Miért hazudnak a férfiak?

Induljunk ki abból, hogy mindannyian hazudunk olykor. Ki többet, ki kevesebbet. Aki soha nem hazudik, az a tapintatot sem ismeri, elviselhetetlen a közelében tartózkodni. Tehát a kérdés nem az, hogy valaki hazudik-e vagy sem, hanem hogy kinek, mikor, mekkorát és milyen célból.

Miről szól a cikk?

1. Mindenki hazudik időnként, de nagy különbség van az apró, jelentéktelen önfényezés és a lényeges dolgok eltitkolása között. Különösen problémás, ha valaki például a családi állapotáról, foglalkozásáról vagy szándékairól hazudik azért, hogy elérjen valamit.


2. A csábítási szakaszban a túl szép történetekkel érdemes óvatosnak lenni.
A manipulatív férfiak gyakran azzal próbálnak hatni, hogy a nőt különlegesnek, kivételesnek éreztetik, miközben valójában elsősorban szexuális vagy más céljuk van. Ezért gyanús lehet, ha valaki túl tökéletes: nagyon jóképű, gazdag, rendkívül lelkes, és már az elején mindenben ideálisnak mutatkozik.


3. A legjobb védekezés a lassítás és a függetlenség megőrzése.
Az első időszakban érdemes fenntartani némi egészséges bizalmatlanságot, ellenőrizni az ellentmondásokat, kérdezni, és figyelni, hogy a másik története idővel is koherens marad-e. Közben nem érdemes túl gyorsan kizárólagossá tenni a kapcsolatot vagy érzelmileg a másik köré építeni az életünket. A kizárólagosságot és a bizalmat a másiknak ki kell érdemelnie.

Nyilvánvaló, hogy nemcsak a férfiak hazudnak, hanem a nők is. De ami a csábítási terepet illeti, a férfiak sokkal többet. Ez nem jelenti, hogy a nők sose állítanak valótlanságot, de viszonylag ritka, hogy egy nő azt hazudná, hogy igazi kapcsolatot akar, pedig csak a szexre hajt. Vagy azt állítaná, hogy független, pedig férjezett. Miért nem teszi? Mert semmi szüksége rá. Mert valószínűleg épp az ellenkezője viszi közelebb ahhoz, hogy becserkésszen egy férfit…

A férfiak egy része társkeresés címszó alatt annyit ért, hogy csajozni akar. Nem feleséget vagy élettársat keres, hanem nőkre vadászik, és kb mindent bevet annak érdekében, hogy egy kiszemelt nőt becserkésszen. Mivel pedig a nőket az érzelmeik felől lehet megfogni, minél dörzsöltebb a férfi, annál ügyesebben fog hatni a nő érzelmeire. Azt fogja éreztetni vele, hogy különleges, hogy hasonlóval még sosem találkozott, hogy bármit megtenne érte… És ennek nőként nagyon nehéz ellenállni. Ezt ők is pontosan tudják.

Amelyik férfi ezt nem veti be, aki tényleg csak akkor mond ilyet, ha úgy gondolja, az nagyon ritkán jár sikerrel az udvarlás terén. És mivel nem gyakorolta be, hogyan kellene udvarolnia, pont annál a nőnél, aki nagyon tetszik neki, valószínűleg teljesen lefagy. Még a gyakorlottak is rendkívüli módon tudnak bénázni, ha valaki igazán tetszik nekik. Ilyenkor képtelenek kinyitni egy zárat, rossz helyen fordulnak be az autójukkal, elfelejtenek dolgokat a munkában…

Szinte minden férfi hazudik, de nagyon nem mindegy, miért és mennyire. Illetve miben. Vannak apró, jelentéktelen hazugságok, például a kort, a magasságot illetően, van, aki más néven mutatkozik be, de aztán kiderül, hogy csak azért, mert a saját neve annyira nem szexi… Ha ezek nem lényegi megtévesztések, akkor nem igazán van jelentőségük. De ha valaki fontos dolgokban téveszt meg, az már egészen más kategória.

Mert van az önvédelmi, önfényezési hazugság, meg van a durva manipulációs megtévesztés. Ha lényegi információt változtatunk meg, mondjuk, hogy van-e feleségünk, vagy tényleg orvosok vagyunk-e, nem pedig utcaseprők, az eléggé a lényeget érintő információ.

Ha nem is számít direkt hazugságnak, de az is megtévesztés, ha valaki az udvarlási szakaszban úgy tesz, mintha menő kocsival járna, elegáns helyen élne, de valójában egyik sem igaz. Ha egy szimpla társkeresőn olyan pasiba botlunk, aki túl jóképű, túl gazdag és túlságosan lelkesedik irántunk, pedig erre semmilyen kézzelfogható indoka nincs, akkor ott már profi szélhámossal van dolgunk.

Ha nőként védekezni akarunk a hazudozós férfiakkal szemben, akkor abból kell kiindulnunk, hogy minél szebbnek tűnik a történet, minél különlegesebbnek érezzük magunkat a pasival, annál valószínűbb, hogy csak egy illúzió részesei vagyunk. A csetlő-botló pasi sokkal nagyobb valószínűséggel őszinte… És az átlagos melóval és életmóddal rendelkező férfi is sokkal nagyobb valószínűséggel valódi.

Az első időszak feladata, hogy alapvető bizalmatlansággal kezeljünk mindent, amit mesélnek nekünk, és igyekezzünk megbizonyosodni arról, hogy adott történet vagy információ igaz-e vagy sem. Ha valami bűzlik, akkor ne hagyjuk figyelmen kívül, tegyünk fel keresztkérdéseket… Például egy nem valódi orvost elég könnyen le lehet buktatni. Vagy egy nős férfit is, aki úgy tesz, mintha független lenne. Ha bizonyos időintervallumokban mindig eltűnik, ha nem mer este telefonálni, ha a magatartása arra utal, hogy fontos neki a diszkréció, nem akar olyan helyen találkozni, ami vagy a lakhelyéhez, vagy a munkahelyéhez közel található, akkor okkal gyanakodhatunk.

A legtöbb hazugságot nehéz hosszabb távon fenntartani. Hacsak nem képzett kém valaki, akkor elég hamar lelepleződik. Nem is arra vannak ezek a hazugságok kitalálva, hogy sokáig fenntarthatóak legyenek, hanem arra, hogy hamar célba lehessen velük érni. A cél általában a gyors ágyba jutás… Kivéve a valódi szélhámosoknál, mert ők a pénzre mennek. De az már a bűnözés kategória, és itt elsősorban az átlagos, csábítási hazugságokról van szó.

Hogyan ne váljunk áldozattá? Vagyis hogyan ne sérüljünk? Szűrjük ki a hazugságokat. A manipulációs szándékot. Ne hagyjuk magunkat érzelmileg befolyásolni, és erre a legjobb módszer, ha addig, amíg meg nem bizonyosodunk arról, hogy egy adott pasi tényleg őszintén bennünket akar, ne adjuk meg neki azt az érzést, hogy ő a világunk középpontja. Ne álljunk le a randizással, találkozzunk másokkal is… A kizárólagosságot ki kell érdemelnie, nem csak úgy jár neki.

Egészséges kapcsolatot akkor tudunk építeni, ha ezen az első, csábítási szakaszon túlesünk és már ő akarja jobban a kapcsolatot, nem mi erőltetjük bele.