Verticordia szerző bejegyzései

Iszunk egy kávét? Önmagában ez a kérdés még nem jelent semmit azon kívül, mint hogy az illető nem akar egyedül kávézni. Ha egy pasi hív el egy nőt úgy, hogy előtte már volt valami ráutaló magatartás, akkor mondhatjuk, hogy randi. Vagy legalábbis lehet belőle első randi, ha jól alakul a dolog.

Sok, ún. rendes pasi számára ismerős probléma, hogy a nők kedvesek vele, írogatnak neki, eljárnak akár moziba, színházba, étterembe, elpanaszolják neki a bánatukat, amit ő empatikusan végighallgat, de valahogy sose jutnak el addig, hogy az ilyesmiből párkapcsolat legyen, valahogy mindig lekésik a megfelelő pillanatot. Hogyan lehet ezen változtatni?

Nem csak online ismerkedésnél történhet meg, hogy némi ígéretes kezdetet után valamelyik fél teljesen elhallgat. Nem ír egy napig. Kettőig, Háromig… Vagy már el se juttok az első randiig, vagy pont azután nincs folytatás, esetleg pár randit követően némul el a másik. Miért történik ez, és mit tehetsz?

Miközben a társkeresők tele vannak férfiakkal, sok nő mégis azt tapasztalja, hogy a randipartnerei nem akarják feladni a függetlenségüket és ha bármiféle elkötelezettségről esne szó, visszahőkölnek. Egyre több az egyedülálló pasi, és miközben ezek között sok az olyan, aki elméletben vágyik partnerre, egyre növekszik azok száma is, akik nem igazán érzik úgy, hogy megérné feladni a szabadságukat. Miért érzik úgy a férfiak, hogy még mindig jobb egyedül maradni, mint elköteleződni?

A családi ünnepek, legyen az karácsony, szilveszter, születésnapok, esküvők, keresztelők, és így tovább, nagyszerű alkalmat jelentenek arra, hogy jóindulatú és kevésbé kedves ismerősök, rokonok, barátok nekünk szegezzék a kérdést: Te még mindig szingli vagy? Hogyan reagáljunk, ha ilyesmivel találkozunk?

Ha úgy alakulna, hogy már egy ideje együtt vagyunk, és még mindig nem deklaráltuk, vajon mik vagyunk egymás számára, akkor vessük fel ötletként a külvilághoz való viszonyunkat.

Olykor nagy kínban lehet egy nő, mert nem igazán érzékeli, hogy tetszett-e a randipartnerének egy első randin, olykor még vár a visszajelzésre egy-két napig, mire rájön, hogy ezt bizony benézte és ezt a köztes időt nehéz elviselni. Valójában a legtöbb esetben nem nehéz megítélni, hogy nagyon tetszel-e valakinek, mert elég egyértelműen a tudomásodra hozza. De mivel nem mindig világos, összeszedtem pár szempontot, ami segít abban, hogy hamar felismerd, hányadán állsz.

Gondolkodtál már azon, mennyire befolyásol a mindennapi környezeted abban, hogy sikeres legyél a társkeresésben? Vajon mentálisan fel vagy-e készülve arra, hogy beengedj egy másik embert az életedbe, vagy az egész életviteled, a lakásod, a kocsid, az öltözéked, a szokásaid azt sugallják neked és a környezetednek, hogy ott nincs helye senkinek rajtad kívül?

Sok nő tapasztalja, hogy egy remekül induló randizás felfutó fázisa után, mikor már az ő fejében kialakult, hogy a férfi és ő egy párt alkotnak, érzelmileg teljesen bevonódott, a pasi hirtelen behúzza a kéziféket, elkezd kevesebbet kommunikálni, halasztgatja a találkozást, esetleg napokra eltűnik. Miért történik ez?

Bárki életében bekövetkezhet hirtelen valami szomorú, ami miatt teljesen megváltozik a lelkiállapota. Rossz hírt kap, megbetegszik, gyász éri: olykor egészen súlyos dolgok is történnek, miközben ismerkedünk, randizunk valakivel. Ilyenkor rengeteget számít, hogyan viszonyulunk a helyzethez, menekülünk-e a kellemetlenségtől, kényszeredetten sajnálkozunk, vagy őszintén felajánljuk a segítségünket. Teljesen megváltozhat a rólunk alkotott kép, ha nem úgy viselkedünk, hogy a partnernek ez jólessen.

