Jánosi Valéria szerző bejegyzései

Sajnos sokan azt gondolják, hogy a társkeresés csak annyi, hogy felteszek magamról az online társkeresőre egy-két képet, egy idézetet, és már kezdődhet is a randizás. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy akik felkészületlenül vágnak bele a társkeresésbe, nagyon hamar csalódnak, és feladják az egészet.

Mire vágyik egy nő? Jó lenne tudni, ugye? A válasz valójában pofonegyszerű, és minden férfi képes arra, hogy megadja a nőnek. De mi a helyzet a férfiakkal?

A társkeresés során könnyen megtörténhet, hogy elkezdődik egy kapcsolat, majd a partnerünk meggondolja magát, és azt mondja, mégsem szeretné folytatni velünk az ismerkedést. Lehet, hogy nem tartott sokáig a kapcsolat, mégis fájdalmasan érint minket. Hogyan lehet ezen minél előbb túltenni magunkat?

Az önértékelésünk alapvetően meghatározza, hogy milyen társat választunk. Közkeletű tévedés, hogy a sikeres, gyönyörű, jómodú társkeresők előnyben vannak a többiekkel szemben. A dolog nem a fentieken múlik, hanem azon, hogy mennyire vagyunk tisztában a saját értékeinkkel, és mennyire vagyunk képesek „eladni” magunkat. Eladni pedig csak az képes magát, aki tudja, hogy ő „értékes áru”. Vagyis helyén van az önbecsülése.

Társat találni néha rendkívül frusztráló: béna randik, félbemaradt levelezések, visszautasítások. Még a lelkileg legegészségesebb embert is megviselik ezek a kudarcok. Mégis van néhány dolog, amellyel felvértezheted magadat.

Amikor a társkeresés hosszú, nehéz időszaka után elkezdődik egy kapcsolat, szeretnénk tudni, hogy működni fog-e a dolog közöttünk. De vajon mik a jelei annak, hogy épp egy jól működő párkapcsolatba kezdtünk? Tudhatjuk előre, hogy hosszú távon együtt maradunk?

Naponta többször hallom ezt a kérdést a társkereső klienseimtől: mikor lesz már boldog párkapcsolatom? Miért van az, hogy más, aki se nem szebb, se nem okosabb nálam, évtizedek óta boldog párkapcsolatban él, én pedig sodródok egyik kapcsolatból a másikba? A válasz valójában igen egyszerű.

Nincs olyan nap, hogy társkereső coachig keretében valaki ne tenné fel nekem ezt a kérdést: hol vannak a normális nők/férfiak? Nagyon nehéz erre őszintén felelni, mert kemény a válasz.

Gyakori női vélemény: a férfi dolga, hogy kezdeményezzen egy kapcsolatot. Nehogy már ezt is nekem kelljen csinálni! Nem is tudnék felnézni egy olyan pasira, akivel a kapcsolatot nekem kellett kezdeményezni. Vajon igazuk van ezeknek a nőknek? Kezdeményezhet egy nő?

Szinte mindenki várja a Nagy Ő-t. Azt, aki elhozza a boldogságot, aki mellett soha többé nem lesz magányos. Csakhogy a társkeresés időszakában néha egészen reménytelennek látszik, hogy valaha is megtaláljuk.

Sok olyan társkeresővel találkozom, akik azt állítják, hogy ők már mindent megpróbáltak, de nem találtak társat. Remek kifogásokat hallottam már arra, hogy miért nem lehet párra találni. Akik ezt mondják, szentül meg vannak győződve az igazukról. Szerintem ezek csak kifogások, hogy megússzák a társkeresés nehéz munkáját.

A kérdés az, hogy melyik fajta szerelem. A szenvedélyes szerelem időszaka? Vagy a mély elköteleződéssel járó társszerelem? A tapasztalataink azt mondják, hogy a szenvedélyes, őrült szerelem egy idő után csökken, és átadja a helyét egy mélyebb, tartósabb szerelemnek. A jó hír az, hogy ez utóbbi életünk végéig is tarthat.

Van néhány alapinformáció, amivel érdemes tisztában lenni, mielőtt belevágsz a randizásba. Sajnos a társkeresésről semmit nem tanítanak nekünk az iskolában, és mindenki azt hiszi, hogy ez úgyis megy zsigerből. Sok hónapnyi kínlódástól megkímélheted magadat, ha tisztában vagy néhány fontos dologgal.

Bár ma már Dunát lehet rekeszteni a párkapcsolatokról szóló könyvekkel, még mindig makacsul tartja magát néhány tévhit, amit sajnos nagyon sokan elhisznek. És ezzel tönkre is teszik a szépen induló párkapcsolatukat.

A társkeresés folyamata frusztráló, tele van fájdalmas élményekkel: visszautasítással, szorongással, félelemmel. Sokan emiatt néhány online randi után feladják a társkeresést, mert azt gondolják, ez nem nekik való. Abba nem gondolnak bele, hogy ezzel gyakorlatilag azt adják fel, hogy belátható időn belül társat találjanak. Ha a feladást fontolgatod, legalább még ezt a cikket olvasd el!

