Hogyan mondjam el a kritikát?

Szakértői rovatunkban ezentúl Randi Andi life coach, a Randivonal által ajánlott Ezért vagy még egyedül című könyv szerzője  válaszol az olvasói kérdésekre.

Olvasónk kérdezi:

„Hogyan mondjam el, ha valami zavar a másikban? Még csak alakul a kapcsolat és nem akarom, ha emiatt vége lenne.”

Kedves Társkereső!

A leveledről egy Assisi Szent Ferenc idézet jutott az eszembe: „Uram, adj türelmet, hogy elfogadjam azt, amin nem tudok változtani, adj bátorságot, hogy megváltoztassam, amit meg lehet, és adj bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.” Ezen idézet szellemében válaszolok a kérdésedre.

Először is tehát tisztázni kellene magadban, hogy az, ami zavar a másikban, vajon változtatható-e vagy sem. Ha nem, vagy csak nehezen változtatható dologról van szó (ilyen például a testalkata, a beszédhibája, a végzettsége), akkor ahelyett, hogy őt macerálnád és csökkentenéd az önbecsülését és az önbizalmát, inkább magadban döntsd el, hogy el tudod-e így fogadni, vagy sem. Ha nem, akkor itt az ideje közölni vele, hogy nem egymásnak teremtett benneteket az ég, ha viszont igen, akkor nincs miről beszélni!

Ha a dolog változtatható, akkor minél hamarabb teszed szóvá, annál jobb. Még véletlenül se játszd a „Mi bajod? Semmi!” játékot: a legtöbb férfi (és nő) nem gondolatolvasó, így egyszerűbb, ha érthetően és világosan, a másikat nem sértve mondod el a problémádat. A közléshez használd az Én-nyelvet, tehát a saját érzelmeidről beszélj, ahelyett, hogy őt hibáztatnád. Nézzük is meg, hogy ez hogyan történik a gyakorlatban.

Te-nyelv, Én-nyelv

A Te-nyelv és az Én-nyelv között egy apró, de ugyancsak lényeges különbség van: az én-nyelv az én saját helyzetemről szól, míg a te-nyelv arról, hogy mit rontott el a másik.

Példák a Te-nyelvre:

• „Te ezt csináltad,

• „Te miattad van ez,

• „mert Te mindig...

• „Ha Te ezt vagy azt csinálnád végre...”

Ha megfigyeled, a fenti kommunikációs fordulatokban csak a másikról van szó. Támadás mindegyik mondat, amiből értő beszélgetés már nem nagyon lesz, hiszen a másik automatikusan beáll védekező pozícióba.

Te-nyelv tipikus fajtái:

• Kritizálás

• Hibáztatás

• Szidás

• Utasítás

• Számonkérés

Ellenben ha az Én-nyelvet használod, a következőképpen kommunikálod a gondokat:

Példák az Én-nyelvre:

• „Én úgy érzem, hogy...

• „Nekem ez így esett...

• „Amit tettél, az rám így hatott...

Tehát a kommunikáció során arra helyezzük a hangsúlyt hibáztatás helyett, hogy megértetjük a másikkal, hogy milyen következményei és hatásai voltak ránk nézve annak, amit mondott vagy tett.

Az én-nyelv használatának eredménye a kommunikációban: ha fontosak vagyunk a számára, bezárkózás és automatikus önvédelem helyett oda fog figyelni, megpróbálja megérteni a problémánkat és változtatni fog.

Üdvözlettel,

Randi Andi