Párkeresés

Az online randizásról mindenkinek van véleménye. Vannak, akik nagyszerű eszköznek látják arra, hogy felgyorsítsák vele a társtalálás folyamatát. Mások viszont azt hangsúlyozzák, hogy ide csak a lúzerek jönnek, akik máshol nem találtak társat, és egyébként is itt mindenki hazudik. Akkor most hogy is van ez?

„Miért mindig olyat választok, akiért meg kell küzdenem?” – teszik fel a kérdést a klienseim. „Miért van az, hogy évek óta olyan embert szeretek, aki képtelen elköteleződni mellettem? Miért vagyok mindig reménytelenül szerelmes?”

Szinte közhelynek számít a filmekben, sorozatokban, hogy az emberek első randikon jóval többet isznak, mint amennyi még elfogadható lenne, azonban minden szempontból jobb, ha a randizást nem kötjük össze az alkoholizálással: józanul sokkal megbízhatóbban ítéljük meg az embereket és csak azokkal kezdünk valamibe, akiket tudatmódosító szerek nélkül is érdekesnek találunk.

Amikor nem online formában, hanem a való életben ismerkedünk, gyakran okoz nehézséget, hogyan adjuk a másik tudtára, hogy tetszik nekünk, ráadásul tegyük mindezt úgy, hogy ne tűnjünk nyomulósnak. Erre mutatok most néhány ötletet.

Ha megtetszik valaki az ismerkedés során, akkor mindent elkövetünk, hogy az első randin jó benyomást tegyünk rá. De vajon hogyan csináljuk? Mi az, ami tetszik a másiknak?

A pártalálási esélyeink elsősorban attól függenek, hogy mennyire vagyunk rugalmasak és mennyire értékeljük, ha végre találunk valakit, aki a legtöbb szempontból nekünk való. Csak amiatt, mert nem minden tökéletes és mert az a benyomásunk, hogy még rengeteg hal van a tengerben, ne dobjunk el egy kapcsolatot.

Amikor találkozol végre valakivel, aki megtetszik, és elkezdtek randizni, előbb-utóbb felmerül benned a kérdés: honnan tudhatom, hogy összeillünk-e vagy sem? Honnan tudhatom, hogy érdemes-e folytatni az ismerkedést, vagy sem? Van néhány szempont, amit érdemes ilyenkor figyelembe venni.

Ha egy párkapcsolatban úgy adódik, hogy összeveszünk valamin, akkor nem árt, ha tudjuk, mivel csökkenthetjük a konfliktus élét, illetve hogyan kerülhetjük el, hogy a veszekedések egyre gyakoribbakká és hevesebbekké váljanak.

Az online ismerkedés során a fényképünk mellett a regisztrációs lapunk adja rólunk az első benyomást. Ha ez igénytelen, semmitmondó vagy unalmas, a lehetséges partnerek már tovább is kattintanak. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy szánj időt a bemutatkozásod megírására, és figyelj arra, hogy az minél érdekesebb legyen!

Vannak bizonyos tulajdonságok, viselkedésminták, amelyeket szinte senki nem értékel egy lehetséges partnerben, vagyis ha ezek egyike-másika jellemző rád, akkor ne csodálkozz, ha nem jutsz egyről a kettőre. Nézzük, milyen alapvető viselkedésminták és jellembéli problémák okozzák a sikertelenséget!

Furcsán veszi ki magát, hogy egy online randifelületen arról értekezek, hogy vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes elkezdeni társat keresni. Pedig vannak olyan életszakaszok, amikor egyáltalán nem vagyunk alkalmasak arra, hogy belevágjunk egy új párkapcsolatba.

A társadalom még nem nőtt ki abból az attitűdből, hogy mindenkitől elvárja a házasságkötést és a gyerekvállalást, és problémát lásson abban, ha valaki nem ezen az úton halad vagy azért, mert nem úgy alakultak a dolgai, vagy mert nem is akarja ezt az utat. A házas vagy fix párkapcsolatban élő emberek pedig sokszor hajlamosak lekezelően bánni azokkal, akik nem tartoznak a csoportjukba. Sok házas úgy néz a szinglikre, mint örök gyerekekre, illetve olyan emberekre, akik nem voltak képesek felnőni. Itt lenne az ideje leszokni a béna sztereotípiák emlegetéséről és arról, hogy másodrendű emberekként kezeljük az egyedülállókat.

