Ki ne szeretné újra átélni élete legboldogabb napját? Lehet, hogy egy őrült időutazás a válasz? A Boldog idők az örök szerelemről és a nosztalgia erejéről szól: a cannes-i filmfesztiválon bemutatott romantikus vígjátékot az Amélie csodálatos élete óta a legvidámabb francia filmként emlegetik.
A kacagás és a meghatottság garantált: a Boldog időket nézve kis időre elfeledhetjük mindennapi gondjainkat, miközben ellátogatunk a jelen Párizsába, különböző izgalmas régi korokba, illetve egy igazán különleges májusi napra 1974-ben.
Az idősödő francia házaspár, Victor és Marianne párkapcsolati válságot él át. Victor nagypapás pizsamát hord, és elveszett a 21. századi kütyük világában, felesége, Marianne azonban nagyon is megtalálta a helyét: szexi, elegáns, szenvedélyes, és nem elégszik meg az unalommal. Bulizik, és szeretőt is talál, akivel újra megélheti fiatalságát és nőiességét.
Fiuk egyik barátja sikeres és különleges vállalkozást vezet: időutazást kínál ügyfeleinek. Színészek, díszletek bevonásával megteremti a kiválasztott kor hangulatát és körülményeit, és a méregdrága árat kifizető időutazó addig élvezheti a 18. század vagy éppen a második világháború tökéletesen újrateremtett közegét, amíg a pénztárcája bírja. A fiatalember felajánlja az egyre letörtebb férfinak, hogy egy napra visszamehet a múltba egy általa választott napra. Melyik napot választja vajon? Egyértelmű a válasz. Élete szerelmével, Marianne-nal egy májusi napon találkozott 1974-ben: ezt a napot szeretné újra átélni.
Az ajándékba kapott időutazás nagyon is jól sikerül: Victorba visszatér a régi tűz, és menő frizurájával, szexi bajuszával és a hetvenes évek retró öltönyében már nem a trottyos nadrágú nagypapát látjuk, hanem egy szenvedélyes férfit, aki kész visszahódítani élete szerelmét. De hogyan tovább? Vissza akar-e majd térni a jelenbe? Megmentheti-e ez az időutazás a házasságát?
A szellemes, hangosan kacagtató és könnyekig megható film a karácsonyi szezon egyik legminőségibb, legvidámabb és legelgondolkodtatóbb moziélményének ígérkezik.