Randivonal Blog
Te is társat keresel?
A Randivonal Magyarország legnagyobb online társkereső oldala már 25 éve.
Belépés a Randivonalra:
„Régen voltunk szerelmesek… és fantasztikus érzés!”
Írta: RandiBlog , dátum: feb 24, 2016 , rovat: Sikertörténetek | 0 komment
Ismerjétek meg Krisztit és Szabit, a Randivonal újabb szerelmespárját. Krisztiék a Randivonalon ismerkedtek meg, és most első randijuk helyszínén, a Kopaszti-gáton fotóztuk őket, miközben megosztották velünk megismerkedésük történetét.
Akik még soha nem próbálták, azt mondják, nem lehet az interneten párt találni, mert ott csupán idióta pasik és felületes nők vannak. Ez nem igaz. Ott is EMBEREK vannak. Olyanok, akikkel a boltban, a fodrásznál, az orvosnál, a metrón találkozol. De hiába szimpatikus valaki, mégsem mondhatod neki az orvosi rendelőben, hogy "Figyelj, tetszel, nem ismerkedünk?" Mi van, ha felesége, férje, komoly kapcsolata van? Itt sokkal egyszerűbb. A Randivonalon tudod, hogy mindenki ismerkedni szeretne, ki ilyen, ki olyan szándékkal, de a lényeg, hogy ha itt teszed fel ugyanezt a kérdést, senki nem néz hülyének.
Én már 12 évvel ezelőtt a férjemet is a Randivonalon találtam, mindjárt az 1. nap, miután regisztráltam. Egyből egymásra találtunk, minden passzolt, 9 hónap múlva esküvő, rá egy év múlva lakás, gyerek, majd kistesó, minden, ami kell. De sajnos 10 év alatt megváltoztak a dolgok, és most már 2 éve külön élünk. Ekkor döntöttem úgy, hogy ami egyszer már bevált, azt érdemes lenne újra megpróbálni.
Regisztráltam ismét a társkeresőn, és amint aktív lett az adatlapom, azonnal jött egy levél, egy nagyon vonzó férfitól. Csak egy sort írt, de az olyan személyes, kedves volt, egy pillanat alatt megfogott. Aztán potyogtak a levelek a postaládába tízesével, de nekem csak azaz első járt az eszemben, Szabi. Persze elkezdtünk levelezni, miközben azért mások leveleire is válaszoltam. Aztán telefonszámot cseréltünk, de az első találkozásra csak 2 hét múlva került sor.
Hogy ne essek annak a csapdájába, hogy mindjárt leragadok az első lehetőségnél, ezalatt a két hét alatt volt pár randim, de nem fogott meg egyik partner sem, csak az az egy érdekelt.
Végre Szabival is megvolt az első randevú a Kopaszi-gáton, kellemes, romantikus körülmények közt. És minden előzetes megérzésem igazolásra talált. Bár nem borultunk egymás nyakába, hiszen mégiscsak először találkoztunk, annyira kellemes volt vele, jól elbeszélgettünk, és a végén már kéz a kézben sétálgattunk a Duna-parton. Másnap új randi következett, majd még sok másik követte, s azóta is együtt vagyunk, szerelemben, harmóniában.
Mindketten gyerekeket nevelünk korábbi házasságainkból. A gyerekeim imádják az új párom, ugyanúgy elvarázsolódtak tőle, mint én. A párom fia, már majdnem felnőtt, de remekül megértjük egymást. Külön élünk, az összeköltözés 5 főnél már nem olyan egyszerű, de talán egyszer majd ez is megoldódik valahogy. Addig is próbáljuk értékelni ezt a csodálatos második esélyt, amit az élet adott, de amiért mi is tettünk. Először is azzal, hogy mindketten regisztráltunk a Randivonalon.
És milyen véletlen, hogy pont itt, egy időben, és hogy pont Ő talált rám elsőnek. És vajon miből éreztem, hogy Ő lesz az igazi, pedig 50-60 levelet is kaptam, mielőtt először találkoztunk...?
Én azt gondolom, hogy mindenki megtalálhatja a tökéletesen hozzáillő párt, ha tisztában van vele, hogy mit szeretne, de ezzel együtt helyesen értékeli önmagát is. Tudnunk kell ki illik hozzánk, nem elcsábulni lehetetlen, életképtelen kapcsolatokért, nem szabad önmagunkat sem alábecsülni, sem túlértékelni. Ha reálisan látod magad és a világot, jól fogsz dönteni. Én tudtam milyen típusú ember az, aki engem boldoggá tud tenni, milyen külső és belső tulajdonságokkal kell bírjon, és (biztos szerencsém is volt) rendkívül hamar meg is találtam. És most boldogok vagyunk.
Mindketten nagyon rég éreztünk ilyet, régen voltunk szerelmesek. És FANTASZTIKUS érzés! Két gyerekkel, 40 fölött sem lehetetlen! Bízom benne, hogy előbb-utóbb mindenkinek sikerül. Én nagyon drukkolok!