A 3 leggyakoribb hiba a randizás során

Randizni lehet jól és rosszul is. A társkeresők számtalan hibát elkövetnek a keresés során, és gyakran még csak fel sem ismerik, hogy a viselkedésükkel a saját útjukban állnak, és hatékonyan akadályozzák, hogy bárki rájuk találjon.

Ahhoz, hogy valaki sikeres legyen a társkeresésben, számtalan dolgot rendbe kell tennie az életében: lezárni a korábbi kapcsolatokat, elgyászolni az exeket, újra felépíteni az önbizalmát, és kialakítani egy olyan életet, amiben boldognak tudhatja magát, mert ettől lesz igazán vonzó a másik ember számára. Ez nem kevés munka, mindezt még azelőtt, hogy egyáltalán belekezdene a társkeresésbe…

Sajnos sokan úgy vágnak bele a társkeresőzésbe, hogy egyáltalán nincsenek rendben lelkileg, fogalmuk sincs, hogy kit keresnek, milyen párkapcsolatra vágynak. Rosszabb esetben még ki se szálltak a jelenlegi kapcsolatukból. Így aztán nem csoda, hogy a keresés során hibát hibára halmoznak, megsértve, megbántva a randipartnereiket.

A társkeresés folyamata pedig önmagában is buktatókkal teli. Mutatom a leggyakoribb hibákat, amelyeket a társkereső klienseimmel folytatott beszélgetések során tapasztalok.

Nem keres igazán intenzíven

A leghatékonyabban úgy akadályozhatjuk meg a társtalálásunkat, ha csak ímmel-ámmal keresünk. Ha azt gondoljuk, hogy az intenzív társkeresés azt jelenti, hogy azon a bizonyos applikáción jobbra és balra húzzuk az embereket, és várjuk, hogy a másik ránk írjon. Ez olyan, mintha kimennénk a piacra, megnéznék, hogy melyik árusnál van a legszebb paradicsom, majd üres kézzel hazamennénk, mert nem merjük megszólítani az árust.

Az intenzív társkeresés azt jelenti, hogy több fórumon, több helyen keresünk. Igen, használjuk a húzogatós applikációt, előfizetünk egy-két online társkereső oldalra, és használjuk is ezeket: keresünk, szívecskézünk, ráírunk, válaszolunk. Minden nap. Akivel lehet, randit egyeztetünk, randizunk.

Mindemellett szétnézünk az offline randizási lehetőségek között. Elmegyünk társkeresős programokra, aktívan figyelünk, mosolygunk, beszélgetünk. Nyitva tartjuk a szemünket a munkahelyen, a liftben, a buszon, a boltban, a vonaton, az utcán, a kiránduláson, a túrán, a nyaraláson, a céges rendezvényeken, egyéb tanfolyamokon és workshopokon, hátha épp most jön szembe velünk valaki. Nyitottan, mosolyogva ismerkedünk még olyanokkal is, akik nem igazán tetszenek nekünk, de lehet, hogy van olyan ismerősük, aki esetleg tetszik nekünk. Ez jelenti az intenzív társkeresést.

Minden egyéb csak mismásolás, látszattevékenység, önmagunk megnyugtatása.

Hetekig csetelnek

A másik leggyakoribb hiba, amit a társkereső klienseimnél látok, hogy napokig, hetekig csetelnek egymással, majd szomorúan panaszolják, hogy ez az ember is eltűnt, elhalt a beszélgetés, nem lehet értelmesen szót váltani senkivel.

Hát persze, hogy nem! A csetelés nem ismerkedésre való! A csetelés arra való, hogy felvegyük a másikkal a kapcsolatot, és megbeszéljük, mikor beszélhetünk telefonon, videócseten vagy személyesen.

A csetelést általában munka, főzés, gyereknevelés közben folytatjuk, gyakran más beszélgetésekkel párhuzamosan. A figyelmünk megosztott, nem igazán tudunk a másikra figyelni, nehéz pontosan és jól fogalmazni, óhatatlanul félreértjük egymást. Nehéz értelmes, mély, egymást megismerő kommunikációt folytatni 4-5 mondatos üzenetekben. Ez nem ismerkedés! Teljesen normális, hogy pár nap alatt elhal a beszélgetés, és a lehetséges randipartnerünk lelép valakivel, aki elhívja randizni.

Érdemes tehát a csetet arra használni, amire való: rövid üzenetekben megtárgyalni, hogy mikor és hogyan fogunk szóban beszélgetni. Ha valaki erre azt reagálja, hogy „nem beszélgetek idegenekkel”, akkor köszönj el, ő nem a te embered.

Egyetlen élőszóban lefolytatott beszélgetés során sokkal több mindent megtudhatsz a másikról, mint egy hetekig tartó csetmaraton alatt. Ha pedig tetszik a másik, akkor jöhet a személyes találkozás!

Meg akarsz felelni a randi során

A klienseim gyakran bevallják, hogy félnek attól, hogy hibát követnek el az első randi során. Persze, lehet, hogy nem jól öltöztél fel, nincs elég önbizalmad, szorongsz. Ez mind úgy jön le a másiknak, hogy valami nem stimmel veled. Ilyenkor érdemes visszatérni a randizós játék start mezőjére, és végigcsinálni a „rendbe rakom magam” játékot, és csak utána beszállni a randizás világába. (A „rendbe rakom magam” sokféleképpen történhet, de szerintem a legjobb módszer elmenni egy szakemberhez, terápiába kezdeni, és kitartóan járni hozzá mindaddig, amíg nem érezzük azt, hogy jól vagyunk.)

A randizás elszúrásának klasszikus módja, amikor nagyon szeretnénk megmutatni a másiknak, hogy mennyire nagyszerűek, sikeresek vagyunk, végigdumáljuk az egész randit, és elfelejtjük megnézni, megkérdezni, hogy kicsoda a másik.

Gyakran mesélik (főleg nők), hogy inkább kevesebbet beszélnek az első randikon, nehogy olyat mondjanak, ami nem tetszik a másiknak. Inkább csak figyelik, hallgatják a partnerüket, és megpróbálják kitalálni, kit keres a másik, és igyekeznek olyannak mutatni magukat. Főleg, ha tetszik nekik az illető.

Csakhogy egy dologban biztosak lehetünk: nem használ a kapcsolatnak, ha másnak mutatjuk magunkat, mint akik vagyunk! Előbb-utóbb ki fog derülni, hogy nem olyanok vagyunk, amilyennek mutatni szeretnénk magunkat, és akkor joggal veti a szemünkre a másik, hogy becsaptuk.

Ha van elég önbecsülésünk, ha tisztában vagyunk a saját értékeinkkel, bátran adjuk önmagunkat bármiféle kapcsolatban. A döntés, a választás jogát pedig meghagyjuk a másiknak.

Ha elakadtál a társkeresés során, nézd meg az Igényes társkeresők mesterkurzusának videót!