„Papíron tökéletes, mégsem érzek semmit” – Mit tegyél, ha nincs meg a kémia?

Papíron minden stimmel. Kedves, intelligens, megbízható, lehet vele beszélgetni, és még tetszik is. Pont olyan ember, amilyet kerestél. Egyetlen apró probléma van: nem érzel semmit. Vajon érdemes időt adni az ismerkedésnek, mert a vonzalom később is kialakulhat, vagy jobb elfogadni, hogy hiába tökéletes valaki „papíron”, nincs meg köztetek a kémia?

„Egyszerűen nem értem, mi bajom van vele!” – panaszkodott egy Andrea a társkereső coachingon, és látszott rajta, hogy tényleg bántja a dolog.

A férfi, akivel ismerkedett, figyelmes volt, okos, megbízható, jó humorral és rendezett élettel. Nem tűnt el napokra, nem játszmázott, és az első pillanattól egyértelművé tette, hogy tetszik neki a nő. Andreának külsőleg sem volt vele semmi baja.

– És mi a gond? – kérdeztem tőle.

– Semmi. És pontosan ez a bajom, hogy nem érzek az égvilágon semmit. Ez az egyik legnehezebb helyzet a társkeresésben. Mert ha valaki bunkó, megbízhatatlan vagy unalmas, arra könnyű rácsapni az ajtót. De mit kezdjek azzal az emberrel, akire az eszem azt mondja, hogy ő a „főnyeremény”, a gyomromban viszont egyetlen pillangó sem hajlandó megmozdulni?

A vonzalom nem állásinterjú

Hiába pipálsz ki minden tételt a képzeletbeli kívánságlistádon – hogy legyen önálló, kedves, intelligens, és ne az anyukája mossa még az ingeit –, ez önmagában még édeskevés.

A párválasztás során ugyanis két teljesen külön kérdésre kell választ kapnunk:

1. Jó partner lenne belőle?

2. Őt választom?

Az első kérdésre válaszol a józan eszed, a másodikba viszont beleszól a tested, a hormonjaid, a korábbi sérüléseid, a másik illata, a hanghordozása, a gesztusai és még száz olyan apróság, amit képtelenség táblázatba foglalni.

Muszáj, hogy már az első másodpercben lecsapjon a villám?

Dehogy muszáj. Sőt!

Az elsöprő, mindent vivő kémia az első randin egyáltalán nem garancia a jó kapcsolatra. Nagyon sokszor éppen az iránt érzünk azonnal kontrollálhatatlan vonzalmat, aki később a legnagyobb szenvedést hozza az életünkbe. Egy lassabban, nyugodtabban kibontakozó ismerkedésből még bőven lehet működő, mély kapcsolat.

Ezért javasoltam a hozzám forduló nőnek is, hogy találkozzon még a férfival. Nem azért, mert „egy ilyen rendes embert bűn lenne elengedni”, hanem mert két-három kellemes beszélgetés után még korai lenne végleges ítéletet mondani az érzéseink felett.

Elment a negyedik randira. Aztán az ötödikre is.

Az ötödik találkozó után pedig már nem kellett tovább gondolkodnia. Nem azért, mert hirtelen beleszeretett, hanem mert amikor a férfi meg akarta csókolni, ő önkéntelenül hátrébb lépett. Ez egyértelmű zsigeri elutasítás volt.

Hány esélyt érdemes adni?

Ha jól érzed magad a társaságában, ha érdekel, és van benned legalább egy apró kíváncsiság vagy nyitottság arra, hogy közelebb kerülj hozzá, adj még időt a folyamatnak. A vonzalom tud növekedni. Ahogy mélyül a bizalom, ahogy megismered a másik humorát, a számodra is fontos értékeit, hirtelen nagyon vonzóvá válhat az is, aki elsőre nem dobogtatta meg a szívedet.

De ha több találkozó után is csak kötelességtudatból mész el a randira, ha zavar a közelsége, és eszed ágában sincs megérinteni őt, akkor ne húzd az időt. El kell fogadnod: attól, hogy valaki nagyszerű ember, és papíron hibátlan társ lenne, még egyáltalán nem biztos, hogy a te embered.

Ne erőszakold meg a saját érzéseidet!

Ilyenkor szinte törvényszerűen bekapcsol a bűntudat és a félelem:

• „Mi van, ha túl válogatós vagyok?”
• „Mi van, ha soha többet nem találok senkit, aki így megbecsül?”
• „Lehet, hogy velem van a baj, és csak a toxikus emberek váltanak ki belőlem reakciót?”

Ezeket a kérdéseket érdemes őszintén átgondolni – főleg, ha mintázat nálad, hogy a kiszámíthatatlan, elérhetetlen partnerek vonzanak, a megbízhatóktól meg azonnal elunod magad.

De egyetlen olyan eset miatt, amikor egyszerűen nem működik a kémia, még nem kell pszichológiai diagnózist felállítanod magadról. A válasz néha végtelenül egyszerű: nem tetszik eléggé. És ehhez jogod van.

A másik ember jósága és figyelmessége nem kötelez téged szerelemre. A jófejségért nem jár jutalmul párkapcsolat, neked pedig nem kell szégyellned magad azért, mert tisztelsz valakit, de nem akarod megcsókolni.

Adj esélyt annak, ami lassan és csendben indul, de ne próbálj meg érzéseket gyártani ott, ahol tartósan nincs semmi. Mert társat nem önéletrajz alapján választunk.

Szeretnél végre tisztán látni a társkeresésben és jól választani?

A párkeresésben nem az a legnehezebb, hogy összehozol egy randit. Sokkal nehezebb felismerni, hogy kinek érdemes valódi esélyt adni, és kitől kell időben, szeretettel elköszönni.

A jó párkapcsolat nem szerencse kérdése, hanem tanulható folyamat. A Hogyan lesz végre párom? – A sikeres társkeresők kézikönyve című könyvemben konkrét stratégiát kapsz a kezedbe.

Megmutatom, hogyan ismerd fel az első randikon a vészcsengőket, építsd fel az önbecsülésedet, és kerüld el az éveket felemésztő zsákutcákat. Ne hagyd, hogy a társkeresés találgatás maradjon – tedd gyorsítósávra az ismerkedést!

Megnézem a könyvet.