Bár lehet vitázni az állítás igazságtartalmán, de kétségtelen, hogy egyesek szerint a horrorok jobb randifilmnek számítanak, mint a romantikus komédiák. Elvégre mi hozhat közelebb két embert egymáshoz, minthogy közösen borzonganak a vásznon eléjük táruló rémségeken?
Az évtizedek során rettegtünk már rémisztő fogsorral rendelkező űrlényektől, a lehető legkülönbözőbb fegyverarzenállal ellátott pszichopatáktól, illetve a haláluk után a világunkban ragadt gonosz lelkektől is, de a GYEREKJÁTÉK (18) által bemutatott veszélyforrás talán mind közül a leghidegrázósabb. A film ugyanis nem csak ártatlan áldozatokat boncolgat, hanem azt a témakört is, hogy mi történik akkor, ha a napjaink szerves részét képező okoseszközök egyik napról a másikra ellenünk fordulnak.
Ennek a komoly kérdésnek az emlékezetes bemutatására pedig az AZ (18) producerei a nyolcvanas évek egyik legkultikusabb figuráját, a Chucky (Mark Hamill) nevű babát választották, aki Andyhez (Gabriel Bateman) és édesanyjához, Karenhez (Aubrey Plaza) kerülve teljesen átértelmezi annak fogalmát, mikor valakit világra szóló pajtinak hív az ember.
A film randipartnerre gyakorolt pozitív hatásai egyébként a stáblista lepergésén túl is tetten érhetőek, mivel a látottak után egy ideig biztos bizalmatlanabbul kezeljük okostelefonjainkat, és helyettük inkább a másikra koncentrálunk majd.
Iratkozz fel hírlevelünkre
Érdekelnek a társkereséssel, párkapcsolatokkal kapcsolatos témák?