Párkeresés

Gyakori női vélemény: a férfi dolga, hogy kezdeményezzen egy kapcsolatot. Nehogy már ezt is nekem kelljen csinálni! Nem is tudnék felnézni egy olyan pasira, akivel a kapcsolatot nekem kellett kezdeményezni. Vajon igazuk van ezeknek a nőknek? Kezdeményezhet egy nő?

Mit is jelent az, hogy kedvelünk valakit? Legegyszerűbben arról ismerjük meg a kedvelést, ha az adott ember mellett lazán, felszabadultan tudunk viselkedni, mert olyan kellemes társaság. Még csak arra sincs szükség, hogy folyamatosan beszélgessünk vele, ez a kényszer sincs jelen. És vajon miért van annyira kevés ember, akire ez igaz?

Szinte mindenki várja a Nagy Ő-t. Azt, aki elhozza a boldogságot, aki mellett soha többé nem lesz magányos. Csakhogy a társkeresés időszakában néha egészen reménytelennek látszik, hogy valaha is megtaláljuk.

Vannak olyan férfiak, akik valamiért nem tudják felkelteni a nők tartós figyelmét, pedig minden megvan bennük, amit a nők elméletben értékelnek: kedvesek, jólelkűek, hűségesek, szolgálatkészek, kenyérre lehet őket kenni. Akkor mi a baj velük? Miért nem futnak utánuk a nők?

Sok olyan társkeresővel találkozom, akik azt állítják, hogy ők már mindent megpróbáltak, de nem találtak társat. Remek kifogásokat hallottam már arra, hogy miért nem lehet párra találni. Akik ezt mondják, szentül meg vannak győződve az igazukról. Szerintem ezek csak kifogások, hogy megússzák a társkeresés nehéz munkáját.

Legyen szó szerelemről vagy kalandról, hosszú vagy rövid távról, az első csók mindenképpen elsődleges fontosságú, olyan határátlépés, ami meghatározó a történések további alakulására nézve. Ha jól sikerül, akkor nagyon messzire juthatunk, ha viszont rossz élmény, akkor abban a pár pillanatban el is dőlhet, hogy nem lesz folytatás. De ahhoz képest, hogy ez ennyire fontos, meglehetősen nehéz lenne meghatározni, hogy mitől is jó egy csók.

A kérdés az, hogy melyik fajta szerelem. A szenvedélyes szerelem időszaka? Vagy a mély elköteleződéssel járó társszerelem? A tapasztalataink azt mondják, hogy a szenvedélyes, őrült szerelem egy idő után csökken, és átadja a helyét egy mélyebb, tartósabb szerelemnek. A jó hír az, hogy ez utóbbi életünk végéig is tarthat.

Sok szerelem azzal kezdődik, hogy valaki iránt erős vonzalmat érzünk és emiatt teljesen másnak látjuk az illetőt, mint amilyen. Nem minden szerelem ilyen: mikor a romantikus érzelmeket barátság előzi meg, akkor ez a fázis csak a mélyebb megismerés után következik be, ezért nem abból fakad, hogy nem ismerjük a másikat és a fantáziáinkat vetítjük rá, hanem éppen abból, hogy ismerjük. De honnan tudjuk, hogy crash vagy szerelem, amit érzünk?

Van néhány alapinformáció, amivel érdemes tisztában lenni, mielőtt belevágsz a randizásba. Sajnos a társkeresésről semmit nem tanítanak nekünk az iskolában, és mindenki azt hiszi, hogy ez úgyis megy zsigerből. Sok hónapnyi kínlódástól megkímélheted magadat, ha tisztában vagy néhány fontos dologgal.

Első randin ebédelni vagy vacsorázni, ha tényleg életünkben először látjuk egymást, általában nem jó ötlet. De ha már muszáj, akkor inkább legyen ebéd, viszont akkor is felmerül a kérdés, hogy ki fogja fizetni a számlát?

A kifejezést a randitrendek meghatározói a filmes univerzumtól kölcsönözték: gyakorlatilag bárki jelentkezhet egy szereplőválogatásra és többeket meghallgatnak, ez az Open casting. Hogyan lehet ezt értelmezni a társkeresés kapcsán? Gyakorlatilag arról van szó, hogy aki ezt a módszert választja, az nem ragaszkodik egyetlen típusú randipartnerhez, kilép a komfortzónájából, és másféle emberekkel is hajlandó találkozni, mint addig. Magyarul: nem bánja, ha valaki nem a zsánere, nem olyan típus, mint az eddigi partnerei, hanem máshonnan érkezik.

Bár ma már Dunát lehet rekeszteni a párkapcsolatokról szóló könyvekkel, még mindig makacsul tartja magát néhány tévhit, amit sajnos nagyon sokan elhisznek. És ezzel tönkre is teszik a szépen induló párkapcsolatukat.

Sokan gondolják úgy, hogy bizonyos ékszereknek túlságosan nagy a szimbolikus jelentőségük ahhoz, hogy egy kapcsolat befejeztével az ember még viselje őket, főleg, ha kifejezetten az elköteleződésre emlékeztetnek (eljegyzési vagy jegygyűrű), mások viszont ragaszkodnak a kedvenc ékszereikhez attól függetlenül is, hogy az, akitől kapták, milyen szerepet töltött be az életükben. Mindenesetre nem árt tisztában lenni azzal, hogy egy új partnernek lehetnek negatív érzései a múlthoz kapcsolódó ékszereket vagy egyéb tárgyakat illetően.

