Verticordia szerző bejegyzései

Csak azért, mert a hagyomány azt diktálja, hogy hosszú távú kapcsolatra törekedjünk, nekünk még lehetnek más terveink. Mert ha nem a megfelelő indokból köteleződünk el, akkor aztán minden lesz a kapcsolatunk, csak jó és boldogító nem. Milyen pocsék indokokból szoktak az emberek belemenni olyan elköteleződésekbe, akár házasságba, amelyekre valójában semmi szükségük?

A nők nagy része arra szocializálódott, hogy inkább legyen tartózkodó, visszautasító, látsszon elérhetetlennek, még akkor is, ha nagy kedve lenne rávetni magát egy férfira. De mi a gond azzal, ha nehezen megközelíthető valaki, illetve azt a szerepet játssza, hogy őt szinte lehetetlen elcsábítani? Mit nyerhet ezzel és mit veszíthet?

Noha minden párkapcsolat egyedi, ahogy nincs két egyforma ember sem, léteznek olyan magatartásformák, amelyek egyetlen kapcsolatnak sem tesznek jót. Sőt, épp ellenkezőleg, inkább nagy károkat okoznak. A Fittkau & Maaß Intézet felmérése szerint van hét viselkedési minta, ami a leginkább elviselhetetlen.

Sok, önmagát jó fiúnak, kedves pasinak tartó férfi panaszkodik arra, hogy a nőknek ő nem kell, mert mindenki a rosszfiúkra hajt. Vagyis ha neki nincsenek sikerei, az a nők hibája, az ő ízlésükön kéne változtatni. De mit értünk rosszfiú alatt és tényleg ők vonzzák-e az összes nőt?

Szinte közhelynek számít a filmekben, sorozatokban, hogy az emberek első randikon jóval többet isznak, mint amennyi még elfogadható lenne, azonban minden szempontból jobb, ha a randizást nem kötjük össze az alkoholizálással: józanul sokkal megbízhatóbban ítéljük meg az embereket és csak azokkal kezdünk valamibe, akiket tudatmódosító szerek nélkül is érdekesnek találunk.

A pártalálási esélyeink elsősorban attól függenek, hogy mennyire vagyunk rugalmasak és mennyire értékeljük, ha végre találunk valakit, aki a legtöbb szempontból nekünk való. Csak amiatt, mert nem minden tökéletes és mert az a benyomásunk, hogy még rengeteg hal van a tengerben, ne dobjunk el egy kapcsolatot.

Ha egy párkapcsolatban úgy adódik, hogy összeveszünk valamin, akkor nem árt, ha tudjuk, mivel csökkenthetjük a konfliktus élét, illetve hogyan kerülhetjük el, hogy a veszekedések egyre gyakoribbakká és hevesebbekké váljanak.

Vannak bizonyos tulajdonságok, viselkedésminták, amelyeket szinte senki nem értékel egy lehetséges partnerben, vagyis ha ezek egyike-másika jellemző rád, akkor ne csodálkozz, ha nem jutsz egyről a kettőre. Nézzük, milyen alapvető viselkedésminták és jellembéli problémák okozzák a sikertelenséget!

A társadalom még nem nőtt ki abból az attitűdből, hogy mindenkitől elvárja a házasságkötést és a gyerekvállalást, és problémát lásson abban, ha valaki nem ezen az úton halad vagy azért, mert nem úgy alakultak a dolgai, vagy mert nem is akarja ezt az utat. A házas vagy fix párkapcsolatban élő emberek pedig sokszor hajlamosak lekezelően bánni azokkal, akik nem tartoznak a csoportjukba. Sok házas úgy néz a szinglikre, mint örök gyerekekre, illetve olyan emberekre, akik nem voltak képesek felnőni. Itt lenne az ideje leszokni a béna sztereotípiák emlegetéséről és arról, hogy másodrendű emberekként kezeljük az egyedülállókat.

Minél hierarchikusabb egy társadalom és minél szigorúbb a kasztrendszer benne, annál nagyobb az esély rá, hogy a család, a barátok feljogosítva érzik magukat arra, hogy elszakítsák egymástól a szerelmeseket, ha társadalmi, vagyoni vagy kulturális szempontból nem felel meg az elvárásaiknak. Mi vezethet manapság külső szemlélőket arra, hogy megpróbálják szétszakítani a szerelmeseket vagy tönkretenni egy kapcsolatot?

