcsolatban vagy akár hosszabb ismerkedésnél így, nyáron könnyen felmerülhet az ötlet, hogy szervezzetek kirándulást vagy menjetek el pár napra valahová. Ami azonban első blikkre jól hangzik, annak rengeteg buktatója is lehet. 10+1 tipp az első közös utazáshoz!

Többször előfordul, hogy egy-egy pasi alig írt pár sort, máris azt javasolja, hogy folytassuk telefonon. Olyannal is találkozni, akinek hiába tesz fel az ember kérdéseket csetben, azokra egyszerűen nem válaszol, ehelyett jön ezzel a Beszéljünk című szöveggel. A legjobb az, mikor valaki a bemutatkozásába írja be közvetlenül a számát, hogy hívj fel akármikor. (Esetleg: majd visszahívlak.) Mi ezzel a gond és miért nem kellene erőltetni?

Egyesek rajonganak az anyjukért, akire soha egy rossz szót nem szólnának. Talán a többség? Mások rengeteget szenvedtek amiatt, ahogy az anyjuk bánt velük. Az anyák mégis a legtöbb ember szemében szentek és sérthetetlenek. Nem illik rosszat mondani rájuk… Így aztán ha ilyen anya mellett nő fel az ember lánya, könnyen úgy érezheti, hogy az ő bánata senkit nem érdekel.

Ha feltesszük az embereknek a kérdést, hogy ki fizessen az első randin, még mindig 80% fölötti azoknak az aránya, aki szerint ez a férfi feladata, bár ezt árnyalhatja az a gondolat, hogy az fizessen, aki meghívta a másikat, és randira általában tényleg a férfi hív… Hogyan kommunikáljunk erről, és miként kerüljük el a kínos pillanatokat egy első randin, amikor a pincér kihozza a számlát?

Ki akarja inkább a házasságot pár év együttjárás után? A nő vagy a férfi? Még ha a férfi kéri is meg a nő kezét általában, az, akinek a kapcsolat formalizálása fontosabb, az a nő szokott lenni. Egyrészt, mert a gyerekvállalást így látja biztonságosabbnak, másrészt, mert a társadalom, a család még mindig őt nyomja ebbe az irányba. Noha a férfiak is kifuthatnak az időből, a köztudatban még az él, hogy a nők biológiai órája ketyeg, így nekik sietősebb.

Ha átéltél már ghostingot vagy olyan pillanatot, mikor egy étteremben vagy egy kávézóban a szemedbe mondják, hogy nem kellesz többé, pedig azt hitted, jó úton halad a kapcsolatod, akkor valószínűleg megérint a Mágikus, merész, meseszép utazás című film egyik jelenete: mikor a két főszereplő kénytelen szembesülni egy-egy olyan exével, akit magyarázat nélkül hagyott el.

A social mediában népszerűvé vált a 3x3-as randizási szabály, amely három első találkozásból, három hét randizásból és három hónap próbakapcsolatból áll. Vajon mi értelme ennek a szabálynak és hogyan működik?

Vannak olyan jelek, amelyekből meg lehet állapítani, hogy egy férfi érdeklődése mennyire őszinte, mennyire autentikus, még ha szavakkal nem is fejezi ki, illetve maximum esetlenül és nem túl hatásosan. Miközben a bókok tömkelege mögött lehet, hogy csak játék rejlik, esetleg könnyű kaland ígérete, vagy az, hogy az illető magának bizonyítsa, mennyire a lába elé hullanak a nők, a valódi gesztusok sokkal többről árulkodhatnak.

Ismerkedés közben általában megpróbálunk olyan témákat érinteni, amelyek nem vezetnek azonnali konfliktushoz, mert nem akarjuk, hogy egy ilyen vita miatt vége szakadjon valaminek, ami igazából még el sem kezdődött. De ha az elején nem tesszük ki a kártyáinkat az asztalra, akkor később szoronghatunk amiatt, hogy mikor hozzuk fel a polarizáló kérdéseket… Hiszen, ha annyira nem egyezik az értékrendünk, akkor hogyan élhetnénk normális párkapcsolatban?

Akár szinglik vagyunk és nem tudunk egyetlen potenciális partner mellett sem dönteni, akár benne vagyunk egy kapcsolatban, amelyben nem érezzük jól magunkat, mégis inkább kivárunk, minthogy kilépnénk belőle, a probléma hasonló: beleragadtunk egy állapotba, amely nem kielégítő, de nem is annyira rossz, hogy rövid időn belül meg akarjuk haladni, viszont amíg nem haladjuk meg, addig csak telik az idő és elmegy mellettünk az élet.

Egy ideig úgy tűnik, minden jól megy, átesünk az első héten, megy a levelezés, csetelés, sőt, még az első randiig is eljutunk, kellemesen telik, maradnánk még, de menni kell, megegyezünk a folytatásban, tovább megy a levelezés, csetelés, esetleg telefon, megbeszéljük a második randit… Aztán azt a másik fél elhalasztja, lemondja, későbbre rakja. Mi történik?

Mit rontottam már el megint? – kérdezhetik maguktól sokan, akik megkapják néhány nap csetelés vagy levelezés után az elbocsátó szép vagy éppenséggel nem szép üzenetet. Van, aki nem csak önmagától kérdezi meg, hanem az adott partnertől is… Mi a legnagyobb baj ezzel?

Sok példát látok arra, hogy emberek hetekig, hónapokig, de akár évekig is gyötrik magukat egy-egy szakítás után és ezzel elzárják az utat egy új kapcsolat elől, de még a lelki békéjüket sem képesek megteremteni… Hogy miért ennyire nehéz elengedni az álmainkat, azt valahol értem. De teljesen felesleges tovább szenvedni, mint ameddig feltétlenül szükséges.

