Párkeresés

Jó lenne ezt elhinni, ugye? Ha kételkedsz benne, hogy te is sikerrel találhatsz társat az online randifelületeken, mutatok néhány okot, ami reménnyel tölthet el.

Sajnos sokan azt gondolják, hogy a társkeresés csak annyi, hogy felteszek magamról az online társkeresőre egy-két képet, egy idézetet, és már kezdődhet is a randizás. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy akik felkészületlenül vágnak bele a társkeresésbe, nagyon hamar csalódnak, és feladják az egészet.

Vajon egy tartós kapcsolatban érzelem vagy döntés kérdése-e, hogy szeretjük a partnerünket? Általában azt szokás mondani, hogy a kapcsolatok szerelmi mámorral, rajongással kezdődnek, de ennek az állapotnak szükségképpen el kell múlnia és átalakulnia tartós szeretetté. De mikor működhet ez?

Mire vágyik egy nő? Jó lenne tudni, ugye? A válasz valójában pofonegyszerű, és minden férfi képes arra, hogy megadja a nőnek. De mi a helyzet a férfiakkal?

Egy kapcsolat elején kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy fontos döntéseket kell hoznunk. Például, ha valamilyen külső körülmény akadályoz meg abban, hogy komolyan összejöjjünk azzal, aki fontossá vált számunkra, és adott pillanatban úgy érezzük, hogy gyakorlatilag bármilyen áldozatot meghoznánk annak érdekében, hogy vele lehessünk, dönthetünk hirtelen és a másik megkérdezése nélkül úgy, hogy ez később se nekünk, se a társunknak nem hoz hosszú távon boldogságot.

A társkeresés során könnyen megtörténhet, hogy elkezdődik egy kapcsolat, majd a partnerünk meggondolja magát, és azt mondja, mégsem szeretné folytatni velünk az ismerkedést. Lehet, hogy nem tartott sokáig a kapcsolat, mégis fájdalmasan érint minket. Hogyan lehet ezen minél előbb túltenni magunkat?

Ki ne ismerné azt a helyzetet, hogy ő ugyan nagyon szeretne valakivel lenni, de az a valaki vagy nem akar vagy nem tud vele kapcsolatot kialakítani? Ilyenkor választhatjuk azt, hogy messziről és reménytelenül sóhajtozunk az illető után, meg azt is, hogy megpróbáljuk magunkat úgy kondicionálni, hogy lehetőleg minél hamarabb eltávolodjunk tőle érzelmileg. De hogyan lehet elfelejteni egy ilyen szerelmet?

Az önértékelésünk alapvetően meghatározza, hogy milyen társat választunk. Közkeletű tévedés, hogy a sikeres, gyönyörű, jómodú társkeresők előnyben vannak a többiekkel szemben. A dolog nem a fentieken múlik, hanem azon, hogy mennyire vagyunk tisztában a saját értékeinkkel, és mennyire vagyunk képesek „eladni” magunkat. Eladni pedig csak az képes magát, aki tudja, hogy ő „értékes áru”. Vagyis helyén van az önbecsülése.

Míg az Open casting esetén a társkeresés során nem ragaszkodunk mindig ugyanazokhoz a paraméterekhez akár kinézet akár lelki tulajdonságok terén, hanem nyitottak vagyunk olyan emberekre is, akik a zsánerünktől eltérőek, addig a Dating déjà vu pont ennek az ellentéte: ilyenkor azt tapasztaljuk, hogy a partnereink mind lelkileg, mind fizikailag eléggé hasonlítanak egymásra és a problémák sem ismeretlenek.

Társat találni néha rendkívül frusztráló: béna randik, félbemaradt levelezések, visszautasítások. Még a lelkileg legegészségesebb embert is megviselik ezek a kudarcok. Mégis van néhány dolog, amellyel felvértezheted magadat.