Ahogy sok barát zónában rekedt férfi panaszkodik arra, hogy nem sikerül tartós barátnőt szereznie, úgy a nők között is akad, aki azért szenved, mert túlságosan empatikus, kedves, jóindulatú és a férfiak ezt vagy unalmasnak tartják, vagy kihasználják, de semmiképpen nem jutalmazzák. Milyen tulajdonságok jellemzőek egy jókislányra és mit lehet tenni annak érdekében, hogy kilépjünk ebből a csapdából?

Sokszor nem értjük, miért van az, hogy csinos, ápolt és kedves nők olykor nem találnak párt, miközben sokkal kevésbé látványosan szép, esetleg slampos és nem is biztos, hogy annyira kedves társaik minden ujjára tíz udvarló is jut… Hol van a valódi probléma?

Meddig tart az alkalmazkodás és hol kezdődik az önfeladás? Meddig oké a másik kedvére tenni és lemondani a saját dolgainkról, és mikortól beszélhetünk már arról, hogy teljesen alávetettük magunkat egy partnernek?

Aki vidéken keres társat, az más nehézségekkel találkozik, mint a nagyvárosiak, de az sem mindegy, hogy mennyire kicsi a település, ahol él. Milyen módszereket alkalmazhatunk, ha párt keresnénk?

Általánosságban beszélni férfiakról és nőkről mindig problémás, hiszen nagyon különbözőek lehetünk, de vannak bizonyos tendenciák, amelyek elég sok nőre és férfira igazak. Mondhatjuk, hogy sztereotípiák, és nyilván nem mindenkire illenek, ezért a cikkben szereplő listát is érdemes óvatosan kezelni, mindenesetre sok férfi tapasztalatait tükrözik.

Milyen az ideális partner? Csinos, kedves, okos, sportos, kreatív, gazdag? Vagy vannak dolgok, amelyek még ezeknél is fontosabbak?

Látszólag végtelen számú lehetőség, rengeteg társat kereső ember közepette hogy lehet, hogy mégis annyian maradnak magányosak? Próbálkoznak, fotózzák magukat, ott dekkolnak a társkeresőn, görgetik a jelölteket, írogatnak. És sokan mégse jutnak egy bizonyos szintnél tovább. Miért?

A társkeresés egyik legnehezebb lépése az első: hogy egy idegenből hogyan varázsoljunk ismerőst. Kultúrától függően is nagyok a különbségek: vannak olyan helyek a világon, ahol az emberek nyitottak, kedvesek és nem találják furcsának, ha beszédbe elegyedünk velük, másutt meg rendkívül nehéz megtörni a jeget: gyanakvással, zárkózottsággal, visszautasítással találkozunk. Hogyan kezdeményezzünk beszélgetést?

Minél fiatalabb generációról van szó, annál fontosabb a közösségi oldalakon sugárzott képünk, vagyis, hogy az ismerőseink, barátaink mit látnak belőlünk. Az is baj, ha túl sok az információ, de az is, ha egyáltalán nem vagyunk jelen, manapság már gyanúra adhat okot, ráadásul bizonyos platformokon a követők száma a meghatározó és az a percepció, hogy minél népszerűbb valaki, annál könnyebben tud ismerkedni.

Az online társkeresés egyik legfájdalmasabb pontja a ghostingnak nevezett jelenség, vagyis az, amikor valaki szó nélkül, minden előzetes figyelmeztetést mellőzve tűnik el egy ismerkedésből vagy akár egy már létező kapcsolatból. A két dolog azért nagyon különbözik. Ha még csak virtuális fázisban vagyunk, csetelünk, levelezünk és nem került sor találkozásra, teljesen más az eltűnés súlya, mint mikor már hónapok óta járunk vagy akár ennél komolyabb szintre emelkedett a kapcsolat. Nem is szerencsés egy lapon említeni a két dolgot…

A társkeresés egyik legősibb módszere, ha valaki, általában a nő elérhetetlennek tünteti fel magát, vagy azt a benyomást akarja kelteni, hogy őt nagyon nehéz meghódítani. De mennyire érdemes olyannal szemben eljátszani ezt, aki valójában érdekel, és milyen következményekkel járhat?

