Verticordia szerző bejegyzései

Kétség nem férhet hozzá, hogy a hősies viselkedés nagyon vonzó, akár férfiakról, akár nőkről legyen szó, de vajon mi ennek a magyarázata? Hiszen aki hősies, az alkalomadtán sokat kockáztat, tehát egy hosszú távú kapcsolat szempontjából nem a legbiztosabb partner. És egyáltalán mit tartunk hősiesnek?

Bocsánatot kérni az egyik legnehezebb dolog, főleg, ha nem erre vagyunk szocializálva. De nem csak ez esik nehezünkre. Vannak más fontos mondatok is, amelyeknek kimondásához igazán nagy erőfeszítést kell tennünk… Pedig pont ezek a mondatok azok, amelyeket szívesen hallanánk, illetve szeretnénk úgy érezni, hogy a partnerünk komolyan gondolja őket.

Hogyan ne keress társat online? Mi a legnagyobb hiba, amit elkövethetsz? Ezekre a kérdésekre ad választ karácsonyi filmajánlónk. De persze az ünnepi hangulat és a happy end garantált!

Egy új trend szerint, bizonyos fiatal (vagy nem is olyan fiatal) nők inkább választják az otthon „ülést”, azaz a háztartásbeli (régi betűszóval htb) létet, minthogy munkahelyük lenne vagy akár otthonról folytatnának pénzkereső tevékenységet. Miért olyan kockázatos htb barátnőként élni?

Az utóbbi években divattá vált azt hajtogatni, hogy vállaljuk fel a sebezhetőségünket, legyünk őszinték, amikor érzelmekről van szó, ne rejtsük el, mennyire vagyunk emocionálisak. Hiszen a valódi intimitás csak akkor lehetséges, ha nem zárkózunk egy fal mögé, ha nem játsszuk el, hogy nekünk semmi sem árthat. De aki arra buzdít, hogy légy őszinte és sebezhető, az úgy tesz, mintha ideális világban élne, ideális emberek között, akik megértők és sose élnének vissza mások nyíltságával.

A XIX. század végén még az volt a divat, hogy ha egy úri kisasszonynak tetszett egy fiatalember, akkor igyekezett célzottan pont az orra előtt elveszíteni a zsebkendőjét… Manapság hiába ejtenénk le akár egy csomag papírzsebkendőt is, nem sok fiatalember ugrana, hogy felvegye, de ha még ugrana is, akkor sem értené a célzást. Akkor mit alkalmazhatunk ma zsebkendő helyett, hogy ne legyen olyan direkt a közeledés?

Ahhoz, hogy érdemes legyen fizikai kapcsolatba lépnünk valakivel, elengedhetetlen, hogy legyen köztünk kémia. De mit értünk kémia alatt? Vajon a kémia kifejezetten a biológiai kompatibilitásra utal, vagy ennél sokkal komplexebb dologról van szó?

Vajon egy tartós kapcsolatban érzelem vagy döntés kérdése-e, hogy szeretjük a partnerünket? Általában azt szokás mondani, hogy a kapcsolatok szerelmi mámorral, rajongással kezdődnek, de ennek az állapotnak szükségképpen el kell múlnia és átalakulnia tartós szeretetté. De mikor működhet ez?

Egy kapcsolat elején kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy fontos döntéseket kell hoznunk. Például, ha valamilyen külső körülmény akadályoz meg abban, hogy komolyan összejöjjünk azzal, aki fontossá vált számunkra, és adott pillanatban úgy érezzük, hogy gyakorlatilag bármilyen áldozatot meghoznánk annak érdekében, hogy vele lehessünk, dönthetünk hirtelen és a másik megkérdezése nélkül úgy, hogy ez később se nekünk, se a társunknak nem hoz hosszú távon boldogságot.

Ki ne ismerné azt a helyzetet, hogy ő ugyan nagyon szeretne valakivel lenni, de az a valaki vagy nem akar vagy nem tud vele kapcsolatot kialakítani? Ilyenkor választhatjuk azt, hogy messziről és reménytelenül sóhajtozunk az illető után, meg azt is, hogy megpróbáljuk magunkat úgy kondicionálni, hogy lehetőleg minél hamarabb eltávolodjunk tőle érzelmileg. De hogyan lehet elfelejteni egy ilyen szerelmet?

