Romantika a digitális korban – Mit keresnek ma a magyar társkeresők?

Ha Elizabeth Bennet ma élne, talán nem Pemberley-ben, hanem adatlapok mélyén találna rá az ő Mr. Darcyjára. Bridget Jones naplóírás helyett valószínűleg profilképeket görgetne szkeptikusan, míg Carrie Bradshaw minden bizonnyal egy maróan gúnyos publicisztikát pötyögne a laptopján arról, hogyan tűnhet el egy férfi az éterben három ígéretes üzenet után – kedvenc hősnőink megrökönyödve vennék tudomásul, hogy a szerelem bizony digitális lett. Új kutatás tárta fel, mit keresnek manapság a magyar társkeresők.

Az ismerkedés manapság algoritmusok, szűrők, vélt vagy valós fényképek között zajlik, egyvalami azonban nem változott. A vágy, hogy kapcsolódjunk valakihez, akivel megoszthatjuk a bánatunkat és az örömünket. Aki kíváncsi a bennünk élő gyerekre, dívára, anyára, feleségre és ezek igézően gazdag kombinációjára.

A Randivonal nem reprezentatív kutatása lehetőséget adott arra, hogy betekintsünk a magyar társkeresők világába. Több ezer válasz alapján a különböző generációk érzelmi térképének rendkívül izgalmas rajzát kapjuk meg, ami olykor ironikus, néha szívszorító, de közben nagyon is emberi.

Nézzük hát, mit mesélnek a számok – és mögöttük az emberek.

A második esély generációja

„Már nem szórakozni akarok. Társat keresek, akivel megoszthatom a hétköznapokat” – hangzik el újra és újra a válaszadók szavaiban. A 40+ korosztály dominanciája egyértelmű a társkeresőn: sokan már túl vannak házasságon, családalapításon, váláson (47%), vagy épp özvegységen. Számukra a társkeresés már nem romantikus játék, hanem az újrakezdés esélye.

A legtöbben városban élnek (51,6%), Budapestről közel 30%, míg kistelepülésről 17,5% regisztrált. Sokan már régóta – több mint 1-3 éve – aktívan használják a társkeresőt. A többség hosszú távú kapcsolatból (88,7%) vagy házasságból (69,1%) érkezik – ez már nem a tapogatózás ideje, a társkeresők tudják, hogy mit akarnak.

A „külső megfog, a belső megtart”

Az első benyomás még mindig számít. A külső megjelenés, az intelligencia, a humorérzék és a kommunikációs készség vezeti a fontossági listát. De a tartós kapcsolathoz ennél több kell: a személyiségbeli összhang, közös érdeklődés, családközpontúság és a hosszú távú célok kerülnek előtérbe a válaszok alapján.

A „külső megfog, a belső megtart” mondás sok válaszadó fejében ott motoszkál, de fontos különbség, hogy itt a kisugárzásra és a lelki kapcsolatra helyeződik a hangsúly – nem a kilókra és centikre.

A végzettség és az anyagi státusz nem szerepelt a legfontosabb kritériumok között, jóllehet a rendezett anyagi körülményeket alapvetően értékelik a társkeresők. Egyértelmű trendnek tűnik a válaszok alapján, hogy a közös nevetések, a hasonló értékrend, egymás támogatása, hasonló érdeklődés kulcsfontosságú a hosszú távú harmónia fenntartásában. Azok a válaszadók, akik a családot hangsúlyozták, gyakran keresnek olyan partnert, akivel közösen tervezhetnek egy jövőt.

A körülöttünk lévő világ változásainak tükrében tehát a mai párkapcsolati igények sokkal komplexebbek, mint valaha, és a személyiségbeli összhang vagy a közös életcélok felértékelődtek, igaz, a vonzó külső sosem fog kimenni a divatból.

Offline ismerkedés: retró romantika?

A kérdőívben kíváncsiak voltak arra is, hogy a társkeresők mennyi esélyt adtak az offline, vagyis a „való” világban történő ismerkedésnek. A válaszokból kiderült: 17% vett rész társkereső eseményen, közel 40% pedig próbálkozott az offline módszerekkel. A legtöbb személyes ismerkedés hétköznapi helyzetekből indult: munkahely, bolt, közlekedés, buli, rendezvény.

A szórakozóhelyeken szövődött románcokból többnyire alkalmi kapcsolatok születtek, a rendezvényeken, kulturális eseményeken történő találkozások ugyanakkor mélyebb kapcsolatokat eredményeztek. A magyarázat értelemszerűen a közös érdeklődés, de alapvetően kevés esély van arra, hogy ott fussunk össze Mr. Darcyval.

Mivel az ismerkedési kultúra folyamatos változásban van, a hagyományos ismerkedés egyre több nehézséggel jár, és ugyan rengeteg a felszínes érdeklődés és az elutasítás, az információk sokasága és a választás szabadsága az online térbe tereli az ismerkedni vágyókat.

A ghosting még mindig fájdalmas

A randit kizáró tényezők listáján tarol a dohányzás (85%), amit az ápolatlanság (75%) és az alacsony intelligencia (65%) követ.

A visszajelzések alapján a személyes higiénia, a jó kommunikáció és az intellektuális egyensúly alapvető elvárás.

A túlsúly, szenvedélybetegségek, trágár beszéd vagy párkapcsolatban élés is sokaknál kizáró ok.

Az online társkereséssel kapcsolatos negatív tapasztalatok megkerülhetetlen kérdés volt a kérdőívben, hiszen a válaszolók majdnem 80% számolt be legalább egy negatív online élményről. A leggyakoribb panaszok:

​- Ghosting: a másik fél minden magyarázat nélkül eltűnik.​

​- Hamis profilok: életkor, fotó, státusz elferdítése.

