Három plusz egy tényező, amely kedvezően hat a vonzalom kialakulására

Az olyan, sokszor hangoztatott, közhelyszámba menő megállapításokat bizonyára ismerjük már, melyek arról szólnak, mi számít vonzónak és mi kevésbé. Az, hogy a csinos, magabiztos emberek attraktívak, bizonyára nem nagy újdonság, szerepeljen itt most további három érdekesség, amit kutatások is igazolnak.

1.      Szimmetria

Az első, amiről nemcsak bizonyos országokban, hanem kultúrák között is konszenzus szokott lenni, az a szimmetria iránti magasabb preferenciaszintünk. Általános elmondható, hogyha randizunk, társat keresünk, akkor a szimmetrikus arcokat sokkal vonzóbbnak fogjuk tartani. Egy kutatás során a cél az volt, hogy számítógépes program segítségével egymásra helyezzenek arcokat és ezeket átlagolva, minél „prototipikusabb”, átlagosabb arcformákat hozzanak létre. Kortól, nemtől, faji hovatartozástól függetlenül lényegesen vonzóbbnak ítélték meg az emberek azokat az arcokat, melyek szimmetrikusak voltak. Miért lehetséges ez? Vajon azért vonzóbbak a szimmetrikus arcú egyének, mert ez egyfajta jelzése annak, hogy valaki ellenállóbb a kórokozókkal szemben, evolúciósan adaptívabb géneket hordoz magában? Néhány esetben kimutatható a kapcsolat az „arc torzulása” és bizonyos betegségek között, de ez tudományosan mégsem igazolt. Viszont az, hogy e preferencia (hogy a prototipikusabbat jobban kedveljük), embertől eltérő kategóriáknál (pl. tárgyaknál) is megjelenik, igen beszédes információ. E vonzalom a szimmetrikus dolgok iránt annak mértékében csökken, amennyire a vizsgált kategória messze áll az embertől, mint kiindulóponttól. Például egy kép, vagy műtárgy esetében sokkal gyakoribb, hogy vonzódunk az aszimmetrikus formákhoz is.

2.      Közelség

A közelség hasonlóképpen pozitívan tud hatni két ember egymás iránti vonzalmára. Valószínűleg ez kötődhet a „biztonság” emberi szükségletéhez, hiszen evolúciós értelemben adaptívnak minősülhet az, ha valaki „a közelünkben van” és lehet rá számítani. Ezért is jönnek össze sokan például munkakapcsolatokból (nem kizárólag azért, mert nincs kéznél „jobb” és így kényelmes, bár kétségtelen, egy céges környezet, főleg akkor, ha férfiként magas státuszunk van, és pozitív hírnevünk, válhat kiemelkedő vadászterületté). Ez értelemszerűen kiegészíthető azzal is, hogy az antipátia ellenkezőleg hathat: minél többet vagyunk egy ellenszenves személy társaságában, annál jobban nő a valószínűsége annak, hogy ez a kellemetlen feszültség a jövőben tovább fog fokozódni.

3.      Ismerősség

Vannak reklámok, melyekre talán tartalmilag nem is emlékszünk, csupán az érzelmi memóriánkban tárolunk róluk valamiféle lenyomatot, mégis egy bevásárlóközpont polcánál állva azt a bizonyos terméket vesszük le, mert „ismerősnek” tűnik. Miért is? Mert, ha már találkoztunk egy ingerrel, akkor nagyobb valószínűséggel alakítunk ki róla pozitív értékelést. Ezt egyszerű szociálpszichológiai kísérletekkel is bizonyították már, ahol szimpla jeleket mutattak be küszöbalatti ingerként, utólag mégis ezeket ítélték meg szimpatikusabbnak a résztvevők (pedig nem tudtak beszámolni róla tudatosan, hogy látták ezeket).

+ 1: És bizony a kutatások szerint nem az ellentétek, hanem a hasonlóságok (akár képzettség, etnikai hovatartozás, stb.) vonzzák egymást. Olyan férfiak/nők társaságában, akik például hiedelmeinkben osztoznak és ezáltal önértékelésünkben is megerősítenek, támogatnak bennünket, sokkal kellemesebben érezzük magunkat és mondjuk azt némi romantikus felhanggal: hogy „nem véletlenül találkoztunk”.

Írta: Lázár Gergely

Forrás:

www.randidoctor.hu