Verticordia szerző bejegyzései

Akár még egy olyan profilkép is hamis első benyomást kelthet rólunk, amelyen kifejezetten jól nézünk ki, hát még az olyanok, amelyeken pocsékul... Ha nem akarunk pusztán a véletlenre hagyatkozni, próbálkozzunk különféle képekkel, cserélgessük időnként őket, és figyeljünk arra, hogy ne egyforma hangulatúak legyenek.

Az első randi külön műfaj, főleg a netes társkeresésben: a hagyományos módon létrejött ismerkedésekkel ellentétben ez körülbelül olyan, mint egy állásinterjú, csak egy kicsit még rosszabb. De ha már jó pár kellemetlen első randink volt, akkor körülbelül kialakul bennünk, hogy mi az, amin szívesen változtatnánk, vagy, hogy mit szeretnénk látni a partnerünktől. Nos, mit szeretnének a férfiak?

A társadalmi nyomás meglehetősen erős tud lenni abban az irányban, hogy elhiggyük: akkor van velünk minden rendben, ha van állandó partnerünk. Különösen a család, a szülők folyamatos aggodalma mehet a fiatalok agyára: ahelyett, hogy állandó magyarázkodásra szorulnának, inkább kitalálnak egy barátot, barátnőt, és azzal etetik a népeket, hogy mennyire klassz párkapcsolatban élnek.

Bár a férfiaknak elméletben nincs kifogásuk az okos nők ellen, amikor hosszú távú partnert keresnek, nem szívesen választanak náluk jóval intelligensebb nőt. De nem csak ők állnak így a dologhoz: az okos nők se választanak szívesen náluk kevésbé intelligens férfit.

Azt hiszem, a legtöbb társkereső nő be tudna számolni olyan élményekről, amelyeknek az volt a lényege, hogy 3-4 randi után úgy dobták, hogy észre se vette… Mármint nem azonnal vette észre, hanem csak lassan esett le a tantusz. Persze nem állítom, hogy a sunnyogás a férfiak kiváltsága, a ghosting-nak nevezett jelenséget nők is művelik, de azért alapvetően a férfiak sajátossága az, hogy nem akarják kimondani: vége, és köszönik, ők ebből nem kérnek többet.

Az ismerkedni vágyók nagy része bizonytalan azt illetően, hogy kinek a feladata megtenni azt a bizonyos első lépést, amely szinte mindenkinek nehezére esik, legyen akár fiú, akár lány – kivéve persze, ha született hódító, és a gátlásokat csak hírből ismeri. Lehet, hogy már jó ideje szemezünk valakivel, de egyikünk se képes egy kicsit közelebb lépni a másikhoz, hogy elkezdhessünk beszélgetni.

Ha a partnerkeresés nem megy úgy, mint a karikacsapás, mindenféle ismerőseid, barátaid és főleg családtagjaid nagyszerű tippeket tudnak adni. Főleg, ha nekik éppen van partnerük, házasok, családosak, és így tovább. Vagyis egyáltalán nem érintettek az ügyben, esetleg már néhány évtizede nem is randiztak, mert nem volt rá szükségük. Általában a jószándék vezeti őket, segíteni akarnak, úgy érzik, ha megfogadnád a tanácsukat, minden egy csapásra megoldódna, vagy legalábbis nagyobb esélyed lenne rá, hogy megtaláld azt, akit keresel. Nézzük, milyen tippeket szokás adni:

Vajon mikor jár jobban egy nő? Ha azt gondolja, hogy a fiúk azért udvarolnak neki, mert komoly kapcsolatot akarnak, vagy, ha azt hiszi, hogy minden pasi csak le akarja fektetni? És melyik fiú sikeresebb: az, aki meg van róla győződve, hogy ha egy lány rámosolyog, akkor már hajlandó lenne többre is, vagy, ha kételkedik a saját vonzerejében, és kevesebbet képzel a mosoly mögé, vagy éppen az értékén kezeli?

