Milyen hülyeségeket követünk el, ha belezúgunk valakibe?

Aki már rajongott valakiért, az tudja, ilyenkor mennyire nem gondolkodunk józanul. Hirtelen válik fontossá valaki, akinek addig a létezéséről se tudtunk és hajlamosak vagyunk a sors kezét látni a dologban. Egyfajta rózsaszín köd ereszkedik az agyunkra, és olyasmiket követünk el, amit józanul egyébként nem szoktunk. Nézzünk néhány példát ezekre a nem túl okos húzásokra.

Miről szól ez a cikk?

I. Ha belezúgunk valakibe, gyakran elveszítjük a józan ítélőképességünket: idealizáljuk a másikat, elnézzük a hibáit, minden apró gesztusába titkos jelentést képzelünk, és akár saját értékeinket, barátainkat, életünket is háttérbe szorítjuk miatta.

II. Hajlamosak vagyunk viszonzott szerelemnek hinni a kedvességet, féltékenykedni, erőltetni a közeledést, túl korán közös jövőt tervezni, és olyan akadályokat is figyelmen kívül hagyni, amelyeket józanul komolyan vennénk.

III. A legfontosabb, hogy felismerjük: a rajongás rózsaszín ködében nem látunk tisztán, ezért ne hozzunk elhamarkodott döntéseket, tartsuk tiszteletben a másik érzéseit és határait, és hallgassunk a barátainkra is.



1. Nem vesszük észre a legnyilvánvalóbb negatívumokat sem, amelyeket máskor azonnal megfelelően értékelünk. Ha mégis eljut az agyunkig, hogy mi minden nem tetszene az illetőben normál esetben, kifogásokat keresünk a számára, beüt a kognitív disszonancia és mindent képesek leszünk elfogadni.

2. Hirtelen a körülrajongott személy lesz a legfontosabb és ahhoz igazítunk minden mást, hogy vele mikor tudunk találkozni, mikor hívhatjuk fel. Képesek vagyunk órákat utazni, hogy öt percre láthassuk, lemondunk fontos programokat, elhanyagoljuk a családunkat, a barátainkat, a munkánkat. Ha viszont ő nem teszi meg ugyanezt értünk, akkor csak még jobban ragaszkodunk hozzá és felmagasztaljuk a szeszélyességéért, a kiszámíthatatlanságáért.

3. Minden apró üzenetet, levelet többször elolvasunk, titkos jeleket keresünk abban, amit mondott, többet látunk bele minden ki gesztusába, mint kéne, és ha hirtelen úgy érezzük, hogy hanyagol, nem figyel ránk, akkor egészen kétségbe is tudunk esni. Érzelmi hullámvasúton ülünk egész idő alatt.

4. Azt hisszük, hogy ha a mi érzéseink erősek, ha bennünket elragadott a szenvedély, akkor ő is ugyanúgy érez, vagy ugyanúgy kellene éreznie. Halálosan megsértődünk, ha nem lobog úgy, mint mi, ugyanakkor eltökéltek vagyunk abban, hogy majd meghódítjuk, mert azt hisszük, hogy harcolva el lehet érni, hogy belénk szeressen.

5. Hajlamosak vagyunk megváltoztatni a nézeteinket csak azért, hogy ne kelljen vele vitatkoznunk, azokat a dolgokat fogjuk érdekesnek találni, amiket ő, képesek vagyunk beletanulni a hobbijába, még ha unjuk is. Ugyanakkor amit korábban meghatároztunk a magunk számára, mint minimum értékeket egy kapcsolatban, esetleg teljesen a sutba dobjuk, csak ne kelljen lemondanunk róla.

6. Úgy érezzük, hogy a szerelem mindent legyőz és nem veszünk tudomást komoly akadályokról sem, úgy hisszük, hogy majd csak találunk valami kiutat a legbonyolultabb helyzetből is. Vannak, akik feljogosítva érzik magukat arra, hogy megpróbálják elszeretni valaki házastársát, vagy rábírják a rajongott személyt, hogy hagyja el a gyerekeit. Ez azért messze nem igaz mindenkire, sokan érzik úgy, hogy ez már túl nagy ár a saját boldogságunkért.

7. Ráborítjuk az illetőre az összes traumánkat és bizonytalanságunkat, mert hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ha igazán megismer, ha igazán belénk lát, ha megérti, mennyit szenvedtünk már eddig, akkor nem tehet mást: muszáj lesz szeretnie. Vagy legalábbis megsajnál. Azt hisszük, tartozik nekünk ennyivel, bár persze senki nem tartozik azzal, hogy vonzódjon hozzánk vagy szeressen.

8. Elkezdjük tervezni a közös jövőt, pedig még nem is ismerjük, fogalmunk sincs, milyen a valóságban és egyáltalán akar-e bármi komolyat tőlünk. Van, aki már egész rövid idő után esküvőt és családalapítást emleget, de ha addig nem is jut el, hogy nyíltan kimondja, gondolatban fantáziál az „örök boldogságról”.

9. Összekeverjük a figyelmességet, az udvariasságot, a kedvességet a szerelemmel, azt hisszük, hogy ha az illető nem utasít el kerekperec, akkor egyenesen biztat és legfeljebb félénk, amiért nem fejezi ki magát világosabban.

10. Hiszékenyekké válunk, bármit elfogadunk, amit mond, akkor is, ha nyilvánvalóan nem igaz vagy egyszerűen csak valószínűtlen. Ha egy jóakarónk arra figyelmeztet, hogy az illető becsap vagy csak nem való hozzánk, nem kellene ennyire a hatása alá kerülnünk, az illetőre fogunk haragudni és képesek vagyunk régi barátokkal is összeveszni, ha az utunkba áll.

11. A legtöbb esetben ez a rajongás féltékenységgel párosul már abban az esetben is, amikor egyébként semmilyen jogcímünk nincs a féltékenységre, mivel nem kötelezte el magát nekünk, sőt, ezzel mi is tisztában vagyunk, de attól még pocsékul érezhetjük magunkat és hülyén viselkedhetünk, ha azt látjuk, hogy másra figyel, más tetszik neki.

12. Kétbalkezesek leszünk a jelenlétében és össze-vissza beszélünk, sokszor nevetségessé tesszük magunkat, amiért utána rettenetes szégyent érezhetünk.