Párkeresés

A legtöbb introvertált azt gondolja, hogy a személyiségtípusa óriási hátrányt jelent a randizások során. Hiszen ő soha nem lesz a társaság középpontja, lassan nyílik meg mások előtt, és legszívesebben egy sarokban üldögélne könyvvel a kezében. Hogyan válhat mégis előnnyé mindez az ismerkedések során?

Nagyon sok szingli hatalmas erőket fektet abba, hogy megtalálja a társát, mégsem talál senkit. És nem azért, mert előnytelen a külsejük, hanem mert olyan durva, téves hiedelmek vannak a fejükben a párkapcsolatról, társkeresésről, amelyek teljesen meg is gátolhatják, hogy tartós kapcsolatuk legyen.

Legyen szó párkapcsolatról, szülő-gyerek, főnök-beosztott viszonylatról, vagy barátságról, mindenütt ott vannak az érzelmi zsarolók és potenciális áldozataik. Minél közelebb áll hozzánk valaki érzelmileg, minél jobban szeretjük az illetőt, annál könnyebben válunk áldozatokká. De mit tehetünk annak érdekében, hogy kilépjünk a zsarolás ördögi köréből?

A legtöbb társkeresőnek egészen határozott elképzelése van arról, hogy kit keres. Aztán amikor döntésre kerül a sor, mégis egészen más valaki mellett teszi le a voksát. Hogy miért nem ragaszkodik a racionális elképzeléseihez? Azért, mert a párválasztásnak van egy sor teljesen tudattalan motívuma is.

Nagyon sok szingli panaszkodik arra, hogy szülők, rokonok, ismerősök kellemetlen kérdésekkel bombázzák őket. Cikkünkben felsorolunk néhány érzékeny témát, amit a megszokott módon inkább nem kéne szóba hozni a fiatalabb generációnál.

Vannak, akik rendre olyan emberbe szeretnek bele, akiről gyorsan kiderül, hogy nagyon nehéz vele együtt élni, és a vele való kapcsolat rengeteg fájdalommal jár. Ki lehet ezt kerülni?

Egy párkapcsolatban sokan vágynak a teljes egybeolvadásra, de az egybeolvadás önfeladással jár, az önálló gondolkodás és döntési szabadság megszűnésével. Akkor is szeretnénk így beleolvadni a másik emberbe, ha közben fel kell adnunk mindent, ami megkülönböztet tőle? Vagy így már mégsem annyira csábító a gondolat? A Szerelemre tervezve c. minisorozat ezt a témát járja körül.

A köztudatban létezik néhány evidensnek tartott randizási szabály, amit a nők többsége megkérdőjelezhetetlennek tart. Ugyanakkor többnyire nem, hogy nem hasznosak, hanem egyenesen károsak, és még a legjobban induló kapcsolatot is tönkre teszik.

Gyakran hangzik el a vád szinglikkel kapcsolatban, hogy túl válogatósak, azért nincs partnerük. Biztos vannak olyanok, akikre ez igaz, de a kutatók szerint sokkal kevésbé vagyunk válogatósak, ha valódi partnerekről kell döntenünk, mint akkor, ha elméletben kell meghatároznunk, hogy mit tartunk elfogadhatónak és mit nem.

Lehet, hogy te is voltál már szerelmes valakibe, aki teljesen kiszámíthatatlan volt: nem jött, amikor megígérte, folyton lemondta a randikat, nem hívott vissza, és elbizonytalanító üzeneteket küldött. Te pedig lassan kezdtél beleőrülni, mert nem tudtad, hányadán is álltok, és egyre szerelmesebb voltál. De vajon miért?

Bármilyen szerelmesek vagyunk is, ne engedjük partnerünknek, hogy minden privát fiókunkhoz hozzáférése legyen, hanem maradjon meg a privát szféránk. Ha kezdettől ügyelünk a digitális függetlenségünkre, akkor sokkal kisebb lesz a valószínűsége, hogy komoly gondok akadnak majd szakításkor.

Amikor randizol valakivel, még nagyon keveset tudsz az illetőről, ráadásul egy jóképű/csinos idegenről a legjobbakat feltételezzük. Nem árt azonban résen lenni, mert a lelkileg sérültek, a személyiségzavarosok és a bántalmazók is ugyanott keresik a társukat, ahol te. A randizás során könnyen belefuthatsz egy bántalmazóba.

A hardballing az egyetlen pozitív randitrend az eddig ismertek közül. A trend ugyanis azt jelenti, hogy az illető már az első randik során tisztázza, hogy pontosan mit is akar a másiktól, milyen kapcsolatra vágyik, tehát azt is elmondja, ha tartós viszonyt szeretne, de azt is, ha csak egyéjszakás kalandot vagy szextársat keres.

Amikor valaki 40 felett kezd el ismét társat keresni, különösen nehéznek érezheti a helyzetét. Nagyon régóta nem randizott, kijött a gyakorlatból, tele van szorongással.

A macsós, bevállalós férfiakhoz a nők nagyon tudnak vonzódni, viszont komoly kapcsolatot inkább a konszolidáltabban kinéző, a társadalmi rendet tiszteletben tartó, megbízható pasikkal szeretnek kezdeni, olyanokkal, akikről nem feltételezik, hogy hirtelen felindulásból felpattannak a mocijukra és faképnél hagyják őket.

