Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

Cookie beállítások
A honlapon a jobb élmény és a biztonság érdekében sütiket (cookie) használunk. További információk
  • Alapvető működést biztosító sütik
  • Beállításokat tároló sütik
  • Statisztikai sütik
  • Marketing célú sütik

A Szerelem Vonalán

Az alábbi történetet Judit küldte nekünk, aki megtalálta párját az oldalon. Ha Te is sikerrel jársz a társkeresésben a Randivonalon, ne felejtsd el megírni és elküldeni nekünk történetedet a sikersztori@randivonal.hu címre!

Kedves Randivonal tagok!

A jelen cikkemmel szeretnék nektek hitet, erőt, inspirációt adni ahhoz, hogy elhiggyétek: meg tudjátok, meg fogjátok találni azt a partner, akire igazából vágytok. Legyetek akár fiatalok, akik még az előttük álló életre keresik párjukat (és születendő gyerekük szülőjét), legyetek akár túl egy váláson (vagy akár özvegyként) és újrakezdőként, újra a randizás mezejére lépve keresitek társatokat a B oldalra. Mert higgyétek el: ha igazán hisztek benne és közben dolgoztok magatokon is, akkor meg fogjátok Őt találni!

Leírom a mi történetünket, hátha reményt ad nektek, hogy igenis megéri tenni a szerelemért és hinni benne. :)

IMG-2595 masolata
Én a második csoportba tartozom: úgy alakult a házasságunk az első férjemmel, hogy hiába tettünk meg mindent a kapcsolatunk javításáért, végül arra jutottunk, hogy a válás lett a jobb megoldás. Egy 13 éves fiúval és egy 7 éves kislánnyal maradtam egyedül 2014 nyarán, akkor 43 évesen. Úgy éreztem akkor, hogy összecsapnak a hullámok felettem, és ebben a nagyon nehéz lelki állapotban kellett egyedülálló szülőként biztonságot, támaszt nyújtani a gyerekeimnek, miközben én magam is támaszra szorultam és gyászoltam a házasságomat, a családunk szétesését. Szerencsére voltam annyira tudatos, hogy szakemberhez fordultam, így egy kis támogatás segítségével sikerült túljutnom a váláskor (is) törvényszerű gyász szakaszain, és így egyúttal a gyerekeim támasza is tudtam lenni a számukra nehéz helyzetben. Volt férjemmel szerencsére együttműködő kapcsolatot tudtunk fenntartani és jó, immár csak szülőtársi viszonyt alakítottunk ki elsősorban gyerekeink miatt. Ez azzal a plusz nyereséggel is járt, hogy nem nehezítettük egymás életét, sőt, levonva a tanulságokat, hogy ki mit rontott el a házasságunkban, mindketten könnyebben tudtunk tovább lépni saját életünkben. A gyerekek a fentieknek hála, viszonylag hamar túljutottak a válás okozta traumán, és rövid időn belül ismét boldog, kiegyensúlyozott gyerekekké váltak.
 
Először 2 évvel a válás után jutottam oda, hogy készen állok egy komolyabb kapcsolatra és tenni is szeretnék érte. Mivel időközben rájöttem, hogy a “Való világban” nagyon nehéz elvált nőként pont jókor, pont egy független férfival találkozni, így barátaim bátorítására hosszú vívódás után feliratkoztam a Randivonalra. Jó néhány levelezésen és randin voltam túl néhány hónap alatt első randivonalasként, randi-partnereimben sok értékes férfit ismertem meg, azonban egyik sem volt az igazi számomra. Egy idő után telítődtem a randizással és kudarcként éltem meg: miért nem találok egy rendes pasit, aki tetszik nekem, akinek én is tetszem, hasonló az értékrendünk és ő is szeretne egy komoly kapcsolatot? Mert azt legbelül mindig is tudtam: szeretnék egy második esélyt kapni és újra komoly párkapcsolatban élni, mert mélyen hiszek abban, hogy egy megfelelő társsal teljesebb életet tudok élni, ráadásul ezzel a gyerekeimnek is pozitív példát mutatok, hogy a válás ellenére tudjanak hinni abban, hogy lehet két ember között igazán jó párkapcsolat.

