Verticordia

Aki keres, talál. Vagy mégsem?

Minél fontosabb lenne, hogy gyorsan találjunk valakit, mert már annyira hiányzik, annyira vágyunk rá, annál kevésbé jön össze, annál ritkábban rúgunk labdába, annál nehezebbnek érezzük az egészet.

Nézzünk együtt sorozatot!

A párkapcsolatok egyik összetartó ereje a közös hobbik vagy kellemes időtöltések megléte, és a film- vagy sorozatnézés éppen egy ilyen közös hobbi, ami nem hogy elidegenítene bennünket egymástól, de inkább összekovácsol. Nem csak azért, mert a műsor nézése közben együtt vagyunk, és egy dologra fókuszálunk, hanem azért, mert témát is ad a későbbi beszélgetésekhez.

Nincs semmi baj a szingli-léttel - ha jólesik

Mindenféle életformában lehet találni önismerettel rendelkező, és annak hiányában szenvedő embereket, önállóbbakat és önállótlanabbakat is, tettrekészeket és tutyimutyikat, sportosakat és lustábbakat. Attól, hogy valaki egyik kapcsolati státuszból a másikba vált, tuti, hogy nem fog egy csapásra megváltozni: a változás mindig lassú és szabad szemmel szinte észrevehetetlen. A házasból is válhat újra egyedülálló, attól még nem fog minden tulajdonságot és képességet elfelejteni, amit a házassága alatt szerzett.

Visszahódítanád? Akkor ne erőltesd!

Nincs olyan módszer, amivel bárkit vissza lehet hódítani. Vannak esetek, amelyekben nem lehetetlen, de sajnos sokszor pont az érintettek nem tudják, hogy az ő esetük a lehetetlen vagy a talán esélyes kategóriába tartozik-e - már azok az érintettek, akik szeretnék megkísérelni a visszahódítást.

Randizz olyannal is, aki nem fér bele a -tól/-ig határokba!

A -tól/-ig határok tényleg legfeljebb orientációként hasznosak, ha valaki nagyon érdekel, mégis nagyon kilóg valamelyik tartományból, akkor azért érdemes neki adni egy esélyt - de minél szűkebbre szabjuk a határokat, annál kisebb az esélye még annak is, hogy egyáltalán megszólít valaki, aki egy vagy több szempontból is eltér az elvárásainktól.

Miért olyan nehéz eljutni az esküvőig manapság?

A férfiak nem akarnak házasodni, vagy már a nők sem? Fontos-e egyáltalán, hogy az együtt járásból valaha házasság legyen, vagy az együttélés is pont úgy megfelel? Tényleg nagyobb érzélmi biztonságot ad a házasság, vagy éppenséggel az a "baj" vele, hogy túl sok kötelezettséggel jár, és nehezebb kilépni belőle, mint egy szimpla együttélésből? Várniuk kell-e a nőknek arra a bizonyos sorsdöntő kérdésre, vagy feltehetik ők maguk? És mennyi idő múlva nem túl gyors a kérdés? 

Nem a rendes pasikkal van a baj

"A nőknek nem kellenek a rendes férfiak, sírják el a sörük fölött, akármelyik nőnek, aki hajlandó meghallgatni őket. Fennhangon kárhoztatják magukat, ostorozzák a leküzdhetetlen, beteges rendességüket. Azután, ha a tényeket nézzük, és jobban megismerjük ezeket az embereket, kiderül, hogy nagy részük egyáltalán nem olyan rendes, mint amilyennek hiszi magát." Karen Joy Fowler: A Jane Austen könyvklub

Mi közük a videojátékoknak a párkeresési kudarcokhoz?

Ha a legjobbat keresed, senki sem lesz elég jó

Azok az emberek, akik NEM a "nekem a legjobb jár" felkiáltással keresnek akár társat, akár munkahelyet, akár telefont, sokkal elégedettebbek és boldogabbak, mint azok, akik folyton attól rettegnek, hogy lemaradnak egy kedvezőbb lehetőségről, egy szebb/gazdagabb/szórakoztatóbb partnerről, jobban fizető állásról, csodálatosabb telefonról.

Játszani az elérhetetlent?

