Verticordia szerző bejegyzései

Miért érezzük úgy, hogy inkább a kudarcainkból, ballépéseinkből jobb viccet csinálni, semmint a boldogságunkat világgá kürtölni? Tényleg senkit nem érdekel mások sikere, és egyáltalán miért olyan elfogadhatatlan, ha valaki fütyül a sztrereotípiákra és kiáll magáért?

Felmérések szerint a megkérdezettek akár fele visszatért már életében legalább egyszer egy korábban megszakított párkapcsolatához. Az okok rendkívül sokfélék lehetnek, és sajnos teljesen kiszámíthatatlan, hogy az újrakezdés sikeres lesz-e vagy sem. Miért döntenek sokan mégis így?

Miért tűnik úgy most, hogy a földrajzi környezetünkben nehezebb párra találnunk, mint valaha? Miért van annyi távkapcsolat, és mit kell megfontolnunk, mielőtt egyáltalán belevágnánk egy ilyen szerelmi kötelékbe?

Vannak kényes témák, amelyekről nem szívesen beszélünk, főleg egy kapcsolat kezdetén. Melyek ezek a kérdések, és miért lenne fontos, hogy minél hamarabb előkerüljenek?

Vannak emberek, akik látszólag mindent megtesznek egy komoly párkapcsolatért, mégsem járnak sohasem szerencsével. De vajon a sikeres társkeresés tényleg szerencse kérdése, vagy inkább a hozzáállásukon kellene változtatniuk?

Miért teszed rosszul, ha ismerkedés során felvállalod a megmentő szerepét, és mire számíthatsz egy olyan partnertől, aki azért keres társat, hogy az kihúzza a bajból?

Kereshetjük a tökéletes partnert, de ezzel valószínűleg csak önmagunkat szabotáljuk, nem csak azért, mert ilyen ember nem létezik, hanem azért is, mert megőrjítene, ha létezne. Ráadásul egy tökéletlen, hibákkal és gyengeségekkel teli ember (ez vagyunk mi), minek vágyna olyasvalakire, akiben nincs semmi kritizálni való?

Sokan nem bírják elképzelni, hogy a teljes egyedüllét és a teljes elköteleződés /családalapítás között létezhet átmenet, számukra vagy szingli valaki, vagy rögtön házas. De az élet ennél sokkal árnyaltabb.

Pár évtizede még csak hagyományos telefonhívások során tudtunk távolból kapcsolatot tartani, vagy akár egy randevút megszervezni. Manapság ez az eszköz már háttérbe szorul, de tényleg olyan nagy probléma ez?

Mit vegyek fel? Hangzik el gyakran a klasszikus kérdés egy első randi előtt. Mit illik, mit nem, mi az, ami már túl sok, és mi az, amire inkább figyelned kell?

A randizás egyik legrosszabb pillanata (inkább órákban mérhető ez az időszakasz), amikor kiderül, hogy akivel mi szeretnénk még találkozni, az ugyanúgy érez-e, mint mi. Nagyon ritka, hogy a dolog egyértelmű, mert annyira kellemesen alakult az első találkozó. És az sem feltétlenül mérvadó, hogy az ember ott, helyben mit mond.

Nem minden passzívnak mondott férfi igazán passzív, mindig nézzük meg a másik oldalt is. Sokszor a nő félemlíti meg a partnerét, aki ezért nem képes kezdeményezni. Ha olyan légkört biztosítunk, ahol nem kell megszégyenítéstől tartania, szívesebben lesz aktív.

Manapság, mikor már rengeteg programnak van helyesírás-ellenőrző funkciója, kifejezetten igénytelen dolog mellőzni ezek segítségét. Főbenjáró bűnnek számít, ha a profilunkban maradnak kínos elírások, hiszen ennek megalkotására érdemes időt szánnunk. Nem csak a helyesírási hibák kiküszöbölése fontos itt, hanem az egyértelmű, szabatos fogalmazás, a tömörség és kedves hangvétel.

Miért vágyunk arra, hogy szavak nélkül is megértsenek minket? Ha csak várjuk, hogy párunk kitalálja a gondolatainkat, akkor garantált, hogy nem jutunk semmiben sem előre. De ha meg merjük kockáztatni a nyílt kommunikációt, akkor rá fogunk jönni, érdemes-e az adott kapcsolatban maradnunk. És sokan pont attól félnek, hogy kiderül: egyáltalán nem érdemes.

Egy igazán jó kapcsolathoz kell a beszélgetni tudás, azonban beszélgetni csak azzal jó, aki hallgatni is tud. Sőt, aki úgy tud hallgatni, hogy közben figyel és nem arra gondol, hogy mit fog majd válaszolni, illetve nem kalandozik el a figyelme.

Az izmos test rövid távú kapcsolatban többet számít, mint hosszúban, hiszen amikor nem kell hosszabb távra tervezni, akkor az intelligencia, a jólelkűség, a kompatibilitás kevésbé esik latba, mint az egyszerű testi vonzerő. Ezen logika mentén az izmosabb férfiak könnyebben bonyolódnak kalandokba, több partnerük van, de tartós kapcsolatokban az izmosság mértéke igen kis szerepet játszik.

