Ide nekünk a Shrekket? Miről szól a Z generáció új randizós trendje?

Sok idegen kifejezéssel megismerkedtünk már az idők során, legutóbb a Goblintimacy-ról írtunk, korábban volt a Hot-Take Dating, a Paperclipping, az Open Casting, hogy az olyan, ma már mindenki ismert fogalmakról ne is beszéljünk, mint a Ghosting… Ha valamelyikről lemaradtál, bármikor bepótolhatod az ezekről szóló posztokat.

Ma a Shrekking kerül terítékre, amelyet, mint a legtöbb randitrendet, ugyancsak a fiatalok hoztak divatba, de most már a felnőttek körében is ismertté vált. És nem tévedés, tényleg a közkedvelt mesehős, Shrekk után nevezték el.

Miről szól a poszt?

1. A Shrekking értelmében olyan partnerrel randizunk, akit fizikailag kevésbé tartunk vonzónak magunknál, mégpedig abban a reményben, hogy emiatt hálásabb, hűségesebb és odaadóbb lesz. Ez azon a feltételezésen alapul, hogy a külső határozza meg az ember értékét, és hogy a „szebb” fél ezért különleges bánásmódot érdemel.
 
2. Pozitívabb értelemben azonban jelentheti azt, hogy nem kizárólag a külső alapján választunk partnert, hanem esélyt adunk olyannak is, aki első látásra nem a „zsánerünk”. A kedvesség, intelligencia, humor, természetesség, önbizalom és személyiség sokkal fontosabb lehet a tartós vonzalom és kapcsolat szempontjából. Ez rokonságot mutat az Open Casting jelenségével.
 

3. A lényeg nem a „ligák” közötti választás, hanem a kölcsönös megbecsülés. Téves azt hinni, hogy egy kevésbé vonzónak tartott partner automatikusan hálás lesz azért, hogy szóba állunk vele, ahogy az sem igaz, hogy a szép emberek szükségszerűen beképzeltek. Egy egészséges kapcsolat alapja az, hogy fel tudjunk nézni a másikra és valóban vonzónak találjuk őt, ne pedig az, hogy magunkat magasabbra értékeljük nála.


Ki ne ismerné Fiona és az ogre történetét, melyből kiderül, hogy nem minden a testi szépség és az ember lánya lehet boldog egy mocsári lénnyel is, ha annak helyén van a szíve… Igaz, hogy mogorva, magánakvaló (introvertált) és eléggé kishitű, ráadásul még a személyes higiéné sem az erőssége, de van humora és ha muszáj, összekapja magát és még hősiesen is tud viselkedni.

Róla nevezték el tehát ezt a trendet, amelynek lényege, hogy olyan emberrel randizunk vagy folytatunk kapcsolatot, akit fizikai vonzerő tekintetében alacsonyabb kategóriába sorolunk, mint önmagunkat… És ettől reméljük, hogy az illető majd jobban bánik velünk, mondjuk többre becsül, hűségesebb lesz, mint egy velünk egy ligába tartozó partner, hiszen akkora megtiszteltetésnek érezheti, hogy egyáltalán szóba állunk vele.

Ha ezt így fogalmazzuk meg, akkor nem hangzik túl jól. Egyrészt a gondolat azt tükrözi, hogy az ember értékét a külseje adja (ugye, a híres 0-10 pontos amerikai szépségértékelés, ami soha nem veszi figyelembe a jellemet), másrészt, hogy a szebb (vagy magát szebbnek gondoló) partner kegyet gyakorol, ha leereszkedik egy kevésbé szép külsejű szintjére… És ezért hálát, tiszteletet, különleges bánásmódot vár.

Ha valaki így gondolkodik, akkor ezt a viselkedése valószínűleg tükrözi is… Elvárja, hogy őt a másik a tenyerén hordozza, minden rigolyáját elviselje, tapsikoljon, amiért vele mutatkozhat… A trend neve lehet új, de a jelenség maga egyidős az emberiséggel, hiszen rengeteg jó külsejű nő használja ki az adottságait annak érdekében, hogy kevésbé vonzó férfiakat az orruknál fogva vezessen… És rengeteg kevésbé vonzó férfi biztosítja a maga számára a csinos női társaságot, mert megteheti… Ezek a fajta kapcsolatok azonban nem őszinték és nem valódi vonzalmon alapulnak.

Nézhetjük viszont az egész dolgot más szempontból is: a Shrekking ebben az esetben azt jelentené, hogy végre nem a kinézet vagy nem csak a kinézet alapján keresgélünk, hanem más dolgokat is beleveszünk az értékelésbe. Főleg a kép alapú online randizás nagy problémája, hogy a megjelenés mindent visz és akinek nem osztott annyira jó lapokat a természet, azt meg se hívják a pókerasztalhoz, vagy arra kényszerül, hogy csaljon… Mondjuk ne valódi fotókat töltsön fel magáról…

Tehát a Shrekkinget megközelíthetjük onnan is, hogy nem kifejezetten azért nyitunk a szerintünk kevésbé vonzó külsejű emberek felé, mert ki akarjuk őket használni vagy mert azt hisszük, hogy hálásak lesznek, hanem azért, mert tényleg felfogtuk, hogy a fizikai szépség nem minden, és akit szeretünk, aki fontos nekünk, az úgyis sokkal szebb lesz a szemünkben… Hogy a dögösségnél fontosabb a kedvesség, a természetesség, az intelligencia, a humor…

Ráadásul sok ember valójában nem is előnytelen külsejű, csak nem tudja magát elég jól prezentálni, nincs stílusérzéke, nincs önbizalma, kishitű, stb… Tehát nem elsősorban a külsejével vannak problémák, hanem az egész hozzáállása okozza, hogy nem érezzük olyan vonzónak. Azt, hogy mit ítélünk külsőre vonzónak, sokszor nem csak a szimmetriáról és a testi arányokról szól, hanem ennél sokkal összetettebb.

Egyébként az egész jelenség a korábban már tárgyalt Open Castinggal mutat rokonságot, amelynek lényege, hogy nem csak a zsánerünkkel találkozunk, nem csak a nekünk leginkább tetsző potenciális partnereknek adunk esélyt, hanem olyanoknak is, akik első blikkre nem tűnnek nagy dobásnak. Csak ebben az esetben nincs az egésznek olyan rossz szájíze.

Ami a Shrekkinget illeti: persze az is téves feltételezés, hogy attól, hogy valakit nem tartunk olyan csinosnak, ő hálás lesz, ha szóba állunk vele… Mondjuk, mint az Agymenőkben Leonard, aki teljesen oda meg vissza volt, hogy Penny hajlandó járni vele. De sem a testi tulajdonságai miatt érezte magát alávalóbbnak, hanem azért, mert az anyja tönkrevágta az önbizalmát.

Lehet persze, hogy a kifejezetten vonzó emberek beképzeltek és úgy gondolják, hogy többet engedhetnek meg maguknak, de ez sem természeti törvény, és vannak vonzó emberek, akik nem is tartják magukat annak. Az tehát nagyon is jó, ha nem csak külső alapján döntünk, az viszont nem megfelelő alap egy párkapcsolathoz, hogy csak azért választunk valakit, mert különbnek gondoljuk magunkat nála. Ha nem tudunk felnézni a partnerünkre, akkor abból nem lesz tartós, egészséges, kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolat.