Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

Cookie beállítások
A honlapon a jobb élmény és a biztonság érdekében sütiket (cookie) használunk. További információk
  • Alapvető működést biztosító sütik
  • Beállításokat tároló sütik
  • Statisztikai sütik
  • Marketing célú sütik

Egymásnak szánt minket a sors

Az alábbi történetet Krisztina küldte nekünk, aki megtalálta párját az oldalon. Ha Te is sikerrel jársz a társkeresésben a Randivonalon, ne felejtsd el megírni és elküldeni nekünk történetedet a sikersztori@randivonal.hu címre!

12 évvel ezelőtt még volt bőven, akinek tárcsázós nete volt. Ez volt a hőskora a chat.hu-nak az iwiw-nek és mondjuk a freemailnek. Kétszer regisztráltam és kétszer töröltem magam netes társkereső oldalról - na igen, volt néhány fura fazon... De mivel a szerelem ritkán csúszik elém banánhéjon, egy idő után az anyukám noszogatására mentem fel a Randivonalra azzal a jelszóval, hogy lesz, ami lesz, valaki "hülyét" csak találok, akivel eltöltöm a szabadidőm...

Belebotlottam Z-be, kisfiús fénykép, autószerelő... Na gondoltam, megvan a pali, aki majd végre tesz kagylóülést a sport Trabantomba, aztán majd lepattintom, vagy ő engem.... (na igen, kissé kiábrándult voltam...). Egyébként utólag kiderült, hogy gyakorlatilag egymással szemben laktunk gyerekkorunkban, egy postára, egy cukrászdába jártunk... Na de hol volt az internet 1990-ben?? :)

Fene se gondolta volna, hogy ez lesz belőle… első találkozásunk után 2 héttel összeköltöztünk, 2 évre rá összeházasodtunk, mindez pedig már 10 éve történt. Aztán jöttek a gyerekek, akik ma már 6 és 8 évesek, vállalkozás, 2 kutya, és ami még jön :)...kettesével?...

20180614_185847
Az esküvő után következett a nászút, ami éppolyan kalandosra sikerült, mint ahogyan a párkapcsolatunk indult. Nászajándékba kaptunk szállást Bari-ba (ez Olaszország sarkában lévő kb. régi Western filmek hangulatát idéző falucska). Odáig lejutni autóval is már egy kaland volt, de amikor megérkeztünk, egy nyugdíjas paradicsomban találtuk magunkat, ahol 80+-os emberek sétáltak oxigénpalackokkal, a medencében pedig gyógytorna ment. A szobánkról pedig kiderült, hogy van egy db emeletes ágy. Valamit benézhettünk a katalógusban, de a valóság letaglózó volt. Kevés olasz tudásommal mondtam, hogy de hát nászúton vagyunk, és most lenne a nászéjszakánk, de akkor várunk még vele...

Gyorsan autóba szálltunk, majd ijedségünkben és meglepetésünkben jó 300 km-t autókáztunk még éjszaka visszafelé... Kis alvás, aztán újratervezés. Körbenéztünk és gyönyörű tenger, pálmafák voltak a part mentén. Gondoltuk bepróbálkozunk, hátha jut még pár szép nap, amíg az új szállást átvehetjük Rómában (az utazási iroda volt olyan jó fej és belátta, hogy tévedés történt az eredeti szállásnál...). A hely neve Grottamare és maga a Paradicsom. Az egyik kempingben volt szabad apartman és bizonyára látszott is rajtunk, hogy 2 napja nem fürödtünk, de nagyon szerelmesek vagyunk :). Igazi Riviéra, ahol azóta a gyerekekkel is nyaraltunk egyszer. Igazi délies, családias, sziesztás, este hangos tengerparti város San Benedetto közelében. Már nem is volt kedvünk Rómába menni, maradtunk volna még. Persze aztán Róma is csodás volt.

Ez a közös kaland még ma is tart, de most már négyesben a gyerekekkel éljük meg a kihívásokkal teli hétköznapokat.

20180406_142920
Krisztina
 

A honlapon a jobb élmény és a biztonság érdekében sütiket (cookie) használunk. További információk