Párkeresés

Először semmiképp nem egy négyes utazásra induljunk el a kedvesünkkel, hanem próbáljuk ki kettesben, mennyire egyezik az ízlésünk. Ha a kedvesünkkel töltött első utazás után úgy érezzük, hogy sikerült összeegyeztetni az ízlésünket, és nem fedeztünk fel egymásban elviselhetetlen szokásokat, akkor pendíthetjük meg a négyesben való utazás ötletét.

A párkapcsolati boldogság nem nagy drámákon, hanem apró és látszólag jelentéktelen ostobaságokon múlik: képesek-e vagyunk úgy együtt élni, hogy ne menjünk permanensen egymás idegeire? Mit vagyunk képesek megbocsátani, és mi az, amihez évek alatt se vagyunk képesek hozzászokni?

Mi a teendő abban az esetben, ha veled történik meg a ghosting? Alábbi cikkünkben azzal foglalkozunk, hogy szemléletben, hozzáállásban miként lehet megküzdeni egy efféle élethelyzettel.

Az egyiknek sikerül, a másiknak nem, a sors olykor nem tudja mit akar… - de hogyan őrizzük meg a barátságunkat, ha ez bekövetkezik, vagyis az egyik barátnő talál valakit, a másik facér marad?

Az egyik legnehezebben feldolgozható élmény az online társkeresésben, ha a partnerünk, akit már elkezdtünk megkedvelni, esetleg megszeretni, egyik pillanatról a másikra, magyarázat nélkül eltűnik. A jelenség olyan gyakori, hogy felmérések szerint a társkeresők 50%-a élt már át ilyet, vagy aktív vagy passzív félként.

Többször írtunk már arról, mi idegesítheti a nőket randihelyzetben, vagy egy ismerkedés kezdetén, de a nőknek is lehetnek idegesítő szokásaik. Nem mindenkinek, persze, de ha egyik-másik viselkedésformában magunkra ismerünk, elgondolkozhatunk rajta, hogy ez vajon mennyire irritálhatja a partnerünket. Vagy mennyire nem. És, hogy miért viselkedünk így, mit akarunk ezzel elérni? Vagy nem is voltunk tudatában annak, hogy így viselkedünk?

A hit hegyeket mozgat meg – de sajnos a tévhitnek is nagy a hatalma. Csak sajnos nem a javunkra, hanem a kárunkra válik. A szerelemmel kapcsolatos tévhiteink nem vezetnek sehová: attól, hogy nagyon erősen kapaszkodunk beléjük, nem hogy igazsággá nem válnak, de inkább tönkreteszik az esélyeinket.

Mi minden tehet vonzóbbá bennünket? Ha sokat mosolygunk, ha van humorunk, a sok a barátunk, ha tudunk beszélgetni, esetleg, ha mi vagyunk a főnökök?

A jófiúk eleve kisebb esélyekkel indulnak egy társkeresőn, mint az úgynevezett klassz pasik, még akkor is, ha utóbbiak lekezelően viselkednek? Mit lehet tenni azért, hogy kevésbé dögös kinézettel és magabiztossággal rendelkező srácok is találjanak maguknak partnert?

Valószínűleg nem idegen a „ghosting” nevű jelenség az online világban, főleg azért sem, mert kapcsolataink ápolásának tetemes részét nem a személyes térben való mozgolódás teszi ki. Arról bizonyára van véleménye mindenkinek, hogy a köddé válás, az egyik pillanatról a másikra való füstté válás nem éppen a legstílusosabb húzás akkor, ha ismerkedünk vagy párkapcsolatban élünk egy másik személlyel. Ismerj meg néhány praktikus szempontot, ami segíthet csökkenteni a jövőben hasonló húzások kivitelezését.

Intimitás, kompatibilitás, függetlenség, szex - ezeknek kell működniük egy kapcsolatban ahhoz, hogy a benne részt vevők boldogok lehessenek.

