Párkeresés

A karanténok se változtattak azon a tényen, hogy az emberek flörtölnek és egymásba szeretnek a munkahelyük kapcsán. Vagyis még a kényszeres fizikai távolságtartás sem vette el az emberek kedvét attól, hogy kollégákkal folytassanak kapcsolatot, bármennyire is tisztában vannak az effajta románcok hátulütőivel.

Számtalan társkereső kliensem panaszkodik, hogy rendre a „barát zónában” találja magát. A pasik/nők csak haverkodnak velük, nekik mesélik el a legféltettebb titkaikat, de potenciális partnerként soha nem gondolnak rájuk. Miért van ez, és hogyan lehet kikeveredni ebből?

Rengeteg a szingli ember a világon. Az általános felfogás szerint egy férfinak nem kevés dolgot kell felmutatnia ahhoz, hogy a nők vonzónak találják. Aki például úgy érzi, hogy nem jut anyagilag egyről a kettőre, aki nem képes elköltözni a szüleitől, akinek nincs biztos munkahelye vagy bevételi forrása, aki nem érzi valakinek magát a saját környezetében, az rendkívül nehezen fog tartós kapcsolatot létesíteni.

A társkeresők többsége szeretne népszerűbb lenni a másik nem körében. Szeretné, ha felfigyelnének rá, ha vonzónak találnák. Sajnos a legtöbben azt hiszik, hogy ehhez szuper szexisnek, gyönyörűnek kell lenni, és a külsejüket kell csinosítani. A lényeg azonban itt is mélyebben rejlik.

Ha online randizásról esik szó, sokan azokra az appokra asszociálnak, amelyeken egyszerűen egy-egy profilkép és pár szó alapján kell eldönteni, hogy valaki tetszik-e vagy sem. A nagy szerelmet persze bárhol megismerheted, de ha már egy csomó időt belefektettél az online keresésbe, akkor érdemes jól is csinálnod.

Lehet, hogy te is voltál már reménytelenül szerelmes, vagy ismersz olyan embert, aki örökké csak epekedik valaki után, de ritkán van beteljesült kapcsolata. Ők általában pechesnek, szerencsétlennek érzik magukat, pedig ennél komolyabb mechanizmusok állnak a dolog mögött.

Csak azért, mert a hagyomány azt diktálja, hogy hosszú távú kapcsolatra törekedjünk, nekünk még lehetnek más terveink. Mert ha nem a megfelelő indokból köteleződünk el, akkor aztán minden lesz a kapcsolatunk, csak jó és boldogító nem. Milyen pocsék indokokból szoktak az emberek belemenni olyan elköteleződésekbe, akár házasságba, amelyekre valójában semmi szükségük?

A társkeresők többsége egyáltalán nincs tisztában azzal, hogy a sikeres társtalálásának saját maga a legfőbb akadálya. És nem arra gondolok, hogy csúnyácskák vagy buták lennének, hanem arra, hogy a társkeresésről, a szerelemről, saját magukról olyan negatív hiedelmek élnek a fejükben, amelyekről lehet, hogy nem is tudják, hogy ezekkel magukat szabotálják.

A nők nagy része arra szocializálódott, hogy inkább legyen tartózkodó, visszautasító, látsszon elérhetetlennek, még akkor is, ha nagy kedve lenne rávetni magát egy férfira. De mi a gond azzal, ha nehezen megközelíthető valaki, illetve azt a szerepet játssza, hogy őt szinte lehetetlen elcsábítani? Mit nyerhet ezzel és mit veszíthet?

Sokan kipróbálják az online randifelületeket, majd néhány szomorú tapasztalat után abba is hagyják az egészet. Pedig ennél jobb eszköz nincs arra, hogy társat találj, hiszen itt egy helyen több tízezer társat kereső emberrel ismerkedhetsz meg. De csak akkor leszel sikeres, ha ismered ennek az eszköznek a használati szabályait.

