Verticordia szerző bejegyzései

Valószínűleg mindannyian ismerünk olyan párokat, akiknél feltűnő a korkülönbség, és talán mi is megütköztünk azon, hogy együtt látjuk őket. És persze kíváncsiak vagyunk: hogy működhet egy ilyen kapcsolat? Egyáltalán mi késztet valakit arra, hogy sokkal idősebb vagy sokkal fiatalabb partnert válasszon?

Sokszor hangzik el a közmondás: az ellentétek vonzzák egymást. De mi ennek az értelme? A világunk polarizálódásával egyre élesebbek az ellentétek emberek között, és ez egyre nehezebbé teszi a pártalálást is. Ebben az esetben csak azt tehetjük, hogy tudatosan próbálunk ellenállni az ellentét szításának, és nyitottak maradunk. De a számunkra fontos kérdésekben nem érdemes engednünk, főleg, ha tartós kapcsolatra vágyunk.

Gyakori történetnek számít, hogy együtt élő partnerek teljesen természetesnek veszik, hogy belenézhetnek egymás telefonjába vagy úgy kezelhetik a párjuk számítógépét, mintha a sajátjuk lenne. A kutakodási mánia a nyílt és hatékony kommunikáció ellentéte. Nem vezet semmi jóra, nem teszi működőképessé a kapcsolatot, csak egyre mélyebb gödörbe taszítja.

Legyen szó párkapcsolatról, szülő-gyerek, főnök-beosztott viszonylatról, vagy barátságról, mindenütt ott vannak az érzelmi zsarolók és potenciális áldozataik. Minél közelebb áll hozzánk valaki érzelmileg, minél jobban szeretjük az illetőt, annál könnyebben válunk áldozatokká. De mit tehetünk annak érdekében, hogy kilépjünk a zsarolás ördögi köréből?

Nagyon sok szingli panaszkodik arra, hogy szülők, rokonok, ismerősök kellemetlen kérdésekkel bombázzák őket. Cikkünkben felsorolunk néhány érzékeny témát, amit a megszokott módon inkább nem kéne szóba hozni a fiatalabb generációnál.

Egy párkapcsolatban sokan vágynak a teljes egybeolvadásra, de az egybeolvadás önfeladással jár, az önálló gondolkodás és döntési szabadság megszűnésével. Akkor is szeretnénk így beleolvadni a másik emberbe, ha közben fel kell adnunk mindent, ami megkülönböztet tőle? Vagy így már mégsem annyira csábító a gondolat? A Szerelemre tervezve c. minisorozat ezt a témát járja körül.

Gyakran hangzik el a vád szinglikkel kapcsolatban, hogy túl válogatósak, azért nincs partnerük. Biztos vannak olyanok, akikre ez igaz, de a kutatók szerint sokkal kevésbé vagyunk válogatósak, ha valódi partnerekről kell döntenünk, mint akkor, ha elméletben kell meghatároznunk, hogy mit tartunk elfogadhatónak és mit nem.

Bármilyen szerelmesek vagyunk is, ne engedjük partnerünknek, hogy minden privát fiókunkhoz hozzáférése legyen, hanem maradjon meg a privát szféránk. Ha kezdettől ügyelünk a digitális függetlenségünkre, akkor sokkal kisebb lesz a valószínűsége, hogy komoly gondok akadnak majd szakításkor.

A hardballing az egyetlen pozitív randitrend az eddig ismertek közül. A trend ugyanis azt jelenti, hogy az illető már az első randik során tisztázza, hogy pontosan mit is akar a másiktól, milyen kapcsolatra vágyik, tehát azt is elmondja, ha tartós viszonyt szeretne, de azt is, ha csak egyéjszakás kalandot vagy szextársat keres.

A macsós, bevállalós férfiakhoz a nők nagyon tudnak vonzódni, viszont komoly kapcsolatot inkább a konszolidáltabban kinéző, a társadalmi rendet tiszteletben tartó, megbízható pasikkal szeretnek kezdeni, olyanokkal, akikről nem feltételezik, hogy hirtelen felindulásból felpattannak a mocijukra és faképnél hagyják őket.