A randis beszélgetések során rájöttem, hogy sokan mások is így vannak vele: keresgélnek, de egy idő után elmegy a kedvük az online társkereséstől, majd kisebb-nagyobb szünetet tartva vagy pedig az aktuális kapcsolatuk befejezése után ismét próbálkoznak visszatérőként. Eljutottam arra a pontra, hogy hibernáltam az állapotomat a Randivonalon. Ezután a „Való világban” ismét eljártam ide-oda, ismerkedtem, de egyik sem volt az igazi: vagy kiderült, hogy nem voltak függetlenek, vagy pedig nem akartak komoly párkapcsolatot. Egy idő után ettől is elment a kedvem, közben pedig komolyabb betegségem lett (ami persze szintén nem véletlen, mert törvényszerű, hogy ha a lelkünk nincs rendben hosszú évekig, akkor előbb-utóbb betegségek formájában mutatja meg nekünk, hogy tennünk kell valamit).

Emiatt újra elkezdtem magammal foglalkozni, mert rá akartam jönni, hogy miért mindig ugyanolyan típusú pasikat „vonzok be”, azaz inkább választok. Szerencsére végre megértettem a választásaim legbensőbb okát, majd a felismerésem után következő lépésként ezt feloldottam. Mire ide eljutottam, eltelt egy év, de utólag ezt egyáltalán nem bánom, sőt: erre a belső munkára még szükségem volt ahhoz, hogy egy számomra megfelelő társat találjak.

Így újult hittel ismét beléptem a Randivonalra. Azért a Sors is közbeszólt egy picit: még hezitáltam, hogy készen állok-e újra randizni, amikor a születésnapom alkalmából kaptam a Randivonaltól egy ingyen kuponkódot, amelyen a szerencseszámom szerepelt. Ez adta az utolsó lökést, hogy lépnem kell már: ismét aktívvá tettem az állapotomat és elkezdtem levelezgetni-beszélgetni és 1 randira el is mentem. 10 nap telt el és az egyik levélíróm, Balázs fotóját látva megdobbant a szívem: hú, ez a pasi nagyon szimpatikus és nagyon tetszik! Mivel az első üzenete is megfogott, rögtön válaszoltam is neki.

Judit
Szó szót követett és hamar intenzív levelezésbe kezdünk. Az még egy további ajándéka a sorsnak, hogy nagyon ismerős volt nekem és hamar kiderítettük, hogy egy gimibe jártunk egymást követő évfolyamokba, sőt, még közös nyári táborban is voltunk az egyik nyáron, és vannak közös barátaink is: egyik legrégebbi gyerekkori barátnőm éppen akkoriban találkozott Balázzsal egy baráti összejövetelen. Picit mérges is voltam a barátnőmre utólag, hogy miért nem mutatott minket be egymásnak, ugyanis megkértem korábban, hogy ha tud egy helyes, egyedülálló pasit, akkor szóljon és mutasson be minket. Barátnőm bevallotta, hogy bár tudta Balázsról, hogy ő is elvált 2 éve, eszébe sem jutott, hogy összehozzon minket, ugyanis feltételezte, hogy egy független, helyes pasinak biztos van barátnője.
 
Szóval örök hála a Randivonalnak, mert nélkületek nem találkoztunk volna egymással. :) Szerelmünknek köszönhetően nemcsak párra leltem, hanem sok régi gimis barátság is újra éledt, ami egy plusz pozitív hozadéka a kapcsolatunknak. Sőt, mikor volt férjemnek meséltem Balázsról és hogy a Randivonalon ismerkedtünk meg, ő is (újra) belépett, és 2 hónappal utánunk ő is párra lelt, akivel azóta is együtt vannak és össze is költöztek. Szóval én is és volt férjem is a Randivonal segítségével leltünk új, komoly partnerre és új társra.

Most már több mint 3 éve együtt vagyunk, és az első randink 3 éves évfordulóján Balázs megkérte a kezemet. :) Az esküvőt jövő nyárra tervezzük.
 
Mélyen hiszem: egy dolog, hogy ismerkedünk-randizunk, de emellett arra is szükség van, hogy tisztába jöjjünk saját magunkkal, szükségleteinkkel, múltunkkal, családi mintáinkkal, és ezeket felismerve-feldolgozva, saját magunkat igazából elfogadva és szeretve találjuk meg azt a társat, akivel egy szerelmes, harmonikus, boldog és komoly kapcsolatot tudunk kialakítani. Sok hitet és erőt kívánok nektek is, hogy megtaláljátok a párotokat. :)

Szeretettel,
Judit

A honlapon a jobb élmény és a biztonság érdekében sütiket (cookie) használunk. További információk