Ha hosszú távú ÉS jól működő kapcsolatot szeretnénk, akkor nem elég szerelmesnek lenni, alapvetően bírni is kell egymást. Nem lehet büntetlenül cseszegetni a másikat se féltékenységgel, se házimunkával, se megalázó megjegyzésekkel... Ha a partnered mellett nem érzed úgy az idő nagy részében (mondjuk 6 órából 5-ben), hogy nyugodt vagy és kiegyensúlyozott, pozitív érzéseket táplálsz az irányában, akkor valószínűleg nem sokáig maradtok majd együtt - vagy együtt maradtok, de nem lesztek boldogok.

Az online társkeresés egyik nagy kihívása összepasszintani virtuális énünket a valóságossal, illetve hozzászokni a partner virtuális énje után valódi személyiségéhez...

Ha sok mindenben hátrányt is szenvednek a nők, azért egy dologban hatalmas az előnyük: sokkal szabadabban nyilváníthatnak érzelmeket, megengedhetik maguknak, hogy elérzékenyüljenek, sírjanak, hogy heves érzelmeket fejezzenek ki... Lehet, hogy a férfiak egyfajta lekezeléssel néznek a gyakori érzelemkitörésekre, de valójában hatalmas előnyt jelent, hogy nőként mindezeket nem kell magunkba fojtanunk.

Ha tudatosan keresünk tartós kapcsolatot, talán előbb rájövünk, mint mikor csak úgy belénk csap a villám, és váratlanul szeretünk bele valakibe: a nagy érzelmek és a szexuális izgalom nem elegendőek ahhoz, hogy életben tartsanak egy jegyességet, házasságot vagy együttélést. De akár még egy levelezést sem.

Ha az ember szingli, akkor könnyen kerülhet abba a helyzetbe, hogy nincs kivel nyaralnia, vagy akivel mehetne, az nem elég vonzó társaság. De miért ne vághatnánk bele egymagunk?

"Most miért nem ír? Eltelt két nap, és semmi... Biztosan nem ér rá. Vagy beteg. Nem fér hozzá az internethez. Na jó, ezt még én sem hiszem el... Inhüvelygyulladása van, és a hangja is elment, így telefonálni se tud. Elrabolták az ufók... Esetleg megsértődött. Valamit mondtam vagy tettem, amit nem kellett volna. Jaj, de hülye vagyok, megint elbaltáztam. Nem kellett volna lelkesednem. Jobban kellett volna lelkesednem. Az én hibám..."

Viszonylag új keletű szokás, hogy a párválasztás nehéz feladatában teljesen magunkra maradunk. A hagyományos társadalmakban ez elképzelhetetlen lett volna, sőt, ma is bőven akad olyan társadalom, amely egyenesen tiltja az egyénieskedést, és meggyőződéssel vallja, hogy a fiatalok alkalmatlanok...

Kell-e a dráma a szerelemhez? Mitagadás, szeretek sorozatokat nézni. És kicsit se bánom, ha van benne szerelmi szál is, sőt, engem nem zavar, ha elsősorban szerelmi szálakból áll a cselekmény, noha a társadalomrajz sem elhanyagolható… Jó, ha egy sorozatban mindenből van egy kicsi… És persze ahhoz, hogy az...

Vajon tényleg egyre kevésbé ismerkedünk az utcán, a metrón, a vonatok, szórakozóhelyen, közparkban, vagy akárhol a 3 dimenziós életben? Esetleg egy nap teljesen eltűnik az életünkből a leszólítós módszer, és csak az online appok világa marad, a közösségi oldalak, és a társkeresők? Nemrég egy...

Régen írtam már az első randik különleges problémáiról, és a napokban a kezembe akadt egy cikk, amelyben amerikai nők vallottak arról, hogy szerintük kinek kellene fizetnie az első randin. A jelek szerint minden megkérdezett szingli nő kifejezetten jó állással és...

