Érdemes-e hamar tisztázni, hogy áll partnerünk a gyerekvállaláshoz?

Mióta létezik online társkeresés, és elsősorban így ismerkedünk, úgy vélhetnénk, hogy ezt a kérdést tulajdonképpen fel se kell tennünk élőben, mert már a profilunkban is megadhatjuk, hogy szeretnénk-e gyereket, vagy sem… Illetve, ha már van, akkor velünk él-e. De… vajon hány ember olvas el minden profilt részletesen? Hányan emlékeznek arra, hogy ott mi szerepel? És vajon nem változhatott-e az elképzelésünk azóta, hogy kitöltöttük a megfelelő kérdőíveket? (Akár évekkel korábban?)

Bármennyire is határozottan megfogalmazzuk terveinket a bemutatkozásunkban, akkor is sokkal jobb, ha biztosra megyünk és mielőbb tisztázzuk, mi a helyzet. Mielőtt még beleszeretnénk egymásba. Tudom, ez a téma meglehetősen ijesztő: a férfiak egy része sikítva menekül, ha csak szóba kerül a családalapítás. (Vagy akár az, hogy a nőnek már van gyereke.) De ha mi olyan nagyon szeretnénk családot, akkor biztos, hogy olyan pasival kéne kavarnunk, aki ettől pánikba esik?

Természetesen a nők között is akad, aki egészen biztosan tudja, hogy nem akar gyereket. Vagy azt tudja, hogy nem lehet neki, és eldöntötte, hogy örökbe sem szeretne fogadni, vagyis egy olyan férfi, aki ragaszkodik a családalapításhoz, mellette nem találná meg a boldogságot. Persze előfordulhat, hogy a szándékok, a vélemények, a tervek megváltoznak. Van az a szerelem, aminek a kedvéért az ember meggondolja magát: nem akart házasodni, mégis megteszi, nem akart gyereket, mégis vállal vagy elfogadja a párja gyerekét és kiveszi a részét a neveléséből. De attól még az ismerkedés kezdetén érdemes tisztázni, hogy az adott pillanatban mik a szándékaink és mennyire gondoljuk komolyan.

Miért olyan fontos ez?

Elsősorban azért, mert nem okos dolog úgy belelépni egy kapcsolatba, hogy kezdettől fogva meg akarom változtatni a másikat. Vagy úgy, hogy olyan alapvető dolgokkal, amelyek befolyásolják a közös életünket, igazából nem is vagyok tisztában. Sokan követik el azt a hibát, hogy a saját párkapcsolati hiedelmeik alapján terveznek anélkül, hogy ezekről a hiedelmekről beszélnének vagy ezeket megkérdőjeleznék. Egyszerűen csak abból indulnak ki, hogy amit ők hisznek, az az (egyetlen) igazság vagy hogy mindenki más is ugyanazt hiszi, de ha nem is mindenki, akkor az általuk szeretett vagy vágyott partner mindenképp. Márpedig erre van a legkevesebb esély.
  

  

A gyerekvállalás persze csak egyike annak a sok sarkalatos kérdésnek, amelyet egy kapcsolat elején tisztáznunk kell, még ha épp úgy érezzük is, hogy lila ködben úszunk és már fogalmunk sincs, mit is akarunk, ha józanok vagyunk. Ugyan csak az egyik kérdés, de talán a legfontosabb, mert ebben nem létezik kompromisszum. Nem lehet félig gyereket vállalni. Nem lehet utólag megbánni. (Vagyis lehet, csak attól a gyereknek még joga van ahhoz, hogy a legjobbat kapja tőlünk.) Sokkal jobban jár mindenki, ha csak akkor születik meg egy gyerek (vagy fogadunk örökbe), ha mindkét szülő akarja és egyik számára sem kínnal-keservvel vállalt kompromisszum.

Természetesen olyan is van, hogy valaki az adott pillanatban, mikor a kapcsolat elkezdődik, még nem áll készen, de nem zárja ki, hogy később legyen gyerek. Ilyenkor azért nagyon nem mindegy, mennyi idősek a partnerek. Ha a nő már vészesen közel jár a negyvenhez, akkor nem lesz ideje kivárni, míg a pasi rászánja magát. De már 35 körül se igazán biztos, hogy jó éveket várni. Ugyanakkor pusztán azzal a logikával párt választani, hogy mindegy kitől, csak legyen gyerekem, ugyancsak nem érdemes.

Érdemes azt is átgondolni, hogy egy bizonyos kor után más lehetőség is van, mint a biológiailag saját gyerek. Ezt a kérdést is feltehetjük a randipartnernek, ha már úgyis ott tartunk, hogy kényes kérdéseket tisztázunk. Mi lenne, ha örökbe fogadnánk vagy nevelőszülőként vállalkoznánk egy olyan gyermek nevelésére, akiről a saját családja nem tud gondoskodni? Meredek kérdés, és nem biztos, hogy az illető azonnal meg tudja válaszolni. De az ezzel kapcsolatos álláspontjából aztán rengeteg minden kiderül róla, nem csak a gyerekek, hanem az élet más területeivel kapcsolatos gondolkodásmódja kapcsán is.