Hello popover Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet... Lorem ipsum dolor sit amet...

* common.systemMessage *

Rendben

Mégsem

Cookie beállítások
A honlapon a jobb élmény és a biztonság érdekében sütiket (cookie) használunk. További információk
  • Alapvető működést biztosító sütik
  • Beállításokat tároló sütik
  • Statisztikai sütik
  • Marketing célú sütik
Elcseszett randik: ünnepi hangulatban máj03

Címkék

Kapcsolódó bejegyzések

Oszd meg!

Twitter   Facebook

Elcseszett randik: ünnepi hangulatban

Az elcseszett randi rémálom, de valljuk be, szórakoztató – utólag. Pláne mások története. Ha veled is megesett már, hogy inkább töltötted volna az estét egyedül mamuszban, mintsem kettesben valakivel rosszabbnál rosszabb ámulatokba esve, itt az idő, hogy megoszd a sztorit mindenkivel! “Elcseszett randik” jeligére küldd el nekünk a szerkeszto@ha.hu címre!

***

Sziasztok,

A legcikibb első randim tutira nekem volt a világon! Az egész úgy indult, hogy az interneten megismerkedtem egy pasival, akkor én 23 voltam, ő pedig 29. A képei alapján nagyon tetszett, jófej volt és kiderült róla, hogy még egy zenekarban is zenél (imádom a zenészeket!) – tehát minden klassznak ígérkezett. Sokat beszélgettünk és egy hét virtuális csevegés után úgy döntöttünk, hogy személyesen is találkozunk.

Megbeszéltük, hogy együtt vacsorázunk egy belvárosi étteremben. Mivel nagyon kíváncsi voltam rá, kivételesen időben érkeztem meg a találkára. A pincér az asztalunkhoz kísért. Vagyis pontosabban egy különterembe, ahol az ajtótól a székemig rózsaszirmok voltak szórva, a helységben pedig rengeteg gyertya volt. A pincér közölte, tudja, hogy különleges alkalmat ünneplünk, ezért a ház vendégei vagyunk egy üveg pezsgőre.

Teljesen megdöbbenve ültem ott, mikor beállított a randipartnerem egy gitárral és azzal, hogy ő írt nekem egy dalt.  Szörnyű volt. Nem a dal, hanem a szituáció. Sosem éreztem még magam ilyen kellemetlenül.

Miután elénekelte a számot, megvacsoráztunk – nem volt szívem otthagyni – majd kilépve az étteremből közölte, hogy van még egy kis meglepetése. Beszúrt a földbe valami tűzijátékot és meggyújtotta. Így legalább már a fél város tudott a mi „csodálatos” randevúnkról.

Többet nem találkoztam vele, de azért nem haraggal váltunk el.

Vera (27)

A honlapon a jobb élmény és a biztonság érdekében sütiket (cookie) használunk. További információk