Párkeresés

A mérgező kapcsolat nem biztos, hogy klasszikusan bántalmazó is, vagy nem olyan értelemben, hogy az egyik fél az agresszor, a másik az áldozat: lehetnek mindketten bántók és bántalmazottak egyaránt. Nézzük, melyek a leggyakoribb indokok, amelyek a mérgező kapcsolaton belül tartanak embereket?

Amikor társat keresünk, ez az egyik leglényegesebb kérdés: honnan tudhatom az ismerkedés során, hogy ő lesz a legjobb választás? Persze ahány ember, annyiféle Igazi létezik, mégis van néhány fontos szempont, amire érdemes figyelni a társkeresés során.

Nagy divat szapulni mindent, ami online történik és egy-egy profil mögé bújva az emberek sokkal több mindent engednek meg magunknak, mint ha szemtől szembe állnának valakivel. Mivel a kommentelés egyre kellemetlenebb, a normális hozzáállású emberek egyre kevesebbszer szólnak hozzá, ettől tűnik úgy, mintha trollokból sokkal több lenne, mint jól nevelt emberekből. Pedig nem, csak a trollok sokkal feltűnőbbek és kezdenek kiszorítani mindenki mást.

Szeretjük azt hinni, hogy amikor párt választunk, az egy nagyon is tudatos döntés eredménye: logikusan átgondoltuk, listát készítettünk a másik kívánt tulajdonságairól, csekkoltuk a másikat, és döntöttünk. A valóság valami egészen más! Az önállónak hitt döntéseink mögött a gyerekkorunk, a szüleink és a neveltetésünk tudattalan hatásai állnak. Vagyis amikor párt választunk, a tudatos és a tudattalan elemek egyaránt nagy szerepet játszanak a döntéseinkben.

Létezik az eltávolodásnak egy olyan fajtája is, amely lehet a szakítás előszobája, ugyanakkor az is elképzelhető, hogy éppenséggel megerősíti a kapcsolatot. Nagyon nem mindegy, milyen előzmények után kerül sor a szünetre, és ki mit gondol annak szükségességéről, illetve a pár tagjai földrajzilag közel maradnak-e egymáshoz, és miben egyeznek meg arra nézvést, hogy a kizárólagosságot fenntartják-e a szünet alatt vagy sem.

Szeretőnek lenni pocsék dolog: magányos ünnepeket, lopott órákat, titkokat és hazugságokat jelent. Örökös ingázást a remény és a reménytelenség között. Ha valaki szeretővé válik, évekig hitegetheti magát azzal, hogy a párja majd otthagyja végre azt a házsártos házastársát, és végre őt választja mindenestül. Mindez nagyon sok fájdalommal jár, sokan mégis évekig beleragadnak egy ilyen nehéz viszonyba. De vajon miért?

Szakítani sose kellemes, se annak, aki szakít, se annak, akivel közlik, hogy vége. Arra valószínűleg mindenkinek van ötlete, ő hogyan szakítana bizonyos fajta kapcsolatokban, de arra már kevésbé gondolunk, hogy mit preferálnánk mi magunk, ha egy partnerről tudnánk, hogy szakítani akar velünk. Ha muszáj átesnünk rajta, mi fájna legkevésbé? És mi legjobban? Nézzük a modern szakítás leggyakoribb változatait.

Bár már sokat enyhült a szinglik megítélése, azért még sokak fejében az van, hogy aki egyedülálló, az valahogy defektes. Biztos nem elég vonzó, kiállhatatlan a természete, ezért nem kelt el még a társkereső piacon. Nagyon sok egyedülálló is ugyanezt gondolja saját magáról. Hogy is van ez?

A flört nem jogosít fel arra, hogy valakire jogot formáljunk: sokan emiatt is kerülik inkább a munkahelyi románcokat. Amennyire természetes közege az ilyen közösség az ismerkedésnek, olyan veszélyes is, hiszen jóval nagyobb a tétje, mint egy olyan flörtölésnek, amelyben mondjuk online veszünk részt és amelynek nincs közönsége.

