A szótlanabb pasi megbízhatóbb?

Létezik a hallgatag, magának való, érzelmekről sosem beszélő férfi mítosza. Noha sok nő szenved attól, ha a partnerével semmit nem tud megbeszélni  ̶  értsd: a tisztán gyakorlati dolgokon kívül, amelyek persze fontosak  ̶ , másrészről az a benyomásunk támadhat, ha már láttunk néhány párkapcsolatot, hogy a nagydumás, érzelmekről is könnyen beszélő, nyomulós pasik kevésbé megbízhatók, így kevésbé lehet rájuk építeni.

Van-e bármi összefüggés a hallgatagság és a megbízhatóság, a kommunikációs gát és a komolyság között? Vagy ez teljesen fals kérdés és jobb lenne, ha nem táplálnánk ilyen tévhiteket?

A kérdés egyébként annak kapcsán merült fel bennem, hogy Bihari Viktória megosztott egy videót, amelyben arról beszél, hogy miközben ő mindenről beszámol a férjének, ráönti az összes gondolatát, érzelmi viharát, addig a pasi egyszavas válaszokat ad, akár üzenetben, akár amikor már otthon van és személyesen találkoznak. Ha a pasinak van valami problémája a munkahelyén, arról se beszél semmit…

És ennek kapcsán BV nem azt a következtetést vonja le, hogy jaj, de szörnyű ez így, hanem azt, hogy na, ilyen az igazi férfi, ha esetleg neked másmilyen a partnered, akkor gyanakodj, mert az biztos nem rendes… Konkrétan menekülj, amerre látsz…

Őszintén szólva megdöbbentett ez a videó, mert úgy általában kedvelem őt és sokszor egyet is értek vele… Ráadásul bántalmazott nőkkel is foglalkozik amellett, hogy remek a humora… Szóval hogy áll ez össze? Egy ennyire kommunikációfüggő, folyamatosan érzelmekről beszélő nő hogyan állíthatja azt, hogy a kommunkációképtelen pasik (inkluzíve a férje) az igazi férfiak és nem, hogy nem kéne arra törekednünk, hogy a férfiak kijuthassanak ebből a sztereotípiából, hanem egyenesen meneküljünk az olyanoktól, akikkel lehet beszélgetni?

A legtöbb pasi, aki nem kommunikál, mindent magában tart, nem azért csinálja ezt, mert így jó neki, hanem mert erre szocializálódott… Mert kiskora óta azt hallja, hogy egy igazi férfi nem mutatja ki az érzelmeit, nem beszél róluk, keménynek mutatkozik, nem osztja meg a belső világát senkivel…

Pedig nem ettől lesz valaki igazi férfi… Ettől csak egy magát emésztő, magányos ember lesz, aki képtelen az intimitásra… Mert az intimitás része a beszélgetés is, nem csak a fizikai gesztusok. Ha egy nő szerint az igazi férfi ilyen, akkor az nem arról szól, hogy egy hiányból kovácsol erényt és elsősorban önmagát akarja meggyőzni arról, hogy neki mennyire jó, noha rohadtul nem így érzi?

Egyáltalán hogy jönnek össze a nők olyan férfiakkal, akikkel még beszélgetni sem lehet? Ja, valószínűleg úgy, hogy egész idő alatt ők beszélnek. A pasi meg csak bólogat, néha hümmög, sose mond ellent, mert minek is… Sose lehet tudni, mi jár a fejében… Ha gondjai vannak, vagy megoldja egyedül, vagy belebetegszik. Tipikusan halálra dolgozza magát, mert azt hiszi, hogy neki kell eltartania a családot, eltitkolja a nehézségeit, a betegségeit, totál másik univerzumban él, mint a neje, a gyerekei, bárki a családjában… A saját szüleivel se tud kommunikálni, majd az ő gondjuk is a feleség nyakába szakad…

Ezek a férfiak omlanak össze, ha véletlenül előbb hal meg az asszony, mint ők. Ezek a férfiak nem értik, miért akar a feleségük 20-30 évnyi házasság után elválni… Hiszen minden olyan tökéletesen rendben volt, ők csak talicskázták haza a pénzt, mindenre bólogattak, sosem csalták meg a nőt, sosem vitatkoztak vele… Csak tökéletes idegenként éltek a saját otthonukban, nem tudják a nejük barátnőinek a nevét, a saját gyerekük tanulmányainak részleteit, nem értesülnek semmiről, mert ha a többiek beszélnek is hozzájuk, valószínűleg meg se hallják. És az unokáikkal se fognak tudni mit kezdeni, mert azokhoz is érzelmi intelligencia kell…

Igen, lehet, hogy bizonyos szempontból megbízhatóbbak, mivel nincs társadalmi életük (általában nem csak a nejükkel nem tudnak mélyebb beszélgetést folytatni, de másokkal sem), erősen szoronganak attól, hogy esetleg csődöt mondanak családfenntartóként, folyamatosan fenn kell tartaniuk a kemény férfi imázsát, amibe nem fér bele semmilyen gyengeség, sebezhetőség, betegség… Emiatt hanyagolják el az egészségüket is.

Ha valaki olyan partnerre vágyik, aki idegen marad számára egész életében, akivel soha semmilyen érzelmi problémáját nem tudja majd megbeszélni, aki krízis esetén is csak hallgatni fog, minden érzelmi munkát a nőre hagy majd, legyen szó akár gyászról, betegápolásról, a gyerekek kisebb-nagyobb problémáiról… Az a nő, aki egyedül szeretné a hátán vinni a családot mindabban, ami nem az anyagi problémák és a műszaki megoldások témaköre, az bátran válasszon hallgatag, magának való, és mondjuk ki, végtelenül unalmas pasit.

Attól, hogy valaki kommunikatív, nyitottabb, magabiztos és nyomulós, nem lesz automatice megbízhatatlanabb is, csak több ember veszi majd körül, több nő is, persze, és ez lehet kockázatos. Az igazi nagydumások egyébként sokszor megbízhatatlanok, de vannak olyanok is, akikkel lehet érzelmekről beszélni, intimitást átélni, mégis megbízható, rendes emberek… Igaz, hogy ez ritka… De ilyenből kellene több. Semmiképp nem az a helyes irány, hogy arra biztassuk a nőket: tekintsék a férfiak részéről a kommunikációs képességeket hátránynak.