Jánosi Valéria szerző bejegyzései

Biztosan hallottad már a barátaidtól, rokonaidtól a jól ismert, vigasztalónak szánt közhelyeket: „Majd jön valaki, ha nem keresed.”, „A szerelem csak szerencse kérdése.”, vagy a legfájóbbat: „Csak csináld ösztönösen, a többi jön magától!”

Hányszor fordultál már vissza az utolsó pillanatban, mert fogalmad sem volt, mit mondj vagy mit írj egy nőnek, aki igazán tetszett neked? Hány olyan Randivonal-üzenetet küldtél már el életedben, amire a válasz csupán a nagy, kongó, méltatlan néma csend volt?

Lehet, hogy egy ideje már olvasod a cikkeimet, de fogalmad sincs, ki írja őket. Engedd meg, hogy bemutatkozzak: Jánosi Valéria vagyok, társkeresőket segítő coach, mentálhigiénés szakember, de ami ennél sokkal fontosabb: egykori „profi” szingli.

A jó párkapcsolat nem szerencse kérdése, hanem egy tanulható készség. Nem vagy kiszolgáltatva a véletlennek: te is nagyon sokat tudsz tenni azért, hogy minél előbb megtaláld a párodat.

A párkeresés világában gyakran érezhetjük úgy, mintha egy végtelen labirintusban bolyonganánk, ahol a kijáratot (a boldog párkapcsolatot) eltorlaszolták előlünk. Panaszkodunk a technológiára, a „felhozatalra”, az időhiányra vagy a szerencsétlen véletlenekre. Azonban a sikeres társkeresésnek van egy kritikus állomása, amely nélkül minden próbálkozás csak hiábavaló kapálózás marad: ez pedig a saját társkeresésünkért vállalt teljes körű felelősség.

Amikor megnyitod a Randivonalat, mi fut át az agyadon? „Vajon ma végre észrevesz valaki, vagy megint láthatatlan maradok?” Ha a társkeresés számodra nem egy izgalmas kaland, hanem egy véget nem érő vizsga, ahol te vagy saját magad legszigorúbb kritikusa, akkor itt az ideje megállni egy pillanatra.

Ülsz a kanapén, pörgeted a telefonodat, és közben egy kicsit összeszorul a szíved? Talán te is azok közé tartozol, akiknek a fejében ott duruzsol a kisördög: „Tényleg ide jutottam, hogy a neten kell társat keresnem? Csak a lúzerek randiznak az interneten!” Mutatok néhány tényt, ami eloszlatja a tévhiteidet.

Tudom, mindenki azt mondja: soha ne add fel! Én viszont most azt mondom: néha igenis abba kell hagyni a társkeresést. Van 4 olyan élethelyzet, amikor a társkeresés hajszolása csak még több sebet ejt rajtad.

Gyakran hallom a klienseimtől a társkereső coachingokon: „Én tényleg mindent megpróbáltam. Regisztráltam online társkeresőkre, prémium előfizetésem van, eljárok randizni, de nem találok egyetlen normális embert sem!”

Ma egy olyan felismerést hoztam neked, ami talán fájni fog, de ígérem: ez a fájdalom lesz az első lépésed a valódi boldogság felé.

Készülsz az első randira, és ott motoszkál benned a kérdés, amit talán még magadnak is félve vallasz be: „Vajon szexuálisan vonzónak talál-e majd a másik? Egyáltalán mitől lehetnék még vonzóbb?” Ismerős, ugye?

Amikor egy egyedülálló szülő regisztrál egy társkereső oldalra, a várakozás izgalma mellé gyakran beköltözik egy kéretlen vendég is: a szorongató bűntudat. „Van jogom a saját boldogságomhoz, amíg a gyermekemnek rám van szüksége? Nem károsítom őt azzal, ha az estéimet néha mással töltöm?”

Ott állsz egy gyönyörű európai nagyváros főterén, vagy egy tengerparti kisvárosban, kezedben a reggeli kávéd, és bár a karriered sínen van, a környezeted pedig inspiráló, valami mégis hiányzik. Az a bizonyos „otthon-érzés”. Mert hiába beszéled folyékonyan a nyelvet, hiába illeszkedtél be a munkahelyeden, a párkeresés során olyan akadályokba ütközöl, amelyekre senki nem készített fel az indulásnál: hogyan lesz párod külföldön?

Ülsz a telefonod felett, nézed a kijelzőt, és próbálod megfejteni a kódot. Tegnap még minden olyan tökéletes volt: szuper randi, megvolt az az emlegetett szikra, nevettetek, sőt, még a kedvenc könyvetek is ugyanaz. Erre mi történik ma? Semmi. Csend.

Hányszor hallottad már ezt a „bölcsességet” barátoktól, rokonoktól, vagy akár vadidegenektől, amikor elmesélted, hogy egyedül vagy? „Ne görcsölj rá! Akkor jön az Igazi, amikor nem is számítasz rá. Csak engedd el, és egyszer csak ott terem!”

Van egy mondat, amit minden nőnek meg kellene tanulnia úgy kimondani, hogy közben ne szoruljon össze a gyomra: nem. Nem magyarázkodva, nem nevetgélve, nem lágyítva.

