Elcseszett randik: kocsma és haverok

A belvárostól nem messze parkoltam, a sétálóutcában találkoztunk, majd onnan együtt mentünk tovább. Először csak lődörögtünk, hétvége volt, fényes nappal, egész kellemes volt az idő decemberhez képest. Beszélgetés gyanánt bármit felhoztam, mindig arra terelte a szót, mennyire rosszul sikerült a napja, jön a karácsony, ő meg egyedül van stb., szóval maga alatt volt. Addig sétáltunk, mígnem egy kis eldugott utcában megálltunk egy vendéglátó egység előtt. Azt mondta, az jó hely, volt már ott korábban, csendes, így ott nyugodtan tudunk beszélgetni. Bementünk, hát kocsma volt. Leültünk egy asztalhoz, azután végre normális "randihoz illően" beszélgettünk. Akkorra már úgy sajnáltam, ő meg annyira zavarban volt, hogy figyelmen kívül hagytam a kocsmát, meg a sört, amit közben megivott.

Pár nappal később hívott, hogy szeretne látni, ismét beszélgetni, találkozzunk. Gondoltam, adok még egy esélyt, nem írom le rögtön, úgyis van dolgom a városban, összekapcsolom azzal.

Ez egy hétköznap délután volt, munka után. Szakadt a hó, mikor mentem, akkor épp kölcsönkocsival, ismét távolabb parkoltam és a megbeszélt helyre sétáltam. Nem jártam jól: találkoztunk, elindultunk egy másik, szintén általa ismert vendéglátó helyre. Ez közelebb volt, nagyobb, csakhogy ugyanúgy kocsma... Aznap már minden baja volt, ha lehet, még rosszabbul telt a napja, leszúrták a melóban, családi problémák is gyötörték. Ekkor mondtam, hogy ok, nehéz az élet, de velem nem erről kellene beszélni, nem azért mentem. Az a randi még annyira sem tetszik, mint az előző, így inkább hazamegyek.

Ekkor fordult, hogy menjünk másik helyre, ami nekem tetszik, és mondjam meg, miről beszéljünk. Hülyeség, de belementem: lehet rossz időszak bárki életében. Átmentünk egy étterembe, hogy meghív és helyrehozza, amit elrontott. Megvacsoráztunk, majd elkezdett kutakodni, kiforgatta a zsebeit, eleinte óvatosan, végül látványosan, hogy nincs nála elég pénz. Hm. Miután kifizettem a vacsorát, elköszöntem és otthagytam. Egyenesen a kocsihoz mentem, amit akkorra teljesen betemetett a hó, a nagy hidegben szépen rá is fagyott az ablakokra. Beindítottam, hogy melegedjen, míg elkezdtem letakarítani, kiolvasztgatni, majd egyszer csak a hátam mögött közvetlenül megszólalt a srác, hogy segít, ha utána hazaviszem! (?!) Útbaigazítottam, mondván, amerről jött, arra távozzon. Akkorra elveszítettem minden udvariasságomat és türelmemet vele szemben, és mivel kettőnk közül jól láthatóan én voltam az erősebb, kénytelen volt beletörődni. Addig figyeltem, míg el nem tűnt szem elől, nehogy megint meglepjen.

Ismét eltelt pár nap, mikor hívott. Gondolta, lenyugodtam és mivel "akut pasihiányom" van, biztos örülnék neki. Kicsit kocsikázgattak a haverjaival és mit ad Isten, pont az én falumon át vezet az útjuk. Mondjam meg, hol lakom és bejönne kicsit beszélgetni. Nemleges válaszomat követően egy haverja is közbeszólt (kihangosítva, közös erővel győzzük meg a lányt), hogy legalább egy kávéra hívjam be. Továbbra sem álltam kötélnek, így stílust váltott: szégyelljem magam, mit áltatom azt a drága barátot, és ha találtam magamnak valakit, akivel ágyba bújok, akkor azt nem karácsonyra kellett volna közölni.

A drága barát megkérdezte még, hogy nem látja azóta a "kocsimat", nem járok azóta a városba, vagy csak abba a parkolóba nem? Mindkét alkalommal utánam jött, de elsőre elveszített szem elől.

Persze ők a vulgáris változatot adták elő.

Ekkor szó nélkül letettem. A levakarhatatlan azóta nem keresett, szerencsére.

Viszont megtanultam, hogy ha valami nem tetszik, az első jelre azonnal reagáljak, hogy ne keveredjek ismét ilyen kínos szituációba. Nem az kell, hogy valaki felhívjon bármi ürüggyel, hogy esetleg kimentsem magamat, hanem addig ne tudjon rólam a randipartner semmi beazonosíthatót, míg a személyes benyomások alapján úgy nem döntök.