A netes társkereső egy szuper hatékony eszköz arra, hogy megsokszorozza a társtalálási esélyeidet. Persze nem csodaszer, és mint minden eszközt, ezt is érdemes megtanulni jól használni. Az online társkeresőzésnek is megvannak a maga trükkjei, fortélyai, amire a legtöbb társkereső csak hosszú hónapok alatt jön rá. Már ha nem adja fel korábban a sok kudarc és csalódás miatt, amit akár el is kerülhetett volna, ha egy kicsit utánanéz, hogyan érdemes ezt a szuper eszközt használni.

Minél hierarchikusabb egy társadalom és minél szigorúbb a kasztrendszer benne, annál nagyobb az esély rá, hogy a család, a barátok feljogosítva érzik magukat arra, hogy elszakítsák egymástól a szerelmeseket, ha társadalmi, vagyoni vagy kulturális szempontból nem felel meg az elvárásaiknak. Mi vezethet manapság külső szemlélőket arra, hogy megpróbálják szétszakítani a szerelmeseket vagy tönkretenni egy kapcsolatot?

Az emberek többsége azt gondolja, hogy a jó párkapcsolathoz az szükséges, hogy megtaláljuk az Igazit, akivel aztán életünk végéig boldogan élhetünk. Ez óriási tévedés! Hiába találok valakit, akivel valóban remekül együtt lehetne élni, ha nem vagyok elég érett személyiség, a legjobban induló párkapcsolatot is tönkre fogom tenni. Vagyis nem az a lényeg, hogy megtalálom-e az Igazit, hanem az, hogy én magam képes vagyok-e Igazivá válni.

Mikor csúcsformában kezdünk randizni, akkor sokkal valószínűbb, hogy a későbbiekben csalódást okozunk a partnerünknek, mint ha nem gyúrjuk ki magunkat illetve nem fogyunk le olyan vékonyra, amilyenek még sose voltunk. Ha valaki csakis azért jött össze velünk, mert bomba jól néztünk ki, az mindez ehhez képesti változást negatívnak fog tartani. És egész életünkben azért teperni, nehogy lecseréljenek, ha valami bajunk van, nem éppen az egészséges párkapcsolat jellemző velejárója.

Az első randi célja mindössze annyi, hogy eldöntsük közösen, hogy akarunk-e másodikat. Van azonban néhány hiba, amelyek közül elég akár csak egyet is elkövetni, és egészen biztos, hogy a partnerünk nem akar majd második randit!

A mérgező kapcsolat nem biztos, hogy klasszikusan bántalmazó is, vagy nem olyan értelemben, hogy az egyik fél az agresszor, a másik az áldozat: lehetnek mindketten bántók és bántalmazottak egyaránt. Nézzük, melyek a leggyakoribb indokok, amelyek a mérgező kapcsolaton belül tartanak embereket?

Amikor társat keresünk, ez az egyik leglényegesebb kérdés: honnan tudhatom az ismerkedés során, hogy ő lesz a legjobb választás? Persze ahány ember, annyiféle Igazi létezik, mégis van néhány fontos szempont, amire érdemes figyelni a társkeresés során.

Nagy divat szapulni mindent, ami online történik és egy-egy profil mögé bújva az emberek sokkal több mindent engednek meg magunknak, mint ha szemtől szembe állnának valakivel. Mivel a kommentelés egyre kellemetlenebb, a normális hozzáállású emberek egyre kevesebbszer szólnak hozzá, ettől tűnik úgy, mintha trollokból sokkal több lenne, mint jól nevelt emberekből. Pedig nem, csak a trollok sokkal feltűnőbbek és kezdenek kiszorítani mindenki mást.

Szeretjük azt hinni, hogy amikor párt választunk, az egy nagyon is tudatos döntés eredménye: logikusan átgondoltuk, listát készítettünk a másik kívánt tulajdonságairól, csekkoltuk a másikat, és döntöttünk. A valóság valami egészen más! Az önállónak hitt döntéseink mögött a gyerekkorunk, a szüleink és a neveltetésünk tudattalan hatásai állnak. Vagyis amikor párt választunk, a tudatos és a tudattalan elemek egyaránt nagy szerepet játszanak a döntéseinkben.

