Női kezdeményezés címkével ellátott bejegyzések

A XIX. század végén még az volt a divat, hogy ha egy úri kisasszonynak tetszett egy fiatalember, akkor igyekezett célzottan pont az orra előtt elveszíteni a zsebkendőjét… Manapság hiába ejtenénk le akár egy csomag papírzsebkendőt is, nem sok fiatalember ugrana, hogy felvegye, de ha még ugrana is, akkor sem értené a célzást. Akkor mit alkalmazhatunk ma zsebkendő helyett, hogy ne legyen olyan direkt a közeledés?

Gyakori női vélemény: a férfi dolga, hogy kezdeményezzen egy kapcsolatot. Nehogy már ezt is nekem kelljen csinálni! Nem is tudnék felnézni egy olyan pasira, akivel a kapcsolatot nekem kellett kezdeményezni. Vajon igazuk van ezeknek a nőknek? Kezdeményezhet egy nő?

Bizonyos társadalmi szokásokat meghaladni iszonyú nehéz - még akkor is, ha állítólag ezek sokat lazultak. Az egyik ilyen bevett szokás, hogy a férfié a kezdeményezés privilégiuma és átka, attól függ, honnan nézzük. Mert kezdeményezni jó, ha nem nagyon félünk a visszautasítástól, de rossz, sőt, terhes, ha minden egyes kudarcot nehezen dolgozunk fel. Mivel évezredekig a férfiaké maradt a kezdeményezés joga (mondhatni, kötelessége), kivéve a fizetős szex esetében, ők elvileg könnyebben is viselik, ha visszapattannak. Persze nem mindegyikük viseli ezt olyan könnyen.

Amikor még csak gyerekcipőben járt a netes társkeresés, és a mobiltelefon a bunkóság jelének számított (komolyan, volt ilyen hősi és naiv időszak), de a fiatalok és a kevésbé fiatalok ugyanannyira küszködtek a társkereséssel, mint manapság, egy Amy Mandeville nevezetű nő...

Az évszázados hagyományok szerint a direkt és egyértelmű kezdeményezés privilégiuma, kockázata és terhe a férfiakat illeti. Akár komolyabb kapcsolatról, akár alkalmi ismerkedésről van szó, a fiúk, férfiak dolga megkérdezni a lányokat, nőket, hogy kérnek-e egy italt, elmennek-e velük vacsorázni, ők...