Maga a tény, hogy komoly kapcsolatra vágysz, még nem jelenti azt, hogy képes is lennél fenntartani egy hosszú távú kapcsolódást. Amíg nem leszel tisztában a saját értékeiddel és nem szereted önmagad eléggé, addig egy kapcsolat sem fogja meghozni számodra a várt boldogságot. Csak komplikálni fogja az életedet, megoldani nem lesz képes.

Sokan fals ideálokat kergetnek a szerelem kapcsán, túlságosan úgy akarják csinálni, megélni, ahogy a filmekben vagy reklámokban látják. Azonban a szerelmi életünket nem kell kirakatba tenni a közösségi hálókon, nem kell mindenkinek megfelelni csak azért, hogy lássák mennyire boldogok vagyunk. Ha mindezt elengedjük, akkor rájövünk, hogy a szerelem nem energiavámpír, hanem rengeteg energiát adhat.

Azokra tudunk leginkább haragudni, akiket a legjobban szeretünk. És ha együtt élünk velük, akkor szinte biztos, hogy rengeteg konfliktusunk lesz. Ha úgy érezzük, hogy a konfliktusaink kezdenek felemészteni bennünket, és már nem tudunk igazán mély beszélgetéseket folytatni egymással, akkor sürgősen forduljunk családterapeutához. Ne hagyjuk elfajulni a dolgokat odáig, hogy már tényleg csak idegesítjük egymást és semmi pozitívumot nem érzünk.

Az egy évvel ezelőtti 2-3. hullámok idején eléggé visszaesett a valódi randizás, épp ezért jobban hozzászoktunk ahhoz, hogy hosszas levelezésbe vagy csetelés alapú barátkozásba bocsátkozzunk. Azonban ebbe a csapdába akár évekre is bele lehet ragadni, és utólag nagyon nehéz kijönni belőle.

Mivel a munkahelyen rengeteg időt töltünk, mindenképpen kialakulnak emberi kapcsolatok, és valószínűleg jobb eséllyel is indul egy munkahelyi románc, mint egy olyan, amely véletlen találkozásból fakad. Azonban a munkahelyen szövődött kapcsolatoknak hátulütői is lehetnek, viszont bármennyire is kockázatos, az emberek még mindig igen nagy része ismerkedik munkahelyen és sok házasság is születik ezeknek a románcoknak köszönhetően.

Vajon kőbe van-e vésve, hogy csak a férfiak kérhetik meg a barátnőjük kezét? Miért ne lehetne fordítva? Mire számíthat az, aki ezt megreszkírozza? Mikor érdemes belevágni és mi lesz, ha a pasi nemet mond?

Bármennyire is elterjedt és hatékony az online társkeresés, még mindig érdemes esélyt adni az offline ismerkedési módszereknek is. De itt sem kell ragaszkodnunk a megszokott formulákhoz, hiszen nemcsak a férfiak, a nők is megtehetik az első lépést.

Minél fiatalabbak vagyunk, annál inkább úgy véljük, hogy a kémia fontosabb, hiszen ahol nincs meg az alap vonzalom, ott nem fog működni a szex és szenvedélyes szex nélkül mi értelme az egész történetnek? Ugyanakkor a kor előrehaladtával mégiscsak kiderül, hogy hiába a kezdeti fellángolás, ha alapvető dolgokban nem tudunk megegyezni, akkor az egész kapcsolat nem működik majd hosszabb távon.

Nem mindig egyszerű egyedül élni, van, aki jobban viseli, van, aki kevésbé, de a magány mindenkit meglephet egyszer csak. De mit tehetünk, ha ránk tör a magány és szenvedni kezdünk tőle? Mit tehetünk rövid távon és mit annak érdekében, hogy tartósabban is kikerüljünk a kellemetlen érzések hálójából?

Ha meg akarjuk őrizni fontos kapcsolatainkat, legyünk kitartóak, ne hagyjuk, hogy az első kellemetlenség elriasszon. De itt nagyon figyeljünk arra, hogy egy párkapcsolat esetén van egy pont, amelyen túl nem érdemes erőltetni a dolgot. Ha azt akarjuk, hogy az emberek megmaradjanak körülöttünk, akkor figyeljünk arra is, hogy nekik mikor van elegük belőlünk, és mikor érdemes visszavonulnunk.

