Párkeresés

Van egy komponens, amelyet nem lehet tervezni vagy garantálni. Az a bizonyos szikra, ami belobbantaná a szerelmet... Amitől mindjárt más lesz a világ... Vajon megszületik-e egyszerre két emberben? És mi van, ha hiába várunk rá, csak nem akar összejönni?

Kritizálni könnyű. Vagy annyira mégsem? Ha olyat kritizálunk, főleg a háza mögött, akihez nem fűznek érzelmek, az egyszerűen jólesik. De a saját párunknak a szemébe mondani, miért nehéz őt elviselni, már más kategória. És van, akinek ehhez nincs is mersze.

Sokan gondolják, hogy azóta nem értjük egymást, mióta feltaláltuk a szavakat. Aki csak nonverbálisan kommunikál, az nem tud hazudni. Na jó, ez nem igaz: kevesebbet hazudik. Mindenesetre a beszéd sokszor a valóság elfedésére szolgál. De sajnos abban is elég gyatrák vagyunk, hogy egymás testbeszédét értelmezzük. Főleg, ha olyanokkal kerülünk szembe, akik tudatosan használják a testüket a másik megtévesztésére, vagy egyszerűen csak az ellenkező nemhez tartoznak.

Még mindig a fiúktól várjuk, hogy kezdeményezzenek. És ez még mindig nagyon nehéz műfaj. Nőként a várakozás nehéz, meg az, ha egész más akar tőlünk valamit, mint akitől mi szeretnénk. De a másik oldalon lenni sem egyszerű. Akinek fiai vannak, az előbb-utóbb szembesül a problémával.

Attól, hogy a partnered, még nem kell ismerned minden gondolatát. Nem kell mindent tudnod róla. Ha kutakodsz utána, azzal mindkettőtöknek ártasz.

Edzőteremben vagy táncórán ismerkedni vajon mennyire jó ötlet? És ki milyen sportot válasszon, ha sikerrel akar járni? Némi önkritika sem árt ilyenkor.

A társkeresésnek nem a vágyálmokról, hanem rólunk kell szólnia. Nem a tökéletes nőről vagy férfiról, hanem arról, aki a mi speciális személyiségünkhöz illik. És ehhez először magunkat kell alaposan megismernünk.

Lehet, hogy szemrevalóak, de egyébként semmiben nem kiválóbbak a magas pasik, mint alacsonyabb társaik. És nem jobb partik csak azért, mert szép nagyra nőttek. A nőknek mégis mániájuk, hogy a partnerük magasabb legyen náluk.

Miért szokás még mindig lenézően kezelni az online randizást a sorozatokban, és miért ragaszkodnak a forgatókönyvírók a véletlenszerű megismerkedés elsőbbségéhez?

A szakítás nagyon fájdalmas tud lenni, és van, aki úgy érzi, nem is képes elfogadni, hogy vége. De egy civilizált ember mindig tiszeteletben tartja a partnere döntését, bármilyen rosszul érzi magát tőle. Hogyan gyógyulhatunk ki a szakítás miatti haragunkból és indulhatunk el új utakon?

Te hány profilt nézel meg egy év alatt, hány emberrel váltasz üzenetet és hánnyal randizol a valóságban? Szerinted ez sok vagy kevés? Mit csinálsz másképp, mint a cikkben szereplő hölgy?

Ha mindenhova együtt megyünk, akkor mindig kompromisszumokat kell kötnünk. Lehet, hogy a nő teljesen más jellegű utazásra vágyik, mint a férfi, de ilyenkor vagy csak az egyik fél akarata érvényesül, vagy egyiké sem, mert mindketten engednek a vágyaikból. Érdemes tehát úgy tervezni a nyarat, hogy ha egy kis lehetőség is van rá, legyen benne külön nyaralás. Ne tekintsük ezt ördögtől valónak, sőt, ha friss még a kapcsolat, idejekorán tegyük szokássá, mert később sokkal nehezebb lesz ilyesmivel előállni.

Milyen viselkedésmintákat követnek, akik hosszú távon is boldogok tudnak maradni a párkapcsolatukban? Kutatók szerint ezen szabályok betartásával biztos, hogy jók az esélyeink.

Sose tetszett, ahogy egyesek az emberek, főleg a nők külsejét osztályozzák. Rossz szájízű hozzáállás ez, amely egy összetett, érdekes emberből egyszerű trófeát kreál.

Igaz-e, hogy teljes őszinteség kell a jó kapcsolathoz, vagy ez egy szépen hangzó illúzió? Vajon ki mennyire bírja elviselni az igazságot, és mennyire igényli, hogy becsapják?

Mindenkinek vannak titkai. Neked is. Neki is. Te nem szeretnéd, ha ő megtudná a titkaidat. Ő fél, hogy ha megtudod az övéit, már nem fogod szeretni. Mert a legtöbben csak a másikról alkotott ábrándképbe szerelmesek, nem a valóságba. Ha az utóbbival szembesülnek, becsapva érzik magukat.

Lehet, hogy egyesek számára meglepő, de a szépség nem az egészség jele, és a csinos nők nem termékenyebbek, mint a kevésbé tetszetősek.

Van, akinek bejönnek a szakállas pasik, mások a simára borotvált arcot kedvelik. De mit gondolnak a nők a különböző szakálltípusokról, és mi befolyásolja a véleményüket?

Milyen hatással van a randizásra, ha tudunk idegen nyelveket? És ha nem?

Miért maradnak egyedül bizonyos férfiak? Nem is szeretnének kapcsolatot, vagy nem tudják, hogyan fogjanak hozzá? És miért vált ennyire nehézzé a nők meghódítása?