Létezik az eltávolodásnak egy olyan fajtája is, amely lehet a szakítás előszobája, ugyanakkor az is elképzelhető, hogy éppenséggel megerősíti a kapcsolatot. Nagyon nem mindegy, milyen előzmények után kerül sor a szünetre, és ki mit gondol annak szükségességéről, illetve a pár tagjai földrajzilag közel maradnak-e egymáshoz, és miben egyeznek meg arra nézvést, hogy a kizárólagosságot fenntartják-e a szünet alatt vagy sem.

Szeretőnek lenni pocsék dolog: magányos ünnepeket, lopott órákat, titkokat és hazugságokat jelent. Örökös ingázást a remény és a reménytelenség között. Ha valaki szeretővé válik, évekig hitegetheti magát azzal, hogy a párja majd otthagyja végre azt a házsártos házastársát, és végre őt választja mindenestül. Mindez nagyon sok fájdalommal jár, sokan mégis évekig beleragadnak egy ilyen nehéz viszonyba. De vajon miért?

Szakítani sose kellemes, se annak, aki szakít, se annak, akivel közlik, hogy vége. Arra valószínűleg mindenkinek van ötlete, ő hogyan szakítana bizonyos fajta kapcsolatokban, de arra már kevésbé gondolunk, hogy mit preferálnánk mi magunk, ha egy partnerről tudnánk, hogy szakítani akar velünk. Ha muszáj átesnünk rajta, mi fájna legkevésbé? És mi legjobban? Nézzük a modern szakítás leggyakoribb változatait.

Bár már sokat enyhült a szinglik megítélése, azért még sokak fejében az van, hogy aki egyedülálló, az valahogy defektes. Biztos nem elég vonzó, kiállhatatlan a természete, ezért nem kelt el még a társkereső piacon. Nagyon sok egyedülálló is ugyanezt gondolja saját magáról. Hogy is van ez?

A flört nem jogosít fel arra, hogy valakire jogot formáljunk: sokan emiatt is kerülik inkább a munkahelyi románcokat. Amennyire természetes közege az ilyen közösség az ismerkedésnek, olyan veszélyes is, hiszen jóval nagyobb a tétje, mint egy olyan flörtölésnek, amelyben mondjuk online veszünk részt és amelynek nincs közönsége.

Amikor egy első randin találkozol valakivel, néhány másodperc is elég ahhoz, hogy véleményt alkoss róla. A másik ugyanezt teszi veled. Éppen ezért nagyon fontos tudni, hogy mi az a néhány apró momentum, ami alapján mások véleményt alkotnak rólunk.

Úgy érzed, megfogtad az isten lábát, megtaláltad a tökéletes partnert. Aztán egyszer csak egyre ritkábban hív, egyre ritkábban ír, már nem válaszol olyan hamar, nem ér rá. Az indoklás? Nem sikerült beléd szeretnie. Ő megpróbálta, de nem sikerült. Mit lehet ezzel kezdeni? Semmit. El kell gyászolni a kapcsolatot, és tovább kell lépni, a visszautasítás elviselését és feldolgozását pedig létfontosságú megtanulnunk.

A társkeresők nagy része az Igazit keresi. Azt, akiről kislány korában álmodozott, akire felnézhet, akivel tökéletes boldogságban él majd. A társ legyen kedves, megértő, jóképű, humoros, intelligens, és legyen tökéletes az alakja. A lista nem tűnik teljesíthetetlennek, társkeresők ezrei bolyonganak mégis elveszetten, mert nem találják az egyetlen Igazit. Hol hibáznak?

Rengetegen gondolják, hogy az egyetlen „normális” út egy ember számára a házasság és a gyerekvállalás. Pedig léteznek olyanok, akik tényleg nem alkalmasak arra, hogy komolyan elköteleződjenek, és ezt is tudomásul kéne venni. Fogadjuk el, hogy nekik ez így jó, és ne próbáljuk rájuk erőltetni a saját értékrendünket.