Hány partnerrel levelezzünk egyszerre?

Egy társkeresőn igen kivételes ritkaság lehet az, hogy az ember rögtön az első levelezőpartnerében megtalálja az ideális jelöltet. Ez olyan gyakorisággal fordulhat elő, mint a lottóötös, tehát kénytelenek vagyunk abból kiindulni, hogy a keresés esetleg hosszadalmas és sokszereplős lesz. Vannak kapcsolatfelvételek, amelyek azonnal ki is hunynak, vannak nyúlfarknyi levelezések, amelyek abbamaradnak, olykor maguk a résztvevők sem tudják, miért, már az is elég, ha nem volt kedvük folytatni...

Nyilván elsősorban nem ezekre vonatkozik a címben feltett kérdés, hanem azokra az esetekre, amelyekben kezd tartósabbá, érdekesebbé válni az üzenetváltások sorozata. Mert ha végre akadt izgalmas partnerünk, attól még beeshet valaki más is, akit nem szívesen ráznánk le. Beeshet, sőt, valami furcsa, rejtélyes okból kifolyólag be is szokott esni, úgy tűnik, a másik nem interneten keresztül is megérzi, ha épp kapás van és megnő az érdeklődés. Tehát, akinek már van, annak még több jut... Ilyenkor el kell döntenünk, hogy kivel és milyen mélységig megyünk el, kinek adunk előnyt, mitől tesszük függővé, hogy folytatjuk-e a levelezést, vagy egy sikeresen alakuló kapcsolat láttán inkább befejezzük a később érkezett, illetve nem annyira vonzó partnerrel való kommunikációt. De mikor lehetünk biztosak abban, hogy nem követünk el nagy ostobaságot, ha elküldünk egy egyébként ígéretes jelöltet?

Van, aki egyszerre csak egy emberrel akar levelezni – már, ha eljutott addig, hogy azt levelezésnek lehet nevezni. De hiába áll hozzá így, ha a partnerének esze ágában sincs egyetlen jelöltre szorítkozni. Például, mert folyamatosan kap más megkereséseket, vagy már annyiszor csalódott kellemesen induló kapcsolatok kimenetelét illetően, hogy nem akar kockáztatni. Már ebből is létrejöhet némi konfliktus, mikor felmerül a kizárólagosság kérdése. (Ha felmerül.) Végül is egy szimpla levelezőpartner nem várhatja el senkitől, még az őt nagyon érdeklő férfitól vagy nőtől sem, hogy csak vele levelezzen, de olykor, kimondva vagy kimondatlanul mégis elvárja vagy legalábbis nehezményezi, ha az ellenkezőjét tapasztalja. Ilyenkor lehet, hogy eláraszthatja a partnerét újabb és újabb küldeményekkel, linkekkel, üzenetekkel, kérdésekkel, illetve folyton hívogathatja telefonon vagy csevegőben. Van a kommunikációnak olyan mennyisége és koncentrációja, amely már elszívja az energiákat másokkal folytatott kapcsolatoktól, legyenek azok társkeresőn belüliek vagy azon kívüliek: ez pedig könnyen a kapcsolat egészének megromlásához vezet, mert zaklatásnak érezzük.

Ettől persze lehet úgy dönteni, hogy csak egyetlen emberrel levelezünk: ha úgyis kevés az időnk, mert még egy levelezőpartnerre is alig jut, a fenti túlzott kommunikáció hibájába biztos nem esünk bele. De legyünk tisztában ennek a módszernek a hátulütőivel is. Sokkal könnyebben függővé válunk, mint mikor több partnerünk van. Ha már függők vagyunk, könnyen elbizonytalanodhatunk, ha az illető nem válaszol olyan gyorsan, mint szeretnénk. Könnyebben eshetünk virtuális féltékenységbe. Ha ő másokkal is ismerkedik, és mégse mellettünk köt ki, sokkal rosszabbul fog esni a „szakítás”, és sokkal nehezebb lesz újrakezdeni a keresgélést. Több partner esetén ezt a kellemetlen helyzetet el tudjuk kerülni: lazábbak leszünk, és ettől talán kívánatosabbak is.