A társkeresők által egyik leggyakrabban feltett kérdés: honnan tudhatom, hogy jól választottam társat? Tudni fogom már az első randin? Milyen jelekből ismerem fel, hogy az illetővel hosszú távon boldogan együtt tudok majd élni?

Maga a tény, hogy komoly kapcsolatra vágysz, még nem jelenti azt, hogy képes is lennél fenntartani egy hosszú távú kapcsolódást. Amíg nem leszel tisztában a saját értékeiddel és nem szereted önmagad eléggé, addig egy kapcsolat sem fogja meghozni számodra a várt boldogságot. Csak komplikálni fogja az életedet, megoldani nem lesz képes.

Társat találni egyáltalán nem könnyű, de nehezített terepen mozognak azok, akiknek gyerekük van, és úgy próbálnak randizni. Rengeteg kérdés és szorongás van bennük: kellek én még valakinek a gyerekemmel együtt? Mikor és hogyan mutassam be az új páromat a gyerekemnek?

Sokan fals ideálokat kergetnek a szerelem kapcsán, túlságosan úgy akarják csinálni, megélni, ahogy a filmekben vagy reklámokban látják. Azonban a szerelmi életünket nem kell kirakatba tenni a közösségi hálókon, nem kell mindenkinek megfelelni csak azért, hogy lássák mennyire boldogok vagyunk. Ha mindezt elengedjük, akkor rájövünk, hogy a szerelem nem energiavámpír, hanem rengeteg energiát adhat.

Nincs olyan társkereső, akivel ne történt volna meg, hogy egy ígéretesen induló kapcsolatból az első néhány randi után egyszer csak eltűnt a partnere. Nem válaszolt az üzenetekre, lemondta a következő találkát, és egyszerűen csak köddé vált. Mi történik ilyenkor az eltűnő partner fejében?

Azokra tudunk leginkább haragudni, akiket a legjobban szeretünk. És ha együtt élünk velük, akkor szinte biztos, hogy rengeteg konfliktusunk lesz. Ha úgy érezzük, hogy a konfliktusaink kezdenek felemészteni bennünket, és már nem tudunk igazán mély beszélgetéseket folytatni egymással, akkor sürgősen forduljunk családterapeutához. Ne hagyjuk elfajulni a dolgokat odáig, hogy már tényleg csak idegesítjük egymást és semmi pozitívumot nem érzünk.

Amikor valaki hosszabb ideje nem talál társat, lehet, hogy elkezdi keresni ennek az okait. A többség ilyenkor arra gondol, hogy biztosan a külsejében van a hiba, felmerül benne, hogy nem elég vonzó. Mások a gyenge „felhozatalt” okolják, úgy érzik, senki sem felel meg az elvárásaiknak. A probléma azonban egészen másutt van.

Az egy évvel ezelőtti 2-3. hullámok idején eléggé visszaesett a valódi randizás, épp ezért jobban hozzászoktunk ahhoz, hogy hosszas levelezésbe vagy csetelés alapú barátkozásba bocsátkozzunk. Azonban ebbe a csapdába akár évekre is bele lehet ragadni, és utólag nagyon nehéz kijönni belőle.

Aki randizott már valaha, az tudni akarja a választ erre a kérdésre. Sokan csípőből rávágják: nézz ki jól, legyél szép és csinos! A dolog azonban nem ennyire egyszerű.

Mivel a munkahelyen rengeteg időt töltünk, mindenképpen kialakulnak emberi kapcsolatok, és valószínűleg jobb eséllyel is indul egy munkahelyi románc, mint egy olyan, amely véletlen találkozásból fakad. Azonban a munkahelyen szövődött kapcsolatoknak hátulütői is lehetnek, viszont bármennyire is kockázatos, az emberek még mindig igen nagy része ismerkedik munkahelyen és sok házasság is születik ezeknek a románcoknak köszönhetően.

Online randizás során egy teljesen ismeretlen emberrel találkozunk, ezért érdemes résen lenni, figyelni a jelekre, a megérzéseinkre. Erre az öt dologra mindenképp figyelj az ismerkedés során!

Vajon kőbe van-e vésve, hogy csak a férfiak kérhetik meg a barátnőjük kezét? Miért ne lehetne fordítva? Mire számíthat az, aki ezt megreszkírozza? Mikor érdemes belevágni és mi lesz, ha a pasi nemet mond?

Bármennyire is elterjedt és hatékony az online társkeresés, még mindig érdemes esélyt adni az offline ismerkedési módszereknek is. De itt sem kell ragaszkodnunk a megszokott formulákhoz, hiszen nemcsak a férfiak, a nők is megtehetik az első lépést.

Minél fiatalabbak vagyunk, annál inkább úgy véljük, hogy a kémia fontosabb, hiszen ahol nincs meg az alap vonzalom, ott nem fog működni a szex és szenvedélyes szex nélkül mi értelme az egész történetnek? Ugyanakkor a kor előrehaladtával mégiscsak kiderül, hogy hiába a kezdeti fellángolás, ha alapvető dolgokban nem tudunk megegyezni, akkor az egész kapcsolat nem működik majd hosszabb távon.

Nem mindig egyszerű egyedül élni, van, aki jobban viseli, van, aki kevésbé, de a magány mindenkit meglephet egyszer csak. De mit tehetünk, ha ránk tör a magány és szenvedni kezdünk tőle? Mit tehetünk rövid távon és mit annak érdekében, hogy tartósabban is kikerüljünk a kellemetlen érzések hálójából?