Hogyan lehetnénk boldogabbak egy modern, értsd: az egyéni szabadságot maximálisan figyelembe vevő párkapcsolatban? Ha egyáltalán nincsenek receptek, akkor mi alapján hozzunk döntéseket?

Hogyan mennek tönkre a kapcsolatok? És miért nem vesszük észre időben, hogy bajba kerültünk, miért hagyjuk, hogy egyre mélyebbre jusson az egész? Ha konkrétan meg tudjuk fogalmazni, melyek azok a jelek, amelyek miatt aggódnunk kéne, talán könnyebben diagnosztizáljuk a gondot és hamarabb tehetünk ellene.

Vannak emberek, akiknek mindig igazuk van. Persze nem, nincs mindig igazuk, csak mindig kiharcolják, hogy az legyen, amit ők akarnak. Nyilván nagy elégtétel, ha a dolgok úgy mennek, ahogy elterveztük és úgy érezhetjük, hogy mi irányítunk mindent, de ennek megvan az ára. Ha tudjuk magunkról, hogy inkább hajlunk a véleményünk erőszakos érvényesítésére, mint arra, hogy engedjünk, akkor adunk pár tanácsot annak érdekében, hogy több autonómiát biztosítsunk a partnerünknek.

Benjamin Karney és Thomas Bradbury, a Californiai Egyetem pszichológusai úgy döntöttek, hogy megpiszkálják kicsit a kialakult hiedelmeket a házasságokkal kapcsolatban és arra jutottak, hogy három olyan, a legtöbb terapeuta számára evidensnek tűnő mítosz létezik, amelyet érdemes lenne megkérdőjelezni.

Mi történik, ha egy házassági ajánlat nem talál pozitív fogadtatásra? Miért utasítják el legtöbbször a nők a nekik tett házassági ajánlatokat?

A társkeresésben is találkozhatunk a breadcrumbinggal, melynek lényege, hogy nem mondunk valakinek sem igent, sem nemet, hanem éppen annyit kommunikálunk vele, hogy minimális szinten fenntartsuk az érdeklődését és a kötődését, ébren tartsuk benne a reményt, hogy valami csak lesz, de tulajdonképpen csak húzzuk az időt. Milyen módszert alkalmazzunk, ha észrevesszük, hogy csak morzsákat kapunk valakitől?

Akár tetszik, akár nem, tény, hogy a társkeresésben nem keveset számít a külső. Ha ismételt visszautasításban van részünk, akkor azon kezdünk kattogni, hogy valami nagyon nem stimmel a testünkkel. Ha azonban elkezdjük magunkat rosszul érezni a bőrünkben, akkor ez az érzés kisugárzik a megjelenésünkre és valóban rosszabbul is fogunk kinézni. Ha azonban sikerül visszanyernünk a testünk vonzerejébe vetett hitünket, az ki fog hatni a társkeresős sikereinkre is.

Mindenki találkozik ilyesmivel: megy egy ideje a levelezgetés, aztán a másik nem válaszol. De van, hogy mi magunk hagyjuk abba. Mi történik ilyenkor? Miért nem írunk búcsúüzenetet? Miért gondoljuk, hogy könnyebb egyszerűen nem válaszolni?

A stabil, felvállalt, elismert kapcsolatokban menetrendszerűen megjelenik a fásultság. Főleg, ha a benne lévők nem tesznek ellene, és úgy tekintenek rá, mint valami istencsapására, amelybe bele kell nyugodni. De hogyan vehetjük fel a harcot az unalom ellen?

Nagyon nehéz kipuhatolni, valójában ki van a másik oldalon, ha online ismerkedünk. Cikkünkben leírjuk, mikor legyünk nagyon gyanakvók egy ismerkedés során, illetve milyen hibákba ne essünk mi magunk, mert attól a partnernél fog megszólalni a vészcsengő.