Noha minden párkapcsolat egyedi, ahogy nincs két egyforma ember sem, léteznek olyan magatartásformák, amelyek egyetlen kapcsolatnak sem tesznek jót. Sőt, épp ellenkezőleg, inkább nagy károkat okoznak. A Fittkau & Maaß Intézet felmérése szerint van hét viselkedési minta, ami a leginkább elviselhetetlen.

Ha már hosszabb ideje egyedülálló vagy, bizonyára te is találkoztál olyan ismerőssel, rokonnal, kollégával, aki kíváncsian firtatta, hogy miért is vagy még mindig szingli. A bosszantó kérdezősködők kimondott kérdései mögött általában ott van néhány kimondatlan kérdés: mi a baj veled, miért nem kellesz senkinek? Vagy talán neked nem elég jó senki?

Sok, önmagát jó fiúnak, kedves pasinak tartó férfi panaszkodik arra, hogy a nőknek ő nem kell, mert mindenki a rosszfiúkra hajt. Vagyis ha neki nincsenek sikerei, az a nők hibája, az ő ízlésükön kéne változtatni. De mit értünk rosszfiú alatt és tényleg ők vonzzák-e az összes nőt?

Az online randizásról mindenkinek van véleménye. Vannak, akik nagyszerű eszköznek látják arra, hogy felgyorsítsák vele a társtalálás folyamatát. Mások viszont azt hangsúlyozzák, hogy ide csak a lúzerek jönnek, akik máshol nem találtak társat, és egyébként is itt mindenki hazudik. Akkor most hogy is van ez?

„Miért mindig olyat választok, akiért meg kell küzdenem?” – teszik fel a kérdést a klienseim. „Miért van az, hogy évek óta olyan embert szeretek, aki képtelen elköteleződni mellettem? Miért vagyok mindig reménytelenül szerelmes?”

Szinte közhelynek számít a filmekben, sorozatokban, hogy az emberek első randikon jóval többet isznak, mint amennyi még elfogadható lenne, azonban minden szempontból jobb, ha a randizást nem kötjük össze az alkoholizálással: józanul sokkal megbízhatóbban ítéljük meg az embereket és csak azokkal kezdünk valamibe, akiket tudatmódosító szerek nélkül is érdekesnek találunk.

Amikor nem online formában, hanem a való életben ismerkedünk, gyakran okoz nehézséget, hogyan adjuk a másik tudtára, hogy tetszik nekünk, ráadásul tegyük mindezt úgy, hogy ne tűnjünk nyomulósnak. Erre mutatok most néhány ötletet.

Ha megtetszik valaki az ismerkedés során, akkor mindent elkövetünk, hogy az első randin jó benyomást tegyünk rá. De vajon hogyan csináljuk? Mi az, ami tetszik a másiknak?

A pártalálási esélyeink elsősorban attól függenek, hogy mennyire vagyunk rugalmasak és mennyire értékeljük, ha végre találunk valakit, aki a legtöbb szempontból nekünk való. Csak amiatt, mert nem minden tökéletes és mert az a benyomásunk, hogy még rengeteg hal van a tengerben, ne dobjunk el egy kapcsolatot.

Amikor találkozol végre valakivel, aki megtetszik, és elkezdtek randizni, előbb-utóbb felmerül benned a kérdés: honnan tudhatom, hogy összeillünk-e vagy sem? Honnan tudhatom, hogy érdemes-e folytatni az ismerkedést, vagy sem? Van néhány szempont, amit érdemes ilyenkor figyelembe venni.

Ha egy párkapcsolatban úgy adódik, hogy összeveszünk valamin, akkor nem árt, ha tudjuk, mivel csökkenthetjük a konfliktus élét, illetve hogyan kerülhetjük el, hogy a veszekedések egyre gyakoribbakká és hevesebbekké váljanak.

Az online ismerkedés során a fényképünk mellett a regisztrációs lapunk adja rólunk az első benyomást. Ha ez igénytelen, semmitmondó vagy unalmas, a lehetséges partnerek már tovább is kattintanak. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy szánj időt a bemutatkozásod megírására, és figyelj arra, hogy az minél érdekesebb legyen!