Az, hogy létezik erős vonzalom első látásra, nem kétséges, mindannyian megtapasztaljuk előbb-utóbb és életünk során többször is. Ha az erős vonzalom egyoldalú, még akkor is lehet belőle szerelem, csak reménytelen lesz és rengeteg szenvedéssel fog járni. De a legtöbb ilyen villámcsapásszerű élménynek nincs folytatása, hogy miért?

Amikor a társkeresés hosszú, nehéz időszaka után elkezdődik egy kapcsolat, szeretnénk tudni, hogy működni fog-e a dolog közöttünk. De vajon mik a jelei annak, hogy épp egy jól működő párkapcsolatba kezdtünk? Tudhatjuk előre, hogy hosszú távon együtt maradunk?

Az életben semmi sem tartogat annyi bizonytalanságot, mint az általunk vágyott nem iránti kíváncsiság, a keresés, a reménytelen rajongás vagy éppen valaki másnak a rajongása irántunk, amitől szabadulni szeretnénk, a beleszeretés, az érzés, hogy mégsem szerelem, amit érzünk, és így tovább. De mit lehet tenni ezen félelmek leküzdése érdekében?

Naponta többször hallom ezt a kérdést a társkereső klienseimtől: mikor lesz már boldog párkapcsolatom? Miért van az, hogy más, aki se nem szebb, se nem okosabb nálam, évtizedek óta boldog párkapcsolatban él, én pedig sodródok egyik kapcsolatból a másikba? A válasz valójában igen egyszerű.

Noha azt, hogy a romantikus kapcsolatokban általában ki vall előbb szerelmet, meglehetősen nehéz kutatni, 2011-ben Joshua Ackerman és társai több felmérést is készítettek, amelyek célja az volt, hogy kiderítsék: valóban a férfiak vallanak-e előbb szerelmet, és ha igen, ez vajon miért történik.

Nincs olyan nap, hogy társkereső coachig keretében valaki ne tenné fel nekem ezt a kérdést: hol vannak a normális nők/férfiak? Nagyon nehéz erre őszintén felelni, mert kemény a válasz.

Nem volt az olyan rég, hogy Európában is a szülők döntötték el, mikor és kivel házasodjon össze a gyerekük. Elsősorban persze származás, vallási hovatartozás, vagyoni helyzet és társadalmi státusz alapján. Az érzelmek másodlagosak ilyenkor, hiszen a szerelem túlságosan irracionális dolog ahhoz, hogy egy komoly, életre szóló szövetséget alapozzunk rá. Sokkal jobb racionális döntést hozni, aztán a fiatalok majd összeszoknak, esetleg még egymásba is szeretnek. De hogyan működne ez napjaink modern világában?

Gyakori női vélemény: a férfi dolga, hogy kezdeményezzen egy kapcsolatot. Nehogy már ezt is nekem kelljen csinálni! Nem is tudnék felnézni egy olyan pasira, akivel a kapcsolatot nekem kellett kezdeményezni. Vajon igazuk van ezeknek a nőknek? Kezdeményezhet egy nő?

Mit is jelent az, hogy kedvelünk valakit? Legegyszerűbben arról ismerjük meg a kedvelést, ha az adott ember mellett lazán, felszabadultan tudunk viselkedni, mert olyan kellemes társaság. Még csak arra sincs szükség, hogy folyamatosan beszélgessünk vele, ez a kényszer sincs jelen. És vajon miért van annyira kevés ember, akire ez igaz?

Szinte mindenki várja a Nagy Ő-t. Azt, aki elhozza a boldogságot, aki mellett soha többé nem lesz magányos. Csakhogy a társkeresés időszakában néha egészen reménytelennek látszik, hogy valaha is megtaláljuk.

Vannak olyan férfiak, akik valamiért nem tudják felkelteni a nők tartós figyelmét, pedig minden megvan bennük, amit a nők elméletben értékelnek: kedvesek, jólelkűek, hűségesek, szolgálatkészek, kenyérre lehet őket kenni. Akkor mi a baj velük? Miért nem futnak utánuk a nők?