Amikor egy első randin találkozol valakivel, néhány másodperc is elég ahhoz, hogy véleményt alkoss róla. A másik ugyanezt teszi veled. Éppen ezért nagyon fontos tudni, hogy mi az a néhány apró momentum, ami alapján mások véleményt alkotnak rólunk.

Úgy érzed, megfogtad az isten lábát, megtaláltad a tökéletes partnert. Aztán egyszer csak egyre ritkábban hív, egyre ritkábban ír, már nem válaszol olyan hamar, nem ér rá. Az indoklás? Nem sikerült beléd szeretnie. Ő megpróbálta, de nem sikerült. Mit lehet ezzel kezdeni? Semmit. El kell gyászolni a kapcsolatot, és tovább kell lépni, a visszautasítás elviselését és feldolgozását pedig létfontosságú megtanulnunk.

A társkeresők nagy része az Igazit keresi. Azt, akiről kislány korában álmodozott, akire felnézhet, akivel tökéletes boldogságban él majd. A társ legyen kedves, megértő, jóképű, humoros, intelligens, és legyen tökéletes az alakja. A lista nem tűnik teljesíthetetlennek, társkeresők ezrei bolyonganak mégis elveszetten, mert nem találják az egyetlen Igazit. Hol hibáznak?

Rengetegen gondolják, hogy az egyetlen „normális” út egy ember számára a házasság és a gyerekvállalás. Pedig léteznek olyanok, akik tényleg nem alkalmasak arra, hogy komolyan elköteleződjenek, és ezt is tudomásul kéne venni. Fogadjuk el, hogy nekik ez így jó, és ne próbáljuk rájuk erőltetni a saját értékrendünket.

Biztos te is tapasztaltad már, hogy tetszett valaki, de volt néhány olyan tulajdonsága, amitől a falra tudtál volna mászni. Ebben az esetben nehéz eldönteni, hogy belemenjünk-e a párkapcsolatba, és bízzunk-e abban, hogy majd csak megváltozik a kedvünkért, vagy hagyjuk az egészet, és keressünk tovább. Érdemes belemenni így egy párkapcsolatba?

Valószínűleg mindannyian ismerünk olyan párokat, akiknél feltűnő a korkülönbség, és talán mi is megütköztünk azon, hogy együtt látjuk őket. És persze kíváncsiak vagyunk: hogy működhet egy ilyen kapcsolat? Egyáltalán mi késztet valakit arra, hogy sokkal idősebb vagy sokkal fiatalabb partnert válasszon?

Társkeresőnek lenni egyáltalán nem könnyű. Érzelmek egész hullámvasútján mész keresztül minden egyes ismerkedés során: remény, öröm, kijózanodás, csalódottság, kétségbeesés, magány. Ember legyen a talpán, aki képes felállni minden egyes kudarcos randi után, és újra folytatni az ismerkedést!

Sokszor hangzik el a közmondás: az ellentétek vonzzák egymást. De mi ennek az értelme? A világunk polarizálódásával egyre élesebbek az ellentétek emberek között, és ez egyre nehezebbé teszi a pártalálást is. Ebben az esetben csak azt tehetjük, hogy tudatosan próbálunk ellenállni az ellentét szításának, és nyitottak maradunk. De a számunkra fontos kérdésekben nem érdemes engednünk, főleg, ha tartós kapcsolatra vágyunk.

Gyakori történetnek számít, hogy együtt élő partnerek teljesen természetesnek veszik, hogy belenézhetnek egymás telefonjába vagy úgy kezelhetik a párjuk számítógépét, mintha a sajátjuk lenne. A kutakodási mánia a nyílt és hatékony kommunikáció ellentéte. Nem vezet semmi jóra, nem teszi működőképessé a kapcsolatot, csak egyre mélyebb gödörbe taszítja.

A legtöbb introvertált azt gondolja, hogy a személyiségtípusa óriási hátrányt jelent a randizások során. Hiszen ő soha nem lesz a társaság középpontja, lassan nyílik meg mások előtt, és legszívesebben egy sarokban üldögélne könyvvel a kezében. Hogyan válhat mégis előnnyé mindez az ismerkedések során?