​- Anyagi csalások: klasszikus „katonás történetek”, gyermek betegsége stb.

Sokan említették még az elégtelen kommunikációt: gyakori, hogy a beszélgetés elhal, nincs válasz, az érdeklődés egyoldalú marad.

Szintén jellemző az álcázott motiváció, amikor a másik fél eleinte komoly kapcsolatot ígér, majd gyorsan kiderül, hogy csak alkalmi szexet keres.

Ahogy egy válaszoló írta: a ghosting és az azonnali szexuális elvárások a digitális ismerkedés „rákfenéje”.

Megosztó kérdésnek bizonyult a gyerekvállalás témája is, különösen azoknál, akiknek még nincsen vagy nem akarnak. A válaszadók 69,4%-ának van gyermeke. Közülük csupán 4,2% szeretne még, míg 84% nem tervez több gyermeket. A gyermek nélküli válaszadók 40%-a jelezte, hogy vállalna gyermeket, míg 34% nem szeretne, 27% pedig még nem tudja.

Az apaság-anyaság pozitív megélése magas (87%), de egyre többen vallják, hogy gyerek nélkül is teljes az életük.

A gyerekvállalás elmaradásának okai jellemzően a következők: életkor, termékenységi problémák, megfelelő partner hiánya, gazdasági nehézségek, környezeti félelmek.

Házasság: romantika vagy szerződés?

A házasságról szóló vélemények spektruma széles és sokrétű, sokszor a válaszok stílusa már önmagában árulkodó: ugyanúgy előfordul a szeretet, öröm vagy bizalom szó, mint az egyszer elég volt, jogügylet vagy házasság = kifosztás kifejezések. A generációk közötti felfogáskülönbség egyértelmű: az idősebb korosztály gyakrabban említi a hagyományokat, a családi értékrendet, a fiatalabb válaszadók között ugyanakkor nő az alternatív kapcsolati formák elfogadottsága.

A házasságot sokan továbbra is az elköteleződés és a biztonság szimbólumának tartják, míg mások inkább jogi formalitásként, vagy épp kiüresedett szokásként tekintenek rá.

Gyakori motívum az a gondolat, hogy a házasság „biztos hátteret” nyújt, különösen a gyermeknevelés és közös jövőépítés során. Ugyanakkor megjelennek kritikák is, miszerint „a papír nem boldogít”, a házasság már csak „üzleti szerződés”, „pénzügyi kockázat”.

A közösségi média csapdája

Érdekes kép rajzolódott ki a válaszokból arra a kérdésre, hogy az internet és a social media könnyebbé vagy nehezebbé teszi párkapcsolatok megtartását. Több mint 70% vélte úgy, hogy igen, és a pártalálás is nehezebbé vált, mint korábban. „Az emberek nem küzdenek már egymásért – csak kattintanak egy másikra.”

„A social media olyan, mint egy cukrászda: mindig jobbat akarsz, de sosem lakhatsz jól.”

 Két jellemző válasz abból a több mint 37%-ból, aki a túl sok ingerre panaszkodik. A válaszadók szerint a „bőség zavara”, az irreális elvárások, az elérhetőség kényszere és a vizuális túltelítettség mind torzítják a kapcsolatépítés alapjait, emiatt az emberek gyakran érzik magukat eldobhatónak, lecserélhetőnek.

Sokan (28,9%) panaszkodnak arra, hogy a munka, az üzenetek, az online jelenlét „sosem ér véget”, a figyelem megoszlik, a kapcsolatok elidegenednek. Visszatérő panasz, hogy a közösségi média „kamuprofiljai” és a „megkreált életek” torz képet adnak, ami irreális elvárásokat szül.

Nagyobbnak tartják az ismerkedők a megcsalás, elcsábulás esélyét is: Többen említik, hogy a „könnyű elérhetőség”, „régi exek újra feltűnése”, vagy a „túl sok szép nő és férfi” vizuális ingere könnyebben elcsábítja a partnereket.

A vágy és a remény állandó

Bár sokan nosztalgiával gondolnak a „régi szép időkre”, amikor a szerelem egy véletlen pillantásból vagy egy buszmegállós beszélgetésből született, az online ismerkedés valójában nem elvette a romantikát – csak új terepet adott neki.

A digitális platformok demokratizálták a szerelmet: ma már nem számít, hogy egy kis faluban élünk, vagy egy nagyvárosban, elváltunk vagy sosem voltunk házasok,

 introvertáltak vagyunk, vagy csupán túl elfoglaltak a klasszikus randizáshoz. Az online ismerkedés lehetőséget ad arra, hogy olyan emberekkel találkozzunk, akikkel az életben talán soha nem futnánk össze – mégis lehet, hogy pont ők illenek hozzánk leginkább.

Tény, hogy a digitális tér sokszor túlzsúfolt, zajos, sőt kiábrándító is lehet, a kapcsolódás lehetősége ugyanakkor ott él minden egyes profil mögött. Minden egyes kattintásban ott van a remény, hogy megismerünk valakit, hogy új fejezetet nyitunk. Hiszen a fotók, számok, jelzők mögött emberek vannak. Vágyakkal, kudarcokkal, reményekkel.

Mert a szerelem nem halt ki – csak csatlakozott a WiFi-re, és talán Jane Austen ma is tollat ragadna, hogy erről írjon egy regényt. Miután frissítette a profilját.