A legtöbb embernek eszébe se jut, hogy amikor sorozatosan ugyanolyan típusú párt választ, akkor bizony a megdolgozatlan gyerekkori sérülései irányítják. Vagy amikor féltékeny a párjára, akkor a társa elvesztésétől való félelme a benne élő kicsiny gyermek riadalma, és a megoldásokat nem a párjától kellene várnia.

Egészen elkeserítő, amikor végre találtál magadnak egy normális párt, és azt tapasztalod, hogy a kapcsolatban ismét megjelenik a vita és a veszekedés. Joggal félsz attól, hogy ismét tönkremegy a párkapcsolatod. Mutatunk néhány szempontot, ami segít mindezt elkerülni.

Sokan nem értik, miért hagyja faképnél őket a randipartnerük az első néhány találkozó után. Nos, mutatok néhány valódi okot.

Vannak olyan helyzetek, amelyekre egy racionálisan gondolkodó ember azt mondaná: na, innen szép győzni. Például 70 év felett társat találni. Van, akinek még ez is sikerül. És nem azért, mert valami isteni csoda történt vele, hanem mert olyan a személyisége, erős a kitartása, kellően rugalmas. Egy igazi, fantasztikus sikersztorit szeretnék elmesélni neked, hogy lásd, soha nem lehetetlen társat találni.

A népi bölcsesség szerint nem párt találni nehéz, hanem megtartani. Lehet, hogy hónapok, évek óta keresed a társad, ám nagy bajban leszel, ha olyan tulajdonságaid, szokásaid vannak, amelyek miatt még a legesélyesebb partner is kiábrándul belőled.

Sok társkeresőtől hallom, hogy különösen a nyár nehéz számukra: mindenki párosával andalog a balzsamos estéken, a barátaik nyaralnak, ők pedig itthon kókadoznak a négy fal között, mert nincs kivel programot csinálni. Pedig a nyár a társkeresők legjobb barátja! Ez az időszak a legalkalmasabb arra, hogy új barátokat, új társat találjunk.

Sajnos sok olyan társkereső van, akinek a diszfunkcionális családja megkeseríti az életét, és ez nehezíti a társkeresését is. Nem elég, hogy a családi nehézségek szomorúvá, frusztrálttá teszik az illetőt, de meg kell küzdenie azzal a problémával is: mindezt hogyan mondjam el az első randikon egy vadidegen embernek?

Amikor beleszeretsz egy kollégádba, netán a főnöködbe, lehet, hogy nem csak a szívedet kockáztatod, hanem az állásodba is kerülhet. Előfordulhat, hogy a kollégáid rossz szemmel néznek majd rád, szakítás esetén pedig nap, mint nap látnod kell majd az exedet. Vajon megéri kockáztatni?

Társkeresők gyakran teszik fel a kérdést: „Neki miért sikerül társat találni, nekem miért nem? Mit tud ő, amit én nem? ” Jogos a kérdés: mi az oka annak, hogy az egyiknek sikerül, a másiknak nem?

A társkeresés időszakában különösen fontos, hogy jól válasszunk partnert. Nagyon nehéz megtalálni a kényes egyensúlyt a „ne legyek túl válogatós” és a „jó, jó, de valami hiányzik” között, de megéri a kitartás és a türelmes keresgélés.

Már a társkeresés időszakában érdemes tisztában lenni azzal, hogy miért mennek tönkre a párkapcsolatok, és akár ezeket szem előtt tartva kialakítani az új viszonyt.

Amikor szakítanak velünk, azt várjuk magunktól (és sokszor a környezetünk is ezt várja tőlünk), hogy maradjunk nyugodtak, összeszedettek, és a lehető leghamarabb lépjünk tovább. Mindenkinek ez lenne a legkönnyebb, de ez nem segíti a felépülésünket.

Akár tudunk róla, akár nem, az önbizalmunk, önbecsülésünk erősen hatással van arra, hogy mennyire vagyunk sikeresek a párválasztásban. A sikeres párválasztás nem attól függ, hogy mennyire vagyunk szépek, okosak vagy gazdagok, hanem attól, hogy mennyire vagyunk képesek „eladni” magunkat. Csak az tudja jól „eladni” magát, aki tisztában van azzal, hogy értékes „árucikk”.

Lehet, hogy azért társkeresőzöl most, mert nemrég szakítottál a pároddal, és a környezetedben többen is arra biztatnak, hogy nem kell siránkozni, keress minél hamarabb egy új társat. Csakhogy ez nem így működik! A léleknek idő kell.

Amikor olyan emberrel kezdesz randizni, akinek már van gyereke, érdemes betartani néhány ökölszabályt. Sajnos a szerelem nem old meg mindent!