Mikor csúcsformában kezdünk randizni, akkor sokkal valószínűbb, hogy a későbbiekben csalódást okozunk a partnerünknek, mint ha nem gyúrjuk ki magunkat illetve nem fogyunk le olyan vékonyra, amilyenek még sose voltunk. Ha valaki csakis azért jött össze velünk, mert bomba jól néztünk ki, az mindez ehhez képesti változást negatívnak fog tartani. És egész életünkben azért teperni, nehogy lecseréljenek, ha valami bajunk van, nem éppen az egészséges párkapcsolat jellemző velejárója.

A mérgező kapcsolat nem biztos, hogy klasszikusan bántalmazó is, vagy nem olyan értelemben, hogy az egyik fél az agresszor, a másik az áldozat: lehetnek mindketten bántók és bántalmazottak egyaránt. Nézzük, melyek a leggyakoribb indokok, amelyek a mérgező kapcsolaton belül tartanak embereket?

Nagy divat szapulni mindent, ami online történik és egy-egy profil mögé bújva az emberek sokkal több mindent engednek meg magunknak, mint ha szemtől szembe állnának valakivel. Mivel a kommentelés egyre kellemetlenebb, a normális hozzáállású emberek egyre kevesebbszer szólnak hozzá, ettől tűnik úgy, mintha trollokból sokkal több lenne, mint jól nevelt emberekből. Pedig nem, csak a trollok sokkal feltűnőbbek és kezdenek kiszorítani mindenki mást.

Létezik az eltávolodásnak egy olyan fajtája is, amely lehet a szakítás előszobája, ugyanakkor az is elképzelhető, hogy éppenséggel megerősíti a kapcsolatot. Nagyon nem mindegy, milyen előzmények után kerül sor a szünetre, és ki mit gondol annak szükségességéről, illetve a pár tagjai földrajzilag közel maradnak-e egymáshoz, és miben egyeznek meg arra nézvést, hogy a kizárólagosságot fenntartják-e a szünet alatt vagy sem.

Szakítani sose kellemes, se annak, aki szakít, se annak, akivel közlik, hogy vége. Arra valószínűleg mindenkinek van ötlete, ő hogyan szakítana bizonyos fajta kapcsolatokban, de arra már kevésbé gondolunk, hogy mit preferálnánk mi magunk, ha egy partnerről tudnánk, hogy szakítani akar velünk. Ha muszáj átesnünk rajta, mi fájna legkevésbé? És mi legjobban? Nézzük a modern szakítás leggyakoribb változatait.

A flört nem jogosít fel arra, hogy valakire jogot formáljunk: sokan emiatt is kerülik inkább a munkahelyi románcokat. Amennyire természetes közege az ilyen közösség az ismerkedésnek, olyan veszélyes is, hiszen jóval nagyobb a tétje, mint egy olyan flörtölésnek, amelyben mondjuk online veszünk részt és amelynek nincs közönsége.

Úgy érzed, megfogtad az isten lábát, megtaláltad a tökéletes partnert. Aztán egyszer csak egyre ritkábban hív, egyre ritkábban ír, már nem válaszol olyan hamar, nem ér rá. Az indoklás? Nem sikerült beléd szeretnie. Ő megpróbálta, de nem sikerült. Mit lehet ezzel kezdeni? Semmit. El kell gyászolni a kapcsolatot, és tovább kell lépni, a visszautasítás elviselését és feldolgozását pedig létfontosságú megtanulnunk.

Rengetegen gondolják, hogy az egyetlen „normális” út egy ember számára a házasság és a gyerekvállalás. Pedig léteznek olyanok, akik tényleg nem alkalmasak arra, hogy komolyan elköteleződjenek, és ezt is tudomásul kéne venni. Fogadjuk el, hogy nekik ez így jó, és ne próbáljuk rájuk erőltetni a saját értékrendünket.

Valószínűleg mindannyian ismerünk olyan párokat, akiknél feltűnő a korkülönbség, és talán mi is megütköztünk azon, hogy együtt látjuk őket. És persze kíváncsiak vagyunk: hogy működhet egy ilyen kapcsolat? Egyáltalán mi késztet valakit arra, hogy sokkal idősebb vagy sokkal fiatalabb partnert válasszon?