Persze a túlságosan széttartó, túl sok szereplős levelezés sem szerencsés. Ilyenkor vagy nagyon jó memóriája van az embernek, vagy excel táblát alkalmaz, esetleg a kettőt együtt, vagy bakikat fog elkövetni, keveri majd az egyes életeket, ami kellemetlenségekhez vezethet. Minél többekkel levelezünk egyszerre, nyilván annál kevesebb idő jut egy adott személyre, vagyis kapkodni fogunk és felületesek maradunk (kivéve, ha az átlagnál jóval több szabadidőnk van, gyorsabban jár az eszünk, és persze az ujjaink is száguldanak a billentyűzeten). Igaz, hogy látszólag sok választási lehetőséget biztosítunk magunknak, de igazán megismerni nehéz lesz bárkit is. (Vagy prioritást adunk egynek, legfeljebb kettőnek, és a többivel annyit kommunikálunk, amennyi időnk és kapacitásunk marad – ezt viszont az elhanyagoltak fogják megérezni, persze csak akkor, ha náluk mi a prioritási listán vagyunk.)

Van, aki meggyőződésből levelezik csak egy emberrel, van, aki azért, mert nem is talált több megfelelő partnert, van, aki időhiányból fakadóan teszi ezt, de a legjobb, mikor azért marad egyetlen partner a porondon, mert annyira egyértelműen kimagaslik a mezőnyből, hogy a többiekkel nem is érdemes foglalkozni: ha komolyan keresünk, ez az a pont, ahová nagyon szeretnénk eljutni. Ameddig azonban nem kristályosodik ki, ki a nyerő partner, nem árt, ha több vasat is tartunk a tűzben. De mennyit?

Hogy mi az az ideális partnerszám, amit még tudunk menedzselni, teljesen egyénfüggő, de meglátásom szerint általában nagyobb, mint egy. Ki-ki a saját helyzetét és adottságait átgondolva kell, hogy eldöntse, neki mire van kapacitása és igénye, persze nagyon szerencsefüggő is a dolog, és legtöbbször nem tudatos tervezés eredményeként jutunk oda, hogy x számú levelezést bonyolítunk egyszerre. Két-három partner még nem okozhat nagyobb gondot, öt fölött nagyon rá kell érni és nagyon ott kell lenni fejben.

Az persze, aki nagyon hamar személyesen is megismerkedik a levelezőpartnerével, elkerülheti a hosszabb párhuzamos kapcsolattartást: ilyesmire sokan nem is hajlandók, mert eleve nem szeretnek levelezni vagy sok „ismeretlennel” foglalkozni egyszerre. A következő kérdés persze az, hogy a gyors vagy hosszas ismerkedés után bekövetkező randin illetve utána eldől-e, merre indulunk tovább. Mert az csak a két szélső eset, hogy nagyon nem tetszünk egymásnak (vagy az egyikünknek a másik), vagy nagyon tetszünk, ezekben az esetekben a folytatás elég egyértelmű. (Bár annyi minden megtörheti ezt az egyértelműséget, hogy felsorolni is nehéz lenne.) De mi történik, ha a helyzet ennél zavarosabb? Ha nem dől el több az első randin, mint az, hogy annyi szimpátia, érdeklődés, izgalom van kettejük között, hogy legyen folytatás, de annyi nincs, hogy mindjárt közvetlenül utána belekezdjenek egy kapcsolatba?

Vajon ki hogy dönt egy ilyen randi után? Ki tesz említést más partnernek a megtörtént találkozóról, annak eredményességéről? Ki zár le levelezéseket emiatt? És ki az, aki szívesen levelezik tovább még akkor is, ha már egyértelműen belekezdett egy kapcsolatba? Nem kell, hogy ezt egyfajta talonban tartásként értelmezzük (bár akként is működhet): van úgy, hogy annak ellenére szívesen maradunk beszélő viszonyban valakivel, akit társkeresőn ismertünk meg, hogy nem jutottunk túl messzire egymással mint férfi és nő: akár találkoztunk valaha, akár nem, kialakulhat egyfajta barátság, bajtársiasság, amelyet kár lenne megszakítani. De persze az is előfordul, hogy éppen az hozza meg a kedvet egy korábban sose látott bizalmassal való találkozáshoz, hogy jól sikerült a randi valaki mással.

Ez azonban már messzire vezet, majd egy következő alkalommal kerítünk sort rá...