* common.systemMessage *
Rendben
Mégsem
Írta: RandiBlog , dátum: jan 06, 2015 , rovat: Sikertörténetek | 0 komment
Az alábbi történetet Szilvia küldte. Ha Te is sikerrel jársz a társkeresésben a Randivonalon, ne felejtsd el megírni és elküldeni nekünk történetedet a sikersztori@randivonal.hu címre!
Már több mint fél éve regisztráltam fel a Randivonalra, és több fiúval váltottam üzenetet. Párral közülük találkoztam is, de hiába a szimpátia, ha nincs elég közös téma, közös érdeklődési kör, és nincs meg az az érzés, amit szerelemnek hívnak. Viszont elmondhatom, hogy köztük találtam egy nagyon jó barátot, most viszont inkább a szerelemről mesélnék.
Augusztus nyolcadika egy átlagos pénteki napnak indult. Tudtam, hogy találkozom Tomival, de már kezdtem belefáradni, hogy engem csak kudarcok érhetnek férfiak terén.
Kora este találkoztunk a Tímár utcánál, a Kopaszi gátra tartottunk, útközben néha nehézkesnek éreztem a beszélgetést, mivel előzetesen Facebookon is meséltünk már magunkról egymásnak, végül azonban egyre több mindenről tudtunk társalogni. Kiderült, hogy ironikus humorunktól a zenei ízlésünkön keresztül a sétatempónkig mindenben hasonlítunk, ráadásul mindketten állatbarátok vagyunk. Neki egy szürke szuka, nekem meg egy nagy vörös hím házimacskám van.
A tájékozódás nem az erősségünk, de egy óra alatt csak sikerült odaérnünk a célhelyszínre. Már besötétedett, mire a gátvéghez értünk, ahol jól lehetett hallani a közeli szórakozóhelyről kiszűrődő zenét. Itt beszéltem neki először a volt barátomról és ő nekem az exéről, és egyéb lelki dolgokról.
Azt mondta, mindig maradjak önmagam, hogy ő megbecsülne és őszintén tetszem neki. Aztán megölelt, ami olyan jól esett, mint korábban soha. Talán mert olyan őszinte volt az egész… Aztán óvatosan megpróbált megcsókolni és én hagytam, mert a szívem ezt diktálta.
A kapumig kísért és napokig boldog szerelmes sms-eket küldött. Egyik nap megbeszéltük, hogy vele és barátaival lemegyünk egy hétvégére a Velencei-tóhoz. Jól sikerült ez a nyaralás, a társaságával is rögtön megtaláltam a közös hangot, majd nem sokkal később családi ebédre hívott meg hozzájuk, ahol megismerhettem a családját, és a rokonsága egy részét.
Nagyon boldog vagyok, és remélem, ez a kapcsolat sokáig tart még.
Hálás vagyok a Randivonalnak! Köszönöm!