A társkeresés folyamata frusztráló, tele van fájdalmas élményekkel: visszautasítással, szorongással, félelemmel. Sokan emiatt néhány online randi után feladják a társkeresést, mert azt gondolják, ez nem nekik való. Abba nem gondolnak bele, hogy ezzel gyakorlatilag azt adják fel, hogy belátható időn belül társat találjanak. Ha a feladást fontolgatod, legalább még ezt a cikket olvasd el!

Végre itt a vakáció és akik a legutóbbi nyár óta ismerkedtek össze, talán most utaznak el először kettesben több mint 2-3 napra. Ez mindenképpen nagy kihívás, főleg, ha egyébként még otthon sem töltöttek sok időt együtt, nem szoktak huzamosabb ideig egy légtérben lenni. Mivel rengeteg minden félresikerülhet egy nyaraláson, érdemes előre készülni, lélekben is.

A legtöbb embernek eszébe se jut, hogy amikor sorozatosan ugyanolyan típusú párt választ, akkor bizony a megdolgozatlan gyerekkori sérülései irányítják. Vagy amikor féltékeny a párjára, akkor a társa elvesztésétől való félelme a benne élő kicsiny gyermek riadalma, és a megoldásokat nem a párjától kellene várnia.

Nem egyszerű véleményt formálni a nyilvános csókolózásról és egyéb, vonzalmunkat megjelenítő jelenetekről, hiszen nem mindegy, milyen a kulturális hátterünk, a nyilvános egymásnak esés milyen intenzitású, hol kerül rá sor, ismerjük-e a résztvevőket, illetve mások csinálják vagy mi magunk.

Egészen elkeserítő, amikor végre találtál magadnak egy normális párt, és azt tapasztalod, hogy a kapcsolatban ismét megjelenik a vita és a veszekedés. Joggal félsz attól, hogy ismét tönkremegy a párkapcsolatod. Mutatunk néhány szempontot, ami segít mindezt elkerülni.

Autó nélkül tényleg nem lehet "csajozni"? Vagy ez csak az amerikai filmekben van így? Mi jellemző a budapesti férfiakra, és mi a nőkre, ha társkereséről és közlekedésről van szó?

Sokan nem értik, miért hagyja faképnél őket a randipartnerük az első néhány találkozó után. Nos, mutatok néhány valódi okot.

Vannak olyan helyzetek, amelyekre egy racionálisan gondolkodó ember azt mondaná: na, innen szép győzni. Például 70 év felett társat találni. Van, akinek még ez is sikerül. És nem azért, mert valami isteni csoda történt vele, hanem mert olyan a személyisége, erős a kitartása, kellően rugalmas. Egy igazi, fantasztikus sikersztorit szeretnék elmesélni neked, hogy lásd, soha nem lehetetlen társat találni.

Az újdonság varázsa és az érzés, hogy most végre ránk talált a szerelem, könnyen vezethet ahhoz, hogy hanyagolni kezdjük a barátainkat. Amint megtaláltuk az „igazit”, vagy aki tartósabban is annak tűnik, már minden másodpercet vele akarunk tölteni és nem marad időnk azokra, akiktől annyit kaptunk…

A népi bölcsesség szerint nem párt találni nehéz, hanem megtartani. Lehet, hogy hónapok, évek óta keresed a társad, ám nagy bajban leszel, ha olyan tulajdonságaid, szokásaid vannak, amelyek miatt még a legesélyesebb partner is kiábrándul belőled.

Az első benyomás általában teljesen véletlenszerű, és sok esetben ki vagyunk szolgáltatva a pillanat szeszélyének. Ugyanakkor az online ismerkedésre az a szokatlanság is jellemző, hogy nem egy, hanem rögtön két első benyomásnyi lehetőséget is kapunk.

Sok társkeresőtől hallom, hogy különösen a nyár nehéz számukra: mindenki párosával andalog a balzsamos estéken, a barátaik nyaralnak, ők pedig itthon kókadoznak a négy fal között, mert nincs kivel programot csinálni. Pedig a nyár a társkeresők legjobb barátja! Ez az időszak a legalkalmasabb arra, hogy új barátokat, új társat találjunk.

Mindannyian arra vágyunk, hogy kiválasztottak legyünk. Ezért olyan könnyű kétségbeesni már attól is, ha gyerekként nem akarnak velünk barátkozni, vagy ha már mindenki jár valakivel (vagy ezt hisszük), és mi még mindig petrezselymet árulunk. De nem lenne jobb inkább a saját kezedbe venni az irányítást?

Sajnos sok olyan társkereső van, akinek a diszfunkcionális családja megkeseríti az életét, és ez nehezíti a társkeresését is. Nem elég, hogy a családi nehézségek szomorúvá, frusztrálttá teszik az illetőt, de meg kell küzdenie azzal a problémával is: mindezt hogyan mondjam el az első randikon egy vadidegen embernek?

Jó módszer lehet-e ismerkedésnél valami jelképes meglepetéssel elnyerni a másik fél rokonszenvét? Ha igen, akkor csak a férfiak vihetnek ajándékot, vagy ma már a nőkre sem fognak furcsán nézni, ha egy üveg borral jelennek meg az első randin? Van-e erre egyáltalán bármiféle szabály?

Amikor beleszeretsz egy kollégádba, netán a főnöködbe, lehet, hogy nem csak a szívedet kockáztatod, hanem az állásodba is kerülhet. Előfordulhat, hogy a kollégáid rossz szemmel néznek majd rád, szakítás esetén pedig nap, mint nap látnod kell majd az exedet. Vajon megéri kockáztatni?

Ma is meglehetősen népszerű elképzelés, hogy ha elköteleződünk egy kapcsolatban, és mondjuk már odáig jutottunk, hogy házasságot is kötöttünk, akkor kvázi meg kell halnunk egyéniségként, hogy párként szülessünk újjá. De miért olyan káros ez az elgondolás?