Verticordia szerző bejegyzései

Sokan fals ideálokat kergetnek a szerelem kapcsán, túlságosan úgy akarják csinálni, megélni, ahogy a filmekben vagy reklámokban látják. Azonban a szerelmi életünket nem kell kirakatba tenni a közösségi hálókon, nem kell mindenkinek megfelelni csak azért, hogy lássák mennyire boldogok vagyunk. Ha mindezt elengedjük, akkor rájövünk, hogy a szerelem nem energiavámpír, hanem rengeteg energiát adhat.

Azokra tudunk leginkább haragudni, akiket a legjobban szeretünk. És ha együtt élünk velük, akkor szinte biztos, hogy rengeteg konfliktusunk lesz. Ha úgy érezzük, hogy a konfliktusaink kezdenek felemészteni bennünket, és már nem tudunk igazán mély beszélgetéseket folytatni egymással, akkor sürgősen forduljunk családterapeutához. Ne hagyjuk elfajulni a dolgokat odáig, hogy már tényleg csak idegesítjük egymást és semmi pozitívumot nem érzünk.

Az egy évvel ezelőtti 2-3. hullámok idején eléggé visszaesett a valódi randizás, épp ezért jobban hozzászoktunk ahhoz, hogy hosszas levelezésbe vagy csetelés alapú barátkozásba bocsátkozzunk. Azonban ebbe a csapdába akár évekre is bele lehet ragadni, és utólag nagyon nehéz kijönni belőle.

Mivel a munkahelyen rengeteg időt töltünk, mindenképpen kialakulnak emberi kapcsolatok, és valószínűleg jobb eséllyel is indul egy munkahelyi románc, mint egy olyan, amely véletlen találkozásból fakad. Azonban a munkahelyen szövődött kapcsolatoknak hátulütői is lehetnek, viszont bármennyire is kockázatos, az emberek még mindig igen nagy része ismerkedik munkahelyen és sok házasság is születik ezeknek a románcoknak köszönhetően.

Vajon kőbe van-e vésve, hogy csak a férfiak kérhetik meg a barátnőjük kezét? Miért ne lehetne fordítva? Mire számíthat az, aki ezt megreszkírozza? Mikor érdemes belevágni és mi lesz, ha a pasi nemet mond?

Bármennyire is elterjedt és hatékony az online társkeresés, még mindig érdemes esélyt adni az offline ismerkedési módszereknek is. De itt sem kell ragaszkodnunk a megszokott formulákhoz, hiszen nemcsak a férfiak, a nők is megtehetik az első lépést.

Minél fiatalabbak vagyunk, annál inkább úgy véljük, hogy a kémia fontosabb, hiszen ahol nincs meg az alap vonzalom, ott nem fog működni a szex és szenvedélyes szex nélkül mi értelme az egész történetnek? Ugyanakkor a kor előrehaladtával mégiscsak kiderül, hogy hiába a kezdeti fellángolás, ha alapvető dolgokban nem tudunk megegyezni, akkor az egész kapcsolat nem működik majd hosszabb távon.

Nem mindig egyszerű egyedül élni, van, aki jobban viseli, van, aki kevésbé, de a magány mindenkit meglephet egyszer csak. De mit tehetünk, ha ránk tör a magány és szenvedni kezdünk tőle? Mit tehetünk rövid távon és mit annak érdekében, hogy tartósabban is kikerüljünk a kellemetlen érzések hálójából?

Ha meg akarjuk őrizni fontos kapcsolatainkat, legyünk kitartóak, ne hagyjuk, hogy az első kellemetlenség elriasszon. De itt nagyon figyeljünk arra, hogy egy párkapcsolat esetén van egy pont, amelyen túl nem érdemes erőltetni a dolgot. Ha azt akarjuk, hogy az emberek megmaradjanak körülöttünk, akkor figyeljünk arra is, hogy nekik mikor van elegük belőlünk, és mikor érdemes visszavonulnunk.

Hogyan lehetnénk boldogabbak egy modern, értsd: az egyéni szabadságot maximálisan figyelembe vevő párkapcsolatban? Ha egyáltalán nincsenek receptek, akkor mi alapján hozzunk döntéseket?

Hogyan mennek tönkre a kapcsolatok? És miért nem vesszük észre időben, hogy bajba kerültünk, miért hagyjuk, hogy egyre mélyebbre jusson az egész? Ha konkrétan meg tudjuk fogalmazni, melyek azok a jelek, amelyek miatt aggódnunk kéne, talán könnyebben diagnosztizáljuk a gondot és hamarabb tehetünk ellene.

Vannak emberek, akiknek mindig igazuk van. Persze nem, nincs mindig igazuk, csak mindig kiharcolják, hogy az legyen, amit ők akarnak. Nyilván nagy elégtétel, ha a dolgok úgy mennek, ahogy elterveztük és úgy érezhetjük, hogy mi irányítunk mindent, de ennek megvan az ára. Ha tudjuk magunkról, hogy inkább hajlunk a véleményünk erőszakos érvényesítésére, mint arra, hogy engedjünk, akkor adunk pár tanácsot annak érdekében, hogy több autonómiát biztosítsunk a partnerünknek.

Benjamin Karney és Thomas Bradbury, a Californiai Egyetem pszichológusai úgy döntöttek, hogy megpiszkálják kicsit a kialakult hiedelmeket a házasságokkal kapcsolatban és arra jutottak, hogy három olyan, a legtöbb terapeuta számára evidensnek tűnő mítosz létezik, amelyet érdemes lenne megkérdőjelezni.

Mi történik, ha egy házassági ajánlat nem talál pozitív fogadtatásra? Miért utasítják el legtöbbször a nők a nekik tett házassági ajánlatokat?

A társkeresésben is találkozhatunk a breadcrumbinggal, melynek lényege, hogy nem mondunk valakinek sem igent, sem nemet, hanem éppen annyit kommunikálunk vele, hogy minimális szinten fenntartsuk az érdeklődését és a kötődését, ébren tartsuk benne a reményt, hogy valami csak lesz, de tulajdonképpen csak húzzuk az időt. Milyen módszert alkalmazzunk, ha észrevesszük, hogy csak morzsákat kapunk valakitől?

Akár tetszik, akár nem, tény, hogy a társkeresésben nem keveset számít a külső. Ha ismételt visszautasításban van részünk, akkor azon kezdünk kattogni, hogy valami nagyon nem stimmel a testünkkel. Ha azonban elkezdjük magunkat rosszul érezni a bőrünkben, akkor ez az érzés kisugárzik a megjelenésünkre és valóban rosszabbul is fogunk kinézni. Ha azonban sikerül visszanyernünk a testünk vonzerejébe vetett hitünket, az ki fog hatni a társkeresős sikereinkre is.

Mindenki találkozik ilyesmivel: megy egy ideje a levelezgetés, aztán a másik nem válaszol. De van, hogy mi magunk hagyjuk abba. Mi történik ilyenkor? Miért nem írunk búcsúüzenetet? Miért gondoljuk, hogy könnyebb egyszerűen nem válaszolni?

A stabil, felvállalt, elismert kapcsolatokban menetrendszerűen megjelenik a fásultság. Főleg, ha a benne lévők nem tesznek ellene, és úgy tekintenek rá, mint valami istencsapására, amelybe bele kell nyugodni. De hogyan vehetjük fel a harcot az unalom ellen?

Nagyon nehéz kipuhatolni, valójában ki van a másik oldalon, ha online ismerkedünk. Cikkünkben leírjuk, mikor legyünk nagyon gyanakvók egy ismerkedés során, illetve milyen hibákba ne essünk mi magunk, mert attól a partnernél fog megszólalni a vészcsengő.

Mindenki csetelni akar. Szinte lehetetlen lebeszélni róla a népeket. A társkeresésben ugyan abszolút van helye, de ha egyetlen módszerré válik, akkor hamar kiüresedhet. A cset legfeljebb gyors információcserére, egyeztetésre, vicces kommunikációs helyzetekre alkalmas. De rendes beszélgetésre, komoly témák megtárgyalására vagy akár romantikára egyáltalán nem.

Kutatások szerint a szétváló párok 50%-a újra egymásra talál. Ez persze nem jelenti, hogy együtt is maradnak, és azt sem jelenti, hogy minden alkalommal jó ötlet az újrakezdés. Akkor van esély sikerre, ha nem ugyanazokba a hibákba fogunk beleesni, mint anno, tehát változtunk, értünk annyit, hogy már másképp tudjunk egymással viselkedni.

Egy felmérés szerint az ismerkedés kezdetétől számított egy hónapon belül megejteni az első szexet inkább kevéssé jó párkapcsolati elégedettséghez vezet, vagyis érdemes ennyit várni. De ha valaki tényleg nagyon vonz és már nem vagyunk zöldfülű kezdők, akkor sokkal tovább halasztgatni megint nem érdemes.

A Netflixen nézhető Tükröm, tükröm... romantikus vígjátékban egy középkorú egyetemi tanár olyan nőt keres, aki korban és szellemiekben, intellektuálisan illik hozzá, az viszont nem érdekes, hogy milyen a külseje. A férfi ugyanis szexmentes, kölcsönös udvariasságon alapuló frigyet tervez. A film végére persze a férfi is rájön, hogy semmi értelme kivenni a szexet az egyenletből és nem kell félnie az erotikától, ha egyébként minden tekintetben egyenrangú és őt inspiráló partnere van. Bármennyire is zavaros és nehéz téma a szex, azért a legtöbb esetben nem jó kihagyni a házasságból, illetve bármely párkapcsolatból.

Az online társkeresés egyik legnehezebben elviselhető sajátossága, hogy van, amikor egyetlen találkozás alapján elutasítanak, vagy akár mi utasítunk el valakit, de utólag rájövünk, hogy rosszul döntöttünk. Csak akkor már késő. Mert később visszasomfordálni, hogy bocsi, mégis tetszel, mégis meg szeretném próbálni, elég problémás. Ilyenkor elutasítás helyett - persze csak egy rövid ideig - érdemes más stratégiát választani.

Online társkeresés során semmit nem kötelező kiírnunk a profilunkba, ha valamilyen handicapünk van, hiszen ezek extrém érzékeny információk, ugyanakkor eltitkolni sem tisztességes valaki elől, akinek az életére nagyon komolyan hat majd a problémánk, ha komoly érzelmi kapocs fejlődik köztünk. De mégis, hogyan és milyen formában kellene prezentálnunk a problémánkat akkor, ha online keressük a társunkat?

A szerelmek nagy százaléka nem drámai első találkozásokból és villámcsapásokból születik, hanem olyan kapcsolatokból, amelyek erotikától menteseknek indultak. Vagyis barátokból, kollégákból, jó ismerősökből lesznek párok. És nem is rövid idő alatt.

Ha egy online társkeresőn valakivel tényleg kapcsolatba akarunk lépni, akkor tegyünk többet a kedvelésnél. Írjunk valami összeszedett levélkét, mert egy Szia, ismerkedünk? megszólításra sokkal könnyebb nem reagálni, mint egy pár mondatos, egyedi szövegre.

Ki mondta, hogy már az első randin döntenünk kell? Miért érezzük azt, hogy lekésünk valamiről, és miért nem adunk magunknak elég időt, hogy igazán megismerjük a másikat?

Nincs olyan, hogy "boldogan éltek, amíg meg nem haltak". A boldogság nem lehet folyamatos és főleg nem tartható minden erőfeszítés nélkül ugyanazon a szinten. A boldogság apró pillanatait tudatosan is kereshetjük, nem kell arra várnunk, hogy véletlenszerűen találjon ránk néha-néha.

Nincs olyan módszer, amely alapján 100%, hogy találunk hozzánk illő embert. Azonban ha nem érezzük jól magunkat a saját bőrünkben és nem tudjuk kommunikálni az igényeinket, ha súlyos problémáink vannak magunk elfogadásával vagy olyan társadalmi elvárásoknak akarunk megfelelni, amelyek boldogtalanná tesznek, akkor még nehezebb lesz társat találnunk.