Hajszoljuk a szépséget, de hosszú távon nem ez számít a szerelemben

Nem kétséges, hogy a jó külsejű emberek mindig könnyebben találnak partnert maguknak, mint az átlagosak vagy kevésbé előnyös külsejűek. Ez biológia és már sokszor esett szó róla: a nagyon is vizualitásra kihegyezett emberi faj számára egyszerűen elsődleges jelentőségű a megjelenés. De ez nem jelenti sem azt, hogy mindenkinek ugyanaz fog tetszeni, sem azt, hogy a „majdnem” tökéletes jobb, mint a szépséghibás, sem azt, hogy a sikertelenségünk elsősorban a külsőnkön múlik és ha azt megváltoztatjuk, minden megváltozik.

Az is evidenciának tűnik, hogy a legszebbek közé tartozni több bajjal jár, mint pozitívummal. Egyrészt rengeteg irigységet kelt az emberekben, másrészt a különleges külső kezelhetetlenül sok rajongót vonz (olyanokat is, akik nem könnyen fogadják el a visszautasítást), ami az introvertáltabbaknak ijesztő, hiszen ők nem vágynak ennyi figyelemre, az extrovertáltakat pedig arra késztetheti, hogy túl sok bolondságot kövessenek el vagy kihasználják az emberek elfogultságát.
  

   
A nagy szépség nagy teher. Mint ahogy a nagyon kellemetlen külső is – bár persze másképp, de ugyanúgy szenvedést okozhat és okoz is.

Legjobb az átlagos vagy annál kicsit előnyösebb kategóriába tartozni, de az átlagossal sincs semmi gond. Sőt, még az átlagnál kicsit rosszabb is bőven találhat magának partnert. Hiszen a külső csak egy a sok-sok faktor közül, ami számít és ha jobban belegondolunk, nem is a legfontosabb.

A kedvesség, az önzetlenség, a humor, a derű sokkal fontosabbak, hiszen ezektől érezzük magunkat biztonságban és kellemesen valaki mellett. És ha ezek tartósan jellemzőek a partnerünkre, ha minden alkalommal, amikor együtt vagyunk, ezeket tapasztaljuk, akkor még a kevésbé vonzó külső is megszépülhet. Vannak emberek, akik fiatalon szépek, de nem kedvesek és a jellemük kiül az arcukra. Mások fiatalon esetlenek, csúnyák, de a korral egyre szerethetőbb lesz az arcuk, mert a személyiségük egyre inkább meglátszik rajta.

Még gimis korunkban mesélt így az osztályunknak egy fiatal férfi, aki azért jött, hogy párkapcsolatról beszéljen nekünk: Ha bemegyek egy terembe, ahol sok nő van, persze, először a legszebbet vagy legszebbeket veszem észre és rájuk fókuszálok. De ahogy telik az idő, úgy halványul el ez a benyomás: egyre inkább az számít, hogy ki hogy beszél és miként viselkedik. Pár óra múlva már észre sem veszem a legszebbet. (Persze ez csak akkor igaz, ha a fiúba nem csap bele a villám, de erről a jelenségről is volt már szó.)
  

  

A szépség hajhászása azonban olyan régi, mint maga az emberi civilizáció, vagy talán már az ősasszonyok is foglalkoztak ezzel. Hogyan nézhetünk ki fiatalabbnak, ki a legszebb egy adott csoportban, városban, kultúrában, sőt, az istennők között, kinek jár a legszebb nő és mit kell érte megtenni, illetve érdemes-e megtenni érte olyasmit, ami másokat romba dönt…? Nem ma és nem is tegnap kezdődött a szépségmánia és nem is hinném, hogy amíg létezik emberiség, valaha közömbös lesz a téma. Vagy hogy meg tudjuk változtatni a férfiak ízlését, hogy kevésbé számítson nekik a nők külseje. Nem fogjuk tudni megváltoztatni.

De azt megtehetjük, hogy nem hergeljük folyamatosan az embereket ebbe az irányba. Hogy megmutatjuk, átérezzük, mennyi minden más számít még és melyek azok az értékek, amelyek maradandóan meghatározzák, milyen jó valakivel együtt lenni.

Minél érettebb valaki, annál toleránsabb (bár vannak kivételek, mint Leonardo diCaprio, aki továbbra is csak a fiatal szépségeket tudja értékelni) és annál inkább megérti, hogy a szépség egy része belülről fakad és többet és jókat nevetni a partnerünkkel, mint az utcán vagy a buliban villogni vele, hogy milyen dögös. Ráadásul minél dögösebb valaki fiatalon, annál keserűbb lehet később, ha már nem fordulnak meg utána, ha már ő is csak egy lesz az „átlagos” külsejű x éves emberek közül.

Akinek nem elsődleges dicsőségforrása a szépség (vagy a partnere külseje), az idősebb korában is jól fogja érezni magát a bőrében, sőt egyre önazonosabb lehet, míg a szép emberek hervadása mindenkinek szomorú látvány, még annak is, akik korábban irigykedtek rájuk.

Ne dicsőítsük tehát annyira a gyönyörű kinézetet: fókuszáljunk inkább más előnyökre.