* common.systemMessage *
Rendben
Mégsem
Írta: RandiDoctor , dátum: nov 11, 2014 , rovat: Párkeresés | 0 komment
Ha a hétköznapi tapasztalatainkat vesszük alapul, nem kell lángésznek lennünk ahhoz, hogy megállapítsuk, a centik bizony számítanak a partnerválasztásban. Bármelyik oldalról nézhetjük: az alacsony férfiak hátrányát ugyanúgy fájlalhatjuk, mint a túl magas nők látszólagos nehézségeit.
A mindennapi észrevételeinket most erősítsük meg néhány tudományos eredménnyel és ezek értelmezésével is. Angliában például az derült ki, hogy az átlag feletti magasságú férfiak nagyobb valószínűséggel találnak hosszú távú partnert, illetve több ilyen partnerrel létesítenek kapcsolatot életük során, mint az alacsonyabbak.
A nagyon feltűnő hegyomlásszerű pasikra azért fontos kitérni: vajon egy hatalmasra gyúrt test, százötven kilóval alátámasztva mekkora evolúciós terhet ró a használóra?
De nem kell átlépni az ország határait ahhoz, hogy releváns empirikus eredményekre tehessünk szert. Magyarországon is végeztek vizsgálatokat a témával összefüggésben, és az online felületeken megjelenített társkeresési hirdetések szövegeiben a nők háromszor olyan gyakran említették meg partnerük magasságát, mint a férfiak. Ez a kijelentés máris érdemel azért némi kritikát. Párkereső oldalakon azért is belőhetjük borzasztó magasra a mércét, mert ezáltal szeretnénk a saját piaci értékünket is növelni és kívánatosabbnak feltüntetni magunkat. Talán számomra vicces csak azaz ellentmondás, mikor némely női profiloldalról szinte kisétálhatna valamiféle virtuális Indiana Jones, vagy sztárügyvéd, a valóságban azonban ugyanez a nő simán hajlandó összejönni egy átlagos magasságú, dumájú krapekkal is. Szóval nem kell megijedni, ha azt olvassuk, hogy a hölgy elvártnak a 180 centimétert állította be képzeletbeli álomskáláján.
Persze a határok is fontosak. A nők állítólag a 15-20 cm-rel magasabb pasikat tekintik magukhoz képest optimálisnak, és az ehhez képest túl alacsony vagy túl magas férfiak ugyanúgy rosszabb értékelést kapnak akkor, ha a fizikai vonzerőt kell megítélni.
Tehát a környezetünkben látottak alapjait csak megerősíteni lehet: valóban a magas férfiak vannak előnyben, de egy nő „paramétereihez” képest a megalangalétáknak sincs kiemelt helyzetük.
Érdemes azért ezt az előnyt alaposabban átvilágítani.
Milyen evolúciós előnyökkel párosulhatott férfiak esetében a testmagasság? Elsősorban dominanciára és a státuszra lehetett belőle következtetni. Statisztikailag igazolt, hogy a magasabb férfiakat a társadalmi csoportokban és a különböző szakmákban egyaránt nagyobb presztízzsel ruházzák fel és a testmagasság szoros korrelációban áll a vezetői pozíciók betöltésével és a hierarchiában való előrejutással, sőt egyesek szerint még a gyermekek számával is (alacsonyabbak között több olyan pali előfordulhat, akinek nincs gyereke).
Mi akkor a konzekvencia? 180 alatt csak a golyó segíthet?
Ha a kulcs a dominancia és a vezetőképesség, akkor máris reményt nyerhetünk és rájöhetünk arra, mivel lehet kompenzálni a hiányosságokat egy nem kritikusan mélynövésű, de a Mount Everest csúcsát azért messziről sem karcoló kerti törpe őszinte szívének tulajdonosaként. Öniróniámat és gúnytalanságomat igazolja saját 172 centim is, amivel a mai napig helyből ugrásból zsákolnék akár a Chicago Bulls ellen is.
Írta: Lázár Gergely
Forrás: