Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

Elcseszett randik: hangulatgyilkos a barátom okt26

Címkék

Kapcsolódó bejegyzések

Oszd meg!

Twitter   Facebook

Elcseszett randik: hangulatgyilkos a barátom

Az elcseszett randi rémálom, de valljuk be, szórakoztató – utólag. Pláne mások története. Ha veled is megesett már, hogy inkább töltötted volna az estét egyedül mamuszban, mintsem kettesben valakivel rosszabbnál rosszabb ámulatokba esve, itt az idő, hogy megoszd a sztorit mindenkivel! “Elcseszett randik” jeligére küldd el nekünk a szerkeszto@ha.hu címre!

***

Sziasztok,

Még diákkoromban, egyetem mellett pultosként dolgoztam egy hotel bárjában egy vidéki kisvárosban. Egy délután lejött egy jóképű, öltönyös pasi, ivott egy sört és elment. Este visszajött, kért még egy sört és elkezdtünk beszélgetni. Kiderült, hogy tök szimpatikus, értelmes figura klassz állással és ráadásul ő is szimpatikusnak talált engem, mert elhívott egy randira. Úgy beszéltük meg, hogy moziba megyünk, de előtte beülünk valahova beszélgetni kicsit.

Egy bárba mentünk, de mivel nem nagyon iszom alkoholt, csak egy üdítőt kértem, mire elkezdett röhögni. Nem is értetet, hogy van ember, aki önszántából nem iszik… Mikor a harmadik sört kérte ki, mondtam, hogy lassan elindulhatnánk a mozi felé, hogy biztosan odaérjünk.

Mint kiderült, nem nézte meg, hogy játszanak-e valamit aznap este – így tök feleslegesen sétáltunk kb. fél órát a hidegben, mert a mozi aznap sajnos zárva volt. Nem örültem neki, de betudtam egyszerű bakinak.

Ekkor új tervvel állt elő, mégpedig, hogy menjünk el a sushi étterembe, ami ne rég nyitott, mert imádja azóta azt a helyet. Beleegyeztem, mivel éhes voltam és fáztam is.

Odaballagtunk, majd rendeltünk. Ő az étel mellé rendelt még két szakét is, mire figyelmeztettem, hogy nem iszom alkoholt, amire azt a választ kaptam, hogy „Tudom, az előbb mondtad. Magamnak kértem.” Összesen 5 szakét ivott meg (és persze a három sört), de az utolsó után már vállalhatatlanul viselkedett. Hangosan, szinte ordítva ecsetelte, hogy milyen sikeres az élete, majd egyszer csak odanyúlt az arcomhoz és megállapította, hogy pontosan olyan a fülcimpám, mint a volt barátnőjének és hogy ez csak a sors lehet.

Ekkor már nem csak éhes voltam és fájt a lábam, hanem unatkoztam is és féltem is kicsit tőle, úgyhogy elbúcsúztam azzal az ürüggyel, hogy korán kelek.

Másnap nem dolgoztam, mire legközelebb mentem, addigra pedig kicsekkolt már a szállóból és sosem hallottunk egymásról többet.

Klári (28)