Míg az Open casting esetén a társkeresés során nem ragaszkodunk mindig ugyanazokhoz a paraméterekhez akár kinézet akár lelki tulajdonságok terén, hanem nyitottak vagyunk olyan emberekre is, akik a zsánerünktől eltérőek, addig a Dating déjà vu pont ennek az ellentéte: ilyenkor azt tapasztaljuk, hogy a partnereink mind lelkileg, mind fizikailag eléggé hasonlítanak egymásra és a problémák sem ismeretlenek.

Az, hogy létezik erős vonzalom első látásra, nem kétséges, mindannyian megtapasztaljuk előbb-utóbb és életünk során többször is. Ha az erős vonzalom egyoldalú, még akkor is lehet belőle szerelem, csak reménytelen lesz és rengeteg szenvedéssel fog járni. De a legtöbb ilyen villámcsapásszerű élménynek nincs folytatása, hogy miért?

Az életben semmi sem tartogat annyi bizonytalanságot, mint az általunk vágyott nem iránti kíváncsiság, a keresés, a reménytelen rajongás vagy éppen valaki másnak a rajongása irántunk, amitől szabadulni szeretnénk, a beleszeretés, az érzés, hogy mégsem szerelem, amit érzünk, és így tovább. De mit lehet tenni ezen félelmek leküzdése érdekében?

Noha azt, hogy a romantikus kapcsolatokban általában ki vall előbb szerelmet, meglehetősen nehéz kutatni, 2011-ben Joshua Ackerman és társai több felmérést is készítettek, amelyek célja az volt, hogy kiderítsék: valóban a férfiak vallanak-e előbb szerelmet, és ha igen, ez vajon miért történik.

Nem volt az olyan rég, hogy Európában is a szülők döntötték el, mikor és kivel házasodjon össze a gyerekük. Elsősorban persze származás, vallási hovatartozás, vagyoni helyzet és társadalmi státusz alapján. Az érzelmek másodlagosak ilyenkor, hiszen a szerelem túlságosan irracionális dolog ahhoz, hogy egy komoly, életre szóló szövetséget alapozzunk rá. Sokkal jobb racionális döntést hozni, aztán a fiatalok majd összeszoknak, esetleg még egymásba is szeretnek. De hogyan működne ez napjaink modern világában?

Mit is jelent az, hogy kedvelünk valakit? Legegyszerűbben arról ismerjük meg a kedvelést, ha az adott ember mellett lazán, felszabadultan tudunk viselkedni, mert olyan kellemes társaság. Még csak arra sincs szükség, hogy folyamatosan beszélgessünk vele, ez a kényszer sincs jelen. És vajon miért van annyira kevés ember, akire ez igaz?

Vannak olyan férfiak, akik valamiért nem tudják felkelteni a nők tartós figyelmét, pedig minden megvan bennük, amit a nők elméletben értékelnek: kedvesek, jólelkűek, hűségesek, szolgálatkészek, kenyérre lehet őket kenni. Akkor mi a baj velük? Miért nem futnak utánuk a nők?

Legyen szó szerelemről vagy kalandról, hosszú vagy rövid távról, az első csók mindenképpen elsődleges fontosságú, olyan határátlépés, ami meghatározó a történések további alakulására nézve. Ha jól sikerül, akkor nagyon messzire juthatunk, ha viszont rossz élmény, akkor abban a pár pillanatban el is dőlhet, hogy nem lesz folytatás. De ahhoz képest, hogy ez ennyire fontos, meglehetősen nehéz lenne meghatározni, hogy mitől is jó egy csók.

Sok szerelem azzal kezdődik, hogy valaki iránt erős vonzalmat érzünk és emiatt teljesen másnak látjuk az illetőt, mint amilyen. Nem minden szerelem ilyen: mikor a romantikus érzelmeket barátság előzi meg, akkor ez a fázis csak a mélyebb megismerés után következik be, ezért nem abból fakad, hogy nem ismerjük a másikat és a fantáziáinkat vetítjük rá, hanem éppen abból, hogy ismerjük. De honnan tudjuk, hogy crash vagy szerelem, amit érzünk?