Sok olyan társkeresővel találkozom, akik azt állítják, hogy ők már mindent megpróbáltak, de nem találtak társat. Remek kifogásokat hallottam már arra, hogy miért nem lehet párra találni. Akik ezt mondják, szentül meg vannak győződve az igazukról. Szerintem ezek csak kifogások, hogy megússzák a társkeresés nehéz munkáját.

Legyen szó szerelemről vagy kalandról, hosszú vagy rövid távról, az első csók mindenképpen elsődleges fontosságú, olyan határátlépés, ami meghatározó a történések további alakulására nézve. Ha jól sikerül, akkor nagyon messzire juthatunk, ha viszont rossz élmény, akkor abban a pár pillanatban el is dőlhet, hogy nem lesz folytatás. De ahhoz képest, hogy ez ennyire fontos, meglehetősen nehéz lenne meghatározni, hogy mitől is jó egy csók.

A kérdés az, hogy melyik fajta szerelem. A szenvedélyes szerelem időszaka? Vagy a mély elköteleződéssel járó társszerelem? A tapasztalataink azt mondják, hogy a szenvedélyes, őrült szerelem egy idő után csökken, és átadja a helyét egy mélyebb, tartósabb szerelemnek. A jó hír az, hogy ez utóbbi életünk végéig is tarthat.

Sok szerelem azzal kezdődik, hogy valaki iránt erős vonzalmat érzünk és emiatt teljesen másnak látjuk az illetőt, mint amilyen. Nem minden szerelem ilyen: mikor a romantikus érzelmeket barátság előzi meg, akkor ez a fázis csak a mélyebb megismerés után következik be, ezért nem abból fakad, hogy nem ismerjük a másikat és a fantáziáinkat vetítjük rá, hanem éppen abból, hogy ismerjük. De honnan tudjuk, hogy crash vagy szerelem, amit érzünk?

Van néhány alapinformáció, amivel érdemes tisztában lenni, mielőtt belevágsz a randizásba. Sajnos a társkeresésről semmit nem tanítanak nekünk az iskolában, és mindenki azt hiszi, hogy ez úgyis megy zsigerből. Sok hónapnyi kínlódástól megkímélheted magadat, ha tisztában vagy néhány fontos dologgal.

Első randin ebédelni vagy vacsorázni, ha tényleg életünkben először látjuk egymást, általában nem jó ötlet. De ha már muszáj, akkor inkább legyen ebéd, viszont akkor is felmerül a kérdés, hogy ki fogja fizetni a számlát?

A kifejezést a randitrendek meghatározói a filmes univerzumtól kölcsönözték: gyakorlatilag bárki jelentkezhet egy szereplőválogatásra és többeket meghallgatnak, ez az Open casting. Hogyan lehet ezt értelmezni a társkeresés kapcsán? Gyakorlatilag arról van szó, hogy aki ezt a módszert választja, az nem ragaszkodik egyetlen típusú randipartnerhez, kilép a komfortzónájából, és másféle emberekkel is hajlandó találkozni, mint addig. Magyarul: nem bánja, ha valaki nem a zsánere, nem olyan típus, mint az eddigi partnerei, hanem máshonnan érkezik.

Bár ma már Dunát lehet rekeszteni a párkapcsolatokról szóló könyvekkel, még mindig makacsul tartja magát néhány tévhit, amit sajnos nagyon sokan elhisznek. És ezzel tönkre is teszik a szépen induló párkapcsolatukat.

Sokan gondolják úgy, hogy bizonyos ékszereknek túlságosan nagy a szimbolikus jelentőségük ahhoz, hogy egy kapcsolat befejeztével az ember még viselje őket, főleg, ha kifejezetten az elköteleződésre emlékeztetnek (eljegyzési vagy jegygyűrű), mások viszont ragaszkodnak a kedvenc ékszereikhez attól függetlenül is, hogy az, akitől kapták, milyen szerepet töltött be az életükben. Mindenesetre nem árt tisztában lenni azzal, hogy egy új partnernek lehetnek negatív érzései a múlthoz kapcsolódó ékszereket vagy egyéb tárgyakat illetően.