Sokféle jó helyszín létezik, ahol le lehet bonyolítani egy első randit, de a mozi sajnos nem tartozik ezek közé. Bár kézenfekvő lenne, mert legalább előadás után van miről beszélni, meg ha jól választjuk ki a filmet, vidámabban jöhetünk ki, mint ahogy bementünk… Aztán lehet, hogy mégsem leszünk vidámak… Nézzük, mik a mozis randi hátulütői.

Az online társkeresésnek rengeteg előnye van: sok olyan embert ismerhetünk meg, akivel különben soha nem találkoznánk, nem baj, ha megszakad egy-egy ismerkedés, mert mindig vannak még mások helyette. De sajnos sokan túl gyorsan szeretnének párra lelni, ezért túl hamar döntenek.

Sok nő ragad benne reménytelen kapcsolatokban és éri be kenyérmorzsákkal ahelyett, hogy mielőbb továbblépne és új pasikkal randizna, akik közül esetleg komolyan is veszi valaki. Sajnos a férfiak egy jó része képtelen vagy nem is akar egyértelmű lenni, illetve sokan szeretnek melegen tartani pár nőt, akikre akkor számíthatnak, ha az éppen számukra legérdekesebb nem ér rá. De mi van akkor, ha a nő többet lát adott kapcsolatba, mint a férfi?

Képzeljük el, hogy valaki nagyon szeretne már megházasodni, de a valóságban nem talál megfelelő partnert, vagy olyat nem talál, akit a családja elfogadna ekként… Ha ez Japánban történik, ahol olybá tűnik, mintha a látszat jelentene mindent, akkor megfelelő pénzösszeg fejében az illető bérelhet magának egy menyasszonyt vagy vőlegényt, vagy akár egy komplett családot. De ez a módszer valóban elhozhatja a kívánt boldogságot?

A két ismerkedési mód nem egymás ellentéte, hanem nagyszerűen kiegészítheti egymást: amint az inkább élőben ismerkedők is tanulhatnak abból, ahogy online működnek a dolgok, úgy ez fordítva is adott. Minden közegnek megvannak a maga szabályai és érdemes kifejlesztenünk a saját stratégiáinkat.

Új trend jelent meg a randizásban, amelyet elég hatékonynak tartanak, így sokan elkezdték alkalmazni. A trend lényege, hogy nem óvatos, semleges kérdésekkel, témákkal kezdünk egy beszélgetést, legyen az klasszikus randi vagy baráti összejövetel ismerkedés céljából, hanem rögtön az elején bedobunk egy nagyon kontroverz, nagyon idegesítő, irritáló, provokatív állítást.

Az ember azt hinné, hogy ha sikerrel vettük az első randi akadályát, jól éreztük magunkat, azzal váltunk el, hogy ezt mindenképp folytatjuk, akkor már jó úton járunk, biztosan lesz második randi is és elindulhatunk a kapcsolat kialakulása felé. Pedig ez még akkor se feltétlen történik így, ha elviekben mindkét fél ezt szeretné és nem is titkolja. Mi lehet ennek az oka?

Noha sok történet szól arról, hogy a nők akarnak mindenáron szerelmi kapcsolatot és a férfiak inkább addig halasztgatják, amíg lehet, a valóság az, hogy a férfiaknak fontosabb a párkapcsolat, mint a nőknek. Persze valószínűleg eszük ágában sincs beismerni, de minél érettebbek lesznek, nagy részük annál többre értékeli a párkapcsolatát, ha már egyszer sikerült lehorgonyoznia egy nő mellett.

Iszunk egy kávét? Önmagában ez a kérdés még nem jelent semmit azon kívül, mint hogy az illető nem akar egyedül kávézni. Ha egy pasi hív el egy nőt úgy, hogy előtte már volt valami ráutaló magatartás, akkor mondhatjuk, hogy randi. Vagy legalábbis lehet belőle első randi, ha jól alakul a dolog.

Sok, ún. rendes pasi számára ismerős probléma, hogy a nők kedvesek vele, írogatnak neki, eljárnak akár moziba, színházba, étterembe, elpanaszolják neki a bánatukat, amit ő empatikusan végighallgat, de valahogy sose jutnak el addig, hogy az ilyesmiből párkapcsolat legyen, valahogy mindig lekésik a megfelelő pillanatot. Hogyan lehet ezen változtatni?

Nem csak online ismerkedésnél történhet meg, hogy némi ígéretes kezdetet után valamelyik fél teljesen elhallgat. Nem ír egy napig. Kettőig, Háromig… Vagy már el se juttok az első randiig, vagy pont azután nincs folytatás, esetleg pár randit követően némul el a másik. Miért történik ez, és mit tehetsz?

Miközben a társkeresők tele vannak férfiakkal, sok nő mégis azt tapasztalja, hogy a randipartnerei nem akarják feladni a függetlenségüket és ha bármiféle elkötelezettségről esne szó, visszahőkölnek. Egyre több az egyedülálló pasi, és miközben ezek között sok az olyan, aki elméletben vágyik partnerre, egyre növekszik azok száma is, akik nem igazán érzik úgy, hogy megérné feladni a szabadságukat. Miért érzik úgy a férfiak, hogy még mindig jobb egyedül maradni, mint elköteleződni?

A családi ünnepek, legyen az karácsony, szilveszter, születésnapok, esküvők, keresztelők, és így tovább, nagyszerű alkalmat jelentenek arra, hogy jóindulatú és kevésbé kedves ismerősök, rokonok, barátok nekünk szegezzék a kérdést: Te még mindig szingli vagy? Hogyan reagáljunk, ha ilyesmivel találkozunk?