A legtöbb ember nem igazán szereti a konfliktusokat, bár olyanok is akadnak, akik imádják, ha szóváltásba elegyedhetnek, ha legyűrhetik az "ellenfelet". Minden kapcsolatban léteznek konfliktusok, és ez nem is baj, mert a megfelelő hozzáállással a kapcsolat javára is válhatnak. De ehhez mindkét fél jóakarata és tudatossága kell.

Férfi és nő között általában nem könnyű a kommunikáció, főleg akkor nem, ha ismerkedésről, randizásról, csábításról van szó. Nőként például sokszor nagyon nehéz megkülönböztetni a komolyabb érdeklődést az alkalmi szexelést célzó udvarlástól, férfiként nehéz eltalálni az adott nő ízlését, és se nem túl pipogyának, se nem túl erőszakosnak lenni…

Mitől eshetünk szerelembe? Miben különböznek a szenvedélyes szerelem és a békésebb, baráti szerelem alapindokai? A. Aron és társai egyetemisták vallomásai alapján határozták meg a szerelembeesés 11 lehetséges okát.

Szerelmi bombázásnak, vagyis Love bombingnak azt nevezzük, amikor egy férfi (vagy ritkább esetben nő) oly mértékben elhalmozza figyelemmel, esküdözéssel és ajándékokkal a választottját, hogy az szinte elkábul, és esetleg úgy érzi, hogy ennél jobb már nem is lehetne, végre megtalálta a nagy szerelmet, mindaddig, amíg a kezdetben kedves és rajongó udvarlója ki nem borul valami teljesen banális dolgon…

Az egyik legfontosabb kérdés, ha hosszú távú kapcsolatot építünk, hogy tudjuk: hogyan kezeljük a félelmeinket mi magunk, és milyen eszközöket használ a partnerünk. Vajon lesz olyan, akitől segítséget kérhet, akivel megbeszélheti a kétségeit? Vagy szerinte az ilyesmire semmi szükség, ő mindent meg tud oldani magában? Miért ne dőljünk be az ilyen kijelentéseknek? És milyen a félelmeivel őszintén szembenéző ember?

Írni vagy nem írni, ez itt a kérdés. Ki válaszol udvariasságból akkor is, ha kizártnak tartja, hogy az illető érdekelheti, és ki válaszol csakis akkor, ha nagy esélyt lát az ismerkedés sikerére? Esetleg éppen azt szalasztjuk el, aki passzolna hozzánk, ha nagyon kevés embernek válaszolunk?

Noha a boldog családok sem mind egyformán boldogok, ahogy Tolsztoj állította, a boldog pároknak vannak közös vonásaik. Léteznek olyan szokások, amelyek mellett kitartanak, szabályok, amelyeket nem rúgnak fel – lehet persze, hogy azért, mert ez fakad belőlük, és nem azért, mert tudatosan törekszenek rá... De ha valaki tudatosítja ezeket a dolgokat, az sem árthat – megelőzheti a kapcsolat ellaposodását, unalomba fulladását, illetve elmérgesedését.

Egy kapcsolat befejezése legalább annyi zavaros érzelmet hozhat a felszínre, mint amennyi kérdést vet fel az intellektualitás síkján. Van, aki szinte megkönnyebbülésként éli meg a lezárást és máris megy tovább, még másnak hónapok, vagy akár évek kellenek ahhoz, hogy összeszedje magát a veszteségből. Milyen szempontokat vegyünk figyelembe abban az esetben, ha dönteni kívánunk erről a kérdésről?

A komoly társkeresésben nem az az igazán nehéz, hogy számunkra vonzó embert találjunk, és átéljünk egy-egy forró kalandot, hanem az, hogy olyan társra bukkanjunk, aki mellett éveket, évtizedeket tudunk leélni boldogan.

Az első randik sokszor kínosak: ha nincs miről beszélgetni, ha az egyik fél túl sokat beszél, ha a másik csak hallgat, ha a téma, amiről egyikük hosszasan monologizál, a másiknak dögunalmas, ha csak mi teszünk fel kérdéseket, tőlünk nem kérdeznek semmit, vagy ha kellemetlen, személyeskedő kérdéseket kapunk... Hogyan lehet gördülékenyebbé tenni egy első találkozást?

Egy jó kapcsolat soha nem alapulhat zsaroláson, ha még idejében észrevesszük, hogy mi ezt műveljük, vagy velünk művelik ezt, akkor van mód a menekülésre, vagy megpróbálunk változtatni, vagy szakítunk, és legközelebb igyekezzük jobban csinálni... De sok pár észre se veszi, hogy milyen mechanizmusok alakulnak ki már a kapcsolat elején, vagy a szerelem kedvéért engedményeket tesz, és ezzel olyan sínre engedi az együttélést, amiről többé letérni nem lehet, legfeljebb kisiklani.

Elmúlt a Valentin-nap, és nem kaptál még egy üzenetet sem a kedvesedtől? Vagy te nem küldtél, és ezért utólag szemrehányásban volt részed? Meggyőződésed, hogy az ilyen össznépi köszöntés csak üzleti érdekeket szolgál, ezért nem vagy hajlandó részt venni benne? Annyi biztos, hogy nem a Valentin-napi köszöntéseken vagy azok elmaradásán fog múlni egyetlen kapcsolat minősége sem, de az fontos, hogy el tudjuk fogadni, mit szeretne és mit nem szeretne a partnerünk.

A Valentin nap megosztja az embereket, ahány párt érint, azok annyiféleképpen állhatnak a kérdéshez, fontos, hogy tiszteletben tartsuk a különböző motivációkat, hajtóerőket.

Mikor beleszeretünk valakibe, első körben általában a róla szőtt fantáziánkba szeretünk bele – ez legfeljebb akkor nincs így, ha az illetőt már nagyon régen ismerjük, és csak hosszas barátság után jön meg a szerelem. Akkor már eleget tudunk róla ahhoz, hogy ne egy ábrándképet hajkurásszunk. De a megismerkedés után nem sokkal bekövetkező rajongás a saját képzeletünkből táplálkozik elsősorban, nem a valóságból.

Van-e helye még a lassúságnak ebben a világban, ahol profilképek alapján hozunk másodpernyi döntéseket? De hogyan lehetne expressz módon tartós kapcsolatot építeni, és lassú ismerkedés nélkül tudni valakiről, hogy illik-e hozzánk?

Nem csak a férfiaknak számít, hogy mennyire néznek ki jól a nők, a lányok választásai szempontjai között is előkelő helyen szerepel a jóképűség. De szerencsére nem kell szívdöglesztőnek lenni ahhoz, hogy partnert találjunk, elég csak átlagosan csinosnak. És ezért sokkal könnyebb tenni, mint a kirívó szépségért.

Szakértők egyetértenek abban, hogy az elmúlt évek során újra trendivé vált az internetes társkeresés. Néhány évvel ezelőtt sokan nem merték bevallani még szűkebb baráti vagy családi körükben sem, hogy interneten keresnek vagy találtak párt. Mára a helyzet gyökeresen megváltozott és amint látni fogjuk, leginkább a Tindernek köszönhetően.

A randizásban az egyik legnagyobb csapda, hogy noha elvileg azért kezdünk bele, hogy egy bizonyos embert találjunk, azért valahol ott van bennünk, hogy mindenki másnak is tetszeni akarunk. Legalábbis a többségnek. Még attól is rosszul eshet, ha mi nem tetszünk neki, aki egyébként nekünk se tetszik, és akivel semmit nem akarunk kezdeni: így aztán rombolhatja az önbizalmunkat minden negatív vagy éppenséggel csak közömbös visszajelzés is.

Mitől lesz sikeres egy párkapcsolat? Robert Epstein szerint hét pontba sűríthető, ami igazán fontos, de lehet, hogy ebből két pont megvalósulása is elég. Vajon melyik az a két pont, és egyetértünk-e azzal, hogy ezek a legalapvetőbbek?