Nagyon sok szingli hatalmas erőket fektet abba, hogy megtalálja a társát, mégsem talál senkit. És nem azért, mert előnytelen a külsejük, hanem mert olyan durva, téves hiedelmek vannak a fejükben a párkapcsolatról, társkeresésről, amelyek teljesen meg is gátolhatják, hogy tartós kapcsolatuk legyen.

Legyen szó párkapcsolatról, szülő-gyerek, főnök-beosztott viszonylatról, vagy barátságról, mindenütt ott vannak az érzelmi zsarolók és potenciális áldozataik. Minél közelebb áll hozzánk valaki érzelmileg, minél jobban szeretjük az illetőt, annál könnyebben válunk áldozatokká. De mit tehetünk annak érdekében, hogy kilépjünk a zsarolás ördögi köréből?

A legtöbb társkeresőnek egészen határozott elképzelése van arról, hogy kit keres. Aztán amikor döntésre kerül a sor, mégis egészen más valaki mellett teszi le a voksát. Hogy miért nem ragaszkodik a racionális elképzeléseihez? Azért, mert a párválasztásnak van egy sor teljesen tudattalan motívuma is.

Nagyon sok szingli panaszkodik arra, hogy szülők, rokonok, ismerősök kellemetlen kérdésekkel bombázzák őket. Cikkünkben felsorolunk néhány érzékeny témát, amit a megszokott módon inkább nem kéne szóba hozni a fiatalabb generációnál.

Vannak, akik rendre olyan emberbe szeretnek bele, akiről gyorsan kiderül, hogy nagyon nehéz vele együtt élni, és a vele való kapcsolat rengeteg fájdalommal jár. Ki lehet ezt kerülni?

Egy párkapcsolatban sokan vágynak a teljes egybeolvadásra, de az egybeolvadás önfeladással jár, az önálló gondolkodás és döntési szabadság megszűnésével. Akkor is szeretnénk így beleolvadni a másik emberbe, ha közben fel kell adnunk mindent, ami megkülönböztet tőle? Vagy így már mégsem annyira csábító a gondolat? A Szerelemre tervezve c. minisorozat ezt a témát járja körül.

A köztudatban létezik néhány evidensnek tartott randizási szabály, amit a nők többsége megkérdőjelezhetetlennek tart. Ugyanakkor többnyire nem, hogy nem hasznosak, hanem egyenesen károsak, és még a legjobban induló kapcsolatot is tönkre teszik.

Gyakran hangzik el a vád szinglikkel kapcsolatban, hogy túl válogatósak, azért nincs partnerük. Biztos vannak olyanok, akikre ez igaz, de a kutatók szerint sokkal kevésbé vagyunk válogatósak, ha valódi partnerekről kell döntenünk, mint akkor, ha elméletben kell meghatároznunk, hogy mit tartunk elfogadhatónak és mit nem.

Lehet, hogy te is voltál már szerelmes valakibe, aki teljesen kiszámíthatatlan volt: nem jött, amikor megígérte, folyton lemondta a randikat, nem hívott vissza, és elbizonytalanító üzeneteket küldött. Te pedig lassan kezdtél beleőrülni, mert nem tudtad, hányadán is álltok, és egyre szerelmesebb voltál. De vajon miért?

Bármilyen szerelmesek vagyunk is, ne engedjük partnerünknek, hogy minden privát fiókunkhoz hozzáférése legyen, hanem maradjon meg a privát szféránk. Ha kezdettől ügyelünk a digitális függetlenségünkre, akkor sokkal kisebb lesz a valószínűsége, hogy komoly gondok akadnak majd szakításkor.

Amikor randizol valakivel, még nagyon keveset tudsz az illetőről, ráadásul egy jóképű/csinos idegenről a legjobbakat feltételezzük. Nem árt azonban résen lenni, mert a lelkileg sérültek, a személyiségzavarosok és a bántalmazók is ugyanott keresik a társukat, ahol te. A randizás során könnyen belefuthatsz egy bántalmazóba.