Első randin ebédelni vagy vacsorázni, ha tényleg életünkben először látjuk egymást, általában nem jó ötlet. De ha már muszáj, akkor inkább legyen ebéd, viszont akkor is felmerül a kérdés, hogy ki fogja fizetni a számlát?

A kifejezést a randitrendek meghatározói a filmes univerzumtól kölcsönözték: gyakorlatilag bárki jelentkezhet egy szereplőválogatásra és többeket meghallgatnak, ez az Open casting. Hogyan lehet ezt értelmezni a társkeresés kapcsán? Gyakorlatilag arról van szó, hogy aki ezt a módszert választja, az nem ragaszkodik egyetlen típusú randipartnerhez, kilép a komfortzónájából, és másféle emberekkel is hajlandó találkozni, mint addig. Magyarul: nem bánja, ha valaki nem a zsánere, nem olyan típus, mint az eddigi partnerei, hanem máshonnan érkezik.

Sokan gondolják úgy, hogy bizonyos ékszereknek túlságosan nagy a szimbolikus jelentőségük ahhoz, hogy egy kapcsolat befejeztével az ember még viselje őket, főleg, ha kifejezetten az elköteleződésre emlékeztetnek (eljegyzési vagy jegygyűrű), mások viszont ragaszkodnak a kedvenc ékszereikhez attól függetlenül is, hogy az, akitől kapták, milyen szerepet töltött be az életükben. Mindenesetre nem árt tisztában lenni azzal, hogy egy új partnernek lehetnek negatív érzései a múlthoz kapcsolódó ékszereket vagy egyéb tárgyakat illetően.

Végre itt a vakáció és akik a legutóbbi nyár óta ismerkedtek össze, talán most utaznak el először kettesben több mint 2-3 napra. Ez mindenképpen nagy kihívás, főleg, ha egyébként még otthon sem töltöttek sok időt együtt, nem szoktak huzamosabb ideig egy légtérben lenni. Mivel rengeteg minden félresikerülhet egy nyaraláson, érdemes előre készülni, lélekben is.

Nem egyszerű véleményt formálni a nyilvános csókolózásról és egyéb, vonzalmunkat megjelenítő jelenetekről, hiszen nem mindegy, milyen a kulturális hátterünk, a nyilvános egymásnak esés milyen intenzitású, hol kerül rá sor, ismerjük-e a résztvevőket, illetve mások csinálják vagy mi magunk.

Autó nélkül tényleg nem lehet "csajozni"? Vagy ez csak az amerikai filmekben van így? Mi jellemző a budapesti férfiakra, és mi a nőkre, ha társkereséről és közlekedésről van szó?

Az újdonság varázsa és az érzés, hogy most végre ránk talált a szerelem, könnyen vezethet ahhoz, hogy hanyagolni kezdjük a barátainkat. Amint megtaláltuk az „igazit”, vagy aki tartósabban is annak tűnik, már minden másodpercet vele akarunk tölteni és nem marad időnk azokra, akiktől annyit kaptunk…

Az első benyomás általában teljesen véletlenszerű, és sok esetben ki vagyunk szolgáltatva a pillanat szeszélyének. Ugyanakkor az online ismerkedésre az a szokatlanság is jellemző, hogy nem egy, hanem rögtön két első benyomásnyi lehetőséget is kapunk.

Mindannyian arra vágyunk, hogy kiválasztottak legyünk. Ezért olyan könnyű kétségbeesni már attól is, ha gyerekként nem akarnak velünk barátkozni, vagy ha már mindenki jár valakivel (vagy ezt hisszük), és mi még mindig petrezselymet árulunk. De nem lenne jobb inkább a saját kezedbe venni az irányítást?

Jó módszer lehet-e ismerkedésnél valami jelképes meglepetéssel elnyerni a másik fél rokonszenvét? Ha igen, akkor csak a férfiak vihetnek ajándékot, vagy ma már a nőkre sem fognak furcsán nézni, ha egy üveg borral jelennek meg az első randin? Van-e erre egyáltalán bármiféle szabály?

A szakítás egyik félnek sem könnyű, de amíg a nők azonnal kiöntik a szívüket egy közeli barátjuknak, addig a férfiaknál ez a gyászidőszak teljesen másként zajlik le. Milyen megküzdési stratégiák segíthetnek számukra?