Ha most olvasod ezeket a sorokat, valószínűleg te is túl vagy már egy (vagy több) olyan életszakaszon, amiről azt hitted, örökké tart. Most pedig ismét itt állsz 40 vagy 50 felett, kezedben egy virtuális „belépőjeggyel” a társkeresők világába, és közben úgy érzed magad, mintha egy idegen bolygóra csöppentél volna.

Gyakran hallom a hozzám forduló férfiaktól a kérdést: „Tulajdonképpen mit akarnak a nők? Mi az a titkos összetevő, amitől egy férfi vonzóvá válik?” Sokan azt hiszik, hogy a válasz a jó keresetben, a konditeremben töltött órákban vagy a legújabb autómodellben rejlik. Ne legyünk álszentek: a külső az, ami elsőre megragadja a nők figyelmét, a tartós vonzalom azonban valahol sokkal mélyebben keresendő, és a személyiség vonzerején múlik.

Kevés dolog tud annyira frusztráló lenni, mint amikor regisztrálsz egy társkeresőre, feltöltöd a képeidet, megírod a bemutatkozásod, majd napokig vagy hetekig alig történik valami. Nincs match, nincs visszajelzés. Ilyenkor könnyű arra jutni, hogy „biztos velem van a baj”, pedig a valóság ennél sokkal összetettebb. A társkeresők világa nem igazságos, nem objektív, és nagyon sok apró tényezőn múlik, hogy ki mikor és hogyan kerül az éppen megfelelő ember szeme elé.

Az online társkeresés egyik legnagyobb dilemmája nem az, hogy kire írj rá, hanem az, hogy mit írj elsőként. Mert hiába a szimpatikus profil, ha az első üzenet elveszik a „Szia, mizu?”-k tengerében.

Ismerős helyzet: megvolt a jó beszélgetés, nevettetek, talán még azt is érezted, hogy „na, most ennek biztosan lesz folytatása”. Aztán… csend. Nem ír vissza. Te pedig újra és újra megnyitod az appot, frissítesz, elemzel, és előbb-utóbb felteszed a legfájdalmasabb kérdést: „Mi lehet a baja velem?”

Az új év mindig remek alkalom arra, hogy tiszta lappal induljunk. Fogadalmakat teszünk: többet mozgunk, egészségesebben étkezünk, több időt szánunk magunkra. De mi a helyzet a társkereséssel? Ha idén valóban szeretnéd megtalálni a társadat, akkor itt az ideje, hogy ne csak vágyakozz, hanem tudatosan cselekedj is. Nézzük, mit jelent ez a gyakorlatban!

A legelső üzenet megfogalmazni mindig nehéz egy kicsit, főleg, ha tetszik a partnered. Vajon mit írjak? Hogyan legyek kedves, érdeklődő, de ne tűnjek tolakodónak? Mi az a kérdés vagy téma, ami nem sablonos, mégis természetes módon indítja be a beszélgetést?

A karácsony időszaka sokaknak a meghittségről, a családi összejövetelekről és a lelassulásról szól. Ilyenkor felerősödik bennünk a vágy a kapcsolódásra, így nem véletlen, hogy minden társkereső platformon megugrik az aktivitás decemberben. De mikor illik ráírni valakire ebben az időszakban? Mennyire számít tolakodónak, ha ünnepnapokon üzenünk? És mi az, ami kifejezetten jól esik a másiknak?

Megérkeztek a hideg, sötét, hosszú téli esték, amikor bekuckózunk a kanapéra, és romantikus filmeket nézünk, mert ezzel tartjuk fenn magunkban a reményt: én is belefuthatok egy vonzó idegenbe, akár már holnap. Haragszom a romantikus filmekre, mert alaptalan reményt árulnak.

Randizni télen is jó. Sőt! Az adventi időszak kifejezetten romantikus terep: a város fényei ragyognak, és minden sarkon fahéj és narancs illata terjeng, a hideg szél is csak egy kicsit fagyasztja le az orrodat. De kit érdekel? Randizol, mert hátha nem egyedül kell töltened a karácsonyt…

Azt mondják, egy kép többet ér ezer szónál. Mielőtt bárki elolvasná, hogy szeretsz-e főzni, túrázni, macskát simogatni vagy épp filozofálni az élet értelmén, először a fotóidat látja, és ezek alapján dönti el egy szempillantás alatt, hogy like-ol, bejelöl vagy ír-e neked. De mitől lesz egy kép igazán jó?

Az online társkeresés sokak számára egyszerre ígéretes és ijesztő terep is. Van néhány mondatnyi helyünk, hogy megmutassuk magunkat, ráadásul úgy, hogy felkeltsük mások kíváncsiságát. Nem csoda, hogy sokan bizonytalanok. Nézzük meg, hogyan építhető fel egy ütős profil!

Ha valaha is használtál társkereső alkalmazást, valószínűleg találkoztál ezzel a jelenséggel: míg a nőknek naponta tucatnyi új like és üzenet érkezik, addig a férfiak gyakran napokig, hetekig várnak egyetlen visszajelzésre.

Van abban valami biztonságos, amikor egy első randin beültök valahová kávézni vagy vacsorázni. Próbáltad már ezerszer, ismered a forgatókönyvet. De lássuk be: a vacsora vagy kávézós randi már kissé unalmas, amikor tizedszerre csinálod. Mit szólnál, ha mutatnék valami izgalmasabbat, amit akkor is élvezni fogsz, ha nem jön be a randipartnered?