A férfiak csak egy bizonyos szintig szeretik elérhetetlennek érezni azt a nőt, aki tetszik nekik: ha túl elérhetetlennek tűnik, ugyanakkor korántsem ő a legérdekesebb a kínálatban (de még ha alapjában véve érdekes lenne is), csak saját maga alatt vágja a fát.

Nem rajtad múlik, hanem a nemek arányán?

Vonzó, kedves, okos, csinos, mégsem sikerül partnert találnia? Ugye, nem ismeretlen jelenség? A fene se érti, hogy miért pont a legnormálisabb, legigényesebb nőknek nem jut komoly "udvarló", mikor pedig tényleg minden megvan bennük, amit egy férfi kívánhat. 

Ha randizol, ne sértegesd a partnered!

Ha valaki nem tetszik, akkor is viselkedjünk civilizáltan, töltsük vele a lehető legrövidebb időt, és ne tegyünk megjegyzéseket rá, se az anyagi helyzetére, se a lerobbant kocsijára, se a szakadt gatyájára, amelyben képes volt megjelenni... Ha sokkal idősebb, mint amilyennek mondta magát, akkor se háborodjunk fel látványosan, elég, ha magunkban bosszankodunk egy sort, de minek bántanánk meg a másik embert? Minek késztetnénk ellentámadásra, vagy minek kergetnénk bele egy negatív spirálba, amely esetleg ahhoz vezet, hogy jó ideig ne legyen kedve randizni? Ami nekünk nem jön be, az másnak még tetszhet, és nem a mi dolgunk, hogy megneveljük!

Mikor merjünk elmenni együtt szabadságra?

Mielőtt még eljutnánk a nyaralásig, első lépésként meg kell beszélnünk, hogy hová megyünk, mivel, hogyan finanszírozzuk, ki felelős a tervezésért, a szállásfoglalásért, mennyire spontán, illetve mennyire előre meghatározott módon menjenek a dolgok. Már ebben a fázisban sok minden kiderülhet. Itt például abszolút megmutatkozik, hogy ki akar irányítani, és ki akarja átpasszolni a felelősséget a másikra. Vagy esetleg ki az, aki irányítani szeretne, de nem képes / nem akar megszervezni semmit, utólag viszont szívesen kritizál.

A párkapcsolatgyilkos monotónia

Mikor már belesüppedtünk a mély kerékvágásba, sokkal nehezebb kikerülni onnan, mint az elején, mikor az a kerékvágás még csak egészen halvány: éppen ezért nem hiábavaló dolog a kapcsolat elejétől odafigyelni arra, hogy ne váljunk a megszokás rabjaivá. Sőt, ha még időben vagyunk, ne válasszunk olyan partnert, akivel semmilyen közös érdeklődési pont nem köt össze, aki képtelen arra, hogy meglepjen minket, vagy akit mi nem akarunk meglepni, aki mellett unatkozunk.

Az első randis kémia és a tartós kapcsolat

Az első pillanatokat nem feltétlen döntenek egy ismerkedés sorsáról végleges jelleggel. Egy biztos: ha a férfinak a nő egyáltalán nem tetszik, akkor nincs sok esély a folytatásra (sőt, az esély gyakorlatilag nulla), de ha kicsit is tetszik, akkor már nyitott a dolog. Nem csak azért van ez így, mert hagyományosan a férfi kezdeményez, és a férfiak sokkal több nővel el tudják képzelni az alkalmi szexet, hanem azért is, mert a szexuális izgalom a férfi részéről "kötelező" a sikeres aktushoz, míg a nő részéről - sajnos - egyáltalán nem.

Egykék párban

Mennyire nehéz egy egykének párkapcsolatot építenie? És mennyire nehéz az egyke partnerének ebben a kapcsolatban? Biztos mindenki hallott már horror sztorikat az egyetlen gyermekek önzéséről, kompromisszumképtelenségéről, uralkodni vágyásáról, de az is biztos, hogy mindenkinek volt már nagyon szimpatikus, kedves egykékkel is dolga, még ha nem is szerelmi kontextusban. Mennyire fontos egyáltalán, hogy egy felnőtt embernek hány testvére volt, és milyen családból jön?