Sokszor hangzik el a közmondás: az ellentétek vonzzák egymást. De mi ennek az értelme? A világunk polarizálódásával egyre élesebbek az ellentétek emberek között, és ez egyre nehezebbé teszi a pártalálást is. Ebben az esetben csak azt tehetjük, hogy tudatosan próbálunk ellenállni az ellentét szításának, és nyitottak maradunk. De a számunkra fontos kérdésekben nem érdemes engednünk, főleg, ha tartós kapcsolatra vágyunk.

Gyakori történetnek számít, hogy együtt élő partnerek teljesen természetesnek veszik, hogy belenézhetnek egymás telefonjába vagy úgy kezelhetik a párjuk számítógépét, mintha a sajátjuk lenne. A kutakodási mánia a nyílt és hatékony kommunikáció ellentéte. Nem vezet semmi jóra, nem teszi működőképessé a kapcsolatot, csak egyre mélyebb gödörbe taszítja.

Legyen szó párkapcsolatról, szülő-gyerek, főnök-beosztott viszonylatról, vagy barátságról, mindenütt ott vannak az érzelmi zsarolók és potenciális áldozataik. Minél közelebb áll hozzánk valaki érzelmileg, minél jobban szeretjük az illetőt, annál könnyebben válunk áldozatokká. De mit tehetünk annak érdekében, hogy kilépjünk a zsarolás ördögi köréből?

Nagyon sok szingli panaszkodik arra, hogy szülők, rokonok, ismerősök kellemetlen kérdésekkel bombázzák őket. Cikkünkben felsorolunk néhány érzékeny témát, amit a megszokott módon inkább nem kéne szóba hozni a fiatalabb generációnál.

Egy párkapcsolatban sokan vágynak a teljes egybeolvadásra, de az egybeolvadás önfeladással jár, az önálló gondolkodás és döntési szabadság megszűnésével. Akkor is szeretnénk így beleolvadni a másik emberbe, ha közben fel kell adnunk mindent, ami megkülönböztet tőle? Vagy így már mégsem annyira csábító a gondolat? A Szerelemre tervezve c. minisorozat ezt a témát járja körül.

Gyakran hangzik el a vád szinglikkel kapcsolatban, hogy túl válogatósak, azért nincs partnerük. Biztos vannak olyanok, akikre ez igaz, de a kutatók szerint sokkal kevésbé vagyunk válogatósak, ha valódi partnerekről kell döntenünk, mint akkor, ha elméletben kell meghatároznunk, hogy mit tartunk elfogadhatónak és mit nem.

Bármilyen szerelmesek vagyunk is, ne engedjük partnerünknek, hogy minden privát fiókunkhoz hozzáférése legyen, hanem maradjon meg a privát szféránk. Ha kezdettől ügyelünk a digitális függetlenségünkre, akkor sokkal kisebb lesz a valószínűsége, hogy komoly gondok akadnak majd szakításkor.

A hardballing az egyetlen pozitív randitrend az eddig ismertek közül. A trend ugyanis azt jelenti, hogy az illető már az első randik során tisztázza, hogy pontosan mit is akar a másiktól, milyen kapcsolatra vágyik, tehát azt is elmondja, ha tartós viszonyt szeretne, de azt is, ha csak egyéjszakás kalandot vagy szextársat keres.

A macsós, bevállalós férfiakhoz a nők nagyon tudnak vonzódni, viszont komoly kapcsolatot inkább a konszolidáltabban kinéző, a társadalmi rendet tiszteletben tartó, megbízható pasikkal szeretnek kezdeni, olyanokkal, akikről nem feltételezik, hogy hirtelen felindulásból felpattannak a mocijukra és faképnél hagyják őket.

Maga a tény, hogy komoly kapcsolatra vágysz, még nem jelenti azt, hogy képes is lennél fenntartani egy hosszú távú kapcsolódást. Amíg nem leszel tisztában a saját értékeiddel és nem szereted önmagad eléggé, addig egy kapcsolat sem fogja meghozni számodra a várt boldogságot. Csak komplikálni fogja az életedet, megoldani nem lesz képes.

Sokan fals ideálokat kergetnek a szerelem kapcsán, túlságosan úgy akarják csinálni, megélni, ahogy a filmekben vagy reklámokban látják. Azonban a szerelmi életünket nem kell kirakatba tenni a közösségi hálókon, nem kell mindenkinek megfelelni csak azért, hogy lássák mennyire boldogok vagyunk. Ha mindezt elengedjük, akkor rájövünk, hogy a szerelem nem energiavámpír, hanem rengeteg energiát adhat.