Miért tűnnek el emberek hirtelen egy társkeresős levelezésből?

Mindenki találkozik ilyesmivel: megy egy ideje a levelezgetés, aztán a másik nem válaszol. De van, hogy mi magunk hagyjuk abba. Mi történik ilyenkor? Miért nem írunk búcsúüzenetet? Miért gondoljuk, hogy könnyebb egyszerűen nem válaszolni? Most kifejezetten nem arról van szó, amikor valaki több randi után tűnik el, ghostingol, hanem arról, amikor még ismerkedési fázisban teszi ezt.

Sok száz megkezdett ismerkedés után tartok ott, hogy már ne akarjam feltétlenül tudni, miért nem ír valaki. És hogy velem is előfordul, hogy egyszer csak nincs kedvem válaszolni. Régebben ezt sose tettem volna, de azóta megtanultam, hogy olykor jobb nem magyarázkodni, és nem kérni magyarázatot. Persze nem mindegy, mennyi ideje folyt az ismerkedés és milyen intenzív volt!

Alapvető indok az eltűnésre: valami olyat írt az illető, ami nem tetszett, de nincs kedvünk vitázni. Vagy küldött egy képet, amire úgy érezzük, hogy inkább nem reagálnánk. Kéretlen szexkép például biztos ez a kategória (már ha férfiak küldenek nőknek, ellenkező esetet még nem nagyon hallottam). Múltkor egy társaságban hosszan vitatkoztak emberek arról, hogy mit kell tenni, ha valaki ilyesmit küld és a legkülönfélébb megoldási javaslatokkal álltak elő, de mindegyik valamiféle reakció volt: szerintem a legjobb, ha ignoráljuk az ilyesmit. Ha foglalkozunk vele, akkor már az illető malmára hajtjuk a vizet. Egyszerűen ne szóljunk hozzá többet, töröljük.



Másik tipikus eltűnési indok, ha az illető semmit nem ír, csak azt, hogy Szia, meg Mikor találkozunk. Semmikor, mert nincs mondanivalója. Ha valaki tényleg ismerkedni akar, akkor erőltesse meg magát annyira, hogy kérdez, érdeklődik, mesél valamit. Ha mondjuk mi írunk egy hosszú levelet, ő erre egy sorban válaszol, és a kérdéseinket észre sem veszi, akkor miért is várná, hogy folytassuk?

Erre az a szabályom, hogy ha az illető még rákérdez, miért nem válaszolok, akkor megírom neki, hogy azért, mert nekem ennél a kommunikációnál több kell. Na, erre már ő nem válaszol.

Ha egy ismerkedés elején valaki kiszáll, arra nem jövünk rá rögtön, hiszen lehet, hogy csak épp elfoglalt és nem tud írni vagy épp nincs kedve, Ha már napok óta kussol, akkor szinte biztosra vehetjük, hogy eltűnt. Régebben még ráírtam az ilyenekre és megpróbáltam megtudni, hogy mi a baja, de rájöttem, hogy sok értelme nincs. Nem kötelező velem ismerkedni, abban a pillanatban, hogy nincs többé kedve hozzá, joga van kiszállni. Nem biztos, hogy tudni akarom, miért teszi (lehet, hogy nem örülnék az indokainak), tehát mindenkinek jobb, ha nem feszegetjük.

Más a helyzet, ha első randi után szűnik meg valakivel a kommunikáció. Egyesek annyira nem képesek kommunikálni, hogy másra számítottak, hogy inkább eltűnnek a föld színéről, soha többet egy sort sem írnak, pedig előtte regényekkel töltötték meg a képernyőt. Ez kemény ütés, de ha nem feccöltünk az ismerkedésbe túl sok energiát, akkor hamar túl leszünk rajta. Mások megírják, hogy bocsi, nem így képzeltem, nem olyan vagy, amilyet szeretnék. Ez tisztességesebb, de kell hozzá bátorság. És persze ha valami olyan indokot írnak, ami a tudomásunk szerint hülyeség, akkor még azon is bosszankodhatunk.

A harmadik megoldás, hogy a randi után ugyan ímmel-ámmal jelentkeznek, de hirtelen olyan sok az elfoglaltságuk, hogy most hetekig nem fognak ráérni... Ilyenkor reménykedhetünk, hogy hetek múlva ráérnek, és még az is lehet, hogy tényleg, de azzal legyünk tisztában, hogy nem lesz belőle semmi komolyabb. A pasi / nő csak alkalmilag kap hozzánk kedvet. Ha komolyat keresünk, akkor az ilyet is engedjük el inkább.


Ami teljesen kontraproduktív, az az, ha mindenképp ki akarjuk deríteni, mi baja volt velünk a partnernek, illetve ha meg akarjuk győzni arról, hogy mi vagyunk az ideális jelölt a számára.

Első esetben egyrészt valószínű, hogy megbántana, ha elárulná, hogy mi a gond, másrészt az, hogy spéci neki mi a gondja, nem azt jelenti, hogy másnak is hasonló gondja lenne velünk. Szóval ha az illető elárulná, hogy szerinte mi túl sokat beszélünk és ez idegesíti, akkor elkezdenénk problémázni ezen, és már nem viselkednénk természetesen a következő randin... Pedig lehet, hogy a következő embernek meg az fog tetszeni, ami az előzőnek nem.

A második esetben csak magunk alatt vágnánk a fát. Persze, a filmekben mindig azt hajtogatják, hogy harcolni kell a szerelemért, meg bárkit meg lehet hódítani, de ez hülyeség. Ne akarjuk senkire ráerőltetni magunkat. Fogadjuk el az elutasítást és haladjunk tovább.