Ha valaki már hosszú ideje társkeresőzik, nem csoda, ha olykor azt érzi: elege lett belőle, nincs kedve folytatni. Ezt hívják társkeresési kiégésnek. Sokan megtapasztalják, de főleg azok, akik nem elég tudatosan keresnek, akik mindig ugyanazokat a hibákat követik el, és akik nem figyelnek a saját lelki egészségükre.

Ismerkedésnél az egyik legnehezebb dolog megállapítani, hogy valaki komolyan gondolja a kapcsolatot, vagy csak játszik velünk, szórakozni akar. Sokszor azért nehéz ezt eldönteni, mert kezdetben az illető maga sem tudja. Sőt, lehet, hogy mi sem vagyunk tisztában azzal, vajon mennyire szeretnénk megmaradni a kapcsolat mellett.

Sokan teszik fel a kérdést maguknak: nehezebb ma társat találni, mint korábban? És ha így van, mi ennek az oka? Miért növekszik az egyedülálló emberek aránya? Mennyiben más a modern párkeresés, mint a hagyományos? Tényleg az online ismerkedés a legjobb opció? Komoly kapcsolatot is érdemes így keresni, vagy csak alkalmit?

Minél több kezdődő ismerkedésen vagyunk túl, minél többször randiztunk, illetve kezdtünk kapcsolatba, annál jobban kirajzolódik, milyen intő jelek léteznek, amelyek nekünk személyesen azt üzenik, hogy nem jó úton járunk, nem a megfelelő emberrel találkoztunk. A tapasztalatlanabbak viszont még sokkal védtelenebbek és van, aki a saját kárán is csak nehezen tanul…

Az első randi mindig fontos mérföldkő: itt dől el, hogy egy online indult kalandból lesz-e valóságos kapcsolat vagy sem. De nem csak maga a randi perdöntő, hanem az is, hogy mi következik utána. Léteznek randi utáni szabályok? Például arra vonatkozólag, hogy mikor jelentkezzünk, miután elbúcsúztunk? Ki írjon előbb? A férfi vagy a nő? Mikor nem tűnünk kétségbeesettnek? És mikor nem tűnünk közömbösnek?

A legtöbb első randi nagyon egy kaptafára megy, és előbb-utóbb úgy érzhetjük, hogy már elegünk van a feszengésből, amit egy kávézó asztalánál érzünk, főleg, ha nehezen döcög a beszélgetés. Milyen más helyszínek és programok jöhetnek szóba? Mit csináljunk első randin? Minek mi az előnye és mi a hátránya?

Ismered azt az érzést, hogy legszívesebben egész nap együtt lennél a kedveseddel? Máskor meg nem érsz rá annyira, elterelődik a figyelmed és talán észre se veszed, mennyire ritkán találkoztok. Persze az, hogy milyen sok időt tudunk együtt tölteni, millió körülménytől függ, de egy biztos: ha valaki fontos neked, akkor időt kell szánni rá, éreztedned kell vele, hogy valóban fontos a számodra.

A sikeres randizáshoz elsősorban nem csodálatos testi adottságok (vagyis jó alak, szép arc, makulátlan arcbőr, szimmetrikus vonások), menő ruhák, drága autók vagy kiemelkedő társadalmi státusz kell. Nem mondom, hogy mindezek nem segítenek, de ami igazán elengedhetetlen, az a magabiztosság. Önbizalom híján ugyan lehet ismerkedni, de aligha leszünk sikeresek. Még ha találunk is párt, könnyen kiszolgáltatottakká válhatunk és toxikus kapcsolatba sodródhatunk.

Hogy érzed magad, ha egy péntek vagy szombat estét egyedül kell töltened, mert nincs senki, aki elmenne veled valahová? Vagy akihez átmehetnél, akit meghívhatnál magadhoz? Megijeszt a csendes lakás vagy éppen ellenkezőleg, élvezed, hogy végre csend van és azt csinálsz, amit akarsz? Vannak a szingli létnek előnyei? Az egyedüllétnek pozitív hatásai?