Valószínűleg többen élnek át reménytelen, mint reményteljes, illetve viszonzott szerelmet, legalábbis logikusan így kell lennie: mivel sokkal kisebb a valószínűsége, hogy két ember egymásba szeressen, mint hogy az egyik ember beleszeressen a másikba, és érzelmei viszonzatlanok maradjanak. Persze léteznek...

A modern kor egyik nagy problémája a párkeresést illetően, hogy sokaknak nem áll rendelkezésére olyan szociális háló, kapcsolati rendszer, amely lehetővé tenné, hogy érdekes, régies kifejezéssel élve „partiképes” embereknek mutassák be őket. Azelőtt egy-egy lányt meg se lehetett szólítani csak...

Nemrégen olyan emberekről írtam, akiket valahogy elkerül a szerelem. Néha úgy tűnik, nincs rá magyarázat, de leginkább a szociális képességek valamilyen defektje van a háttérben: magyarul: az illető nehezen teremt kapcsolatot más emberekkel, nem jól értelmezi a társasági élet szabályait,...

Ti honnan ismeritek egymást? – ha ez a kérdés 20, 30 vagy még több éve együtt élő partnerek esetében merül fel, a válasz keveseket hoz zavarba: az ismerkedés fő színterei a lakóhelyhez, a rokonokhoz, a baráti körhöz, az iskolához, munkahelyhez,...

A poszt első részében azt jártam körül, milyen jellegű szürkeségek jellemzőek azokra, akik valahogy nem találnak rá az élet napos oldalára, most pedig nézzük, milyen megoldási lehetőségek léteznek a helyzet megváltoztatására.

Vannak emberek, akiket valahogy senki nem vesz észre. Belesimulnak a környezetükbe, jellegtelennek tűnnek, látszólag semmi olyan nincs bennük, ami valaki érdeklődését felkelthetné. Megjelenésük visszafogott, sötét, szürke, barna árnyalatok jellemzőek rájuk, soha nem hangoskodnak, általában nehezen találják a helyüket bulikban...

Fogantatásunktól kilenc hónapig köldökzsinórra vagyunk kötve. Aztán megszületünk, és a mobiltöltőtől függünk életünk végéig. Biztos ti is ismertek olyan feleségeket, akik folyamatosan telefonálgatnak a férjüknek, szinte teljesen mindegy, milyen okból, de mintha képtelenek lennének ellenállni a vágynak, hogy ellenőrzésük alatt...

Ismeritek azt a mozdulatot, ahogy egy nyomozó vagy éppen egy bűnöző  a lábával akadályozza meg, hogy becsapják az orra előtt az ajtót? Ez a Foot-in-the-Door (Láb az ajtóban) módszer, amelyet nem csak kevésbé vendégszerető lakástulajdonosok ellen lehet használni, de a...

Tény: a közösségi hálók elharapódzása előtt sokkal könnyebb volt eltűnni valaki szeme elől, illetve elkerülni valakit, mint manapság. Az ember szakított, és ha nem volt olyan peches, hogy egy munkahelyen dolgozzon, egy suliban tanuljon, vagy ugyanabba a baráti társaságba járjon...

A napokban egy német oldalon olvasgattam online randizással kapcsolatos kérdéseket, amelyeket egy ottani randitanácsadónak tettek fel az olvasók. Az egyik nő arra kérdezett rá, vajon miképp vélekedjen azzal a férfival kapcsolatban, aki megszakította a levelezésüket, miután ő megírta neki, hogy...

Van, aki még emlékszik azokra az időkre, amikor nem volt internetes társkeresés? Ugye, ugye, mennyivel nehezebben ment minden. (Én határozottan emlékszem, ebből is látszik, hogy már nem vagyok huszonéves.) Nos, a kilencvenes években egy Stewart Ferris nevezetű úriember (na jó,...

Amikor még csak gyerekcipőben járt a netes társkeresés, és a mobiltelefon a bunkóság jelének számított (komolyan, volt ilyen hősi és naiv időszak), de a fiatalok és a kevésbé fiatalok ugyanannyira küszködtek a társkereséssel, mint manapság, egy Amy Mandeville nevezetű nő...