Vannak bizonyos tulajdonságok, viselkedésminták, amelyeket szinte senki nem értékel egy lehetséges partnerben, vagyis ha ezek egyike-másika jellemző rád, akkor ne csodálkozz, ha nem jutsz egyről a kettőre. Nézzük, milyen alapvető viselkedésminták és jellembéli problémák okozzák a sikertelenséget!

Furcsán veszi ki magát, hogy egy online randifelületen arról értekezek, hogy vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes elkezdeni társat keresni. Pedig vannak olyan életszakaszok, amikor egyáltalán nem vagyunk alkalmasak arra, hogy belevágjunk egy új párkapcsolatba.

A társadalom még nem nőtt ki abból az attitűdből, hogy mindenkitől elvárja a házasságkötést és a gyerekvállalást, és problémát lásson abban, ha valaki nem ezen az úton halad vagy azért, mert nem úgy alakultak a dolgai, vagy mert nem is akarja ezt az utat. A házas vagy fix párkapcsolatban élő emberek pedig sokszor hajlamosak lekezelően bánni azokkal, akik nem tartoznak a csoportjukba. Sok házas úgy néz a szinglikre, mint örök gyerekekre, illetve olyan emberekre, akik nem voltak képesek felnőni. Itt lenne az ideje leszokni a béna sztereotípiák emlegetéséről és arról, hogy másodrendű emberekként kezeljük az egyedülállókat.

A netes társkereső egy szuper hatékony eszköz arra, hogy megsokszorozza a társtalálási esélyeidet. Persze nem csodaszer, és mint minden eszközt, ezt is érdemes megtanulni jól használni. Az online társkeresőzésnek is megvannak a maga trükkjei, fortélyai, amire a legtöbb társkereső csak hosszú hónapok alatt jön rá. Már ha nem adja fel korábban a sok kudarc és csalódás miatt, amit akár el is kerülhetett volna, ha egy kicsit utánanéz, hogyan érdemes ezt a szuper eszközt használni.

Minél hierarchikusabb egy társadalom és minél szigorúbb a kasztrendszer benne, annál nagyobb az esély rá, hogy a család, a barátok feljogosítva érzik magukat arra, hogy elszakítsák egymástól a szerelmeseket, ha társadalmi, vagyoni vagy kulturális szempontból nem felel meg az elvárásaiknak. Mi vezethet manapság külső szemlélőket arra, hogy megpróbálják szétszakítani a szerelmeseket vagy tönkretenni egy kapcsolatot?

Az emberek többsége azt gondolja, hogy a jó párkapcsolathoz az szükséges, hogy megtaláljuk az Igazit, akivel aztán életünk végéig boldogan élhetünk. Ez óriási tévedés! Hiába találok valakit, akivel valóban remekül együtt lehetne élni, ha nem vagyok elég érett személyiség, a legjobban induló párkapcsolatot is tönkre fogom tenni. Vagyis nem az a lényeg, hogy megtalálom-e az Igazit, hanem az, hogy én magam képes vagyok-e Igazivá válni.

Mikor csúcsformában kezdünk randizni, akkor sokkal valószínűbb, hogy a későbbiekben csalódást okozunk a partnerünknek, mint ha nem gyúrjuk ki magunkat illetve nem fogyunk le olyan vékonyra, amilyenek még sose voltunk. Ha valaki csakis azért jött össze velünk, mert bomba jól néztünk ki, az mindez ehhez képesti változást negatívnak fog tartani. És egész életünkben azért teperni, nehogy lecseréljenek, ha valami bajunk van, nem éppen az egészséges párkapcsolat jellemző velejárója.

Az első randi célja mindössze annyi, hogy eldöntsük közösen, hogy akarunk-e másodikat. Van azonban néhány hiba, amelyek közül elég akár csak egyet is elkövetni, és egészen biztos, hogy a partnerünk nem akar majd második randit!