Érthető annak a szülőnek a szorongása, aki attól fél, hogy a gyermeke magára marad, boldogtalan lesz, ugyanakkor ez azért elsősorban érzelmi zsarolás a szülő részéről, illetve annak a bevallása, hogy a gyereket nem tartja elég felnőttnek ahhoz, hogy önálló döntéseket hozzon. De vajon jó ötlet az, hogy csak (vagy elsősorban) azért házasodjunk össze és/ vagy vállaljunk gyereket, mert ezzel a szüleink kedvében akarunk járni?

A karácsonyi készülődéshez ajánljuk figyelmedbe az Utálatos karácsony című olasz minisorozatot a Netflix kínálatából, amely egy olasz harmincas nő megpróbáltatásait mutatja be, aki mindent megtenne, hogy karácsonyra társat találjon. A sorozat pedig végre nem turistaszemmel mutatja meg Velencét, hanem az ott lakó családokon keresztül, akik számára a város nem attrakció, hanem az otthonuk.

Vannak, akik már gyerekként sem barátkoztak könnyen, de felnőtt korban új barátokat szerezni még nehezebb feladatnak tűnik. Marisa Franco pszichológus szerint hét lépés kell ahhoz, hogy felnőtt létünkre barátokra találjunk a való életben. A barátkozás megtanulása során pedig olyan képességekre is szert tehetünk, amelyeknek nagy hasznát vesszük társkereséskor is.

Bár azt gondolnánk, az emberek nagy része inkább csak játékból kérdezi meg, mi a csillagjegyünk és semmiféle komolyabb következtetést nem von le ebből, az online ismerkedés esetében annak, hogy ki mikor született, a jelek szerint sokkal nagyobb a jelentősége, mint bárki gondolná.

Anyagiakról beszélni egy randipartnerrel vagy olyasvalakivel, akit még nem ismerünk túl rég, általában kellemetlen érzéseket kelt. De mi történik, ha egy kapcsolat még friss és akkor kerül elő olyan váratlan anyagi probléma, amit nem tudunk egyedül megoldani? Beszéljünk-e a problémánkról a partnerünknek vagy sem? Ha esetleg felajánlja segítségét, elfogadjuk-e vagy sem?

Mit kezdjünk az éppen párkapcsolati szünetet tartó randizókkal? A kaland kedvéért menjünk bele az ismerkedésbe akkor is, ha nyilvánvaló, hogy nincs benne perspektíva? Vagy óvakodjunk ezektől a helyzetektől, mert könnyen kiderülhet, hogy az illetőnek esze ágában sincs szakítani az eredeti partnerével?

A párkapcsolatban a kíváncsiságot nem mindig könnyű fenntartani, ezért párválasztásnál nagyon fontos szempontnak kellene lennie annak, hogy eléggé érdekel-e az illető azon túl is, hogy csinosnak és szexinek tartjuk. Vagyis ha jót akarunk magunknak, csak olyan ember mellett köteleződjünk el, aki mélységesen érdekel és akinek a személyiségét annyira érdekesnek találjuk, amit sose tudnánk megunni.

Szinte biztos, hogy nem fogsz olyan embert találni, aki pontosan olyan, amilyennek a tökéletes partnert elképzeled. Vagyis lesznek hibái és idegesítő dolgai. Esetleg még olyanok is, amiket szívesen megváltoztatnál, mert valójában elviselhetetlennek tartod őket. De mennyi esély van rá, hogy tényleg megváltozik?

Vajon hány randi szükséges ahhoz, hogy biztonsággal kimondhasd, ebből az kapcsolatból nem lesz semmi? Érdemes minél tovább erőltetni, csak, hogy elkerülhesd a kínos konfrontációt, vagy jobb már az elején befejezni, ha egyáltalán nem érzed azt a bizonyos szikrát?

Milyen tényezők tesznek egy induló kapcsolatot alkalmassá arra, hogy hosszú távon is fennmaradjon, illetve milyen tulajdonságokkal kell rendelkezniük a partnereknek egymáshoz képest és a kapcsolatnak általában ahhoz, hogy tartósan elégedettek és kiteljesedettek legyünk valakivel?

A szinglikről alkotott elképzeléseink általában nyugati mintákból táplálkoznak, de bármennyire is sok a párhuzam, alapvető különbségek azért felfedezhetőek a különböző országokban élő szinglik között. Például, ami a lakhatást illeti, nagyon nem egyformák a lehetőségek.

A karanténok se változtattak azon a tényen, hogy az emberek flörtölnek és egymásba szeretnek a munkahelyük kapcsán. Vagyis még a kényszeres fizikai távolságtartás sem vette el az emberek kedvét attól, hogy kollégákkal folytassanak kapcsolatot, bármennyire is tisztában vannak az effajta románcok hátulütőivel.

Rengeteg a szingli ember a világon. Az általános felfogás szerint egy férfinak nem kevés dolgot kell felmutatnia ahhoz, hogy a nők vonzónak találják. Aki például úgy érzi, hogy nem jut anyagilag egyről a kettőre, aki nem képes elköltözni a szüleitől, akinek nincs biztos munkahelye vagy bevételi forrása, aki nem érzi valakinek magát a saját környezetében, az rendkívül nehezen fog tartós kapcsolatot létesíteni.

Ha online randizásról esik szó, sokan azokra az appokra asszociálnak, amelyeken egyszerűen egy-egy profilkép és pár szó alapján kell eldönteni, hogy valaki tetszik-e vagy sem. A nagy szerelmet persze bárhol megismerheted, de ha már egy csomó időt belefektettél az online keresésbe, akkor érdemes jól is csinálnod.